(35. rész) A vízesésnél

-          Na mi a baj? Nem tán lusták vagytok?

-          Neem dehogy. Végül is aludtunk négy órát kb. a szokásos 10 helyett.

De persze nem ez volt a fő dolog ami megrémisztett minket. A túra szó mindenkiben nyomot hagyott.

-          Legyetek kint fél órán belül. Akkor még talán jut reggeli mindenkinek.

-          Értettük.

Magor kiment a szobából, mi pedig nekikezdtünk az összepakolásnak és az öltözködésnek.

-          Na szerintetek mit vigyünk?

-          Nem tudom, mindent ami életmentő lehet.

-          Jó vicc.

-          De tényleg. Komolyan mondtam.

-          Nyugodj meg Ash! Nem lesz semmi bajunk. Ez most más.

-          Legyen úgy! Én hiszek neked.

-          Akkor pakoljunk elemózsiát meg talán pulcsit. Esetleg pénzt hogy ha vásárolgatunk. így nagyjából megvagyunk.

-          Ja azt hiszem elég lesz. Mindenki rakjon be valami mást még pluszba. Gyújtó, palack víz, stb.. Létra sajnos nem fér el.

-          Reménykedjünk benne hogy arra nem lesz szükségünk.

Ezzel mindenki folytatta a pakolászást, és egyenként avagy kettesével kivándoroltunk a fürdőbe. A készülődés véget ért lassan. Mindenki tudott még csórni egy kegyeret az asztalról, vagy valami laktatót. Magor már számolta az embereket össze. Sokan voltunk viszonylag.

-          Mehetünk srácok? Mindenki megvan? -kérdezte hangosan.

-          Azt hiszem. Kiáltott Andy, amint beleharapott még egyet a kenyerébe.

-          Akkor indulás.

Kimentünk a kapun libasorban, és elindultunk a helyek között a kacskaringós úton. Nagyon meleg volt, mindenkiről folyt a víz. Szó szerint. A srácok leöntötték egymást vízzel.

-          Na az még kelleni fog!

-          Nem mind.

-          De azért ne az egészet.

-          Jól van persze hagyunk. De ti is hoztatok nem?

-          De, igen. De ahogy ismerlek titeket, fél órán belül az enyémet kéritek el hogy locsolkodjatok tovább.

-          Nem is.

Magor odajött hozzánk.

-          Na bírjátok a túrát srácok?

-          Azt hiszem kitikkadtam. Sóhajtott Jinxx.

-          Ilyen hamar? Hisz sokat ugráltok nem?

-          Az más.. Ott árnyék van nekünk ez meg egy puszta.

-          A hegyekben?

-          Úgy értve hogy nincs egy árnyék sem.

-          Minek az? Szép idő van. Jobb mintha szakadna az eső.

-          Na mondjuk az igaz! –Nevetett Ash.

-          Na akkor bírjátok. Az innivaló meg nem baj ha elfogy mert egy vízeséshez megyünk ami teljesen iható.

-          Addig kiszáradhatunk?

-          Lehetőségetek van rá, de nem ajánlom. Ki lehet bírni az utat. Másfél óra gyaloglás az erdőig. onnan meg olyan egy max.

-          Akkor ez hosszú út lesz.

-          Igen, de onnan élvezhető mert ugrálunk meg mászunk ide-oda.

-          Ez is egy oldala a dolognak. Vagy még jobban elfáradunk.

-          Legyetek pozitívabbak.

Mentünk tovább az úton egyre fáradtabban, de nem érdekelt mert közben jól szórakoztunk. Néztük a régi házakat, melyek attól voltak olyan szépek, hogy régiek. Kivételes látványosságot nyújtottak az üres tájnak. Mindenki másról beszélt, mint a gyerekek. kettessével mentünk a szűk járdán. hisz ott még út volt. De hamarosan beértünk az erdős részre.

-          Na meg is érkeztünk a következő szakaszhoz. Itt már talán nem lesz olyan meleg, mert árnyékos részen haladunk tovább. Uccu neki!

Elindultunk befelé a sötét erdőbe. Sokkal jobb idő volt. Hűvösebb, és kibírhatóbb. Felmásztunk a gyökerekre, és ugráltunk.

