(20.rész) Párizs

Ash nem bírta tovább, felrohant a lépcsőn. Fent nem látott semmit, csak üres folyosót egyre őrültebb, és idegesebb lett.

-          Ash nyugi.

-          Nem.. nem látom! – Ezt a hangos kiabálást már meghallottam.

-          Ash.. -nyöszörögtem ki halkan.

-          Ezt hallottátok? Kérdezte Ash.

-          Igen.. onnan jött. –mutatott Andy a liftre.

-          Hát persze! Hisz nem jár.

Ash elkezdett dörömbölni rajta, és kiabált.

-          Kriszti ott vagy?

-          Igen. –mondtam olyan hangerővel, mintha valakinek súgtam volna valamit.

-          Úr isten.. –egyre erősebben verte az ajtót.

-          Várj.. nem ezen az emeleten van.. valószínű a másodikon akadt el.

-          De mitől?

Andy a szétszakított vezetékre mutatott.

-          Na nem! ha megtalálom..

-          Ezzel most ne törődj! menjünk le.

Leszaladtak a másodikra.

-          CC, hívj segítséget. Mondta Andy.

-          Oké. –CC lement, és kerített egy szerelőt.

Ash már egyre idegesebb volt. Hozzá volt simulva a lift falához, ült a földön, mivel én is.

-          Megvagy még? –kérdezte idegesen.

-          Igen,. De alig van levegő..

-          Hol van már CC?

Épp jött a lépcsőn egy szerelővel, aki rögtön odament a lifthez.

-          Na végre! –sóhajtott fel Ash.

-          Egy perc és kinyitom.

Kellett egy öt perc, míg sikerült szétszerelnie valamit.

-          Nos?

-          Mindjárt.

-          Na ne szórakozzon velem! drágám jól vagy? – nem válaszoltam.

-          Az istenit! Nyissa már ki!

Ash-nek könnyes lett a szeme, és ráborult Andy vállára. Mindenki úgy vigasztalta, ahogy tudta. Mígnem a lift ajtaja kinyílt. Ash erre rögtön megfordult, és meglátta, ahogy eszméletlenül fekszem a földön. Berohant, és letérdelt mellém. Össze-vissza ölelgetett.

-          Ash várj! Először hozzuk ki.

-          Rendben.

Felkapott, és kivitt a folyosóra. Ott kezdtem magamhoz tárni.

-          Jaj hála az égnek! –sóhajtott egy nagyot, és felém hajolva rám csöppent könnye, ami végigfolyt az arcomon.

-          Ash..

-          Tessék?

-          Az a lány volt..

-          Tudom.. ne is törődj vele jó?

-          Jó. De mi van vele?

-          Srácok?

-          Mi nem őriztük..

-          Akkor meglógott.. de ha legközelebb meglátom, nem ússza meg egy pofonnal!

-          Pofon?

-          Majd elmesélem. Most menjünk be a szobába.

Felvett, és bent letett az ágyra.

-          Akkor mi megyünk is.

-          Menjetek csak.

-          Biztos hogy nincs semmi baja?

-          Nincs, csak oxigén hiány volt.

-        Szerencse. Akkor majd magához tér.

-          Jó éjt.

-          Jó éjt nektek is.

Ezzel mindenki kiment az ajtón. Ash betakargatott, és mellém feküdt. Szembe velem. Végig simogatta az arcom, így aludtunk el.

A srácok már rég aludtak, miután bedőltek az ágyba. Andy és Linda még csak feküdtek.

- Ez elképesztő.. –sóhajtott Andy.

- Az.. jó fanatikus a lány..

- Nem is az.. az még nem lenne baj. Ez már megzakkant. Szerintem nincs magánál.

- Lehet.. nem tudom, de ezen túl jobban vigyáznunk kell.

- Még szerencse, hogy nem értem rajong. Akkor te lennél bajban. Mondjuk Ash-nek is milyen rossz lehet. Nem lennék a helyében..

