(16. rész) A második túra

Elindult a kocsi. Ezúttal CC vezetett. Ash már belekezdett az ígért dolgokba, Andy magára húzta Lindát, és kifelé bámultak, hisz még arra nem jártunk. Haladtunk a hegyek felé. Egyre kacskaringósabb utakon. Kis időre megálltunk az erdőben, mert kellett egy kis pihenő a friss levegőn. Na meg ebédeltünk. Azokat a szendvicseket ettük, amiket Andyék készítettek, míg hajat mostunk a habfürdő után.

-          Szép ez a hely. –mondta Jake körülnézve a zöldellő ágakon.

-          Igen.. felelt Andy beleharapva a szendvicsébe.

Ash és én egy fatuskón ültünk, és azon falatoztunk. A többiek állva, vagy a kocsi nyitott ajtajában étkeztek.

-          Srácok nézzétek ott szabad az út. –mutatott Jinxx egy ösvényre, ami járhatónak tűnt kocsival is. Szinte kitaposott földút.

-          Megnézhetjük… -felelt rá Andy.

Elindultunk, miután mindenki megette a maga adagját. Természetesen kocsival indultunk útnak, mert nem szeretünk gyalogolni. Bementünk az erdő zugába. Úgy tíz kilométerre az úttól. Itt már ágak csapódtak a kocsi ablakának, miközben haladtunk befelé.

-          Ne forduljunk vissza? –kérdezte Andy elnézve ezt.

-          Hova vissza? Érdeklődött CC a kormány előtt.

-          Ezt hogy érted?

-          Úgy, hogy az út kacskaringós, és többirányú mindenhol. Nem pontosan emlékszem, hogy honnan jöttünk.

-          Az gáz, mert én sem. Srácok? –nézett Jakere és Jinxx-re.

-          Nem figyeltük..

-          Ash ti?

-          Mit? –nézett fel Ash hegy pillanatra miközben rajtam hasalt.

-          Felejtsd el. Akkor most mi legyen?

-          Hát visszafordulhatok, hátha kijutunk.

-          Oké..

Elindultunk az ellenkező irányba. Egy darabig jó úton mentünk, de túl sok volt a kanyar. Rosszfelé fordultunk le, így csak még bentebb jutottunk a sűrű erdőben.

-          ez így nem lesz jó. –sóhajtozott Andy.

-          És még a legrosszabbat nem is hallottad. –mondta CC.

-          Mit?

-          Kifogyott az üzemanyag.

-          Na ne szórakozz. –Andy előre ugrott, hogy ő is megszemlélhesse ezt. De sajnos ugyan azt látta, mint CC. Az üzemanyag kifogyott. Ott ragadtunk a semmi közepén.

Kiszálltunk a kocsiból, hisz mást nem tehettünk. Andy megnézte a telefonját, de térerő nem volt.

-          Na ebbe jól benne vagyunk megint.

-          Majd megoldjuk.

-          Hogyan?

-          Kitaláljuk.

Elindultunk a kocsi haladási irányába, amerre épp menni szándékoztunk. Egy kisebb tisztást találtunk ott.

-          Ide talán kitolhatnánk a kocsit. Ide visszatalálunk.

-          Jó ötlet. Vezetek. –CC beült, és kormányozott, miközben mi toltuk hátulról.

-          Így jó lesz. –mondta Andy mikor, már végeztünk a tolással.

-          És most mi lesz? –érdeklődtem.

-          Nem tudom. –mondta Andy.

Elindultunk kifelé valamerre. Megpróbáltunk kitalálni. Hosszan gyalogoltunk, már nagyon elfáradt mindenki. Szegény Ash félúton már cipelt a hátán. De leszálltam róla, mert nem bírtam nézni ezt.

-          Na nem akarod, hogy vigyelek? –mondta erősen lihegve.

-          Nem. Látom, hogy kikészültél. Majd én viszlek.

-          Nekem nem baj. Tényleg ezt akarod?

-          Igen gyere.

Ash felpattant a hátamra, és elindultunk.

-          De ha látom rajtad a fáradtságot, leszállok. –Súgta oda. Mire én bólintottam rá.

Gyalogoltunk rengeteget. Mígnem egy tóhoz értünk. Egy szikla mellett húzódott meg, egyenest a tövében. Egy darabig néztük, majd tovább indultunk. De ekkor hatalmasat villámlott, és a szél is feltámadt. Elég magasan voltunk, így a vihar még nagyobb volt.

-          Ez nem lesz jó. Keressünk menedéket.

-          Messze van a kocsi?

-          Viccelsz? Kilométerekre.

-          Nézzétek ott egy barlang. –mutatott Jinxx egy üregre a sziklában.

-          Menjünk be gyorsan. –idő közben már zuhogott az eső. A villámok pedig fölöttünk csapdostak, hisz hegyen voltunk.

Beértünk az üregbe.  Sötét volt bent, de ez a legkevésbé zavart minket ezekben, a pillanatokban. Most szerencsére nem áztunk el úgy, mint legutóbb Ash.

-          Azt mondtuk nem lesz több ilyen. –sóhajtott fel Ash.

-          Nem terveztük. De megoldjuk nyugi. Nem lettünk olyan vizesek, hogy ugyan az lenne az eredmény, mint akkor.

-          Reméljük erre esély sem lesz.

