(18. rész) Hírnév?

Mi már a kanapén ültünk a többiekkel. CC is visszaért a zuhanyzásból, és már a reggeli kávéját szürcsölgette.

-          Na szóval mi történt? Valaki avasson be, mert lemaradtunk.

-          Csak annyi volt, hogy Ash megint a konyhában tartózkodott.

-          Ezen belül? –faggatta Jake Andy-t tovább.

-          Lelöktem az olajt, kiborult, az égve felejtett tűzhelyen lángra kapott a törlőruha, ijedtembe a földre rántottam, és beleesett az olajba. Majd minden lángolni kezdett, Andy pedig gyorsan egy vödör vizet zúdított rá. Burokban ennyi. – mesélte Ash.

-          Értem… -mondta merengve Jake. A többiek pedig csak bólogattak.

-          Szerintem tegyünk ki egy táblát arra az esetre, ha elfelejtenéd, hogy nem szabad oda bemenned. –mondta nevetve Andy.

-          Haha. Nagyon vicces. –válaszolt Ash.

-          De tényleg.. ahányszor bemész, ott lesz valami katasztrófa. Lehet, hogy csak véletlen, de ne akarjuk tudni. Legyünk elővigyázatosak, és ne menj be.

-          Oké.. – sóhajtott fel Ash.

-          Na, akkor találjunk ki mára is valamit. –szólt közbe Jinxx.

-          Oké..

Erre megcsörrent a telefon. Andy lassan felkelt, és odament felvenni. Mi addig Ash-el beszélgettünk.

-          Megint kevered a bajt drágaság? –nevettem.

-          Na… ne bántsál –mondta szintén nevetve.

Magához szorított, majd elfeküdtünk a kanapén. Kellemes volt így reggel hozzábújni. Már majdnem elaludtunk, de Andy akkor rohant be a nappaliba, és izgatottan belekezdett a mondókába.

-          Figyeljetek! Nagy hír van.

-          Na? Ki volt az?

-          Épp ez az. Egy menedzser volt, aki látta a zenéinket, és ajánlatot tett.

-          Mit? –kérdeztük izgatottan.

-          Egy holnapi interjút beszéltem meg vele, és még további ajánlatot tett, miszerint egy külföldi turnéra vinne minket, ha leszerződünk vele.

-          Ne már! –örvendezett Jake és Jinxx.

-          Ash vigyorogva engem ölelgetett, hisz valakit muszáj volt ebben az örömteli pillanatban.

-          Akkor turnézunk?

-          Ha benne vagytok..

-          Még szép!

-          Akkor ezek szerint..

Mindenki nagyon boldog volt, és izgatott. Elkezdtünk hát pakolászni, hisz turnéra készültünk. Ash sok cuccot pakolt be, egy külön táskát vitt a hajszárító, a hajvasaló,  a hajlakk, a festékek és egyéb hasonló dolgai számára. Ezt már megszokottnak tartottuk, hisz Ash ilyen, de nem is bánjuk. Mindenki bepakolt, de közben telt az idő. Már dél körül lehetett mire végeztünk.

-          Szóval turné..

-          Az.. de csak holnap.. addig el kell ütni az időt, és így még lassabban fog telni, mert várjuk.

-          Igaz, akkor találjunk ki valamit.

-          Nekem lenne egy ötletem –mondta CC.

-          Na?

-          Még a libegőn nem voltunk együtt ugye?

-          Nem.. ez igaz. És szép is az idő. Jó ötlet, menjünk.

Ezzel elindultunk a kocsival a libegő felé. Ez a város másik oldalán volt, így az út nagyjából fél órába telt. Mindenki elfoglalta magát, mi Ash-el kivételesen most csak ültünk egymás karjaiban, és bámultunk kifelé mosolyogva. Andy és Linda szintén. Jinxx és Jake zenét hallgattak, CC pedig vezetett. Odaértünk lassan. A kocsi a hegy alján parkolt, így még fel kellett másznunk. Egy kisebb túra várt még ránk, de megérte.

-          Már megint túra? –nyavajgott Jake.

-          Nyugi, hamar felérünk. Az egy napos kalandunkhoz képest pedig semmi sem lesz.

-          Na az igaz.

Elindultunk a fák között a kitaposott ösvényen. Tényleg nem volt olyan sok, felértünk. Kicsit leültünk szusszanni egy ott található kávézóban.

-          Kértek valamit?

-          Én egy kólát. –mondta Ash, majd mi is követtük. Ránk fért az út után. Hamar kipihentük, miután megittuk.

-          Szép itt fent. –jegyezte meg CC, miközben nézte a tájat.

-          Szép.. de már lefelé megy a nap. –mondta Andy.

-          Igen, ideje lesz indulni.

-          Menjünk.

