2014. június 28., szombat

(5. rész) A kivételes nap

Ash mindenkit felvert a visítozásával, de örültek neki.. Felöltöztünk, merthogy még épp pizsamában ugrándoztunk.. Majd együtt megreggeliztünk. Linda és Andy kimentek a konyhába még hozni pár dolgot, de közben beszélgettek.. Andy felvetett egy ötletet..
-          Figyelj, mi lenne, ha ma kettesben mulatnánk? –Linda elmosolyodott.
-          És a többiekkel mi lesz?
-          Egy napot kibírnak..
-          Megmondjuk az igazat?
-          Aha.. ma mindenki azt csinál, amit akar.. Ash és Kriszti biztos el lesznek együtt, a srácok meg majd kocsikáznak, vagy nem tudom.. biztos van már mindenkinek dolga a magánéletében ..rég váltunk külön..
-          Akkor nekem megfelel. És hova mennénk?
-          Nem tudom. Beülünk először enni valahova aztán majd eldöntjük..
-          Oké..
És visszajöttek hozzánk be a nappaliba.. Andy már mondta is az ötletét..
-          Srácok..
-          Mondd..
-          Mi lenne ha ma mindenki a saját útját járná? Nagy baj lenne?
-          Dehogy is.. –mondta CC- nekem még van pár elintézni valóm a városba úgyis..
-          Én meglátogatom a szüleimet.. –Mondta Jake.. –olyan rég láttak már..
-          Én pedig hazanézek.. rég voltam otthon.. –vágott közbe Jinxx.
-          Fain, akkor mindenki el lesz. Ti ketten gondolom el lesztek ketten..
-          Persze.. –válaszolta Ash mosolyogva..
-          Akkor jó.. reggelizzünk, és mindenki induljon, amerre akar..
Ez így is lett. Evés közben jól szórakoztunk, végre Ash is tudott velünk nevetni. Nagyon jól érezte magát az egy hét kihagyás után. Hiányzott neki a vidámság. Az evést befejeztük, Jinxx el is indult. Gyalog ment, mert közel lakott. Jake is elindult, ő busszal ment, mert pont oda vitte. CC pedig elvitte a kocsit, mert sokfele kellett mennie.
-          Indulhatunk? –vonta kérdőre Lindát Andy, mikor már mindketten a motoron ültek.
-          Igen. –válaszolt Linda, aki erősen karolta át Andy derekát.
Mi Ash-el otthon maradtunk inkább, élveztük, hogy miénk a ház.
-          Mit is ígértél nekem? –kérdezte Ash. De én nem tudtam már, hogy miről van szó.
-          Mikor?
-          Mikor a kocsiban ültünk, vagy inkább feküdtünk, de ki kellett szállni..
-          Ja,… emlékszem.. Hogy folytassuk még..
Azzal Ash már át is karolt, és a földön folytattuk amit abbahagytunk.
Linda és Andy közben megérkeztek az étterembe. Andy leparkolt, és bementek. Játszotta az udvariast, aki kinyitja Linda előtt az ajtókat, és kihúzza neki a széket. Linda erre csak mosolygott. Leültek enni.
-          Akkor ez most egy randi? –kérdezte Linda érdeklődő vigyorral az arcán.
-          Úgy is mondhatjuk, igen hasonló.. de afféle rocker randi inkább. Nem hiszem hogy tudnánk kulturáltan viselkedni..
-          Ezt szerintem jól gondolod.. –mosolyogtak.
Evés közben próbálgatták kitalálni, hogy mi legyen a nap hátralévő részében. Végül arra jutottak, hogy elmennek egy közeli tóhoz csónakázni. Miután befejezték az ebédet, fel is pattantak a mocira, amivel elszáguldottak a tóhoz. A táj nagyon szép volt, kellemes szellő fújdogált.
-          nem fázol? –kérdezte Andy mosolyogva.
-          Nem..
-          Oké akkor szálljunk be.
Ezzel beszálltak egy csónakba, és bementek a tó közepére.
-          Jó végre kettesben lenni.
-          Igen.. így teljesen más..
-          szeretlek... –mondta Andy csillogó szemekkel lindának.
-          Én is nagyon.. –Linda végigsimította Andy arcát, és megcsókolta.
Telt az idő. Andy kievezett a partra, és elrobogtak a Duna partra. A látvány nagyon lenyűgözte Lindát. A nap épp lemenőben volt, a tó felszíne csillogott. Sétálgattak a Duna parton, kézen fogva.
-          Szép nap volt..
-          Igen.. köszönöm..
-          Én is.. –mosolyogtak egymásra.
Mindenki indult haza. Ash és én azóta abba se hagytuk, amit elkezdtünk, csak épp felkúsztunk egy fél óra elteltével a kanapéra. Lassan Hazaértek a többiek. Először Linda és Andy nyitottak be. Mi nem hallottuk, mert belemélyedtünk a dolgokba. Andy rákönyökölt szép csendben a kanapéra, majd hirtelen megszólalt magas hangnemben..
-          Szép jó napot!
Ash leesett a földre, én meg rá, mert magával rántott.
-          Cseszd meg Andy! Kiáltott rá nevetve Ash..
-          Látom elvoltatok..
-          Eléggé.
Andy mosolygott, Linda is nézett, majd megszólalt.
-          Vérzik a szád Ash?
-          Nem tudom… -nevetett .. és én is..
-          Jó hosszan mulatoztatok.. Mégis mennyi ideig?
-          Mióta elmentetek.