Ebben a pillanatban beomlott a bejárat. Sötét lett, és nagy porfelhő. Ash az első mozzanatra lenyomott a földre, és rám feküdt. Lindát is takarta Andy.

-          Ez meg mi volt?

-          Beomlott a bejárat. Ez esetben kijárat. Bent ragadtunk. –állapította meg Andy.

-          Egyre jobb lesz srácok.

Jinxx-nek eszébe jutott, hogy van nála öngyújtó. Ezt használatba vette, és meggyújtott egy faágat. Összehordtuk ezeket, és csináltunk tüzet. Most már láttunk, és a vacogásnak is véget vetett. Összebújtunk emellett a fényforrás mellett, és gondolkoztunk. Ash kivett egy faágat a tűzből, és fáklyaként használta. Nézelődött a beomlott falnál, és a többi oldalon is. De kiutat nem talált. Én csak néztem, ahogy körbe-körbe jár. Ahogy a többiek is.

-          Ash óvatosan ott. –szólt oda Andy mikor a beomlott sziklákat nézegette.

-          Vigyázok..

Akárhogy nézegette, nem látott semmi kiutat. Végül lefeküdtünk aludni. CC nem tudott aludni, ezért nézelődött. Addig nézelődött, míg a sarokban meglátott egy rést a barlang tetején.

-          Hé. Srácok!

-          Mi az? –szólalt fel Andy.

-          Nézd! – majd felmutatott a hézagra.

-          Ez nem is rossz ötlet CC.

Andy közelebb ment, és megnézte.

-          Ez túl magasan van. Nem jutunk fel.

-          Meg kell próbálnunk. Vágott közbe Ash, mikor már mi is ott álltunk. –Nincs más kiút.

Így is lett. Feltoltuk Andy-t. Sikerült felkapaszkodnia, és felhúznia magát a résen.

-          Mit látsz?

-          Semmit.

-          Várj adok tüzet. – Ezzel Jinxx felnyújtotta az égő fadarabot, Andy pedig körülnézett.

-          Egy alagút van itt.

-          Jó lesz az. Felmegyünk egyenként.

Linda volt a következő. Mi alulról toltuk, Andy pedig húzta. Könnyen feljutott. Jake következett, majd Jinxx is fent volt már. A következő CC volt, ő is sikeresen feljutott. Ash végül engem felemelt, és nagy erőfeszítéssel feltolt a srácokhoz.

-          Ez így nem lesz jó. –Mondta Andy.

-          Miért?

-          Nem tudjuk felhúzni.

-          Ash? –ő csak bámult fel ránk.

-          Túl magas srácok. Nem érek fel.

-          De ugorj. Úgy talán felérsz.

Elkezdett ugrálni, de nem értük el.

-          Még egyszer! –kiáltottam idegesebben. – Erre felugrott egész magasra, el is értük, de majdnem lerántott magához. Andyék húztak vissza.

-          Nem jó. Majdnem leestél.

-          Nem érdekel. –mondtam már könnyes szemekkel pityeregve.

-          De engem igen.

-          Várjatok. –szólt közbe Jinxx. – Mi lenne ha lelógatnánk valakit, és együtt húznánk fel.

-          Akkora súlyt nem bírnánk el.

-          Meg kell próbálni! Vállalom.. –mondtam kétségbeesve.

-          Ne. Bújj vissza. –mondta Ash, látván, szinte lezuhanok.

A srácok lelógattak. Ash elért, és belém kapaszkodott. Elkezdtek felfelé húzni. Már mindketten a levegőbe lógtunk, és majdnem felértünk. De Andy lába hirtelen megcsúszott, és elkezdtünk zuhanni. Szerencsére sikerült megtámaszkodna, de teljesen ki volt feszítve a lyuk felett. Nem tudtunk mozdulni. Közben egy kisebb résen elkezdett befelé süvíteni a szél. Széthordta alánk az ágakat, amik még mindig égtek. Tűz fölött himbálóztunk már, Andyvel együtt. Ash csúszott, már nem bírtam sokáig tartani. Ebben a pillanatban, a srácok erőt vettek magukon, és feljebb húztak. Ezt épp időben tették, mert a lángok is felcsaptak alattunk. Végül már csak Ash lógott a levegőben, és már én is fentről segítettem húzni. Lassacskán egyre fentebb került, és végül sikerült felhúznunk. Azonnal átöleltem, és hemperegtünk a földön. A többiek is ránk borultak most, hisz a megmenekülésünknek örültünk. Vagyis nem teljesen menekültünk meg. Még volt hátra egy hosszú, sötét alagút, és csak egyetlen águnk volt világítani.

- Szeretlek. –könnyedzett Ash, miközben ölelt.

- Azt hittem..

- Tudom. –fojtotta belém a szót.

- Induljunk. –szólalt meg Andy halkan, mivel őt is megrázta a dolog.

Lassan felálltunk a földről, egymásba kapaszkodva, és kissé remegve. Majd elindultunk a sötét alagútban. Andy ment elöl Lindával, hisz nála volt egyetlen fényforrásunk. Utánuk mentünk mi, és mögöttünk jöttek a srácok, hogy ne érezzük magunk egyedül ezek után a percek után. Haladtunk egyre előrébb. Míg egy falnak ütköztünk.

-          Mi az? –kérdezte hátulról Jake.

-          Egy fal. Vége az útnak.

