(14. rész) Úton hazafelé

 Ez a nap hamar el is kezdődött. A csillagok eltűntek, a nap felkelt, és ugyan olyan ragyogóan sütött, mint tegnap. Ash arra ébredt, hogy egy erős fény süt rá. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy nyitva van az ablak. Majd rám nézett, és látta, hogy a szél fújdogálja a hajamat. Erre becsukta az ablakot szép lassan. Mire visszafeküdt már ébren voltam.

-          Szia! Hát te? –érdeklődtem?

-          Szia! Bocsi, csak becsuktam az ablakot. Nem akarom, hogy megfázz.

-          Nem fázok.

-          Még. 

-          Oké, te vagy a főnök.

-          Na azért. –és odanyomta a fejét az enyémhez.

Linda közben felébredt, de Andy ez alatt még mindig aludt. Úgy döntött, megpróbál kibújni. Ezt meg is tette sikeresen. Andy még mindig aludt, csendben szuszogva. Linda kiment a mosdóba, de egy pillanatra benézett a mi szobánkba is, hisz még ezt korábban nem tette meg. Látta, ahogy Ash és én ölelkezünk, és elmosolyodott ezen. Majd bement a mosdóba, ahova eleinte is szándékozott kimenni. Andy idő közben felébredt és egyedül találta magát a szobába. Lassan körülnézett, és akkor jött rá, hogy reggel van. Linda visszaért a szobába, és látta, hogy Andy ül az ágy szélén a szemét törölgetve. Odament hozzá, és átölelte.

-          Te fent vagy? Szia.

-          Szia, igen. És nem voltál mellettem. Borzalmas volt így kelni.

-          Ne haragudj. Azt hittem visszaérek.

-          Semmi baj. Most már itt vagy. Gyere.

Ezzel visszahúzta magához, és ismét elterültek az ágyon. Ash megsimogatta az arcom, és lágyan hozzám szólt.

-          Hé! Nem kéne felkelni?

-          Fel akarsz kelni? –néztem rá fel fáradtan.

-          Hát én igen, de tekintetedből ítélve te nem.

-          Igazad lehet.

-          Kiviszlek. Úgy jó?

-          Nekem megfelel.

-          Akkor gyere.

Ezzel lassan felemelt, és kivitt takaróstól a konyhába. Ott leült, és a lábára fektetett. Kijött közbe CC is.

-          Hát ti mit műveltek itt?

-          Én ülök, ő ülve alszik.

-          Segítsek?

-          Megköszönném.

-          Mi kell?

-          Egy tea.

-          Csinálom.

-          Köszi.

CC belefogott a tea elkészítésébe, Ash addig magához ölelt, és a hajamat simogatta. CC idő közben elkészült a teával, és odatolta Ash elé.

-          Köszi szépen!

-          Nincs mit, itatgasd csak.

-          Mindjárt, csak így nem jó. Fekve leöntöm.

Ezzel felültetett egy kicsit, én kinyitottam a szemem.

-          Mi az?

-          Tea. Igyál!

Fogta a bögrét, tartotta, és szinte itatott.

-          Na? Ébren vagy?

-          Igen, azt hiszem.

-          Jól van, akkor fogd magadtól.

Elengedte a bögrét, és most már csak engem tartott. Andy és Linda is kijött közben.

-          Hát itt meg mi van? –kérdezte Andy.

-          Ébredezés. Mármint szerintem. –felelt Ash.

-          Csak nyugodtan. Csatlakozunk. -És leült mellénk Linda, addig Andy csinált maguknak teát.

Mikor kész lett, leült ő is. Már csak ketten aludtak. Jake, és Jinxx. CC benézett hozzájuk, és elnevette magát. Még akkor nem tudtuk, min nevet.

-          Mi az? Baj van? –kérdezte Andy.

-          Nem, csak.. ez felülmúlhatatlan.

Andy felállt, és megnézte az érdekes látnivalót. Azt látta, ahogy Jake és Jinxx egymást átölelve alszanak, és összebújtak akárcsak mi. Jinxx még a lábát is átdobta Jake derekán. Andy óriási nevetésben tört ki. Majd mi is odamentünk, és csatlakoztunk a nevetéshez. A srácok felébredtek erre a zajra, és rémülten tapasztalták helyzetüket. Jinxx ijedtében megfordult, és leesett az ágyról. Mi még mindig nevettünk rajta. Jake csak szimplán felült, és értetlenül nézett maga elé.

-          Srácok, ez nem vicces! – mondta Jinxx, miközben próbált felállni a földről.

-          Dehogy nem! –vágta rá Ash.

-          Na! Szedelőzködjünk, ha már mindenki fent van. –jelentette ki Andy.

Én még visszamentem meginni a teámat, Ash leült mellém, és megvárta ezt. A többiek addig öltöztek, és pakolták a furgonba ismét a strandolós cuccokat. Most a ruha alá vettük a fürdőruhát, a srácok pedig a nadrágot. Végül mi is elkésztünk. Persze Ash megint beállt a tükör elé egy öt percre, de ezt már megszoktuk, így most már Andy sem szólt rá, csak szimplán kivártuk, amíg végez.

-          Na, indulhatunk?

-          Felőlem igen.

-          Oké, akkor gyerünk.

Elindultunk. A kocsival gyorsan leértünk a partra. Hosszabb időbe telt parkoló helyet találni, mint leérni a háztól. De végül találtunk, és ki tudtunk szállni. Egész közel a vízhez. Először megint helyet kerestünk a parton. Most nem volt árnyékon, de napon találtunk. Nem is zavart. Lepakoltunk, és elindultunk a lépcső felé. Ash ment be először a térdig érő vízbe. Elég hideg volt, így végig sziszegett.

-          Nos? –érdeklődött Andy.

-          Hideg, de szokható.

-          A medence után már menni fog. Annál hidegebb szerintem nincs.