- Na, aludjunk. Holnap koncert.. pihenj!

- Igaz, jó éjt.

- Jó éjt.

Ezzel most már mindenki aludt. Vége a mozgalmas napnak. Egy hosszú utazással kezdődött, és egy ájulással ért véget. És ki tudja, mit hoz még a jövő?  Azt nem tudhatjuk.

Az éjszaka eltelt. Mindenki végig aludta, kivéve Ash. Ő felébredt félóránként, hogy rám nézzen. De persze minden alkalommal mozdulatlanul feküdtem ott továbbra is. Andy és Linda összebújva aludtak el, de reggelre Andyn már nem is volt takaró. Linda magára húzta álmában. Jake, Jinxx, és CC pedig egymás hátán aludtak keresztbe az ágyon, persze akaratuk ellenére. Reggel CC ébredt fel először, aki a kupac alján feküdt. Álmosan nézelődött, és két perc elteltével jött rá, hogy mindenki rajta fekszik.

-          Hé.. srácok..  –szólalt fel halkabban.

-          Mit? –nyögte ki Jinxx.

-          Szállj le rólam! Ismételte meg CC hangosabban.

-          Jake.. –szólt a kupac tetején fekvő Jake-nek.

Jake lassan lenézett, és leszállt róluk.

-          Köszönöm..

-          Ez hogy jött össze amúgy éjszaka?

-          Fogalmam sincs.. De nem is baj.

Erre bólintottak, és újra elterültek az ágyon. Andy is ébredezett már. Lassan észrevette, hogy fázik, majd elkezdte keresni a takarót, hogy fentebb húzza. Azt sajnos nem találta, mert Linda hálózsákot csinált belőle magának. Andy kicsit megemelve a fejét lenézett, majd oldalra. Ekkor jött rá a dologra. De nem akarta felébreszteni Lindát, inkább közelebb ment hozzá, átkarolta, és aludt tovább. A szomszéd szobában én is ébredeztem már. Kissé még fáradtan, de a tegnapi fáradalmakat szerencsére sikerült kipihenni. Lassan kinyitottam a szemem, majd felültem egy kicsit kinyújtózni. Ash erre felébredt, majd kissé idegesen felült hozzám.

-          Te meg mit művelsz?

-          Szia.. csak kinyújtózom.

-          Már azt hittem felkelsz.

-          Azt még nem, bár jól vagyok…

-          Azért pihenj csak.

-          De meddig?

-          Nem tudom, még egy órát.

-          Nem.. az túl sok.. még tíz perc.

-          Hát jó, én addig kimegyek a konyhába.

-          Azt inkább ne.

-          Most miért? Saját lakosztály. Most nem főznek ránk..

-          És nem is rongálhatsz, mert ki kell fizetni. -mondtam ezt ásítás közepette.

-          Óvatos leszek. -mosolyodott el.

-          Biztos?

-          Biztos.

-          Akkor jó. De tényleg óvatosan..

-          Jó jó..

Erre kibújt, és bement a konyhába. Én visszafeküdtem, és betakaróztam nyakig. Eközben a szomszéd szobában Linda ébredezett. Hátranézett lassan a neki már hátat fordító Andyre. Azt látta, ahogy fekszik az ágy szélén, teljesen kitakarva. Elgondolkodott, hogy miért nem takarózik be ugyan. Majd magára nézett, és rájött, hogy maga alá gyűrte az egészet.

-          Ajj..

-          Szia.. felébredtél? –igen..

-          Te meg nem vagy betakarva miattam..

-          Semmi gond, nem fázok.

-          Biztos?

-          Biztos. –erre tüsszentett egy óriásit.

-          Látszik.

-          Nem hiszem hogy emiatt van.

-          Én meg igen.. takarózz be!

-          Na jó..

Ezzel bebújt a takaró alá, és egymást szorosan átölelve feküdtek tovább. Ash mindeközben készített két adagnyi rántottát. Bentről hallottam a sistergést, és már egyre nyugodtabban feküdtem, látva, hogy eddig nem történt semmi. Gondoltam ez után sem fog. Ash végzett a főzéssel, és behozta az asztalra a két tálat.

