(17. rész) Újra pesten.

Viszont mi még reggel sem ébredtünk fel, mert nagyon fáradtak voltunk az eltelt nap miatt. CC volt az eső, aki felébredt. Kiment a mosdóba, és én felébredtem az ajtó csapódására. Lassan mikor már kinyitottam a szemem nehezen, felültem, és ránéztem az órára. Már tizenegy óra volt. Nagyon fáradtak lehettünk a sok gyaloglástól. Közben mikor ezen gondolkodtam, Ash észrevette, hogy nem fekszem mellette. Felnézett rám hunyorgó szemekkel, és elmosolyodott.

-          Szia. –nyögte ki halkan.

-          Szia. Jól aludtál?

-          Ezek után? Ne viccelj. Még most sem vagyok magamnál teljesen.

-          Azt elhiszem. De jó sokáig aludtunk.

-          Miért mennyi az idő? –Ash fáradt mozdulatokkal hátranézett az órára, és tapasztalta, hogy tényleg elég késő van már. –szerintem fel kéne kelni.

-          Kéne, de még mindig nem megy. –válaszoltam.

-          Akkor gyere vissza. –majd lehúzott vissza magához, és átkarolt.

Erre Andy is felébredt, és felült az ágyon. Először ránézett Lindára, és nézte, ahogy alszik. Elmosolyodott, majd ezt követően kiment a konyhába. Linda közben felébredt, és észrevette, hogy nincs ott Andy. Kiment megnézni, mit csinál. Amint kilépett a szobából, meglátta a konyhában az asztalnak fordulva, épp szendvicset készített. Linda odasettenkedett, és hátulról átkarolta a derekát. Andy meglepődötten fordult hátra, és elmosolyodott amint meglátta, ki van mögötte.

-          Szia hát te?

-          Szia. Észrevettem, hogy nem vagy ott ezért kijöttem, hogy megkeresselek.

-          Megtaláltál.

-          Igen. –ölelte tovább.

-          Kérsz reggelit?

-          Igen kérek.

-          Tulajdonképpen inkább már ebédet.

-          Tényleg. –válaszolt Linda a falon lévő órát bámulva.

-          Nem baj, mi kétszer ebédelünk. –nevettek.

Erre már mi is kimásztunk az ágyból, és csatlakoztunk hozzájuk. Leültünk az asztalhoz, és egymásnak dőlve először csak néztük, amit Andy csinál.

-          Nagy segítség vagytok. –jegyezte meg nevetve.

-          Én nem nyúlok többé ételhez, ha az még készülőben van. –Válaszolt Ash.

-           Jól teszed.

Közben CC is visszaért a mosdóból, ő már ruhában.

-          De gyors valaki.

-          Egy reggeli zuhany mindenre képes. –válaszolt.

-          Az lehet, de nálam nem hiszem, hogy jelentene bármit is. –mondta Ash, még mindig a szemét törülgetve.

-          Pedig igen.

-          Nem baj.

Andy elkészült a szendviccsel, és most már mindenki evett, még Jinxx és Jake is, akik idő közben csatlakoztak hozzánk szintén még köntösben.

-          Szóval mit csinálunk a nap hátralevő részében?

-          Nekem mindegy, csak ne menjünk túrázni. –nyögte ki Ash.

-          Egyetértek. De azon kívül?

-          Talán csak sétálhatnánk a városban. –mondta CC.

-          Oké, de azt már bejártuk.

-          Mi lenne, ha csak itt a környéken lennénk, nem a városban.

-          És mit lehet itt csinálni?

-          Bármit.

-          Hát jó, végül is a semmittevésben is jól szoktunk szórakozni..

-          Így van.

Evés után kimentünk az udvarra először összepakolni, hisz még mindig kint hevertek az ott hagyott dolgok, amik a petárdától robbantak szét. Persze ebből is csak nagyobb rumli lett, hisz elhülyéskedtük, és végül fadarabokkal kezdtünk dobálózni, CC, Jinxx és Jake pedig kardozni.

-          Néha már azt hiszem, hogy ez az ovi. –sóhajtott fel Andy mosolyogva.

-          Jó ez így, legalább nekünk semmi sem unalmas. –válaszolt Ash.