-          Igaz.

Ezzel Andy is lemászott. Az ő arcán is látszott ugyan az, mint Ash-én.

-          Nem jössz? –kérdezte Ash tőlem.

-          De, megyek. Szép lassan.

-          Nem olyan hideg, ha megszokod.

-          Oké megpróbálom.

Ezzel elkezdtem óvatosan lemászni a lépcsőn. Fokonként ment. Ash a végén megfogta a kezem, és lesegített.

-          Ez hideg!

-          Most még.

-          Ha te mondod. –mondtam ezt összeszorított fogakkal.

Ezzel elkezdtünk bentebb sétálni. Andy is segített Lindának lemászni a vízbe. Neki már derékig ért majdnem. Majd a srácok is beljebb jöttek. Mikor már mindenki bent volt a vízben, elkezdtünk beljebb és beljebb sétálni. Majd mikor már mindenkinek derékig ért nagyjából, elkezdtünk leguggolni a vízben. Lassan megszoktuk. Kezdődött a móka. Jake felfeküdt a matracra, amit behozott magával a vízbe, Jinxx pedig felborította. Majd egymást nyomkodták a víz alá. Mi pedig egymással szembe térdeltünk, és öleltük egymást. Linda Andy hátán csüngött, Andy pedig poénból hirtelen lehasalt a víz alá. Mindketten elmerültek.

-          Hé! Csináljunk már piramist.

-          Oké, benne vagyok!

Ash, Andy és CC egymás mellé álltak alsó sornak. Majd rájuk felmászott Jake és Jinxx, mi pedig Lindával megpróbáltunk a piramis tetejére mászni. Heten nem tudtunk szabályosat alkotni, de megoldottuk. Majd Andy nevetve kiszaladt alólunk, és összedőlt az egész. Már nyakig ért a víz, így nem estünk nagyot.

-          Andy! –kiáltottunk rá.

-          Hopsz.

-          Gonosz vagy!

-          Egyéni szocprobléma.

-          Hagyjuk. –mondta neki Linda.

Én közbe Ash nyakába ültem, Linda pedig az Andyébe. Egymással szembe fordultunk, és megfogtuk fent egymás kezét. Andyék felnéztek ránk, és nevettek. Nagyon jól telt a nap, csak sajnos gyorsan. A nap sem sütött már olyan erősen este öt óra körül.

-          Srácok kimegyünk?

-          Menjünk?

-          Egyre hűvösebb van. Még meg kell száradnunk.

-          Oké, menjünk akkor.

Elindultunk kifelé. Messze volt még a part, de alig öt perc alatt kiértünk. Leültünk a törülközőkre, és még a már lefelé menő nap sugarában szárítkoztunk. Ash-el hanyatt feküdtünk egymás mellett, és fogtuk egymás kezét.

-          Ti még szárítkozni se tudtok külön? –nevetett Andy.

-          Tudnánk, de minek, ha lehet jobb is? 

-          Jó, igazad van. Erre Linda Andy vállára hajtotta a fejét.

-          Kezd egyre hidegebb lenni. Szerintem menjünk.

-          Hát akkor induljunk. Végül is majd megtörülközünk.

Elindultunk a kocsihoz, miután felszedtük a cuccokat a földről. A kocsiban nagyon meleg volt, hisz egész végig sütötte a nap. De ezt nem bántuk ebben az esti hűvös időben. Bepakoltuk hátra a cuccokat, és indultunk haza. Ismét gyorsan hazaértünk. Ugyan olyan gyorsan, mint ahogy kiértünk. Csak épp most a kikerülés volt nehézkes a parkolóból, hisz mindenki indult haza. Mire hazaértünk, eleredt az eső. Gyorsan érkezett a zivatar, csak úgy, mint a sátorozásnál. De ezúttal a kocsiból kifelé bámulva fogadtuk. Mikor beértünk az udvarra, még a cuccokat sem szedtük ki, hisz nem bírtuk volna anélkül, hogy megáznánk. Jake szaladt a kulccsal az ajtóhoz, kinyitotta, majd sietve bementünk az eső elöl. Az első, amihez hozzákezdtünk, az szokás szerint a hajszárítás és fésülködés volt. Most mindenki. Andy és Linda a saját szobájukban, a srácok az ő saját ágyukon, mi pedig a miénken. Felváltva használtuk a fésűt, és a hajszárítót. A tó vize eléggé megváltoztatta a hajunk állagát. De nem bántuk annyira, mosolyogva igazgattuk ezt. Lassan kész lettünk. Jake, Jinxx és CC készített most vacsorát ismét. Mi átmentünk Andyékhez, és ott folytattuk a teendőket. Úgyis ritkán vagyunk ott. Most már négyen segítettünk egymásnak. A vacsora hamarosan kész lett. A gulyásleves tökéletesen megfelelt aznap estére. A fiúk gyorsan összedobták.

-          Kész a vacsora! –kiáltott be CC.

-          Megyünk.

Ezzel letettük a hajszárítót és minden más egyebet, majd kiültünk az asztalhoz.

-          Ez most is finom srácok.

-          Egyre jobbak vagyunk.

-          Így van.

Végeztünk az evéssel, átöltöztünk, és elmentünk feküdni. Ez a nap is hasonlóan jó volt, mint a többi. Hisz ez is közös volt. Ash még kint volt a konyhában egy utolsó teát kortyolgatva, és nézte a zuhogó esőt. Én már feküdtem, ahogy a többiek is. Vártam rá, de nagyon későn jött be. Elaludtam közben, befelé fordulva. Majd egyszer csak halkan beosont a szobába, és bebújt mellém. Látta, hogy már csendben alszom, ezért már nem zavart. Egy puszit nyomott az arcomra, és átkarolva ő is elaludt lassan. Ismét reggeledett. Most én ébredtem fel legelőször. Érdekes módon szembe voltam fordulva Ash-el. Ez azért volt érdekes, mert határozottan emlékszem, hogy befelé fordulva aludtam el. Ő még mindig szorosan ölelt, így megmozdulni nem akartam. Csak néztem a csukott szemeit, és az arcát. Andy is ébredezett közben, de Linda sem volt lemaradva.