-          Na ugye megmondtam?

-          Még ne kiabáld el!

-          Ez után sem fog semmi történni nyugi..

-          Oké, én nyugodt vagyok! -nevettem.

Kitakaróztam azzal a szándékkal, hogy felkelek, és odamegyek az asztalhoz enni. Ash erre odajött, és felkapott.

-          Hé te mit csinálsz?

-          Csak segítek!

-          Ne vidd túlzásba.. –nevettem.

-          Szerintem nem tudom túlzásba vinni, mert ez neked is jól esik, meg nekem is.

-          Ebben talán van valami igazság.

Ezzel letett a székre, és nekifogtunk enni.

-          Ez nem is rossz. – mondtam miután belefalatoztam.

-          Na.. majd még kéred, hogy menjek be a konyhába!

-          Lehetséges..

Most már a túlsó szobákban is mindenki felkelt, és evett. A srácoknál Jinxx csinált reggelit, ami már szinte ebéd volt, amott pedig Andy. Mi már végeztünk lassan.

-          Ne mozdulj.

-          Miért? -ismét nagy vigyorral az arcomon.

-          Csak úgy..

-          Tudok járni..

-          Elhiszem..

Ezzel kiment. Elkezdett mosogatni, szépen csendben. A víz csobogását hallottam csak. Majd hirtelen egy nagyobb zajra lettem figyelmes.

-          Ash? Mi történt?

-          Semmi lényeges! Csak maradj ott, és ne mondulj!

-          De mégis. 

-     Ura vagyok a helyzetnek na!

-     Biztos?

-          Hagyjuk.. – ezzel elnevette magát, és bejött hozzám.

A látványtól én is elkezdtem nevetni, már szinte fájt. Tiszta víz volt, hajából csöpögött a víz, és a ruhájából is. A feje tetején egy nagy habkupac volt, ahogy a kezén is.

- Ez mi? –nevettem tovább.

- Ügyködtem..

- Bővebben?

- Eltörtem a csapot.. –erre összerogyott a röhögéstől, és én pedig rádőltem.. mindketten feküdtünk a földön.

Közben Andy kopogott az ajtón, Linda is vele volt.

-          Várj! Szállj le egy kicsit.. kinyitom..

-          De nem tudom abbahagyni.. –erre ő is folytatta.

-          Nevetést hallok, ez jó. –mondta Andy még mindig az ajtó előtt állva.

Nehezen lekecmeregtem Ashről, És sikerült neki az ajtóhoz kibukdácsolni.. Kinyitotta. Andy-t elfogta a nevetés, ahogy Lindát is.

-          Te mit műveltél?!

-          Csak bementem a konyhába. – ezzel folytatta a nevetést, és visszajött hozzám.

-          Ez már nem jól kezdődik. – benézett a konyhába, és látta a kettétört csapot, ahogy még mindig csobog.

-          Ez meg hogy? –kérdezte Linda.

-        Fogalmam sincs. –közben Andy megpróbálta eldugaszolni azt, bár nem túl nagy sikerrel. A víz felfelé fröcskölt, így a tapéta már teljesen átázott. Andy úgy oldotta meg, hogy elé rakott egy tálcát, amitől a víz már csak a mosogatóban folyt. Bejöttek hozzánk.

-          Na sikerült megcsinálni:

-          Megoldottam.. –mondta Andy kicsit vizesen. Linda közbe folyamatosan nevetett rajta. – de ez hogy jött össze? Eltörted a csapot..

-          Tudom. Azt hiszem rátámaszkodtam, és letört..

-          Javíthatatlan..

-          De a kaja finom volt. –Szóltam közbe.

-          Szerintem nem éri meg.

-          Lehet, hogy igazad van..