-          Ne mondjad már.. ezt nem hiszem el..
-          Pedig hidd el..
-          Nem lehet titeket magatokra hagyni..
-          Dehogy nem. .most is elvoltunk..
Andy még mindig értetlenül nézett maga elé, közben CC is beparkolt.
-          sziasztok.. –köszönt CC .
Majd Jake és Jinxx együtt értek be a kapun. Heló! Na milyen volt a napotok?
Nagyon jó.. –válaszolt Jake kérdésére Andy.. –főleg Ash-éknek. –folytatta a mondatot. Jake ránk nézett, és látta Ash száján akkor már folydogáló várcseppet.
-          Hát veled meg mi történt?
-          Na ez az.. –vágta rá Andy nevetve..
-          Kicsit túlzásba vittük a mulatozást..
-          Na de mégis..
-          Kisebezték egymásnak.. –válaszolt Andy.
-          Ja. Értem.
-          Ez durva. –tette a megállapítást CC.
Mi még mindig a földön ülve néztünk fel rájuk. De idővel Ash felállt, és engem is felhúzott.
-          Vacsi?
-          Oké, éhes vagyok..
-          Én is..
Mindenki helyeselt. Mi Ash-el egymásra néztünk, és mindketten ugyan azt gondoltunk, hogy hogy fogunk enni. És elnevettük magunkat. Leültünk az asztalhoz. Rendeltünk estére egy kis Hawaii pizzát, többet is, mert heten hamar beburkoljuk.. Vártuk a pizzafutárt. Mikor csengetett Andy szaladt ki, Jinxx pedig ülve ugrált és tapsikolt, mint egy kisgyerek. Mind nevettünk rajta. Elkezdtünk falatozni. Ash jajgatott, mert miközben evett, a száját törölgette még. Én szerencsére megúsztam egy kis kidörgölt ajakkal.
-          Várj segítek.. –mondtam neki nevetve.
-          Etetni akarsz? –nevetett ő is.
-          Aha..
-          Oké..
Megfogtam a pizzát, ő még törölgette az állát, én pedig adtam neki az adagokat.
-          Még rágni is nehéz..
-          Mindenki előtt ne gusztustalankodjunk.. -nevettünk.
-          Oké, lehet, hogy jó ötlet..
-          Na.. mondd, hogy áá..
-          Ááá..
Mindenki nevetett rajtunk ahogy á-gattunk egymás felé. Befejeztük az evést. Mentünk feküdni. Mindenki a saját szobájába, ahol szokott. Kivéve persze Lindát és engem, mert mi értelem szerint a srácoknál aludtunk.
-          Annyira jó, hogy meggyógyultál..
-          Én is örülök, végre sminkelhetek..
-          Jaj Ash..
-          De most komolyan.. mikor belenéztem abba a tükörbe majdnem leestem a székről..
-          Nekem mindegy, hogy hogy áll a hajad vagy hogy mennyire karikás a szemed oké?
-          Tudom csak rosszul éreztem úgy magam..
-          Értem én.
-          És ne haragudj, hogy nem hagytalak aludni..
-          Ne csináld már..
-          De tényleg.. ígérem többé nem leszek beteg..
-          Ez jó, ha megígéred, de azt fogd fel, hogy nem jelentettél terhet..
-          Oké, rendben.. legyen.
-          Szeretlek.. jóéjt..
-          Én is..ha tudnád mennyire.. –tette hozzá de én már aludtam. Szorosan átölelt, és őt is elnyomta az álom.
Másnap reggel volt. A nap már majdnem felkelt. A többiek még aludtak de Ash felébredt, és véletlen engem is felébresztett.
-          Jaj ne haragudj..
-          Dehogy..
-          Nem akartalak felébreszteni.
-          Semmi baj.. –átöleltem..
Még egy darabig ültünk az ágyban, hátradőlve, betakarva.
-          Jobban van a szád? –törtem meg hirtelen a csendet.
-          Igen.. egy kicsit talán. –mondta nevetve.
-          Legalább már nem vérzik.
-          Ez is egy oldala a dolognak,..
Majd gyengéden adtam rá egy puszit.
-          Sokkal jobb, így meggyógyulok hamarosan. –mondta nevetve.
-          Akkor folytatom.
Kicsit megint belemerültünk a dolgokba, de abba kellett hagynunk mert megint mintha felszakadt volna a heg. Kimentünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a tévét. Elkezdtünk alatta reggelizni. Közben a többiek is kijöttek. Linda még Andynek volt dőlve egy kicsit. Nem sikerült felébredni rendesen. Szegény Andy így is alig vánszorgott a lábán. Lassacskán a többiek is kijöttek.
-          Ma együtt töltsük a napot? –érdeklődött Jake.
-          Szeretném, meg hát ezeket nem lehet még egyszer magukra hagyni. –válaszolt Andy.
-          Igaz..
-          Akkor? Mi a program..? És nem CC, nem túrázunk. –szögezte le Andy.
-          Jólvan.. nekem is elég volt belőle. –válaszolt CC nevetve.
-          Helyes. Szerintem ma menjünk el egy bulizóba, és adjunk egy hirtelen koncertet.
-          Ilyet szoktatok? –vontam kérdőre.
-          Igen. Ilyenkor meglepetés vendégek vagyunk.
-          Rendbe van, nekem megfelel. És hova mennénk?
-          Van egy hely ahol rendszeres fellépők vagyunk, és bármikor mehetünk oda. Ez a Cinema Rock cofé.
-          Jól hangzik. 