-          Végre mellettem vagy mikor ébredek.

-          Igen, most sikerült.

-          Akkor ezzel kárpótolva a tegnap.

-          Nagyon rosszul esett?

-          Igen, ezért kérlek, többé ne tedd.

-          Oké, majd megvárlak mindig.

-          Megegyeztünk.

Felkeltek, és kimentek a konyhába, ahol már CC is kint volt Jake-el. Reggelit készítettek éppen.

-          Sziasztok.

-          Sziasztok.

-          Tudtatok aludni?

-          Néha felébredtem a dörgésre, de tudtam. –válaszolt Jake Andy kérdésére.

-          Én is, ezért érdekel.

Közben Ash is felébredt. Én még mindig néztem, a csukott szemeit, és csodáltam, ahogyan alszik.

-          Szia!

-          Szia.

-          Hát te? Mit nézel annyira?

-          Téged. –nevettem el magam.

-          Miért?

-          Nem tudom, csak jól esett.

Ezzel magához húzott, és szorosan átölelt.

-          Annyira szeretlek. –mondta közben. 

-          Én is szeretlek. –válaszoltam szinte könnyes szemekkel.

-          Nem megyünk ki? Úgy hallom már a többiek kint vannak.

-          Menjünk.

Már Jinxx sem volt a szobában, idő közben kiment ő is a többiekhez. Mi is csatlakoztunk.

-          Sziasztok! Jó reggelt mindenkinek. –mondta Ash mosolyogva.

-          Nektek is. –válaszoltak.

-          Mára terveztünk valamit?

-          Hát srácok az a helyzet, hogy letelt a hét. A mai nap már csak délig van kifizetve. El kell hagynunk a házat addig.

-          Jaj tényleg.. Hogy elrepült az idő.

-          Igen, szinte észre sem vettük.

-          Szóval akkor? Mikor kezdünk pakolászni?

-          Hát már reggeli után, rögtön mert egy kicsit rendet is kell rakni magunk után.

-          Igaz, akkor gyorsan együnk. Utána jön a hosszú utazás.

-          Így van.. na együnk. Kész a reggeli.

Leültünk enni.

-          Jó volt itt lenni. –szólalt meg evés közben CC.

-          Igen, sajnálom is, hogy vége. –folytatta Jake.

-          Nem kell szomorkodni. Majd visszajövünk még. Rengeteg időnk maradt, és pénzünk is van rá. Csak az időjárás kedvezzen.

-          Igaz. De addig is el leszünk mi otthon is nem?

-          Dehogynem mindig elvagyunk.

Befejeztük a reggelit. Linda Andyvel a saját szobájába ment pakolni.

-          Szóval, hol kezdjük? –kérdezte Linda ránézve a teljes mértékben ruhákkal ellepett szobára. Még a fiókon is zoknik lógtak, és a lámpán is volt egy kettő.

-          Szerintem a ruhákkal. Pakoljuk a bőröndbe.

-          Oké.

Elkezdtek pakolászni. Közbe mi is nekiálltunk, bár nekünk könnyebb dolgunk volt egy fokkal. Annyira nem pakoltunk szét, mint Andyék. Valahogy a bőröndben maradt szinte minden. Jake, Jinxx és CC a szekrényből pakolták ki a ruhákat. Bár máshol is előfordultak ruhadarabok. Végül mindenki összeszedte nagy nehezen a cuccait. Kimentünk a szobából, és nekiálltunk az udvaron is takarítani. Jake söprögetett, Jinxx a hamutálat takarította, CC pedig bent felmosott. Mi Ash-el a konyhát takarítottuk. Ez eleve rémisztő helyzetnek látszott, de megegyeztünk, hogy csak takarítunk, és nem kapcsolunk be semmit. Andy még mindig a villanyra akadt zoknikkal küzdött, Linda pedig segített neki. Viszont véletlen elengedte Andyt, mivel a szék karfáján állt, és mindketten az ágyra zuhantak. Egymáson feküdtek nevetve.

-          Ez felülmúlhatatlan volt.

-          Főleg, hogy összenyomsz. –nevetett Linda.

-          Ja, bocsi… - mosolygott Andy.

-          Még egyszer?

-          Nem köszi! Jó volt, de nem kell több.

Ezzel Andy vigyorogva rádőlt Lindára, és megcsókolta. Persze minden, amit rövidnek tervezünk hosszabb lesz annál, amit elképzeltünk, így volt ez most is. Fel sem akartak kelni. Mi is végeztünk közben a takarítással, minden ragyogott. Kifelé indultunk mikor megálltunk Andyék ajtaja előtt befelé kandikálva. Elmosolyodtunk, majd Ash rám nézett.

-          Utoljára? –suttogta.

-          Oké. –nevettem.

Kézen fogva beszaladtunk a szobánkba, és ugyan azt kezdtük el amit Andyék. Ez idő alatt Jake és Jinxx is bejöttek, pont akkor, amikor CC kijött a fürdőből, végezve az ottani felmosással is. Majd megálltak Andyék ajtaja előtt.

-          Nézzed már! Majd megszakadnak a munkában.

Andy felnézett, majd nevetve válaszolt.

-          Hát ha kicsivel előbb jössz be akkor egy tényleges megszakadást láthatsz.. Ez már csak az utórengés.

-          Biztos. –nézett értetlenül maga elé a három fiú, hisz nem tudták miről van szó. CC arrébb ment, és benézett hozzánk is.

-          Megkukulok.. ezek is..

-          Ne mondd már.

-          Ilyen nincs! –nevettek.

