(16. rész) A második túra

Elindult a kocsi. Ezúttal CC vezetett. Ash már belekezdett az ígért dolgokba, Andy magára húzta Lindát, és kifelé bámultak, hisz még arra nem jártunk. Haladtunk a hegyek felé. Egyre kacskaringósabb utakon. Kis időre megálltunk az erdőben, mert kellett egy kis pihenő a friss levegőn. Na meg ebédeltünk. Azokat a szendvicseket ettük, amiket Andyék készítettek, míg hajat mostunk a habfürdő után.

-          Szép ez a hely. –mondta Jake körülnézve a zöldellő ágakon.

-          Igen.. felelt Andy beleharapva a szendvicsébe.

Ash és én egy fatuskón ültünk, és azon falatoztunk. A többiek állva, vagy a kocsi nyitott ajtajában étkeztek.

-          Srácok nézzétek ott szabad az út. –mutatott Jinxx egy ösvényre, ami járhatónak tűnt kocsival is. Szinte kitaposott földút.

-          Megnézhetjük… -felelt rá Andy.

Elindultunk, miután mindenki megette a maga adagját. Természetesen kocsival indultunk útnak, mert nem szeretünk gyalogolni. Bementünk az erdő zugába. Úgy tíz kilométerre az úttól. Itt már ágak csapódtak a kocsi ablakának, miközben haladtunk befelé.

-          Ne forduljunk vissza? –kérdezte Andy elnézve ezt.

-          Hova vissza? Érdeklődött CC a kormány előtt.

-          Ezt hogy érted?

-          Úgy, hogy az út kacskaringós, és többirányú mindenhol. Nem pontosan emlékszem, hogy honnan jöttünk.

-          Az gáz, mert én sem. Srácok? –nézett Jakere és Jinxx-re.

-          Nem figyeltük..

-          Ash ti?

-          Mit? –nézett fel Ash hegy pillanatra miközben rajtam hasalt.

-          Felejtsd el. Akkor most mi legyen?

-          Hát visszafordulhatok, hátha kijutunk.

-          Oké..

Elindultunk az ellenkező irányba. Egy darabig jó úton mentünk, de túl sok volt a kanyar. Rosszfelé fordultunk le, így csak még bentebb jutottunk a sűrű erdőben.

-          ez így nem lesz jó. –sóhajtozott Andy.

-          És még a legrosszabbat nem is hallottad. –mondta CC.

-          Mit?

-          Kifogyott az üzemanyag.

-          Na ne szórakozz. –Andy előre ugrott, hogy ő is megszemlélhesse ezt. De sajnos ugyan azt látta, mint CC. Az üzemanyag kifogyott. Ott ragadtunk a semmi közepén.

Kiszálltunk a kocsiból, hisz mást nem tehettünk. Andy megnézte a telefonját, de térerő nem volt.

-          Na ebbe jól benne vagyunk megint.

-          Majd megoldjuk.

-          Hogyan?

-          Kitaláljuk.

Elindultunk a kocsi haladási irányába, amerre épp menni szándékoztunk. Egy kisebb tisztást találtunk ott.

-          Ide talán kitolhatnánk a kocsit. Ide visszatalálunk.

-          Jó ötlet. Vezetek. –CC beült, és kormányozott, miközben mi toltuk hátulról.

-          Így jó lesz. –mondta Andy mikor, már végeztünk a tolással.

-          És most mi lesz? –érdeklődtem.

-          Nem tudom. –mondta Andy.

Elindultunk kifelé valamerre. Megpróbáltunk kitalálni. Hosszan gyalogoltunk, már nagyon elfáradt mindenki. Szegény Ash félúton már cipelt a hátán. De leszálltam róla, mert nem bírtam nézni ezt.

-          Na nem akarod, hogy vigyelek? –mondta erősen lihegve.

-          Nem. Látom, hogy kikészültél. Majd én viszlek.

-          Nekem nem baj. Tényleg ezt akarod?

-          Igen gyere.

Ash felpattant a hátamra, és elindultunk.

-          De ha látom rajtad a fáradtságot, leszállok. –Súgta oda. Mire én bólintottam rá.

Gyalogoltunk rengeteget. Mígnem egy tóhoz értünk. Egy szikla mellett húzódott meg, egyenest a tövében. Egy darabig néztük, majd tovább indultunk. De ekkor hatalmasat villámlott, és a szél is feltámadt. Elég magasan voltunk, így a vihar még nagyobb volt.

-          Ez nem lesz jó. Keressünk menedéket.

-          Messze van a kocsi?

-          Viccelsz? Kilométerekre.

-          Nézzétek ott egy barlang. –mutatott Jinxx egy üregre a sziklában.