A srácok is kimentek a folyosóra, és bejöttek a nyitva maradt ajtón. Az előtérből azt látták, hogy ott fekszünk a földön, Andy csuron víz, Linda pedig nevet.

- Itt mi van?

- Tömören mondom inkább..

- oké..

- Ash és konyha..

- Ne is folytasd! Kérlek ne folytasd.

- oké..

Ezzel felkeltünk. Andy közben tüsszentett még egyet, majd Linda átölelte..

-          Ne haragudj..

-          Ugyan dehogy..

-          Máskor jobban figyelek..

-          De mondom, hogy nincs semmi bajom.

-          Szerintem van..

Andy csak lehunyta a szemét, és jöttek utánunk. Ash megnézte, mit csinált Andy a csapnak, mi addig kiültünk az erkélyre.

-          Nos?

-          Rendbe, így legalább nem kell a tapétázást fizetni, csak a vízszámlát. Megoldjuk!

-          Az is jobb egy fokkal. –nevettünk.

-          Nem kéne lassan körülnézni a városban tényleg? Nemsoká koncert.. így nappal is jó szerintem.

-          Oké, felőlem mehetünk. – helyeselte Andy, majd mindenki.

Elindultunk hát..

-          Andy, figyelj a kulcsra. – mondta Ash.

-          Oké, most figyelek. – ezzel megmarkolta a kulcs csomót, és beszálltunk a liftbe.

Kicsit furán éreztem magam, Ash ezt látta, és magához ölelt.

-          Nyugi! –suttogta a fülembe. –most nem ragadsz bent..

-          oké, nyugodt vagyok.

-          rendben..

Szerencsére sikeresen leértünk, és kiszálltunk.

-          Na jól vagy? –kérdezte.

-          Igen, most már megszokom majd. Csak elsőre fura volt a történtek után.

-     Teljesen megértem.

Kimentünk a kocsihoz, és beszálltunk. A sofőr máris a kormány mögé ült, és elindultunk.

-          Na hova megyünk először? –kérdezte Andy.

-          Az Eiffel toronyhoz.. hova máshova? –nevetett Ash.

-          Én is arra gondoltam..

Elindultunk hát a torony felé. Hamar odaértünk, és kiszálltunk.

-          Na, felmegyünk?

-          Naná!

-          Hosszú út lesz..

-          Nem baj..

Elindultunk felfelé. Az első tíz emelet után, megálltunk pihenni.

-          Hát srácok, ez így nem lesz jó.. még jó pár van hátra.

-          Nem baj, kibírjuk!

-          Ki! –ezzel tovább indultunk.

Már majdnem felértünk a tetejére, de még megálltunk egy kis időre.

-          Itt már nem adhatjuk fel!

-          Nem is. –válaszolta lihegve CC.

-          Akkor gyerünk.

Erőt vettünk magunkon, és felküzdöttük magunkat a tetőre. Egy hatalmas erkély volt ott, egy sima tető, ahonnan mindent beláttunk a városban. Én megfogtam a korlátot, Ash pedig mögém állt és átkarolta a derekam. Együtt gyönyörködtünk a látványban. Andyék nem álltak ki a korláthoz, az üres területen ölelték egymást és közben forogtak. Fújt a szél erősen, de ettől még szebb volt minden.

-          Kicsit fázom most már. –jelentette ki Jake.

-          Én is. –folytatta Jinxx.

-          Pedig olyan kellemes itt. –szólt Ash.

-          De te nem fázol?

-          De, de hát jól érzem magam.

-          Azt elhiszem ahogy rád nézünk látni, de fázunk.

-          Maradjunk még egy kicsit..

-          Kicsit én is fázok.. –szóltam közbe.

-          Indulás lefelé!

-          Na persze.. –szisszentett fel Jinxx, CC és Jake egyszerre. Andyék csak nevettek végig.

-          Várjatok. Nem csinálunk pár képet? –szólt közbe Linda.

-          De. Tényleg el is felejtettük.

-          És ki fotózzon?

-          Majd a csoportképnél időzítőt állítunk de így külön is lehet néhányat.