-          Az nem lehet.

-          De. Innen nincs tovább.

-          Ki kell jutnunk. –mondta idegesen Ash, és elkezdte püfölni felettünk a plafont.

-          Nyugi Ash. –próbáltam nyugtatgatni, de számára ez így még nehezebb volt, hisz tudta ha ők bent ragadtak, akkor én is. Tovább püfölte a falat.

-          Ki fogunk jutni valahogy! –erre az utolsó nagy ütésre átszakadt a falréteg felettünk, és fény jött be. Elkezdtük bontani.

-          Ash, te zseni vagy.

-          Az azért nem csak egy szerencsés, és ideges ember.

-          Akkor is. Köszönjük.

Tovább bontottuk, és már akkora volt a lyuk, hogy kifértünk rajta egyenként. Bakot tartottunk egymásnak, és feltoltunk mindenkit. Most Andy maradt utoljára, de ezúttal könnyebb volt a helyzet. Elértük fentről, és felhúztuk magunkhoz.

-          Kint vagyunk. –sóhajtott fel Andy. Linda közben átkarolta, ezzel ő is kifejezte örömét.

-          Igen. –folytatta Ash. –nehezen, de kijutottunk.

-          Már csak ki kéne találni innen valahogyan.

-          Nézzétek! Ott egy kilátó. –mutatott CC egy magas építményre, ami tőlünk egy ötven méterre emelkedett ki a fák közül.

-          Menjünk fel hátha látunk valamit. –válaszolt Andy.

Elindultunk, és szép lassacskán felmásztunk a toronyba. Fentről szép volt a kilátás.

-          Nézzétek csak! Ott az út. –mutatott Jinxx a távolba.

-          Tényleg. De messze van. A kocsit nem látjátok?

-          Keresem. Nagyjából merről jöttünk? –kérdezte Ash.

-          Hát ott jöttünk ki a föld alól, és arról jöttünk végig. –mutogatott közbe Andy a helyes irányba. –Ebből következik, hogy az eredeti barlang bejárata ott van. Arról jöttünk.

Ash-el néztünk arra, de rengeteg fa volt előttünk, és csak azok tetejét láttuk.

-          Látod valahol? –kérdeztem.

-          Nem. És te?

-          Nem.

-          Ez nem lesz meg. De ha meg is találnánk nem tudnánk vele mit kezdeni, hisz nincs üzemanyagunk.

-          Akkor talán menjünk ki az útra, és kérjünk segítséget.

-          Ez már jobb ötlet. Menjünk.

Lemásztunk a toronyról, és egyenest a fentről látott út felé indultunk el. Sokáig tartott, de kiértünk. Már nem földön gyalogoltunk, hanem betonon. Egyre emelkedett az út. Észrevettük, hogy felfelé tarunk a hegytetőre. De ez nem volt baj, mert ott sok ember van, és segíthetnek. Felértünk. Megkértünk néhány embert, hogy segítsen nekünk. Elmeséltük a dolgokat, hogy mi történt. Hisz rögtön kíváncsiskodtak, mikor meglátták a ruháinkat. Tiszta sarasak voltunk, mert kúsztunk a föld alatt.

-          Szóval, hogyan tudnak segíteni?

-          Körberepülünk az erdő felett, és megkeressük a kocsit. Elirányítjuk a vontatót addig, és kihozzuk onnan.

-          Köszönjük.

-          Kérem.

Majd elindultunk a néhány emberrel a hegyről lefelé. A vontató kocsi vitt le minket. A repülő ezalatt már megtalálta a kocsit a tisztáson. Odairányítottak minket fentről. Végül sikerült kivontatnunk a kocsit. De üzemanyag még mindig nem volt.

-          Köszönjük a segítséget.

-          Nagyon szívesen.

-          Ha bármi kell..

-          Igen.. volna itt valami. –vágott a szavába Andy. – üzemanyagra volna szükségünk. Lehet itt valamerre szerezni?

-          Fent a hegytetőn. Akkor odáig vontatjuk. Szálljunk vissza.

Ezzel elindultunk felfelé. Majd mikor odaértünk, szereztünk benzint, a továbbinduláshoz.

-          Akkor indulunk haza? –érdeklődött CC.

-          Hát mehetnénk de én éhes vagyok. –felelt Andy.

-          Igaz, nem ettünk egy egész napja.

-          Még a végén beválik a diétám. –mondta Ash.

-          Ash, ne csináld.

-          Oké..

-          Akkor menjünk együnk valamit.

Így is tettünk. Elmentünk a hegytetőn lévő étteremhez, és rendeltünk magunknak. Az ételt a hegytető szélén ettük meg, lábunkat lelógatva a kisebb szakadékon a szikláról, és gyönyörködtünk a napsütésben, és a tiszta időben. Friss volt fent a hegyi levegő, jól esett mikor a szellő az arcunkba süvített.

-          Nos akkor indulhatunk haza? –kérdezte Jake, látván már mindenki megette amit rendelt.

-          Felőlem igen. –felelt Ash, majd Linda is. Mi pedig bólintottunk.

Elindultunk a kocsi felé, majd mikor odaértünk, beszálltunk. Kész voltunk  a hosszú útra. Ash-el hátul egymásra dőlve bámultunk ki, és elkezdtünk beszélgetni, amint elindult a kocsi. Ezúttal Jinxx vezetett. CC és Jake aludni akartak, Linda és Andy hasonlóan egymásnak dőlt.