-          Mi nem tetszik?  - kérdezte Ash nevetve.

-          Minden rendbe, csak irigykedünk rátok.

-          Ki mondta, hogy ti nem csinálhatjátok?

Én is, és a srácok is elnevették magukat. Andyék közbe kijöttek.

-          Kösz kihagyjuk.

-          Na, mi a helyzet? –kérdezte Andy.

-          Csak a szokásos.

Andy benézett. Ash pedig fel rá.

-          Csak követtük a példátokat. Olyan inspiráló volt.

-          Megértem én, na de indulni kell.

-          Akkor gyerünk.

Felkeltünk, megfogtuk a bőröndöt, és kimentünk a kocsihoz, az összes cuccal. A néni már kint volt a kapuban, és mosolyogva várt minket. Miután bepakoltunk a furgonba, kinyitottuk a kaput, és odaadtuk a ház kulcsait.

-          Köszönjük, hogy itt lehettünk. –mondta végül Andy.

-          Nagyon szívesen. Bármikor jöhettek ismét.

-          Jövünk is majd! Nem tudjuk még mikor, de jövünk. Viszontlátásra.

-          Sziasztok, jó utat. Andy intett beszállva hozzánk a kocsiba, és elindultunk.

Előkerült a gitár, mikor kiértünk a városból. Ugyan úgy eldalolásztunk, mint mikor érkeztünk. Majd csend lett. Ash-el halkan elkezdtünk beszélgetni.

-          Nekem nagyon hiányozni fog itt minden.. sok emlék.

-          Nekem is. A sok itt töltött nappal és éjszaka együtt.

-          Rengeteg dolog eszembe jut.

-          Majd ott leszünk egymásnak otthon is.

-          Jó, igazad van.

Ezzel rádőltem, és így néztünk ki az ablakon. Elnyomott az álom. Telt az idő. A furgon még mindig úton volt velünk, és mi még mindig aludtunk. Andy és Linda eszegettek egy zacskó csipszet.

-          Nyisd ki.

-          Ááá..

-          Köszi.

Linda bekapta a csipszet, amit Andy a szájába adott.

-          Mennyi van még? –érdeklődött Linda.

-          Még egy bő fél óra. Azt már ki lehet bírni.

-          Azt már simán. –Andy nyomott egy puszit Linda arcára, majd egymás vállára dőltek.

Jake még mindig szüntelenül vezetett, Jinxx és CC lefoglalták magukat telefonozással, és néha gitározgatással. De mi még erre sem ébredtünk fel. Egyszer aztán volt az úton egy kátyú, és nagyot rázkódott a furgon. Ez ébresztett fel minket. Ránéztem Ash-re, ő pedig rám. Felültünk még mindig kézen fogva, álmosan. Majd visszadőltem rá ülve. Ash rám nézett és elmosolyodott.

-          Szia drágám. –mondta még mindig mosolyogva.

-          Szia. - Válaszoltam hasonló jó kedvvel.

-          Merre lehetünk?

-          Nem tudom.

-          Andy?

-          Mondd! –nézett hátra Andy.

-          Merre vagyunk?

-          Már Szolnok. Hamarosan megérkezünk.

-          Na, végre. Az jó.

-          Csak nem elnyomott az álom?

-          De egész úton.

-          Lusták.

-          Nem baj az.

Most már ültünk, és bámultunk kifelé. Lassan elértük Szajolt, majd Miklóst is. A kocsi beparkolt a ház udvara elé, és kiszálltunk.

-          De jó végre állni. –sóhajtott fel Jake.

-          Azt elhiszem. Monda Andy. – Szerintem pihenj le. Balatontól messze volt.

-          Hát érzem a távolságot. Jó ötlet. Amint bementünk lepihenek ha nem bánjátok.

-          Dehogy.–válaszoltam.

Lassacskán beljebb kerültünk. Még nem foglalkoztunk a cuccokkal, bőröndökkel, és egyéb dolgokkal amik még a kocsiban voltak. Első az volt, hogy a szobában mindenki kiterült. Andyék az ágyon, Ash és én együtt a földön, mellettünk egyesével a többiek. Eltelt egy tíz perc mire felkeltünk a heverészésből.

-          Na srácok, szép kis kirándulás volt. –Mondta Andy felülve az ágyon.

-          Így igaz. Majd visszamegyünk mikor már jobb idő lesz hisz még csak tavasz van, de most ez a harminc fok is elég volt már a fürdőzésre.

-          Ja! Reméljük nem fáztunk meg, de jó volt.

-          Hát én megfázni még egyszer nem szeretnék. –jelentette ki Ash.

-          Ne is. –szóltam közbe.

-          Nyugi. Nem fogok.

-          Na srácok, harapjunk valamit. –Mondta Andy.

-          Oké, de mit? Nincs itthon semmi. Most értünk haza. –válaszoltam.

-          A kocsiba talán maradt egy kis harapnivaló.

-          Igazad lehet. Nézzük meg.

Kimentünk a kocsihoz, és már egyúttal behoztuk a bőröndöket is. 

(13. rész) A strandon.

Ezzel Jake bekanyarodott a csúszdák felé. Elérkeztünk a kerítéshez. És tényleg az volt, aminek tűnk. Rengeteg magas csúszda és nagy medencék tárultak elénk.

-          Na, itt el leszünk. –szólalt meg Ash.

-          Az biztos. –Vágta rá Andy.

-          Szóval mikor is jövünk ide?

-          Talán holnap? Ha jobb lesz persze az idő, mert mint látszik most is üres az egész.

-          Igen, ez sajna tényleg befolyásoló tényező.

-          Reménykedjünk az idő javulásában.