Elindultunk jegyet venni a pénztárosnál a libegőre. CC fizetett, és sorba is álltunk. Andy és Linda ült be az elsőbe, majd utána mi Ash-el. A fiúk még problémáztak, hogy ki kivel menjen, hisz már csak hárman voltak, a szék pedig kétszemélyes. Végül úgy döntöttek, Jinxx ül be először középre, hogy mivel egyedül ül, ne legyen hátul. Mögé CC és Jake. Már mindenki ült a libegőn. Lefelé tartottunk.

-          Szeretlek… -mosolygott rám Ash, miközben csendben mentünk lefelé.

-          Én is szeretlek. –mosolyogtam vissza rá, miközben ő megsimította az arcomat, majd gyengéden megcsókolt.

Ezek után átkaroltuk egymást, és egymás vállának dőlve tartottunk lefelé. Andy és Linda is egymás derekát szorította, és mindketten mosolyogtak.

-          Szóval holnap egy új kezdet?

-          Igen. Azt hiszem.

-          És a kocsival megyünk? Vagy mivel?

-          Hát szerintem turnébuszt kapunk, mert hát ahhoz nem elég a kocsi.

-          Szerintem se.

-          Már nagyon várom. Végre befutunk.

-          Úgy lesz.

-          Szerinted sikerül?

-          Már hogy ne sikerülne? Nagyon jók vagytok, és szerintem a csajok is kedvelnek majd titeket. Sok rajongótok lesz.

-          Úgy legyen.

Eközben CC és Jake hátul csak poénkodtak egymással, és nevetgéltek. Jinxx pedig sütkérezett a naplementében, és élvezte a csendet. Leértünk. Oda érkeztünk le, ahonnan indultunk még délben. A kocsihoz. Bepattantunk, majd elindultunk hazafelé. Az úton nagyjából ugyan azt a tevékenységet folytatta mindenki, mint amit végzett a hegyhez vezető úton is. Hazaértünk. Mindenki leült az asztalhoz, és vártuk, hogy megérkezzen a Hawaii pizza amit még Andy rendelt korábban,  hisz már csak erre volt idő. Meg is érkezett. Ugyan az a futár hozta ki, mint amikor a repedt szájú rendelt.

-          Na hol a repedt szájú? –kérdezte.

-          Most nem repedt! –kiabált Ash a futárnak az asztaltól nevetve.

Andy kifizette a pizzát, majd behozta. Megvacsoráztunk gyorsan, majd egyenként elmentünk aludni.

Andy bebújt Linda mellé, aki már elaludt ez alatt. Végigsimította az arcát, és odasuttogta.

-          Holnap új kezdet lesz. Minden megváltozik, de mi együtt maradunk.

Majd lefeküdt ő is, és elaludt. Ash szintén befeküdt mellém, de én még ébren voltam.

-          Várod már a holnapot?

-          Igen, nagyon.

-          Én is. Kíváncsi vagyok mi lesz. És az interjú miatt is izgulok persze egy kicsit.

-          Nem kell szerintem. Nagyon jól fog menni az is.

-          Remélem.

-          Ha belegondolsz, lehettek világhírűek, és akkor majd visszagondolsz erre, hogy mennyire izgultál az első interjú miatt.

-          Jó lenne már visszaemlékezni onnan.

-          Eljön az az idő is hidd el.

Elmosolyodott, majd átkarolt szorosan.

-          Jó éjt.

-          Jó éjt.

Elaludtunk szép lassan. Először ő, majd mikor már hallottam aranyos szuszogását, én is. A többiek már rég aludtak, és várták a holnapot. Hamar eljött. A nap alig jött még fel, de Andy már rég talpon volt. Túl izgatott volt a fekvéshez, így a nappalit pakolgatta inkább. Nyolc óra tájt már én is ébredeztem. Ash még aludt, szinte rajtam, mivel éjszaka rám fordult valahogy. Nem ébresztettem fel, mert este elég fáradt volt. Gondoltam hagy aludjon. Andy közben bement Lindához, nehogy megint az forduljon elő, mint tegnap. Most mellette akart lenni mikor felébred. Elkezdte simogatni az arcát, mire Linda álmosan kinyitotta a szemét, és ránézett.

-          Szia.

-          Szia. –hát te? Már felöltöztél?

-          Igen.. már nagyon izgatott voltam, így inkább felöltöztem és felkeltem pakolni.

-          Jaj te.. na felkelek én is.

-          Nem muszáj még ha nem akarsz.

-          De. most már nem tudnék aludni.

-          Akkor jó, kelj.

Fel is kelt. Öltözködés után Kimentek Andyvel és pakolászták még a ház többi részét is, hisz helyben lesz az interjú. Eközben a többiek is kiértek. Jake a mosdóba ment egy gyors zuhanyra, CC és Jinxx pedig kávézgattak. Ash továbbra is rajtam feküdt, de nem zavart, már majdnem visszaaludtam. De ekkor felébredt. Lassan körülnézett, és észrevette, hogy hol van. Ránéztem lassacskán, mert észrevettem, hogy mozog.