-          Ez egy érdekes túra volt. –állapította meg halkan Ash.

-          Igen. De több ilyen nem kell.

-          Egyetértek. Mi valahogy nagyon értünk a túrázáshoz.

-          Valahogy úgy. –hallgattunk egy darabig, majd én szólaltam meg suttogva Ash fülébe.

-          Nagyon megijedtem akkor.

-          Elhiszem. Én is. Azt hittem magammal rántalak.

-          Én meg, hogy nem bírlak tartani és elengedlek.

-          De ezek nem történtek meg. Örüljünk, hogy sikerült megmenekülni szerencsésen.

-          Igen, de belegondolni is rémisztő.

-          Az. Ezért ne is tegyük inkább.

-          Igazad van. De még egy kérdés.

-          Tessék?

-          Mikor kijelentetted, hogy nincs más kiút, minthogy felmásszunk a résen, te már tudtad, hogy lent maradsz utoljára?

-          Azt hittem nem tűnt fel. –mosolyodott el.

-          De igen, feltűnt. Miért?

-          Csak azon voltam, hogy feljuttassalak oda. És így tudtam, hogy lent maradok.

-          De mire számítottál?

-          Nem tudom. Semmire. Másra nem is tudtam gondolni.

-          Arra nem gondoltál, hogy így többet nem látsz?

-          Nem, ez eszembe sem jutott. Csak már akkor, mikor búcsúzni kellett volna. Mert nem értetek el.

-          Jó, hogy én nem szoktam feladni.

-          Te nem. Így menekültem meg. Ne is add fel soha.  

-          Nincs szándékomban..

-          Akkor jó.

Elmosolyodott, majd behunytuk a szemünket, és elaludtunk a nehéz nap után.

-          Hahó. Ash! – Szólt Andy.

-          Mi az?

-          Szálljunk ki. Itthon vagyunk.

-          Már?

-          Hosszú volt az út, csak átaludtátok.

-          Még jó is. De fáradt vagyok.

-          Mi is. Menjünk be gyorsan aludni.

Sikerült lassan, nehezen kiszállnunk a kocsiból. Linda nyitotta a kaput, majd az ajtót is. Beléptünk a házba. Nem volt sok dolog, amit még el akartunk intézni. Elvégeztük az esti teendőket, és mindenféle vacsora vagy beszélgetés nélkül lefeküdtünk aludni. Ezúttal már nem egy hideg földön, lángoló ágak mellett, hanem összebújva, a meleg takaró alatt, a kényelemes ágyban. Mindenki hamar elaludt, így alig érzékeltük az éjszaka múlását. Ettől függetlenül gyorsan eltelt.

(15. rész) Berendezkedés

Találtunk még egy kis pörköltet elcsomagolva, és azt ettük meg ebédre.

-          Most miután ettünk, mi lesz a teendő?

-          Szerintem döntsük el, hogy hol töltjük a következő napokat, mert ez meghatározhatja, hogy kipakoljunk-e vagy sem.

-          Oké, szerintem maradhatunk is.

-          Maradhatunk, de gondolkozzunk esetleg más ötleten is.

-          Várjatok, nekem van ötletem. –szólalt meg Linda.

-          Na, mondd drágám. –felelt Andy, és beleharapott egy csirkecombba.

-          Itt a szomszédban van egy ház, ami a miénk. Mármint az enyém. Nincs ott senki. Talán átköltözhetnénk oda egy darabig.

-          Ez jól hangzik. És teljesen üres?

-          Teljesen. Nem lakik ott senki.

-          Akkor akár meg is nézhetjük, ha ettünk.

-          Oké.

Megebédeltünk, és mikor felálltunk az asztaltól, rögtön kiindultunk az utcára.

-          Tehát merre? –kérdezte Andy mikor épp becsuktam a kaput.

-          Itt balra. Majdnem a következő ház. –felelt Linda.

-          Olyan közel van? –kérdezte Andy.

-          Igen, szerencsére.

Elindultunk. Ash nem bírta ki, hogy ne öleljen magához ezen a kis úton is. Hamar megérkeztünk, hisz egy házzal arrébb volt csak. Linda gyorsan kinyitotta a kaput, majd bementünk. Ez az udvar tele volt tyúkokkal, hisz egy úgy nevezett kisebb gazdaság volt. Beljebb mentünk, egészen be a házba.

-          Ez elég nagynak tűnik. –Szólalt fel Andy.

-          Igen, szerintem is megfelel. Főleg, hogy most már nem kell fűtés. Mert elég hideg szokott itt lenni.

-          Az sem lenne baj. Összebújnánk.

-          Na, majd azt télen megoldjuk ráér ezen gondolkodni.

-          Igaz. Na akkor, most meg kéne nézni, hogy alkalmas-e hogy itt maradjunk. Hisz elég sokan vagyunk, kéne pár ágy.

-          Ott bent van kettő. –jelentette ki Linda, balra mutatva egy ajtó felé. Benéztünk. Ez egy kisebb szoba volt két ággyal, ahogy Linda mondta.

-          Ez jó, de nem lesz elég.

-          Még itt bent is van egy kanapé. –mutatott az ellenkező irányba, ahol egy zongora is állt. Andy bement, mi pedig utána.

-          Nahát! Zongora.