Ezzel visszaszálltunk a kocsiba, és elindultunk ki a félszigetről. Elhatároztuk, hogy most már csak siófokon állunk meg, hisz már majdnem ott voltunk. Út közben csodáltuk a vizet, hisz végig a parton mentünk. Rádőltem Ash vállára, ő pedig a fejemre, és így utaztunk végig.  Andy a lábára ültette Lindát, és csodálták együtt a csillogó vizet. Jake örömmel vezetett, Jinxx pedig szórakoztatta egy kis gitározással közbe. Igaz, ezzel minket is. CC pedig levette a zokniját, és elkezdte vagdosni a lábkörmét.

-          CC?  - nézett rá Andy értetlenül, mikor a fejének pattant egy körömdarab.

-          Csak unatkozom, és találtam egy csipeszt.

-          És ezt hoztad össze?

-          Igen –mosolygott.

-          Oké… valakinek nincs kedve CC-t szórakoztatni, míg ki nem üti a szememet?

-          Megyünk na. – Szólalt fel Ash.

Ezzel hátrarántottuk az ülésre, és elkezdtük csikizni.

-          Köszi Ash. – szólalt meg Andy.

-          Semmiség.

Ezzel folytattuk az akkor elkezdett dolgot. CC lehasalt az ülésre, Ash pedig a hátára feküdt. Én pedig Ash-re, és nevettünk rajta.

-          Összenyomtok. –kiáltott fel CC.

-          Nem baj..

-          De baj.

-          De hiányzott az őrültködés. –sóhajtott fel Ash.

-          Eddig is megtehetted volna.

-          Eddig csak veled akartam foglalkozni.

-          Együtt is lehetünk őrültek.

-          Jó most már tudom. És leszünk is.

Ekkor azt vettük észre, hogy a kocsi megállt. Andy szólt, hogy megérkeztünk. Felültünk, és kiszálltunk a kocsiból. Először Ash szállt ki, megfogta a lábam, és kihúzott. CC pedig a kezemet fogta, és kivonszoltak.

-          Nem.. mit csinálsz? –kérdeztem nevetve.

-          Azt mondtad, hogy együtt is lehetünk őrültek.

-          Nem így értettem.

-          Ó dehogy nem.

A többiek nevetve néztek.

- Idióták. –állapította meg Andy.

- Az biztos. –felelt rá Linda.

Majd bementünk az udvarra. Ott már letettek a srácok, csak épp egymást vitték be az ajtón. CC vitte Ash-t. Én csak nevettem rajtuk. Bent levágta az ágyra.

-          Állj! Innen hagy folytassa ő.. –kiáltott fel Ash CC-re nézve ijedten.

-          Nem is akartam nyugi.

-          Akkor jó.

Erre odaengedett, én pedig ráugrottam Ash-re. Andyék pont jöttek be.

-          Na, már megint.

-          Nem baj az, legalább elvagyunk.

-          Igaz, ez a lényeg. – ránézett az órára, és meglepődötten tapasztalta, hogy mindjárt hét óra. Sötétedett, viszont nem gondoltuk, hogy így elrepült az idő.

-          Srácok, vacsora! Kezdjünk neki.

-          Már annyi az idő? –kérdezte Jake.

-          Úgy látszik. Én se vettem észre. Jól elvoltunk.

-          Tényleg. –állapította meg Jake is az órára nézve.

-          Kezdjünk neki.

Ezzel elkezdték csinálni a vacsorát. Most Andy és Linda is segített benne. Ash és én addig művelődtünk a srácok ágyán, mint általában. Most gyorsan elkészült a vacsora, mert csak rántottát kotyvasztottak a srácok.

-          Vacsora! –kiáltott be CC.

-          Már? –kérdeztem.

-          Rántotta van.

-          Ja, az más…

Kimentünk, és nekikezdtünk falatozni. Ismét nagyon finom volt a vacsora, jól is laktunk vele. Ezúttal nem mi törölgettünk, mert még ott maradtak a srácok tovább enni. Beültünk tévézni a szobába. Ash és én az ágyon feküdtünk Jake helyén, mert az volt szembe a tévével. Közbe bejött Linda és Andy is. Ők is mellénk ültek fel az ágyra. A többiek ez idő alatt elmosogattak, és törölgettek. Mikor a srácok is kész lettek be akartak ülni mellénk, de már nem volt hely. A saját ágyukról kiszorítottuk őket.

-          Na, ez szép. –mondta Jake.

-          Innen jó a tévé.. bocsi. –vigyorgott Andy.

-          És mi honnan nézzük?

-     Nem tudom, oldjátok meg. –Nevetett Andy, most már velünk együtt.

-          Oké. –sóhajtott fel Jake, és beült Andy elé.

-          Na, nem így értettem!

-          Én meg így értelmeztem.

-          És így én most hogy látom a tévét?

-          Nem tudom, oldd meg…

Erre elkezdtek birkózni az ágyon, felrúgva ezzel minden csipszet, de nem bántuk, csak nevettünk rajtuk. Ash és én ez idő alatt kapkodtuk a ránk hulló csipszet, és egymás szájába rakosgattuk. Jinxx és CC idő közben leült az ágy elé a földre, és onnan nézték a tévét, nem törődve a mögöttük zajló dolgokkal. Az idő ismét telt, nem vettük, észre, hogy éjfél van. Andy még mindig nézte a tévét, a srácokkal a földön, Jake elaludt az ágyon hasalva, mi pedig egymásra borulva. Ash véletlen felébredt egy halk mozzanatra, amit Jake tett álmában. Ránézett az órára, és látta a kései időt, amit az mutatott már akkor. Rám nézett mikor ez tudatosult benne, és meglökdösött gyengén, hogy felébredjek. Én még mindig a karját öleltem, de már ébren.

-          Na! ébredj!

-          Reggel van?

-          Nem, még le se feküdtünk.

-          Hogy-hogy?

-          Tudod, a tévé.

-          Ja, igen. Vége már a filmnek?

-          Már rég. Gyere, keljünk fel.

-          Álmos vagyok.

-          Várj akkor egy kicsit.