Majd pakoltunk tovább. Mikor kész lettünk, tiszta hamu lett a kezünk, hisz kisebb robbanás volt, mikor a petárda felrobbant. Ash az arcomba próbálta nyomni a kezét, én pedig szaladtam előle nevetve. Végül mikor megálltam, nem akarta ezt megtenni, inkább csak magához ölelt.

-          Na, kész vagyunk. –jelentette ki Andy. –most mit csinálunk?

-          Menjünk ki. Valamit csak kitalálunk.

-          Nekem jó.

Megmosakodtunk, majd kimentünk a kapun. Most nem vittük magunkkal a kocsit, gyalogoltunk. Ash felvett a hátára, és így mentünk tovább. Linda ránézett Andy-re, ő pedig csak vállat vont, és felelt.

-          Jó, legyen.

Erre Linda mosolyogva felmászott rá. Mentünk végig az utcákon, csend volt, épp ebédidő. Szedegettünk le néhány gyümölcsöt a fákról, én meg Linda, hisz mi magasról elértük azokat. Én a számba vettem, majd lehajoltam Ash elé, és fejjel lefelé lógtam előtte, majd így megfeleztük ezeket. A végére már nagyon ragadtunk, mert szétfolyt rajtunk minden gyümölcs, de nem érdekelt, hisz arra voltunk, hogy letisztítsuk egymást. Ez persze így is történt. Nem sokáig maradtunk ragacsosak. De Ash idő közben elfáradt, ahogy Andy is. Letettek minket, így most már a saját lábunkon mentünk mi is, csak épp én Ash kezét fogva, Linda pedig Andyét.

-          Egész nap sétálgatunk? –kérdezte nevetve Jake.

-          Csinálhatunk mást is, csak akkor várom az ötleteket.

-          Hát passz. De azért kéne valamit.

-          Menjünk a játszóterünkre megint.

-          A Penny-hez?

-          Igen. Ott a múltkor is elvoltunk.

-          Igaz, és nincs is olyan messze. Itt van az utca végén.

-          Menjünk akkor.

Elindultunk hát az utca vége felé, a játszótérre. Út közben már nem ettük a gyümölcsöt, hanem dobáltuk egymást vele. A bőrnadrágokról le lehetett mosni, de a pólókból nem igazán. De ez minket annyira nem érdekelt. Andy ráadásul fehérben volt.

-          Andy ez nem fog kijönni. –nevetett Jinxx és még hozzávágott egy málnát.

-          Sebaj, majd veszek egy másikat. –nevetett.

Idő közben odaértünk a játszótérre.

-          Jé, kicseréltek egy libikókát. –állapította meg CC.

-          Ne már, pont a mienket? –siránkozott Andy.

-          Avassuk fel ezt is. –válaszolt Linda.

Ezzel ráültek ismét ugyan oda, ahova az előző libikókára is. Jinx, Jake és CC a másikon akrobatázott, mi Ash-el felmentünk a csúszdára, és leültünk a tetején.

-          Jó megint gyereknek lenni. –sóhajtott fel.

-          Mindig is az voltál szerintem.

-          Nem tagadom. –nevetett.

-          Na ugye. –vigyorogtunk egymásra.

-          Nem ülünk fel a tetőre? –kérdezte nevetve.

-          Oda? –mutattam fel.

-          Oda.

-          Hogyan?

-          Könnyebben, mint gondolnád.

Erre fogta magát, kibújt egy résen, és felült a tetőre.

-          Gyere fel. Megfoglak.

-          Hát jó.

Felmásztam hozzá, és leültem elé. Átkarolt gyengéden. Fekete hajunk lobogott a szélben. Persze a többieké is miközben őrjöngve ugráltak. De számunkra ez érzékenyebb pillanat volt.

-          Na lemenjünk? Nem fázol még? –kérdezte ezt miközben simogatta a csupasz karom, mely kezdett libabőrös lenni.

-          Egy kicsit. De jól esik, hogy átölelsz.

-          Majd odalent folytatom de akkor menjünk le.

-          Oké.

Először ő mászott le, majd leszedett engem is a tetőről. Végül a csúszdáról is lementünk, és csatlakoztunk a többiekhez. Ők épp fent álltak a két libikókán, és ordítoztak, mint mindig.