-          Igen, zongorázok. –felelt Linda.

-          Ezt nem is mondtad.

-          Kiment a fejemből.

-          Nem baj az, majd eljátszadozunk ketten.

-          Te is tudsz?

-          Naná. –Linda elmosolyodott.

-          Én meg hegedülök. –vágott közbe Jinxx nevetve, hogy valamit ő is szóljon.

-          Na, ne mondd Jinxx tényleg?

-          Igen. –vigyorgott.

-          Na. Menjünk még tovább nem lesz elég ennyi ágy.

-          Itt bent van még egy. –szólt Linda egy másik ajtóra mutatva, ami egy szinte üres szobába vezetett, minek közepén egy ágy volt.

-          Egyel több. Számoljunk csak. Akkor van az a két ágyas szoba, ott páronként el lehetünk egy ágyra.

-          Igen, én is erre gondoltam.

-          Van a zongora szoba, ott plusz egy.

-          Az lehet az enyém. –szólalt meg CC.

-          Oké, és van még ez itt, Jinxx vagy Jake?

-          Nekem jó. Szólalt meg Jinxx.

-          Oké. De Jake még mindig nem kapott helyet.

-          Pedig több nincs sajnos.

-          Talán valami matracot szerezhetnénk. Kriszti?

-          Szerintem, van. Igen, eszembe jutott. Van egy elég vastag szivacs az ágyon. Azt áthozhatnánk.

-          Na, akkor induljunk. Ki jön segíteni?

-          Hát én megyek a kulccsal, Ash?

-          Oké, megyek.

-          Mindjárt jövünk srácok.

Ezzel kiindultunk az utcára, és át hozzám. Nehezen sikerült kirángatni a szivacsot az ágyról, és még nehezebb kijuttatni az utcára, de lassacskán sikerült. Elcipeltük a házig. Andy ment elöl, Ash pedig hátul. Én mögöttük Ash-el. Bevitték a házba, és letették az egy ágyas szobába, hisz az úgyis olyan üres volt.

-          Na, ezzel megoldva. –jelentette ki Andy. Hozzuk át a cuccokat is, és rendezkedjünk be.

-          Már is? Most jöttünk vissza.. –sóhajtott fel Ash fáradtan.

-          Jó, akkor takarítsunk előtte.

Mindenki bement a saját szobájába, és elkezdett rendet rakni, a maga meglátása szerint. Mi Ash-el a sarokban lévő ágyat poroltuk, majd a szőnyeget is.

-          Srácok ágynemű is kéne.

-          Az is lesz otthon. Majd hozunk.

-          Oké.

Folytattuk, majd mikor készen lettünk, elindultunk a cuccokért. Mikor kiléptünk a házból, a nap már ment lefelé.

-          Ilyen késő lenne? –szólalt fel Ash.

-          Nem tudom. –nézett az órára Andy. –igen, késő van. Siessünk, hogy még világosba átpakoljunk.

Elindultunk vissza a házhoz, és mindenki húzta a maga bőröndjét.

-          Srácok. Nem lenne egyszerűbb az ágyneműt és a bőröndöket a kocsiba pakolni, és azzal odaállni a kapu elé?

-          De. ez jó ötlet. Így nem kell egyenként.

Így is tettük. Mikor a kocsi már a kapu előtt állt, kipakoltunk lassan belőle. Bevittük a bőröndöket, és a takarókat is. Mindenki lepakolt a saját helyére. Jake-nek volt a legkönnyebb, ő odagurította a matrac mellé. Jinxx bepakolt a szekrénybe, CC a kanapé mellé állította, mi pedig az ágyak mellé. Szűkösen, de elfértünk. Majd mikor mindenki megvolt, vacsorához készülődtünk. A konyhában ettünk. Még maradt egy kevés abból a maradékból, amit ebédre ettünk.

-          Srácok holnap boltba kell mennünk. Semmi kaja nincs.

-          Oké, nem baj, elmegyünk.

Befejeztük a vacsorát, és mindenki ment a kijelölt saját helyére. Csak CC aludt egyedül, de neki megfelelt. Hisz a közelébe voltunk.

-          Jó lesz itt? –suttogta nekem Ash, mikor már feküdtünk egymás mellett.

-          Igen, teljesen megfelel. –válaszoltam.

-          Akkor jó. –elmosolyodtam.

-          Mit mosolyogsz?

-          Csak, hogy régen nem is gondoltam volna, hogy mi itt leszünk. Rengeteg időt töltöttünk itt Lindával. Nyári partik, minden.

-          Értem. Szép emlékek lehetnek.

-          Igen, de most itt az ideje újakat gyártani közösen.

-          Így van.

-          Ti is beszélgettek esténként? –kérdezte Andy vigyorogva.

-          Igen. –nevettünk.

-          Csak mert most először nem külön szobában vagyunk, és mi is szoktunk. De nem baj, legalább halljuk egymás gondolatait.

-          Nem is baj az.

Erre mosolyogva befordultunk. Andy azért még odasuttogta Lindának, néhány gondolatát.

-          Szép napok lesznek, meglátod.

-          El is hiszem. Lesz olyan jó, mint a Balatonon.

-          Megpróbáljuk. De csak jó lehet. –Linda elmosolyodott, majd Andy egy puszit nyomott az arcára.