-          Oké.

Ezzel Andy lefotózta a tájat, hisz az gyönyörű volt. Majd a következő képet a srácokról csinálta. CC odaállt a korláthoz, majd Jinxx ráugrott a hátára, Jake pedig szemből hozzábújt. Andy alig bírta tartani a kamerát a nevetéstől, de sikerült készítenie egy viszonylag jó képet. Ezek után a srácoknál volt a gép, és elbaromkodtak vele. Közös képeket készítettek közelről. Majd mikor befejezték, Jake fotózott. Először Andy és Linda állt kamera elé, de CC beugrott a képbe, és csak ő látszik rajta, ahogy épp zuhan.

-          CC! –kiáltott Andy nevetve.

-          Bocs! muszáj volt..

-          Na még egyszer..

Ezúttal már sikerült elkészíteni a képet. Andyék megnézték azt, és elégedett pillantásokat vetettek rá. Egymást ölelték a képen, miközben boldogan mosolyogtak.

-          ez jó lett. Csináltatok belőle egy posztert.. –nevetett Andy.

-          Komolyan? –kérdezte Linda.

-          Aha.. nekem nagyon tetszik.. nevetett tovább Andy. – Na de ti jöttök Ash.. –folytatta.

-          Oké.. csak beállunk.. pillanat.. –ezzel elkezdte fésülgetni a haját, és nézni magát a telefonjában.

-          Ash..

-          Jól van na!

Erre átkarolt hátulról, és puszit nyomott az arcomra. Andy ezt fotózta le.

-          Na ez aranyos..

-          Hagy nézzem. –kíváncsiskodott Ash.

-          Juj, és tényleg..

Erre én elkezdtem vacogni.. Ash rám nézett.

-          Ennyire fázol?

-          Eléggé..

-          Lemegyünk srácok?

-          Mindjárt.. még csinálunk pár képet..

-          Addig gyere ide. – ezzel Ash magához szorított, és simogatta a hátam, hogy ne fázzak annyira.

-          Mehetünk.. –mondta Andy.

-          Oké.

ezzel elindultunk lefelé a lépcsőn. Eltartott egy ideig az út. Még a lépcsőn is fotózott CC is és a többiek is. Végül leértünk.

-          Ez szép kis út volt megint.. –mondta Andy.

-          Az.. lihegte Linda.

-          Most hova megyünk? Még van négy óránk nagyjából.

-          Nem tudom, járkáljunk a városba.

-          Oké.

Ezzel elindultunk az utcán. Nem sokra a toronytól, volt egy öreg épület amit meg lehetett nézni. Ez egy afféle kiállítás volt. Bementünk hát, és annak is felmentünk a tetejére.

-          Hát ez kevésbé hasonlít az Eiffel toronyra, de sebaj, innen is jó a kilátás.

-          Igaz.. csinálunk itt is pár képet?

-          Csináljunk.

Itt én fotóztam le Ash-t és Jinxxet, CC és Jake a telefonjukkal fotózgattak. Andy és Linda eltűntek a túloldalon.

-          Andyék?

-          Hátramentek…

-          Minek?

-          Gondolkozz..

-          Ja..

Ezzel elindultunk a lépcső felé. Ash még odaszólt Andy-nek, hogy indulunk, aki nem hallotta meg.

-          Mindjárt jövök. –mondta Ash, majd odaérve megbökdöste Andy-t.

-          Mi az?

-          Indulunk, csak gondoltam szólok.

-          Ja, jó.. megyünk.

Elindultunk lefelé. Mindössze egy órát töltöttünk fent, így még mindig maradt három.

-          Na és most?

-          Fogalmam sincs..

-          Menjünk haza és készülődjünk a koncertre?

-          Legyen.