Ash felállt, engem óvatosan ledöntve az ágyra, hogy tovább pihengessek, ő pedig előre ment Andyékhez, a földre. Azt hitte még ők nézik a tévét, de mikor odaért tapasztalta, hogy mind ülve alszanak csak úgy, mint mi. Egyenként felköltötte őket.

-          Andy! Kelj fel.

-          Mi van?

-          Éjszaka. Feküdjünk.

Andy ránézett az órára, és rájött, hogy mi történt. Lassan felkelt, Lindát fel nem ébresztve, magát is alig csak vonszolva bevitte a szobájukba. Lassan letette az ágyra, és befeküdt mellé. Egy perc sem kellett az elalvásig. Jake Jinxx és CC is feltápászkodott idő közben. De nem tudtak lefeküdni, mert Ash kiment a mosdóba, engem pedig az ágyon hagyott.

-          És most? –kérdezte Jinxx vakarva a fejét.

-          Megvárjuk Ash-t. Majd ő elveszi.

-          Oké.. de siessen. Itt dőlök össze.

Ash vissza is ért a szobába, és rögtön meglátta a három majdnem összeeső barátját.

-          Nos? Miért nem fekszetek?

-          Egy csomagot a helyünkön felejtettél. – Ash rám nézett értetlenül, majd leesett neki.

-          Ja, bocsi. Igen, ez az én tulajdonom, legközelebb nem fordul elő. –nevetett, majd óvatosan magával vitt.

A srácok ez idő alatt bedőltek a már most üres ágyukba, és már aludtak is. Ash letett, betakargatott, majd mellém feküdt. Hamar elaludt ezek után. Telt az idő, éjszaka nagy szél támadt. Ez a szél kivitte a hideget az országból. Reggelre már sütött a nap, egy felhő sem volt az égen.  De ezt mi még nem észlelhettük reggel, mert majdnem délig aludtunk. Ezúttal mindenki. Az első, aki felébredt az Ash volt. Hisz ő volt éjszaka is a legéberebb. Lassan körülnézett, és bármely ébresztgetés nélkül kiment a konyhába inni egy kávét. Eközben bámult ki az ablakon, és csodálta a szép napsütést. Jake kiment hozzá, és ő is csinált magának egy adag kávét.

- Szia, szép jó reggelt! –örvendezett Ash.

- Mitől olyan jó? –kérdezte kómásan Jake.

- Talán a szép napsütéstől, vagy csak szimplán jó kedvem van, nem tudom.

Jake belekortyolt a kávéba, és egy kicsit felébredt tőle.

-          Na, mindjárt más. Nem megyünk ki a levegőre? Ha mán ilyen szép idő lett.

-          De, menjünk. –és még be nézett rám a szobába egy fél percre, majd elindult Jake után, aki az ajtóból nézett vissza rá.

Andy még egy pillanatra felnézett, és integetett Ash-nek, majd visszafeküdt. A srácok kint leültek a hintaágyra a bögre kávéval, egy szál köntösben.

-          Szóval?

-          Szóval?

-          Mi történt este? Nem emlékszem.

-          Ja, hát elaludtunk a filmen, és én meg felébredtem éjfél körül és helyre pakoltam mindenkit.

-          Igen, valami dereng.

-          Csak ennyi volt.

-          Értem. És szerinted ma megyünk strandolni?

-          Hát, ha ilyen marad az idő, akkor nagyon valószínű.

-          Remélem.

Ebben a pillanatban én is kikandikáltam az ajtón. Ash rám tekintett, és lágyan nevetve mondta:

-          Szia!

-          Sziasztok.

-          Hát te nem alszol?  - beleültem az ölébe.

-          Már nem, de még fáradt vagyok.

-          Akkor feküdj még vissza nyugodtan.

-          Nem tudnék aludni szerintem.

-          Értem a célzást, majd később visszafekszem veled úgy jó?

-          Igen. –mosolyogtunk egymásra.

Közben Andy is felébredt, szinte egyszerre Lindával.

-          Szia drágám! Tudtál aludni?

-          Szia! Igen, bár az este zsúfolt volt.

-          Ash megoldotta. Jó, hogy legalább ő éber volt.

-          Nem volt szerintem, csak eszébe jutott, hogy valakire vigyázni kell. Magától biztos csak simán eldől.

-          Lehetséges, van benne valami.

-          Megyek, kinézek a budira.

-          Oké menj csak.

Ezzel Andy kiment a mosdóba, és ekkorra már CC és Jinxx is a konyhában ültek, teázgattak, és telefonoztak. Bementünk mi is. Felöltöztünk, és kiültünk a többiekhez a konyhába. Andy is visszaért már a mosdóból. Leült hozzánk Lindával együtt.

-          Sziasztok srácok!

-          Szia!

-          Szóval, szép idő van.. hova menjünk a tóhoz, vagy a fürdőbe?

-          Nekem a tóhoz van most kedvem –nyilatkozott Jake.

-          Nekem a fürdőhöz. – Vágta rá CC.

-          Na jó, talán el tudjuk dönteni.  Mi lenne, ha ma a fürdőt próbálnánk ki? Jobban hangzik nem?

-          Na de olyan szép idő van.

-          Igen, ez igaz, de lehet holnap még melegebb lesz. A fürdőt meg már rég óta tervezzük. És amúgy is szabad téri ez is.

-          Hát jó. Talán igazad van.

-          A tóhoz majd megyünk holnap. Jó lesz úgy?

-          Teljesen jó.

-          Ash? Megfelel?

-          Tökéletesen. Igazából nekem mindegy is.. de az nem mindegy, hogy neked megfelel-e. –rám nézett.

-          Nekem meg. Sőt, tetszik is az ötlet. Jól szórakozhatnánk ott.

-          Akkor jól van. Menjünk oda. –Mosolygott Ash Andyre.

-          Ash, borzasztó vagy.