-          Felférünk még? –kérdezte Ash.

-          Próbáljátok meg. –mondta CC nevetve.

Óvatosan felmásztunk hozzájuk, így már mindannyian egyensúlyoztunk.

-          Srácok, tudjátok mire gondoltam?

-          Mire? –vonta kérdőre Jinxx Andyt.

-          Hogy ha már úgy is van időnk, hisz még csak négy óra körül lehet, visszamehetnénk pestre egy kis időre. Még sötétedés előtt megérkeznénk.

-          Nekem jó. De akkor megint cuccolunk?

-          Nem kell szerintem. Azokat hagyjuk itt. Felmegyünk egy hétre, és majd visszajövünk.

-          Oké, nekem megfelel. Hisz ott van a többi ruhánk.

Leugrottunk a földre, és hazasétáltunk, de dupla annyi folttal értünk haza a pólón, mint amivel odaértünk a játszótérre. Bementünk a házba.

-          Csak a legfontosabb dolgokat hozzátok. –mondta Andy.

-          Én viszem a hajvasalóm meg a hajlakkom, és megvagyok. –mondta Ash nevetve. – Ja meg fésű, és a sminkek. –tette hozzá végül.

-          Javíthatatlan vagy Ash. –mindenki nevetett.

-          Miért akarnátok megjavítani?

-          Nem akarunk. Jó vagy így ahogy vagy.

-          Na azért. –mosolygott, és pakolászta a sminkjeit.

A többiek pénzt vittek magukkal meg iratokat, de mást nem nagyon. Még talán nekik is bekerült a táskába egy fésű és egy hajlakk. Mikor minden megvolt, beültünk a kocsiba, és elindultunk. Már öt óra lehetett. Gyorsan telt az idő. Észre sem vettük szinte. Egymásnak dőltünk, hátul, mint mindig, és néztük a naplementét. Pirosan világított a szemünkbe. Ash-nek a barna szemén csillogott a napsugár. Öröm volt nézni. Mély pillantást vetett rám, majd fejét az enyémre hajtotta. Andy és Linda csipszet ettek az úton, persze nem maguktól, egymást etették vele. CC folytatta lábkörmének vágását, ezúttal óvatosabban, hisz Andynek még szüksége van a szemére. Jinxx vezetett, közben Jake szórakoztatta a mellette lévő ülésen. Hol beszélgettek, hol pedig gitározott. Végül hazaértünk. Bementünk az ajtón, miután Andy kinyitotta azt.

- Itthon vagyunk. –sóhajtott fel Jake.

- Tény, hogy régen jártunk már itt. Még a Balaton után se jöttünk haza.

- De hazamentünk, nekünk több otthonunk van már.

- Tudod hogy értem.

- Tudom.

Ash megfogta a kezem, és behúzott a szobájába. Rögtön levágódtunk hiányolt ágyunkba.

-          Ezek meg hova tűntek? –érdeklődött Andy mikor rájött, nem lát minket.

-          Nem tudom, előbb még itt voltak. –válaszolt Jinxx.

-          Van egy tippem. –nevette el magát Andy.

Közelebb jött az ajtóhoz, és benézett a résen.

-          Most érkeztünk meg. –szólalt meg nevetve.

Mi felnéztünk rá, és válaszoltunk.

-          Ezért kell felavatni.

-          Oké, van benne valami.

-          És mi? –kérdezte Linda, már Andy mellett állva.

Andy átölelte, és felkapta.

-          Hé, mit csinálsz? –nevetett Linda.

-          Elrabollak.

Ezzel bevitte az ő szobájába. Jake, Jinxx és CC már türelmetlenül várta Andy-t, és Lindát a nappaliban, hisz úgy volt mindjárt jönnek.

-          Hol lehetnek?

-          Megnézem. –válaszolt CC.

Ezzel először Andyék szobájába nézett be, hisz az volt közelebb. Tapasztalta a szokványos dolgot, majd vállat vonva mondta: gondoltam. Elindult a mi szobánk felé, és hasonló dolgokat látott. Visszament a nappaliba.

-          Na? –kérdezte Jinxx.

-          Elvannak.

-          Hogy-hogy?

-          Na tippelj.

-          Ja, értem. Akkor, miénk a nappali, tévézzünk egyet.