-          Menjünk be gyorsan. –idő közben már zuhogott az eső. A villámok pedig fölöttünk csapdostak, hisz hegyen voltunk.

Beértünk az üregbe.  Sötét volt bent, de ez a legkevésbé zavart minket ezekben, a pillanatokban. Most szerencsére nem áztunk el úgy, mint legutóbb Ash.

-          Azt mondtuk nem lesz több ilyen. –sóhajtott fel Ash.

-          Nem terveztük. De megoldjuk nyugi. Nem lettünk olyan vizesek, hogy ugyan az lenne az eredmény, mint akkor.

-          Reméljük erre esély sem lesz.

Ebben a pillanatban beomlott a bejárat. Sötét lett, és nagy porfelhő. Ash az első mozzanatra lenyomott a földre, és rám feküdt. Lindát is takarta Andy.

-          Ez meg mi volt?

-          Beomlott a bejárat. Ez esetben kijárat. Bent ragadtunk. –állapította meg Andy.

-          Egyre jobb lesz srácok.

Jinxx-nek eszébe jutott, hogy van nála öngyújtó. Ezt használatba vette, és meggyújtott egy faágat. Összehordtuk ezeket, és csináltunk tüzet. Most már láttunk, és a vacogásnak is véget vetett. Összebújtunk emellett a fényforrás mellett, és gondolkoztunk. Ash kivett egy faágat a tűzből, és fáklyaként használta. Nézelődött a beomlott falnál, és a többi oldalon is. De kiutat nem talált. Én csak néztem, ahogy körbe-körbe jár. Ahogy a többiek is.

-          Ash óvatosan ott. –szólt oda Andy mikor a beomlott sziklákat nézegette.

-          Vigyázok..

Akárhogy nézegette, nem látott semmi kiutat. Végül lefeküdtünk aludni. CC nem tudott aludni, ezért nézelődött. Addig nézelődött, míg a sarokban meglátott egy rést a barlang tetején.

-          Hé. Srácok!

-          Mi az? –szólalt fel Andy.

-          Nézd! – majd felmutatott a hézagra.

-          Ez nem is rossz ötlet CC.

Andy közelebb ment, és megnézte.

-          Ez túl magasan van. Nem jutunk fel.

-          Meg kell próbálnunk. Vágott közbe Ash, mikor már mi is ott álltunk. –Nincs más kiút.

Így is lett. Feltoltuk Andy-t. Sikerült felkapaszkodnia, és felhúznia magát a résen.

-          Mit látsz?

-          Semmit.

-          Várj adok tüzet. – Ezzel Jinxx felnyújtotta az égő fadarabot, Andy pedig körülnézett.

-          Egy alagút van itt.

-          Jó lesz az. Felmegyünk egyenként.

Linda volt a következő. Mi alulról toltuk, Andy pedig húzta. Könnyen feljutott. Jake következett, majd Jinxx is fent volt már. A következő CC volt, ő is sikeresen feljutott. Ash végül engem felemelt, és nagy erőfeszítéssel feltolt a srácokhoz.

-          Ez így nem lesz jó. –Mondta Andy.

-          Miért?

-          Nem tudjuk felhúzni.

-          Ash? –ő csak bámult fel ránk.

-          Túl magas srácok. Nem érek fel.

-          De ugorj. Úgy talán felérsz.

Elkezdett ugrálni, de nem értük el.

-          Még egyszer! –kiáltottam idegesebben. – Erre felugrott egész magasra, el is értük, de majdnem lerántott magához. Andyék húztak vissza.

-          Nem jó. Majdnem leestél.

-          Nem érdekel. –mondtam már könnyes szemekkel pityeregve.

-          De engem igen.

-          Várjatok. –szólt közbe Jinxx. – Mi lenne ha lelógatnánk valakit, és együtt húznánk fel.

-          Akkora súlyt nem bírnánk el.

-          Meg kell próbálni! Vállalom.. –mondtam kétségbeesve.

-          Ne. Bújj vissza. –mondta Ash, látván, szinte lezuhanok.

A srácok lelógattak. Ash elért, és belém kapaszkodott. Elkezdtek felfelé húzni. Már mindketten a levegőbe lógtunk, és majdnem felértünk. De Andy lába hirtelen megcsúszott, és elkezdtünk zuhanni. Szerencsére sikerült megtámaszkodna, de teljesen ki volt feszítve a lyuk felett. Nem tudtunk mozdulni. Közben egy kisebb résen elkezdett befelé süvíteni a szél. Széthordta alánk az ágakat, amik még mindig égtek. Tűz fölött himbálóztunk már, Andyvel együtt. Ash csúszott, már nem bírtam sokáig tartani. Ebben a pillanatban, a srácok erőt vettek magukon, és feljebb húztak. Ezt épp időben tették, mert a lángok is felcsaptak alattunk. Végül már csak Ash lógott a levegőben, és már én is fentről segítettem húzni. Lassacskán egyre fentebb került, és végül sikerült felhúznunk. Azonnal átöleltem, és hemperegtünk a földön. A többiek is ránk borultak most, hisz a megmenekülésünknek örültünk. Vagyis nem teljesen menekültünk meg. Még volt hátra egy hosszú, sötét alagút, és csak egyetlen águnk volt világítani.