-          Tudom –nevetett.

-          Jól van, akkor legyen a fürdő megszavaztuk. Indulás készülődni.

Mindenki bement a saját ágyához rendet rakni egy kicsit, Andyéknek még öltözniük is kellet, hisz még nem öltöztek át. Gyorsan magukra kaptak valamit, mi addig összeszedtük a strandolós cuccokat. Ash bement a tükörhöz, és igazgatta a haját. Mindenki kész volt már, bent ültünk a kocsiban. Andy körülnézett.

-          Hol van Ash? –kérdezte érdeklődve.

-          Tippelj. –válaszoltam.

Erre Andy kihajolt az ablakon, és elordította magát.

-          Ash gyere el a tükör elől! Indulunk.

-          Megyek.

-          Jó lenne.

Majd kiért, és beült mellém.

-          Mit tudsz a tükörben művelni eddig?

-          Csak igazgattam a hajamat.

-          Úgy is vizes lesz.

-          Addig nem, míg vízbe nem megyek.

-          Ajj Ash… Javíthatatlan. Na, induljunk CC.

Ezzel CC beindította a motort, és már indultunk is. Odaértünk lassan a parthoz, és vártunk a kompra. Sorba kellett állni a kocsival. A komp megérkezett, mi pedig már sorra is kerültünk a kasszánál. A kocsik egyenként gurultak fel a rámpán. Felértünk végre, és ki is szálltunk. Odamentünk a korláthoz nézni a vizet, és a tájat. A hajó közbe elindult, már a tó felén tartottunk.

-          Szép ez a tó. –mondta Andy miközben a szemét takarta a nap elől, ami épp belesütött abba.

-          Igen, szép. – Nézett körül Ash is napszemüvegben.

-          Alig várom már azokat a csúszdákat. –Örvendezett CC.

-          Elhiszem, nekem is megjött a kedvem közbe. –mondta Jake.

-          Na, ugye megmondtam. –szólt közbe Andy.

-          Gyerünk, szálljunk be. – Figyelmeztetett Linda. –Mindjárt átérünk.

-          Menjünk.

Ezzel beszálltunk a kocsiba, és megvártuk, míg a hajó kiköt. Egyenként mentek le a kocsik, csak úgy, mint a felszállásnál. Végül mi is lekecmeregtünk. Elindultunk a már jól ismert úton, a fürdő felé. Az első amit láttunk a csúszdák voltak a hegyek mögül. Ugyan úgy kikandikáltak, min tegnap. Rövid idő alatt odaértünk a kapuhoz. Leparkoltunk, és befelé vettük az irányt. Andy kifizette gyorsan a belépő díjat, mi pedig megkapva a karszalagokat, szaladtunk be átöltözni. Megvártuk egymást odakint. Ash ért ki előbb. Majd mikor én is kész lettem, odaszaladtam hozzá, és átöleltem. Felkapott a hátára, és így vártuk a többieket. Lassan kiértek egyenként.

-          Nos? Merre indulunk? –érdeklődött Ash.

-          Keressünk egy helyet ahol letelepedünk.

-          Oké, mit szólsz a nagy csúszdákhoz?

-          Nekem jó.

Felmentünk a dombra, és a csúszdák melletti füvön terítettük le a plédeket. Egy árnyékos hely volt, néhány fa árnyékában. Alig volt már ilyen hely a strand területén.

-          Indulhatunk? –kérdezte Jinxx izgatottan.

-          Máris, csak még leterítem ezeket. –válaszolt CC kezében néhány pléddel.

-          Szerintem menjünk erre a pirosra itt. –mutatott rá Linda egy cső formájú csúszdára, ami már elég meredeknek és hosszúnak mondható.

-          Rögtön azzal kezdjünk?

-          Igen.

-          Rendbe, te diktálsz. –mentegetőzött Andy.

Elindultunk felfelé a lépcsőn. A második emeletig kellett mászni, mert onnan indult ez a csúszda.

-          Ki megy elsőnek? –kérdezte Jinxx mosolyogva.

-          Én majd megyek! –vállalkozott Jake.

-          Menj, legalább meglátjuk az eredményt. –nevetett Ash.

-          Vicces.

-          Na, menj! Zöld a lámpa.

-          Találkozunk odalent.

Ezzel beült a csőbe, kicsit evezett, míg nem leejtett, de a hajlatban eltűnt hirtelen. Egy erőteljes ordítás hallatszott hosszan, egyre halkulva a csőből.

-          Leért?

-          Nézem.

-          Leért nézd!

Jake integetett alulról a medencéből.

-          Ki jön?

-          Majd mi! –válaszolt Ash.

-          Együtt? –kérdeztem.

-          Együtt!

-          Oké, benne vagyok.

Ash befeküdt, én pedig rá. Elindultunk lassan. Majd mi is eltűntünk a leejtőnél. Végigordítottuk. Az egész olyan volt, mintha végig csak zuhannánk. Ash-el öleltük egymást végig. Az ordítás átment nevetésbe. Végül az utolsó hajlatban megláttuk a fényt a cső végén, és kipottyantunk rajta. Bele a vízbe. Nagyon nagy élmény volt, és tudtuk, hogy még rengeteg ilyen lesz. Mi is integettünk fel a srácoknak. Jinxx következett, majd utána CC. Leértek ők is egyenként, majd már csak Andy és Linda volt hátra. Ugyan úgy csúsztak, mint mi. A végén együtt zuhantak ki a csőből. Most, hogy mindenki lent volt, együtt nevettünk az egészen.

-          Srácok, úgy érzem, ma el leszünk itt. –jelentette ki Andy.

-          Egyetértünk. –felelt Ash.

-          Na, jöhet a következő menet?

-          Persze.