Ezzel Hátradőltek, és még a hűtőben talált felbontatlan söröket elővették.

-          Szép élet. –mondta Jake, miközben feltette a lábát az asztalra.

-          Az… -felelt CC.

Telt az este, végül kimentünk hozzájuk. Ash-nek megint csurgott a szájáról a vér, de most nekem is. Odabent sötét volt, de világosban megláttuk egymást, és halkan elnevettük magunkat, hisz a srácok rég aludtak a kanapén, ülve. Arcunkon a piros foltok teljesen szét voltak maszatolva. Közben Andyék is kijöttek. Hasonlóan néztek ki.

-          Hát ez mi? –nevetett Andy halkan, miközben ránk nézett.

-          Ne nevess. Először nézz tükörbe.

-          Minek?

-          Csak nézz bele.

Majd odasétált a tükörhöz, ami a nappali falán lógott. Amint belenézett elnevette magát. Majd Linda is. 

-          Halkabban. –mondtuk kuncogva.

Majd visszajöttek hozzánk, és segítettek ráteríteni a fiúkra egy plédet. Jake álmában CC vállára borult, Jinxx pedig végigfeküdt a kanapén.  Miután betakargattuk mindhármukat, elmentünk arcot mosni, majd lefeküdtünk aludni.

-          Végre a saját ágyamban. –sóhajtott fel Ash.

-          Azért amott is jó volt.

-          Nem tagadom.

-          Mindenhol jó, csak együtt legyünk.

Erre magához szorított enyhén mosolyogva, hisz nevetni nem tudott, mert felszakadt volna a heg. Andyék is feküdtek már. Csakugyan kimaradt a nevetés, de a mosoly nem maradt el.

-          Szép nap ez is.

-          Ha belegondolunk, hogy reggel még máshol voltunk.

-          Nem baj, kell egy kis változás.

-          Az mindig.

-          Egy biztos. Ezen a helyzeten sose változunk. Örökké együtt fogunk élni, a srácokkal, és együtt.

-          Megígéred?

-          Megígérem.

-          Akkor jó éjt. Szép álmokat.

-          Neked is drágám.

Ezzel elaludtak. Csakúgy, mint mi. Saját ágyunkban, az eredeti otthonunkban. Hol majd mindig együtt leszünk, míg csak élünk.

Telt az éjszaka, nagyon sebesen. Nem éreztük annak gyorsaságát. Aludtunk békésen, míg feljött a nap, és még tovább. Jake ébredt fel először, ülve a kanapén. Fáradtan nyitogatta a szemét, és lassan észlelte, hogy valami van a vállán. Valami nehéz súly. Lenézett oda, honnan érzékelte ezt, és döbbenten tapasztalta, hogy Jinxx fekszik ott, békésen szuszogva.

-          Haver… -bökdöste meg gyengén, és szólongatta halkan.

-          Mi van? –kérdezte szinte még félálomban Jinxx.

Néztek egymásra egy fél percig, majd Jinxx megszólalt.

-          Ja, bocs. –Ezzel gyorsan leszállt róla. Erre már CC is felébredt.

-          Semmi gond. –Felelt Jake.

-          Mi van itt? –kérdezte CC.

-          Semmi, csak Jinxx gyengéd vonzalmát mutatja ki felém.

-          Elég lesz már. –mondta nevetve Jinxx.

-          Értem. És miért vagyunk a nappaliba?

-          Itt aludtatok el. –jelentette ki Andy, aki már a hátuk mögött állt Lindával.

-          Oh, jó reggelt.

-          Nektek is .

-          Szóval?

-          Hát saját elfoglaltságot kerestünk. Rémlik valami?

-          Tényleg. –válaszolt CC, akinek beugrott a tegnapi emlék, amikor benézett a szobáinkba.

-          Na. És azok után, hogy kijöttünk, megláttunk titeket, és nem volt szívünk így hagyni titeket, így betakargattunk.

-          Köszi. Tényleg. De felkelthettetek volna nyugodtan.

-          Nem érte volna meg. Szép látvány volt, ahogy egymásra borultok. –Kapcsolódott be a beszélgetésbe Ash, hisz már mi is kint voltunk.