-          Jó éjt. Linda Biersack. –Ez utóbbit már suttogta, és Linda már nem hallotta, mert aludt. Csak úgy, mint mi.

Egy újabb fejezet kezdődött életünkben, új helyszínen. Talán ez még jobb lesz, mint eddig volt, talán lesznek ugyan olyan bonyodalmak, vagy esetleg még nagyobbak. De egy biztos. Együtt éljük meg. 

Telt az éjszaka, lassacskán feljött a nap, és egy kakas kukorékolására ébredtünk, mi az ablakunk alól jött. Ash felnézett, és értetlenül nézelődött tovább.

-          Mi ez? Farmon vagyunk?

-          Nem..

-          Hát?

-          Gondolkozz egy kicsit.

-          Reggel van még ahhoz. – lassan körül nézett, és beugrott neki minden a tegnapi napból.

-          Ja, tudom. –kiáltott fel hirtelen.

-          Jó neked Ash.. –morogta Andy fáradtan.

-          Igen, nem is tudod mennyire.

-          Fantasztikus. Mennyi az idő? – Ránézett az órára, és váratlanul tapasztalta, hogy már reggel nyolc óra múlt.

-          Srácok, fel kéne kelni.

-          Miért? –kérdezte Ash még mindig fáradtan, és szorosabban átölelt.

-          Mert megint elmegy a délelőtt.

-          Na, jó.

Felkeltünk sorban. Először Andy, vele együtt Linda, Majd én és Ash. A többiek még mindig aludtak. Kimentünk a konyhába, és csináltunk kávét abból a maradékból, amit még a Balatonról hoztunk haza.

-          Megyek, szólok a többieknek.

-          Miért?

-          Mert megyünk a boltba. Nincs itthon semmi.

-          Ja, igaz. Oké, szólj.

Ezzel Andy bement CC-hez, aki még mindig békésen feküdt az ágyon.

-          CC.. ébredj! –szólt neki Andy miközben megbökdöste a vállát.

-          Mi az? –nézett fel a vakító fényre CC.

-          Reggel van. Megyünk bevásárolni.

-          Jó, csak felébredek.

-          Kint van kávé. Azzal könnyebb lesz.

Ezzel CC kiindult a konyhába hozzánk. Andy addig bement Jinxx-ékhez is.

-          Szia CC. –tört ki Ash nagy vigyorral.

-          Sziasztok. –nyögte ki.

-          Látom álmos vagy még.

-          Egy kicsit.

-          Igyál. Attól felébredsz. Nekem is segített.

-          Oké, mindjárt. –leült nehezen, és magához húzat a bögrét.

Közben Jinxx és Jake is kijött Andyvel. Ők is szintén álmosan kóboroltak át szobáról szobára a konyháig. Lassan mindenki helyre rázódott, és felöltözött.

-          Indulhatunk? –kérdezte Andy az ajtónál állva már a kulccsal a kezében.

-          Igen, csak még egy perc. –szólt Ash a fürdőből.

-          Most ez komoly? –kérdezte Andy.

-          Ezek szerint. –felelte Linda nevetve.

Ash kijött végre, és kész volt jönni velünk.

-          Kész lettél?

-          Igen.. –mosolygott.

-          Nagyon szép lettél drágám. –mondtam neki, mert tudtam, hogy jól esik neki.

-          Köszönöm,.. mosolygott majd átölelt.

Elindultunk ki az ajtón. Beszálltunk a furgonba, és megvártuk Lindát és Andyt, mert még a kaput csukták. Mi már bent ültünk a hátsó ülésen, ahol szoktunk. És szokásunkhoz hívően, most is egymáson feküdtünk, hátha megint kisebesedik a szánk. Andyék beszálltak a kocsiba.

-          Na, megint elvagytok látom.

-          Igen.

-          El kell, hogy keserítselek titeket, rövid lesz az út.

-          Nem baj az. Minden másodpercet ki kell használni.

-          Ti tudjátok. –nevetett Andy.

-          És igazuk is lehet. –szólt közbe Linda.

-          Nocsak. Te akarsz valamit.

-          Lehetséges.

-          Na gyere..

És hasonlóan egymásra borultak, csakúgy, mint mi. Ezúttal Jinxx vezetett, Jake pihenésre vágyott. Sok volt neki a négy óra. Az út tényleg rövid volt, hisz a következő utcában lévő Pennybe mentünk. Ott leparkoltunk, és már indultunk is befelé. Ash hozta a bevásárlókocsit, amibe ezúttal én pattantam bele. Ő pedig tolt. A bent lévőkön végigfuthatott valami, hisz a Black Veil Brides megérkezett a boltba. Ez egy külön fogalomnak számított. Bementünk az édességek közé, hisz az volt elöl. A fél polcot lepakoltuk. Majd innen következtek a szükséges dolgok. Minden rajtam landolt. Szerencse, hogy a tojást nem dobták rám. De odafigyeltem, nehogy összetörjem. A vásárlók figyeltek minket. Volt aki azért, mert érdekesek voltunk számukra, hisz különleges nem hétköznapi viselkedést mutattunk be. Volt aki azért, mert ismert minket, és sztárként nézett ránk. Volt akinek csak szemet szúrt a viselkedés, de ez minket nem zavart. Lassacskán a végére értünk. Tele volt a kocsi, már nekem is ki kellett szállnom idő közben, hisz nem fért el semmi. A mi árunkkal lett tele a pult. Nagyon lassan jutottunk ki, de kijutottunk. A kocsi hátuljába pakoltuk a cuccokat, és visszavittük a kocsit. Ezúttal Linda ült bele, és Andy tolta.