Ezzel mi Ash-el a versenycsúszdákhoz mentünk, Andy Lindával ment még egyet az utóbbin, Jake, Jinxx és CC pedig megkísérelték a két legmagasabb csúszdát a harmadik emeletről. Mindenki nagyon jól szórakozott. Eltelt a délelőtt. Kiültünk a törülközőre, megszáradtunk, majd elmentünk ételért a büfébe.

-          Nézzük meg a parknak ezt az oldalát is. –mondta Andy.

-          Oké, de a gyerekmedencét se hagyjuk ki. –válaszolt CC.

-          Jól van CC, legyen. –nevetett Andy.

Miután befejeztük az evést, elindultunk a hullámmedence felé. Még épp nem ment a hullám, de mi már beúsztunk egész mélyre. Félóránként indult be. Még addig volt öt perc. Ash-el ketten beúsztunk legbelülre. A többiek addig nagyjából középen birkóztak a vízben. Linda Andy hátára kapaszkodott fel ismét. CC pedig a Jinxxére. Jake pedig szimplán rájuk ugrott.

-          Nem fázol? –kérdezte Ash.

-          Dehogy! Pont jó a víz. –mosolyogtam rá.

-          Akkor jó.

Megálltunk egyhelyben egymásnak szembe. Összetettük a kezünket, és összeérintettük a homlokunkat is. Majd felmásztam én is Ash hátára, és kiúsztunk a srácokhoz. Elindult a hullámzás is lassan. Minden ugrásnál felordítottunk. A hullámok két méter fölé emeltek minket. Nagyon élveztük. Eltartott egy darabig, majd véget ért tíz percen belül a folyamat. Kimásztunk a medencéből, és CC kérésére átmentünk a gyerekmedencébe. Sok kis csúszda volt ott, és alagutak úszógumikkal. CC kedvence egy piros kis csúszda volt, amin számtalanszor lecsúszott. Mi addig az úszógumikban üldögéltünk, és lökdöstük egymást. Addig lökdösődtünk, míg véletlen Andy fejjel beleborult a vízbe. Nem maradt el a hatalmas nevetés. CC is nevetett csúszás közben. Ash-el kihasaltunk a sekélyebb vízrészhez. Ráfeküdtem a hátára, és simogattam a csillagokat, amik ott voltak rajta.

-          Mi tetszik? –kérdezte mosolyogva.

-          Te-és ebben a pillanatban nyomtam a hátára egy puszit.

-          Helyes.

Nevettünk, majd közben felkeltünk, és kimentünk a medencéből, mivel a többiek is kifelé indultak.

-          Nos? Most hova indulunk?

-          Hát, későre jár már. Hidegebb lett az idő is, esteledik. Szerintem induljunk haza lassan.

-          Igaz. De kár, pedig szép nap volt.

-          Egyszer mindennek vége.

-          Nem! Van aminek soha. – Ash rám nézett csillogó szemekkel, és átölelt.

-          Menjünk.. –folytatta Andy mosolyogva, közben magához húzta Lindát. 

Összeszedtük a cuccokat, és elindultunk kifelé. Át sem öltöztünk, hisz minek. Kimentünk az ajtón, egyenest a kocsi felé indultunk. Amint odaértünk, be is szálltunk. Kivéve Andy és Ash. Ők még pakolták a cuccokat a csomagtartóba. Mikor ez megvolt, ők is beszálltak. Mikor Ash beült mellém, rögtön átkaroltam, és elindultunk hazafelé. A komp szerencsére hamar megérkezet, így gyorsan átértünk. Onnan már nem sok volt hazáig. Alig 20 perc. El is telt gyorsan. Beértünk siófokra. Megálltunk út közben tankolni, hisz rengeteget autóztunk. Ezt Jake gyorsan lebonyolította. Fizetett, majd rá pár perccel már a kapun gördültünk be. CC leparkolt hátul, mi pedig addigra már bent voltunk a házban. Egy gyors rántottát dobtak össze a konyhában Andyék, mi addig szokásosan fésülgettük egymás haját. A vasalásra viszont most nem jutott idő, hisz gyorsan kész lett a vacsora. Nem is bántuk, mert elég éhesek voltunk. Megvacsoráztunk, majd egy gyors átöltözés után feküdtünk is.

-          Jól kifáradtál.

-          Igen. –felelt Linda Andy mondandójára.

-          Nem is baj, alszunk egy jót.

-          Sok ilyen nap kell még.

-          Lesz, ne izgulj. Örökké együtt maradunk, és minden napunk ilyen lesz.

-          Ígéred?

-          Ígérem.

Ezzel átölelte szorosan Linda derekát, és elaludtak a hosszú nap után. Mi is feküdni készültünk. Persze a srácok megint megelőztek minket, mint mindig. De végül nekünk is sikerült ágyba kerülni.

-          Jó volt ez a nap is.

-          Igen, nagyon. Annyira élveztem a csúszkálást.

-          Ha hiszed, ha nem, nekem a kedvencem az volt mikor a gyerekmedencében hasaltunk.

-          Javíthatatlan vagy. – nevettem.

-          Most miért? Tényleg.

-          Jó, igen, jó volt nem tagadom. Nekem az első csúszás tetszett nagyon.

-          A meredek csúszda?

-          Igen.

-          Mondjuk igaz, azt is élveztem.

-          Holnap már a tóban fürdünk?

-          Valószínű, ha ilyen marad az idő. Reméljük.

-          Na, aludjunk.

-          Jó éjt.

-          Jó éjt drágám. –elmosolyodott, majd behunyta a szemét, és elaludt.

Ismét egy szép napot zártunk. Talán ez volt eddig a legérdekesebb napunk is egyben. De ki tudja, mit hoz még a jövő? Talán egyre szebb és szebb napjaink lesznek együtt. Egy biztos. Összetartozunk.

   Telt az éjszaka, az ég csillagos volt, nem takarta semmi felhő. Vártuk, hogy ismét feljöjjön a nap, és elkezdhessünk, egy újabb közös napot.