-          Szóval egész éjszaka egymáson aludtunk?

-          Ha úgy ébredtetek fel, akkor lehetséges, mert úgy is aludtatok el.

-          Na szép.

Közben már tizenegy óra lehetett.

-          Nem akarunk reggelizni valamit?

-          De.. ehetünk. Mi van itthon?

-          Amit elhoztunk Miklósról. A hűtőbe pakoltunk.

Ezzel Ash-el kimentünk, és megnéztük mi van itthon.

-          Szalonna. –Jelentette ki Ash.

-          Az jó lesz.

-          Nekem is. Vigyük ki.

-          Srácok szalonna van.

-          Az jó, és azt mivel esszük? Magába nem jó.

-          Hoztunk kenyeret is.

-          Na, úgy már megfelel.

Tehát szalonnát faltunk reggelire. Ezzel is telt az idő, már fél tizenkettő volt. Ebédelni már nem tudtunk, hisz tele ettük magunkat.

-          Na srácok, hogyan tovább?

-          Menjünk fel a Gellért hegyre. –javasolta CC.

-          Újabb túra? Kössz nem. –Mondta lenézően Ash.

-          Igaz, a túrából elég volt. Harmadjára már csak megtanuljuk.

-          Nem csak kettő volt?

-          Ki emlékszik már arra?

-          Igaz.

-          Na. Szóval valahova menni kéne.

-          Szerintem menjünk a városligetbe. Ott elüthetjük az időt. –mondta Jinxx.

-          Ez nem is rossz ötlet. Ott még arra nem voltunk közösen.

Erre elkezdtünk szedelőzködni, és pakolni a tálakat.

-          Ash, azt tedd le. – Szólt neki Andy, miközben a konyha felé tartott egy tállal.

-          Oké.. nyugi.. –nevetett, és letette az asztalra óvatosan. Az az asztal már a konyhában volt.

Mindenki megnyugodva figyelte a dolgokat, hogy Ash letette a tálat, és már nem nyúl semmihez. Viszont egy óvatlan pillanatban rátenyerelt a tálra, amit az asztalon lévő kés nyelére tett rá, és ez a kés hirtelen kilőtte magát, és nekivágódott az ajtónak. Bele is állt.

-          Ash?

-          Azt hiszem nem jövök többet a konyhába.

-          Jól teszed. –mondta Andy, miközben a kést rángatta ki az ajtóból.

Bementünk a szobába készülődni. Ez annyit jelentett, hogy kivasaltuk egymás haját, és ki is sminkeltük magunkat enyhén. Én persze erősebben, Ash pedig annyira, hogy épp látszódjon a szeme körvonala. Felkaptunk egy utcai ruhát, és már mentünk is ki a többiekhez, akik már a furgonnál vártak minket.

-          Csakhogy kiértetek. Már azt hittük megint elkalandoztatok.

-          Azt majd úton.

Ez így is lett. Elindultunk, és mi máris szórakoztattuk egymást.

-          Jellemző. –jegyezte meg Andy, miközben hátra nézett. Ash kinyitotta közben a szemét, és egy „ez van” fejet vágott hozzá.

Odaértünk. Viszont nehezen találtunk parkolóhelyet. Tele volt mindenhol. Igyekeztünk közel parkolni, de ez nem jött össze. Egy utcával lentebb találtunk helyet. Miután Jinxx leparkolt, kiszálltunk, és elindultunk a Városliget felé. Oda is értünk lassan. Először a tó mellé ültünk le, néztük, ahogy csobog a víz egyik gödörből a másikba. A nap szépen csillogott a víz felszínén, és igen erősen sütött. Így inkább otthagytuk a tavat, és bevonultunk a fák közé árnyékosabb helyre. Volt ott egy beton rész, ahol gyerekek rajzoltak krétával. Ash-nek kedve támadt újra gyereknek lenni, és berángatott közéjük. A többiek ezt a füvön állva figyelték végig, persze nevetve.

-          Most tényleg Ash? –nevettem én is.

-          Miért ne?

-          Hát jó..

Erre megragadt egy rózsaszín krétát, és elkezdett rajzolni. Én is csatlakoztam, egy kékkel. Ash önmagát rajzolta le a betonra, elég profi módon, teljesen felismerhetően. Mindenki csak bámulta a mesterművet. Fotózgatták is néhányan. Én nem hittem a szememnek.