- Szeretlek. –könnyedzett Ash, miközben ölelt.

- Azt hittem..

- Tudom. –fojtotta belém a szót.

- Induljunk. –szólalt meg Andy halkan, mivel őt is megrázta a dolog.

Lassan felálltunk a földről, egymásba kapaszkodva, és kissé remegve. Majd elindultunk a sötét alagútban. Andy ment elöl Lindával, hisz nála volt egyetlen fényforrásunk. Utánuk mentünk mi, és mögöttünk jöttek a srácok, hogy ne érezzük magunk egyedül ezek után a percek után. Haladtunk egyre előrébb. Míg egy falnak ütköztünk.

-          Mi az? –kérdezte hátulról Jake.

-          Egy fal. Vége az útnak.

-          Az nem lehet.

-          De. Innen nincs tovább.

-          Ki kell jutnunk. –mondta idegesen Ash, és elkezdte püfölni felettünk a plafont.

-          Nyugi Ash. –próbáltam nyugtatgatni, de számára ez így még nehezebb volt, hisz tudta ha ők bent ragadtak, akkor én is. Tovább püfölte a falat.

-          Ki fogunk jutni valahogy! –erre az utolsó nagy ütésre átszakadt a falréteg felettünk, és fény jött be. Elkezdtük bontani.

-          Ash, te zseni vagy.

-          Az azért nem csak egy szerencsés, és ideges ember.

-          Akkor is. Köszönjük.

Tovább bontottuk, és már akkora volt a lyuk, hogy kifértünk rajta egyenként. Bakot tartottunk egymásnak, és feltoltunk mindenkit. Most Andy maradt utoljára, de ezúttal könnyebb volt a helyzet. Elértük fentről, és felhúztuk magunkhoz.

-          Kint vagyunk. –sóhajtott fel Andy. Linda közben átkarolta, ezzel ő is kifejezte örömét.

-          Igen. –folytatta Ash. –nehezen, de kijutottunk.

-          Már csak ki kéne találni innen valahogyan.

-          Nézzétek! Ott egy kilátó. –mutatott CC egy magas építményre, ami tőlünk egy ötven méterre emelkedett ki a fák közül.

-          Menjünk fel hátha látunk valamit. –válaszolt Andy.

Elindultunk, és szép lassacskán felmásztunk a toronyba. Fentről szép volt a kilátás.

-          Nézzétek csak! Ott az út. –mutatott Jinxx a távolba.

-          Tényleg. De messze van. A kocsit nem látjátok?

-          Keresem. Nagyjából merről jöttünk? –kérdezte Ash.

-          Hát ott jöttünk ki a föld alól, és arról jöttünk végig. –mutogatott közbe Andy a helyes irányba. –Ebből következik, hogy az eredeti barlang bejárata ott van. Arról jöttünk.

Ash-el néztünk arra, de rengeteg fa volt előttünk, és csak azok tetejét láttuk.

-          Látod valahol? –kérdeztem.

-          Nem. És te?

-          Nem.

-          Ez nem lesz meg. De ha meg is találnánk nem tudnánk vele mit kezdeni, hisz nincs üzemanyagunk.

-          Akkor talán menjünk ki az útra, és kérjünk segítséget.

-          Ez már jobb ötlet. Menjünk.

Lemásztunk a toronyról, és egyenest a fentről látott út felé indultunk el. Sokáig tartott, de kiértünk. Már nem földön gyalogoltunk, hanem betonon. Egyre emelkedett az út. Észrevettük, hogy felfelé tarunk a hegytetőre. De ez nem volt baj, mert ott sok ember van, és segíthetnek. Felértünk. Megkértünk néhány embert, hogy segítsen nekünk. Elmeséltük a dolgokat, hogy mi történt. Hisz rögtön kíváncsiskodtak, mikor meglátták a ruháinkat. Tiszta sarasak voltunk, mert kúsztunk a föld alatt.

-          Szóval, hogyan tudnak segíteni?

-          Körberepülünk az erdő felett, és megkeressük a kocsit. Elirányítjuk a vontatót addig, és kihozzuk onnan.

-          Köszönjük.

-          Kérem.