2014. június 25., szerda

(4.rész) Betegeskedés

 Ezzel kifejezte sajnálatát felém, mert nem akart fájdalmat okozni. Andy magához húzta a fejét.
-          Légy óvatosabb máskor..
-          Az leszek.. –felelt Ash..
-          Ismerd be, hogy rosszul vagy.. –suttogtam oda neki.
-          Mivel lesz az jobb neked?
-          Megkérdezhetem, hogy mit érzel..
-          Oké, beismerem..
-          Tehát?
-          Tehát?
-          Mi fáj?
-          A torkom nagyon.. és egy kicsit a tüdőm szúr azt hiszem..
Magamhoz húztam, és simogattam az arcát..
-          Elmegyünk orvoshoz..
-          Nem!
-          De igen Ash! Ez lesz az első, amint hazaérünk. –szólt közbe Andy.
-          De..
-          Nincs vita..
-          Rendbe van…
Megint telt az idő.. Beértünk az udvarra. Jake leparkolt, Ash pedig köhögve szállt ki a furgonból. Gyorsan beszaladtam vele, hogy le tudjon feküdni. Andy beszaladt utánunk, és látta, ahogy betakargatom Ash-t.. rögtön orvost hívott, mert ez jobb ötletnek tűnt, mint hogy Ash elszenvedje az utat.. A többiek is besiettek hozzánk. Az orvos hamar kiért.. bejött, és megvizsgálta.. Ash ennek nem túlzottan örült, mert nem szereti ha idegenek piszkálják.. de muszáj volt neki tűrni.. Én bent maradtam vele.. Andy is szeretett volna, de inkább kiment Lindához a nappaliba. Néha-néha benézett, hogy mi a helyzet, de a vizsgálat hosszú volt. Majd az orvos végzett, és kimentünk a konyhába..
-          Mindjárt jövök.. –mondtam Ash-nek, aki bólogatott erre.
-          Nos? Kérdezősködött Andy.
-          Mégis hol hűlt meg ennyire? –kérdezte az orvos.
-          Túráztunk és adódott egy kis probléma.. Megázott.
-   Értem.. nos a helyzet nem túl rózsás.. –elkerekedett a szemem, mire Andy magához szorított vigasztalásképp. –van egy elég erős tüdőgyulladása. Maradhat itthon, ha rendszeresen ápolni fogják.
-          Emiatt ne aggódjon.. ez természetes..
-          Nagyon nehezen múló náthát kapott, és vigyázni kell rá.. Melegen kell tartani. Ez eltarthat két hétig is..
Sorolta tovább az orvos a teendőket, én a fejemet fogtam, és egyre jobban féltettem őt, ahogy hallottam bentről a köhögését. Az orvos elment, Andy pedig nyugtatott, és egy kis nyugodtság látszott rajta. Azt mondta, hogy vészelt már át ennél nagyobb dolgokat is, és ez is menni fog neki. Beszaladtam hozzá, és ráborultam. Ő pedig átkarolt.
-          Na mi a bajom?
-          Van egy kis tüdőgyulladásod.. –Ash rám nézett kissé bánó tekintettel, majd hozzátette.
-          Remek.. akkor a hangom is elmegy lassan.
Ezt jól gondolta, mert egyre rekedtebb lett.
-          Könyörgöm.. én vagyok a háttérénekes..
-          És a jelenlegi beteg.. Úgyhogy pihenj..
-          Melegem van.. Kitakarózhatok egy kicsit?
-          Nem.. Azt mondta az orvos, hogy melegen kell tartani..
-          De..
-          Ash!
-          Oké..oké..
Közben a többiek is bejöttek hozzánk.
-          Ezt jól megcsináltad haver..
-          De nektek semmi bajotok.. –nézett rám..
-          Ajj Ash.. –mondta CC.
Beesteledett. Kimentek a többiek, de én bent maradtam. Ott aludtam, bebújva mellé. Hideg éjszaka volt. Amilyen meleg volt még aznap, annyira le is hűlt a levegő éjszakára. Az eső teljesen elvitte a meleget. Ash vacogott mellettem, egész éjszaka. Én úgy öleltem, ahogy csak tudtam. Ő pedig engem, ezzel tudatni akarta, hogy semmi baj, csak fázik. Vizes volt az arca, a homloka, mindene. Lassan telt az éjszaka, nem aludtam semmit, túl ideges voltam ahhoz. Elérkezett a reggel. A nap besütött az ablakon, ránk. Ash már nem vacogott, én pedig felébredtem. A srácokat láttam magam mellet, mikor kinyitottam a szemem. Andy ott ült a széken az ágy mellett sokáig..még éjszaka hallottam, hogy bejött. Linda is ott volt, Andy mellett. A többiek pedig az asztalon ültek. Lassan néztem fel, és intettem Andy-nek. Ő visszaintett. Nem akartuk felébreszteni Ash-t. Hagy aludjon még. Legalább addig jól érzi magát. Óvatosan felálltam, de nem tudtam lejönni az ágyról, mert az nagyon hangos lett volna. Andy óvatosan leemelt. Halkan megköszöntem, és kimentünk a nappaliba, miután betakargattam a még mindig alvó Ash-t.