-          Na szállj ki..

-          Oké, de nem tudok. –nevette el magát Linda közben.

-          Gyere.. –erre Andy kiemelte őt a kocsiból.

Visszaindultunk a házba. Lassú volt a bepakolás is, mert egyenként hordtuk szinte. De kész lettünk vele hamarosan.

-          És most? –érdeklődött CC miután már mindent sikeresen bepakoltunk.

-          Most pedig ki kell találnunk valamit a következő pár napra.

-          De mi legyen az?

-          Nem tudom, ezt kéne megbeszélni.

-          Itt kéne maradni, mert tetszik az ittlét, és még nemrég jöttünk, de valamit ki kéne találni.

-          Kerti sütés? Jó idő van.

-          A végén Ash felrobbantja azt is.. –nevetett CC.

-          Nagyon vicces. –parodizált Ash.

-          Legyen akkor. Van kint egy grillező.. menjünk ki.

Elindultunk kifelé. Kivezettük a hangszórókat, és egy nagy bulit csaptunk. Szalonnasütés volt, nagyon jól szórakoztunk. Andy kezdte még felépíteni a tűz helyét, mi pedig körül ültünk. Besötétedett. Mi még mindig bográcsoltunk, és szalonnát sütöttünk.

Közbe gitárral kísért Ash és Jinxx. Jake most csak enni akart és pihenni. Így is tett. De ez a nyugodt pihengetés nem tarthatott sokáig, mert Ash véletlen bedobott egy karton gyufát is a tűzre, ami rögtön lángra kapott de a zacskóban, amiben volt a gyufásdoboz, megbújt egy petárda is. Egy váratlan pillanatban a tűzhely szétrobbant, a petárda pedig felrepült. Mindenki megszeppenve ült a tűz körül, és bámult maga elé. Andy megszólalt.

-          Ash?

-          Tessék? –kérdezte félénk hangon.

-          Mi történt?

-          Találtam egy petárdát az úton, és beletettem a zacskóba.

-          Ez eddig jó, de most minden tiszta hamu. –jelentette ki higgadtan.

-          Megoldom.

-          Csak azt ne.. Nem kell, hogy tovább robbanjon. –itt már nevettünk. –Neked átkod a konyha meg a hasonló kajás helyek.

-          Úgy látszik.

-          Na menjünk be. Majd reggel lerendezzük.

Ezzel eloltottuk a tüzet, és bementünk a gitárokkal, és a kajával együtt. Lassan feküdtünk le, de ezúttal egyenként. Mi voltunk az elsők.

-          Szép volt… -nevettem miközben már öleltük egymást.

-          Ne kezdd –nevetett.

-          Én nem kezdem.

-          Nem való nekem a konyha szerintem.

-          Az biztos.

-          Na mindegy.. legalább nem történt nagy kár.

-          Szerencse.

-          Az.. na aludjunk kicsit kifáradtam, bár alig csináltunk valamit ma.

-          Nem baj az, én is kifáradtam. Jó éjt.

-          Jó éjt. – egymást átölelve elaludtunk.

Telt az idő, Andy és Linda is bejöttek végül. Ez alatt a srácok is feküdtek már.

-          Bújj be. –mondta Andy miközben fogta a takarót, majd ráterítette Lindára. Bebújt ő is mellé, és együtt néztek ki az ablakon. Látták a sok fényes csillagot.

-          Szép. –állapította meg Linda.

-          Igen. –nézett rá Andy. –Na aludjunk.

-          Jó éjszakát.

-          Neked is. –majd egymással szembe fordulva, kézen fogva aludtak el.

Odakint a csillagok alatt még mindig kint hevert a széthullott tábortűz, és a körülötte lévő hamu. A petárda valahol a fűben hevert, már ártalmatlanul. A csillagok szép lassan eltűntek, majd a nap kerekedett a tárgyak felé. Szépen bevilágította a szobát, a ránk eső napsugár. Andyék az ablaknál feküdtek, így hamar észrevették a reggel közeledtét. Linda szemébe sütött a nap, így befordult Andy felé, eközben ő felébredt.

-          Szia.

-          Szia.

-          Szép idő van.

-          Igen… szép vakító.

-          Ne nézz oda. –nevetett Andy.

-          Nem is.

-          Nem akarsz még kelni?

-          Már úgyse tudnék visszaaludni. –sóhajtott fel Linda, majd mindketten kiültek az ágy szélére.

Bámultak minket, ahogy békésen alszunk befelé fordulva. Ash egy percre sem engedett el egész éjszaka. Ezt látván Linda, nekidőlt Andynek, ő pedig magához szorította.

-          Na gyere. –szólt végül Andy. –kimentek a konyhába, és ettek egy-egy tál müzlit.

Mi is felébredtünk idő közben, de még nem volt erőnk felkelni.

-          Jó reggelt.

-          Neked is. –mosolyogtunk egymásra.

-          Jól aludtál?

-          Mint a bunda.

-          Ami rám volt terítve. –jegyeztem meg nevetve.

-          Igen, valahogy úgy. De ne mondd, hogy nem volt jó.

-          Azt nem mondtam.