-          Mondtam, hogy siker lesz. –jelentette ki vigyorogva Ash.

-          Jó, igazad volt.

-          Add azt ide. –mutatott az én kék színű krétámra.

Odaadtam, majd elkezdte átfirkálni. Végül egy háromdimenziós rajz jött ki belőle. Kiemelkedett a betonról. Még jobban csodálták.

-          Hihetetlen vagy Ash. –mondta Andy.

-          Addig a jó… -felelte Ash.

Erre elindultunk tovább a parkban.

-          Szépen lerajzoltad magad. Hogy sikerült ilyen pontosan? –kérdeztem.

-          Viccelsz? Egész nap a tükör előtt áll. –vágta rá nevetve Andy.

-          Jogos.. –mondta Ash. És nevettünk.

Már a park végén jártunk, közben fagyit majszolva, mikor eleredt az eső. Ez is hirtelen jött. Épp oly hirtelen, mint a többi, ami elért minket eddig.

-          Ne már megint? –kiáltott fel Ash.

-          Ilyen nincs. –sóhajtottunk fel mindnyájan.

-          Hova szaladjunk be?

-          Menjünk át az úton. Ott a cirkusz. –mondta Jake.

-          Jó ötlet.

Átszaladtunk mikor szerencsére megállt a forgalom, és berohantunk a cirkuszba. Az aulába húzódtunk meg.

-          Na és most?

-          Nem tudom, meddig fog esni.

-          Addig mit csinálunk?

-          Ha már itt vagyunk nem ülünk be egy előadásra? Én kíváncsi lennék.

-          Rendbe van én is.

Majd mindenki helyeselte. Jinxx jegyet vett mindenkinek, és bementünk a székünkhöz. Pont egy negyed óra volt még kezdésig. Addig elbeszélgettük az időt. Jake ült a szélén. Nála volt a kukorica.

-          Kérd el Jake-től a kukoricát.

-          Jake adja ide a kukoricát. –mondta tovább Ash Andy-nek. Majd ő Lindának, és így adták tovább. Míg Jake elküldte.

A kommunikáció nehézkes volt, hisz egy sorban ültünk. Eltelt a negyed óra, a fények elhalványultak, a zene megszólalt. És kezdetét vette a műsor. Már az elején dőltünk a nevetéstől. Ash már vörös fejjel a lábamon feküdt szinte, csak úgy mint Andy Lindáén, mikor különösebben meglátta, hogy a srácok is egymásra borultak. Majd úgy az előadás közepén, a bohóc kiszúrt minket, és lehívott a színpadra. Andy-re egy bohóc orrot rakott, közbe Linda már leült a földre a nevetéstől. Megkérte Andy-t, hogy vegye fel a hátára, eközben rárakott a fejére egy pink színű parókát rajta zöld fülekkel.  Ash kapott egy cica farkat, én pedig egy nyuszi fület. Nagyon hosszan nevettünk egymáson. Jake, Jinxx és CC egy balerina ruhát kapott. Elkezdtek táncolni. A bohóc tapsolt, majd a közönség is. Majd a taps végén, a bohóc megfogott minket egyenként, és körbe állított, egymáshoz közel. Hátrább szaladt, majd dobpergésre ránk ugrott. Mi elkaptuk, és körbe vittük a porondon. Közbe kijöttek a lovak is, és minden más előadó is. Minket nem zavart, hisz a színpad szélén sétáltunk, az emelvényen. A bohóc közben a kezében egy varázspálcával integetett. Majd a körbevonuló után letettük, és Ash még felpattant egy lóra, hisz Cowboy. Mi már csak tapsoltunk még mindig az emelvényen állva, és éljeneztünk. Majd Ash is lejött, és visszaültünk a helyünkre. A közönség hirtelen elkezdte kiabálni: Black Veil Brides!

- Ezek felismertek minket.

- Úgy látszik. –mosolyogtunk. Majd még felálltunk a helyünkről, és egy meghajolással köszöntük meg.