-          Na milyen volt az éjszaka?
-          Vacogott. Alig tudott elaludni.
-          Szegény..
-          Mikor fog rendbe jönni?
-          Egy hét múlva már jobb lesz biztos. Addig itt maradsz gondolom..
-          Hát igen, szeretnék nagyon.. Csak nincs mit felvegyek.. és több mint egy hétig nem hordhatom ezt..
-          Igaz.. szaladjunk haza.. elhozol pár cuccot, és akkor maradhatsz..
-          Oké, de nagyon siessünk.. nem akarom sokáig itt hagyni.
-          Oké, hozom a kulcsokat.
Ash közben felébredt. Keresett engem..
-          Kriszti? Hol vagy?
-          Itt vagyok! –rohantam be hozzá fejvesztve..
-          De örülök neked.
-          De most el kell mennem egy rövid időre..
-          Mi? Hova? Miért?
-          Andy haza visz.. pár cuccot összeszedek, mert ez az egy nem lesz elég hosszútávra..
-          Hordhatnád az enyémet..
-          Oké de akkor is kell néhány saját cucc. –Gondoltam itt a fehér neműkre..
-          Oké…de kérlek siessetek..
-          Sietünk. –megpusziltam a homlokát, ami még mindig forró és vizes volt, és beszálltunk a kocsiba.
Andy gyorsan hajtott. Hamar hazaértünk.
-          Siess! Megvárlak itt..
-          Oké..
Beszaladtam a házba, és összepakoltam néhány ruhát. Nem tartott sokáig, épp hogy bementem, és már jöttem is ki.. Bedobtam a hátsó ülésre, és már indultunk is..
-          Ennyi? Vont kérdőre Andy..
-          Igen…A többi már meglesz.. Ash kölcsönadja..
-          Ja..értem.. ezek meg azok ami neki nincsenek...
-          ..igen..
-          Jól van..
Gyorsan visszaértünk. A hosszú két óra helyett másfél alatt megjártuk. Amint leparkoltunk rögtön visszaszaladtam Ash-hez.
-          Szia.. megjöttem!
-          Jaj de jó! Szia..
-          Megvoltál?
-          Igen..már nem is köhögök annyira mint tegnap.. –mondta ezt köhögve..
-          Értem..
-          Na most pont igen de amúgy tényleg nem..
-          Akkor jó..ennek örülök.
-          Kicsit felállhatok?
-          Hát muszáj lenne egy kicsit.
Kitakarózott, és óvatosan felült. Gyorsan betakargattam, és segítettem felállni. Kimentünk a konyhába. A srácok is követtek.
Ash leült az asztalhoz, én pedig csináltam neki egy kis kávét. Eközben meglátta magát a tükörben, ami a falon lógott vele szemben..
-          Ne.. –kiáltott fel halkabban..
-          Ez legyen most a legkevesebb.. –mondtam neki félvállról..
-          Meg kell gyógyulnom gyorsan.. –határozta el magában a dolgot, amit hangosan is kimondott.
-          Tedd azt! Ha akarod is talán gyorsabban megy.. De akkor szedd be a gyógyszert..
-          Rendben van..
Szürcsölgetni kezdte a kávét amit elétettem. Én közben simogattam a fejét..
    Teltek a napok.. Minden éjjel ott feküdtem mellette, és egyre csak remegett. De szerencsére már az utóbbi időkben ezt is elhagyta. A köhögés is abbamaradt, a kedve is visszajött, a hangjával együtt. Végül rendbe jött teljesen. Már az előző estén is jobban volt, de a mai reggelen már szinte kipattant az ágyból. Ő ébresztett fel egy öleléssel. Kihúzott az ágyból, és nevetve kimentünk a nappaliba. Andyék is kijöttek..
-          Látom jobban vagy.. –mondta mosolyogva.
-          Igen, sokkal jobban..
-          Örülünk neki.. –nyögte ki Jake álmosan de mosolyogva.
Ash mindenkit felvert a visítozásával, de örültek neki.. Felöltöztünk, merthogy még épp pizsamában ugrándoztunk.. Majd együtt megreggeliztünk. Linda és Andy kimentek a konyhába még hozni pár dolgot, de közben beszélgettek.. Andy felvetett egy ötletet..
-          Figyelj, mi lenne, ha ma kettesben mulatnánk? –Linda elmosolyodott.
-          És a többiekkel mi lesz?
-          Egy napot kibírnak..
-          Megmondjuk az igazat?
-      Aha.. ma mindenki azt csinál, amit akar.. Ash és Kriszti biztos el lesznek együtt, a srácok meg majd kocsikáznak, vagy nem tudom.. biztos van már mindenkinek dolga a magánéletében ..rég váltunk külön..
-          Akkor nekem megfelel. És hova mennénk?
-          Nem tudom. Beülünk először enni valahova aztán majd eldöntjük..
-          Oké..