Majd elindultunk a néhány emberrel a hegyről lefelé. A vontató kocsi vitt le minket. A repülő ezalatt már megtalálta a kocsit a tisztáson. Odairányítottak minket fentről. Végül sikerült kivontatnunk a kocsit. De üzemanyag még mindig nem volt.

-          Köszönjük a segítséget.

-          Nagyon szívesen.

-          Ha bármi kell..

-          Igen.. volna itt valami. –vágott a szavába Andy. – üzemanyagra volna szükségünk. Lehet itt valamerre szerezni?

-          Fent a hegytetőn. Akkor odáig vontatjuk. Szálljunk vissza.

Ezzel elindultunk felfelé. Majd mikor odaértünk, szereztünk benzint, a továbbinduláshoz.

-          Akkor indulunk haza? –érdeklődött CC.

-          Hát mehetnénk de én éhes vagyok. –felelt Andy.

-          Igaz, nem ettünk egy egész napja.

-          Még a végén beválik a diétám. –mondta Ash.

-          Ash, ne csináld.

-          Oké..

-          Akkor menjünk együnk valamit.

Így is tettünk. Elmentünk a hegytetőn lévő étteremhez, és rendeltünk magunknak. Az ételt a hegytető szélén ettük meg, lábunkat lelógatva a kisebb szakadékon a szikláról, és gyönyörködtünk a napsütésben, és a tiszta időben. Friss volt fent a hegyi levegő, jól esett mikor a szellő az arcunkba süvített.

-          Nos akkor indulhatunk haza? –kérdezte Jake, látván már mindenki megette amit rendelt.

-          Felőlem igen. –felelt Ash, majd Linda is. Mi pedig bólintottunk.

Elindultunk a kocsi felé, majd mikor odaértünk, beszálltunk. Kész voltunk  a hosszú útra. Ash-el hátul egymásra dőlve bámultunk ki, és elkezdtünk beszélgetni, amint elindult a kocsi. Ezúttal Jinxx vezetett. CC és Jake aludni akartak, Linda és Andy hasonlóan egymásnak dőlt.

-          Ez egy érdekes túra volt. –állapította meg halkan Ash.

-          Igen. De több ilyen nem kell.

-          Egyetértek. Mi valahogy nagyon értünk a túrázáshoz.

-          Valahogy úgy. –hallgattunk egy darabig, majd én szólaltam meg suttogva Ash fülébe.

-          Nagyon megijedtem akkor.

-          Elhiszem. Én is. Azt hittem magammal rántalak.

-          Én meg, hogy nem bírlak tartani és elengedlek.

-          De ezek nem történtek meg. Örüljünk, hogy sikerült megmenekülni szerencsésen.

-          Igen, de belegondolni is rémisztő.

-          Az. Ezért ne is tegyük inkább.

-          Igazad van. De még egy kérdés.

-          Tessék?

-          Mikor kijelentetted, hogy nincs más kiút, minthogy felmásszunk a résen, te már tudtad, hogy lent maradsz utoljára?

-          Azt hittem nem tűnt fel. –mosolyodott el.

-          De igen, feltűnt. Miért?

-          Csak azon voltam, hogy feljuttassalak oda. És így tudtam, hogy lent maradok.

-          De mire számítottál?

-          Nem tudom. Semmire. Másra nem is tudtam gondolni.

-          Arra nem gondoltál, hogy így többet nem látsz?

-          Nem, ez eszembe sem jutott. Csak már akkor, mikor búcsúzni kellett volna. Mert nem értetek el.

-          Jó, hogy én nem szoktam feladni.

-          Te nem. Így menekültem meg. Ne is add fel soha.  

-          Nincs szándékomban..

-          Akkor jó.

Elmosolyodott, majd behunytuk a szemünket, és elaludtunk a nehéz nap után.

-          Hahó. Ash! – Szólt Andy.

-          Mi az?

-          Szálljunk ki. Itthon vagyunk.

-          Már?

-          Hosszú volt az út, csak átaludtátok.

-          Még jó is. De fáradt vagyok.

-          Mi is. Menjünk be gyorsan aludni.

Sikerült lassan, nehezen kiszállnunk a kocsiból. Linda nyitotta a kaput, majd az ajtót is. Beléptünk a házba. Nem volt sok dolog, amit még el akartunk intézni. Elvégeztük az esti teendőket, és mindenféle vacsora vagy beszélgetés nélkül lefeküdtünk aludni. Ezúttal már nem egy hideg földön, lángoló ágak mellett, hanem összebújva, a meleg takaró alatt, a kényelemes ágyban. Mindenki hamar elaludt, így alig érzékeltük az éjszaka múlását. Ettől függetlenül gyorsan eltelt.