Az előadás véget ért. Kimentünk az aulába, és láttuk, hogy már az eső is elállt. Kimentünk a kissé lehűlt levegőre, és elindultunk a kocsi felé. Ugyanis már este hat óra volt. A kocsi egy utcával a ligettől állt, de gyorsan kiértünk. Jinxx gyorsan hajtott, és már otthon szálltunk is ki. Még rendeltünk egy Hawaii pizzát estére, és békésen megettük. Amennyire az békésnek mondható. Bár a mi esetünkben az volt. Most nem repült az étel, és nem landolt semmi a földön. A gáztűzhely sem robbant fel, és kések se álltak az ajtóba. Minden nyugis volt. Evés után még tévéztünk egy órát, majd elmentünk aludni apránként. Egyedül CC maradt kint, aki úgy döntött, a kanapén alszik ma éjjel, mert neki ott kényelmesebb. Mi pedig pár szó után elaludtunk egymás karjaiban. Csak úgy, mint Andyék, bár ők többet beszélgettek.

-          Ez ma fergeteges volt.

-          Igen. Csoda, hogy felismertek.

-          Nem olyan nagy csoda az. Jók vagytok.

-          Mondjuk.. Csak még nem világhírűek. Bár van sok rajongónk, ezt nem tagadom.

-          Annak is kell örülni. Egyszer világhírűek lesztek, és mindenki ismerni fog.

-          Bízzunk benne.

-          Jó éjt.

-          Jó éjt.

Ezzel most már mindenki aludt. Ennek az érdekes napnak is vége szakadt. Mindenki nyugovóra tért. És azzal a hittel aludtunk el, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a hírnév felé.

El is telt az éjszaka. A nap ismét fent ragyogott az égen, és besütött a konyha ablakán. A miénken még le volt húzva a redőny, így sötét volt. De ettől eltekintve Ash felébredt, és puszit nyomott a homlokomra. Nem ébredtem fel rá, csak átkaroltam. Ezen ő elmosolyodott, és felkelt óvatosan. Kiment a konyhába, készíteni egy kávét. Lassan Andy is ébredezett, és ő is kibújt óvatosan. Egyenest a konyha felé vette az irányt, ahol épp Ash tartózkodott. Fáradtan vánszorgott kifelé, a szemét dörzsölgetve. Majd mikor már nem volt előtte minden homályos, erősen koncentrált a konyhában tevékenykedő Ash-re, és megállt benne az ütő.

-          Jössz kifele onnan? –kiáltott rá halkabban.

-          Nyugi.. ne nyúlok semmihez..

-          Akkor is. Az nem a te világod.

-          Oké, oké. Látod, nem történt semmi.. –mosolyodott el, kifelé sétálva lassan.

Eközben véletlen lelökte az egy liter olajt a földre, ami azonnal szét is folyt. Az égve hagyott tűzhelybe pedig beleért a törlőruha. Ezt ő észrevette, és ijedtében lerántotta gyorsan a földre. A kendő beleesett a szétfolyt olajba, és minden lángolni kezdett. Andy már a fejét fogta, Ash pedig próbálta legyezgetni, de persze nem használt. Majd Andy gyorsan egy vödör vizet locsolt rá, amitől elaludt.

-          Szóval… mit is mondtál? – vonta kérdőre Andy Asht, aki csak szerényen belekortyolt a kávéjába úgy, hogy az orra is elmélyedt a bögrében.

-          Mi történt? –kérdeztem fáradtan miközben épp csak fényeket látva botorkáltam a fiúk fele.

-          Áhh csak Ash megint tevékenykedett a konyhában. Semmi új. –felelte Andy.

Erre most már mindenki kijött, hisz zajt csaptak az oltogatással. Linda rögtön Andynek dőlt, miközben én átkaroltam Ash derekát. Mindenki nézte az óriási tócsát a földön, és az égett kendőt, meg a kiborult olajt.

-          majd elmesélitek. –mondta CC majd elment zuhanyozni.

A többiek pedig felöltöztek gyorsan, mint ahogy mi is. Andy még elzárta a tűzhelyt, majd csatlakozott Lindához. A szobába érve beszélgettek.

- Te meg megint egedül ébredtél? – mosolyodott el Andy.

- Igen..

- Jaj ne haragudj, pedig megígértem.

- Semmi baj.

Ezzel felöltöztek, és kijöttek hozzánk.