2014. június 24., kedd

Szereplők




Kovács Linda 
16 éves, egy Törökszentmiklós nevű kisvárosban él. Szeret a barátaival lógni, és bolondkodni. Imádja a rock/punk/metal zenét.

Andy Biersack
23 éves, a Black Veil Brides nevezetű banda énekese. Kiskorában is imádott énekelni, zenélni. Már 14 évesen bandát alapított, és egyre híresebb akart lenni. Sokan elítélték kinézete miatt, de őt ez nem érdekelte, és végig önmaga maradt. 



Christian Coma "CC"
A banda dobosa, rég óta benne van a szakmában. 29 éves, humorérzéke hatalmas, csínyjei nem ismernek határokat.


Jake Pitts 
25 éves, a banda szólógitárosa. Bármilyen mókában benne van, CC és Jinxx legjobb barátja.  


 Dobos Krisztina
16 éves, Törökszentmiklósi lakos. Él hal a metál, rock zenéért. Imád vadulni. Élete mindaddig szinte unalmas, míg belecsöppen a banda mindennapjaiba.






Ashley Purdy
Évek óta profi basszusgitáros, hobbija az idő elteltével az életévé vált. 30 éves, imád bulizni a haverokkal. Régen rengeteg nőt vonzott maga köré, de mostanra feladta ezt a fajta életet. Van, amiért megéri megváltozni. Természete lobbanékony, hirtelen haragú. A konyhában mindig balszerencsés. 



Jeremy Ferguson "Jinxx"

 28 éves, háttér vokál, gitár, hegedű. Jake és CC körében a csínyek mestere.