-          Na ugye. –Ezzel rám hasalt. Mélyen belenézett a szemembe. A homlokunk összeért.

Ez alatt CC, Jinxx, és Jake is felkelt. Mindhárman kimentek a konyhába Andyékhez, akik épp befejezték a reggelit.

-          Sziasztok.

-          Sziasztok. –köszöntek egymásnak.

-          Hát ti ilyen korán? –kérdezte Andy.

-          Úgy látszik. Ma különleges nap van.

-          Így van, hisz ez ritka alkalom.

-          Ash-ék?

-          Nem tudom. Megnézem.. –válaszolt Andy.

Ezzel elindult a szoba felé, és megállt az ajtóban. Nem szólt semmit, visszaindult a srácokhoz.

-          Na fent vannak? –érdeklődött Linda.

-          Igen..

-          És mit csinálnak?

-          Fekszenek.

-          És akkor? Nem beszéltetek?

-          Nem.. nem épp rám figyeltek. –nevetett Andy.

-          Hát?

-          Még jó hogy nem láttak meg. –vigyorgott pirulva.

-          Jaaaa! –kiáltott fel Jinxx hangosan. –értem. Mindenkinek egyértelmű lett a helyzet.

Andy és Linda bementek abba a szobába, ahol CC aludt. Leültek ketten a zongora elé.

-          Na, mutasd mit tudsz. –mondta Andy.

-          Hát jó, de még nem vagyok profi.

-          Nem baj. Csak csináld.

Ezzel Linda belekezdett egy igen bonyolult darabba, Andy pedig mosolyogva hallgatta a játékát, és nézte, ahogy cikáznak az ujjai a billentyűkön. Linda sikeresen befejezte a darabot hibátlanul. Ekkorra már mi is ott álltunk az ajtóba, és néztük. Mikor abbahagyta éljeneztünk, és tapsoltunk.

-          Ez nagyon szép volt. Ügyes vagy. Nem is gondoltam volna. –jegyezte meg Andy, miközben büszkén nézett Lindára.

-          Köszi. –pirult el Linda.

-          Most én is játszhatok?

-          Persze.

Andy belefogott egy még nehezebb darabba. Linda meglepődött arccal figyelte végig az előadást. A többiek már megszokták, viszont nekem is új volt még, ezért én is tátott szájjal néztem végig.

-          csukd össze. –szólt Ash nevetve.

-          Mindjárt.. –válaszoltam vissza.

-          Akkor majd én becsukom. –odahajolt, majd egy laza csókkal összecsukta.

-          Na majd máskor is nyitva hagyom.

-          Megegyeztünk.

Közben Andy befejezte a darabot. Linda nagyon tapsolt utána, és szorosan átölelte.

-          Na. Ennyire tetszett?

-          Igen! –szorította tovább.

-          Na hagyjuk őket. –szólalt fel CC és visszaindultunk reggelizni.

Linda közben elengedte Andyt, és együtt elkezdtek játszani. Ültek, egymás mellett, köntösben a zongora előtt. Odakint mi már javában ettünk. De persze nem akárhogy. Egymás szájába dobáltuk a müzli golyókat, és tejet ittunk rá. Így sokkal élvezetesebb minden. Mi nem szeretünk hétköznapi ember módjára élni. A darabkák már szanaszét hevertek a földön, és mindenhol, de ez még nem volt nagy felfordulás. Az akkor kezdődött, amikor előkerült a tejszínhab.

Három Flakont vettünk ki, és egymás szájába nyomtuk. Mi Ash-el osztoztunk, a srácok pedig magukat szórakoztatták. A hab is szét csöpögött. Végül már nagyobb felfordulás lett bent, mint amit a petárda okozott az udvaron. Andyék kijöttek hozzánk, és ledöbbenve néztek minket, ahogy csupa habosan ott állunk, a habtócsában.

-          Ez mi? Kérdezte Andy.

-          Reggelizünk. –Felelt Jinxx.

-          Azt látom.

-          Csatlakoztok?

-          Nem köszi. Mi már ettünk. –nevetett.

Lassan mi is befejeztük. El kellett mennünk mosakodni, mert még a hajunk is tiszta hab volt. Ragadtunk. Ash-el tisztogattuk egymást, de az nem volt elég. Egy gyors hajmosást hajtottunk végre, de ennél persze jóval tovább tartott szárítani és vasalni. Ezt megint elintéztük egymásnak odabent az ágyon. Már felöltöztünk mielőtt ebbe belekezdtünk, így készen álltunk indulni. Csak még azt nem tudtuk, hogy hova.

-          Szóval hova megyünk? –érdeklődött Jinxx.

-          Mi lenne ha kocsikáznánk egyet?

-          Nekem megfelel. –szólalt fel Ash. És rám mosolygott. Ebből én már tudtam a szándékát.

-          Értem.. –szólt közbe Andy. –szerintem menjünk a Mátra felé. Arra még úgyse jártunk.

-          Jó ötlet. Nem kell mindig a megszokott utat járni. –mondta Jake.

-          Akkor induljunk is.

Kimentünk a házból, és beültünk a kocsiba.

-          Majd az udvarról el kell pakolni ha hazaértünk. –mondta Andy miközben csukta maga után a kocsi ajtaját.

-          Ráér az. –sóhajtott fel Ash.

-          Jó, ráér. –helyeselte végül Andy.