-          Szia. Hát én hogy kerülök ide?

-          Nem tudom, ezt te tudhatod.

-          Ugye most ébredtél fel..

-          Nem, már fél órája nagyjából.

-          És nem szóltál volna vagy löktél volna le.

-          Nem, mert hagytalak inkább aludni.

-          Borzasztó vagy.

-          Nem baj az.

-          Mennyi az idő? –terelte át sóhajtva a szót?

-          Fél kilenc.

-          Akkor keljünk lassan.

Ezzel felkeltünk, és fel is öltöztünk. Velünk együtt a többiek is. Mindenki készen állt. A kanapén ültünk a nappaliban, egymást csendben nézve, mikor megszólalt a telefon. Andy rohant felvenni. Hosszas beszélgetés után visszaült közénk.

-          Na?

-          A menedzser volt.

-          És?

-          Jönnek. Tíz percen belül itt az egész stáb.

Mindenki sóhajtott, egyre idegesebbek lettünk. Ash még a kézi tükrében igazgatta a haját, én ezalatt hozzábújtam. Eltelt a tíz perc. A nagy csendben, autó hangját hallottunk.

-          Halljátok?

-          Igen.

-          Kinézek. –mondta Andy. –ezzel kiment az ablakhoz.

Elhúzta a függönyt, és meglátta az előttünk parkoló négy autót.

-          Jöttek. –jelentette ki az ajtóhoz szaladva.

Mindenki nézett utána izgatottan. Ajtót nyitott.

-          Sziasztok!

-          Hello!

-          Na gyertek be.

Elkezdtek pakolni mindent be a kocsikból. Rengeteg kamerát hoztak be, mikrofonokkal. Ash csak úgy nézte a kamerákat, és egyre nagyobb vigyor látszott az arcán.

-          Minek örülsz annyira? –kérdeztem nevetve, mintha nem tudnám.

-          Tudod te azt.. –nevetett.

-          Tudom, persze. –átöleltem.

A stáb kipakolt. A menedzser magyarázta a dolgokat, hogy miket fog kérdezni.

- Kezdhetjük?

- Igen persze.

Andy leült a kanapéra, mellé a riporter, és el is kezdődött az interjú. Minden jól ment. Az első öt percben csak Andy beszélt, utána Ash-t is behívták a képbe. A közeli turnéról volt szó, hogy hol lesz, mik a teendők, és hogy mit szólnak hozzá. Kis időn belül már a srácok is ott ültek Andyékkel. A riporter minket is berángatott a képbe.

-          Szóval, ti lennétek a szerencsés lányok.

-          Igen. –válaszoltunk büszkén.

-          Ki kihez tartozik?

-          Én Andy-hez ő pedig Ash-hez.

-          Így van. Hozzánk tartoztok. –mondta Ash, és magához ölelt.

-          Mintha tegnap lett volna, mikor megismerkedtünk. Mikor először láttuk egymást.

-          Igen, ez így szokott lenni. Szóval, ti is mentek turnéra igaz?

-          Persze ez természetes.

-          Ha nem jöhetnének le is mondanánk az egészet. –mondta Ash.

-          Ez aranyos.

-          Hát nincs mit tenni, együtt, vagy sehogy.

-          Emiatt nem kell aggódni, hisz a turnébuszon lesz elég férőhely.

-          Reméltük is.

Még eltartott egy darabig a beszélgetés, mi már kikerültünk a képből az utolsó öt percben, csak úgy, mint a többiek is. Egyedül Andy beszélt már csak a végén, mindössze öt percig. Az interjú véget ért.

-          Ez nagyon jó volt srácok. Jók lesztek. –jegyezte meg a menedzser.

-          Köszönjük..

-          Ha így kamera elé tudtok állni ilyen nyíltan, akkor minden rendben lesz.

Megbeszéltük a továbbiakat, és arra jutottunk, hogy még ma elindulunk az első megálló felé a szállodánkba. A cuccok már össze voltak pakolva, indulásra készen voltunk. Esteledett lassan. A busz már sötétben ért a ház elé. Kívül piros volt, belül pedig egy egész szoba. Nagyon tetszett. Lepakoltunk. Az első megálló Németország volt. Nagy út várt ránk, így berendezkedtünk. Mindenkinek saját ágya volt. Persze mi osztoztunk, ahogy Lindáék is. Végül mikor elhagytuk az országhatárt, már teljesen sötét volt. Még egy órát gitározgattunk meg beszélgettünk, de elálmosodtunk, így inkább lassan mindenki lefeküdt.