Ezzel visszasétáltunk a buszhoz, ami még mindig a torony mellett állt. Andy szólt a sofőrnek, hogy vigyen haza. Így a busz elindult, és már úton is voltunk. Hamar visszaértünk a szállodához, így még mindig volt hátra sok időnk. Ezt most Andyék szobájában töltöttük. Felépítésre ugyan az volt, kivéve a színösszeállítást, és a szétdobált cuccok a másik sarokba voltak.

-          Na és most?

-          Tervezzük az estét..

-          Jó.

-          Most is ugyan azokat adjuk elő persze, hisz minden állomáson, de a vége is ugyan az legyen? Az már nem lenne meghitt.

-          Igaz, másodjára már nem adná azt az érzést.

-          De viszont kéne.. –szólt bele Jinxx Ash és Andy beszélgetésébe.

-          Hogy-hogy?

-          Azt akarjátok, hogy mindenki ismerje meg őket.

-          Igen..

-          Így minden állomáson be kell mutatni őket a rajongóknak.

-          Ez igaz.. akik az előzőt nem látták azoknak hiába magyaráznánk..

-          Akkor ugyan az legyen a műsor?

-          Igen szerintem.. csak azt nem tudom, hogy itt lesz-e erkély.

-          Max a tömegbe állnak addig..

-          Nem.. az nem jó! –szólt közbe Ash.

-          Jó, megértem, hogy félsz, de a tömegbe csak nem tudja elráncigálni..

-          Ki tudja? Lehet hogy nem is akarja. Vannak trükkjei szerintem, elég zakkant már ahhoz.

-          Lehet, de kicsi rá az esély, és ha nem tudnak máshol várakozni?

-          És az öltöző?

-          Most tényleg hagyják ki a koncertet?

-          Na azt azért ne.. Jó, legyen.. –egyezett bele Ash kicsit félve a dolgokba.

-          Remek.. akkor most már csak a ruha maradt.

Mindenki visszament a saját lakására, és elkezdődött a ruhaválogatás.. Ugye a srácok fellépő ruhája fontosabb volt mint a mienk, hisz mi csak egy szám erejéig  leszünk fent a színpadon. Így inkább én segítettem Ash-nek válogatni először.

-          Na, mit veszel fel?

-          Még nem tudom. Hideg van, így kell felső is..

-          Mit szólsz ehhez? –mutattam rá egy fekete Guns ’n’ Roses pólóra.

-          Nem rossz. Még eldöntöm a nadrág alapján.

-          Az pedig lehetne ez?  - és odanyújtottam egy fekete szegecses nadrágot.

-          Jó, ha ez tetszik. Még válogatok kellékeket.

-          Addig én is kiválasztom.

-          Oké.

Ezzel elkezdtem túrni az én bőröndömben is. Kiválasztottam magamnak egy bőrkabátot, és egy nadrágot hozzá. Ash-nek természetes volt, hogy a Cowboy csizmáját veszi fel, de én nem tudtam dönteni a cipők közt.

-          Na kész vagy?

-          Majdnem.. A cipő még nincs meg..

-          Ez megfelel?

-          Meg. –mosolyogtam.

-          Nekem egyszerű a választás.. –nevetett.. –nekem ez a fellépő csizmám.. és a mindenkori csizmám is..

-          Azt vettem észre.. miért csak ezt használod?

-          Mert ez az egyetlen ami el tudja takarni teljesen a lábszáramat..

-          Miért kell az?

-          Neked nem tűnt fel, hogy túl vékony?

-          Dehogynem, de hát nekem tökéletes vagy így is kiscsirkém.

-          Na! -vigyorgott.

-          Mi van? –erre eldöntött, és a földön hemperegtünk.

Andy-nek Linda segített ruhát választani. Nagyjából ugyan annyi időbe telt, mint nekünk.. A srácok maguknak válogattak. Hamar este lett, indultunk lefelé a buszhoz.. Már sikerült lassan megszoknom a liftet is újra. Beszálltunk a buszba, és mindenki elkezdett hangolni. Persze Andy és CC csak figyeltek, és pakolásztak. Én Ash mellett ültem, és figyeltem amit csinál.. Odaértünk.