-          Na srácok én itt nem megyek át. –mondta CC ránézve kerek szemekkel egy szakadékra, melynek a szélén húzódott végig egy keskeny út.

-          Ne szórakozz gyere már! –kiáltott neki Kata.-  Még a kicsik is átmentek.

-          Nekik nincs még halálfélelmük és nem ilyen szerencsétlenek mint mi minden túrán.

-          Nem lesz baj. Felvegyelek? –nevetett.

-          Nem kell. Megpróbálkozom vele.

-          Na megyek előre. –mondtam.

Átsiettem a keskeny úton, szinte észre sem vettem. Mondjuk elég mély volt, azt meg kell hagyni.

-          Gyertek már! Nem vészes.

-          Csak utánad. –mondta CC Ashnek.

-          Beszari. –nevetett.

Ash elindult és éppoly gyorsan jutott át rajta, mint én előtte.

-          Nem nagy dolog.

Egyenként végül átjutottak rajta. CC maradt hátra.

-          Gyere már ne szerencsétlenkedj.

-          Jól van ti akartátok.

Elindult lassan. Olyan óvatos volt, hogy léptei halkabbak voltak egy macskáénál. Azonban egy váratlan pillanatban megcsúszott a lába. Kiszaladt alóla a föld. Az egész egy sima földkupac volt a szakadék szélén ami évek során telepedett meg.

-          CC! Kapaszkodj.

Kata rendkívül megijedt, ahogy persze mi is. Ash szaladt utána, hogy felhúzza onnan.

-          Nem jó, nem érem el!

-          Várj Ash! Itt egy inda szerű valami.

-          Az csak egy ág.

-          De elég erős. Szerintem elbír.

-          Jól van lökd ide!

Andy odalökte neki az ágat, mely úgy 5 méterről lógott le. Stabilnak tűnt, de recsegett veszettül.

-          Jó most talán meglesz. –Ash rácsimpaszkodott az ágra, és felkapta maga mellé CC-t. A probléma

csak az volt, hogy nem tudott lengeni. Hisz elég merev volt az a nagy ág.

-          Mi a baj?

-          Nem mozdul. Most mindketten itt ragadtunk.

-          Akkor elhúzom az ágat várjatok.

Andy odajött, és kihúzta a szélére velük együtt hozzánk. Mi pedig segítettünk felmászni.

-          Csak sikerült. –Lihegett CC. –Nem olyan nagy falat mi?!

-          Jól van na nem tudhattam hogy ilyen szerencsétlen vagy. –kacagtak.

-          Hozni kellett volna egy kötelet..

-          Na az maradt ki. Most már mindegy.

-          Menjünk tovább.

-          És ehhez képest már gyerekjáték volt az egész túra. Odaértünk lassan a vízeséshez. Magor gondolkodott hogy hol lehetünk ennyi ideig. De Azt hitte, hogy szokásunkhoz híven hülyéskedünk az erdő valamely részén.

-          Megvagytok srácok? Jól eltévedtetek.

-          Nem tévedtünk mi el. Csak nem igazán sikerült megkerülni azt a hatalmas gödröt ott középtájt.

-          Hát akkor hogy jöttetek át rajta?

-          Elég sajátos módon. Meg kell hagyni. Mindegy hagyjuk is. itt vagyunk az a lényeg.

-          Igyatok belőle nyugodtan. Gondolom van üres üvegetek. –nevetett.

-          Hát előfordul talán egy. –Mondta Jake vigyorogva.

-          És ki megy oda?

-          Mindig, meleg van. Majd én megfürdök. – mondtam. Odamentem egy üveggel a vízesés alá, és megtöltöttem azt.

-          Ügyes vagy drága. –Erre még köptem egyet. Telement az orrom vízzel.

-          Tényleg finom. -Mondtam még utána.

Eliszogattuk a vizet, és megnéztük közelebbről a hatalmas sziklákat, melyekből rengeteg volt. Akár fel is mászhattunk volna a vízesés felé. De erre nem biztos hogy lett volna vállalkozó a mai kaland után.

(34. rész) Bodony

Nem sokkal ez után hamarosan odaértünk, hisz a hegy lábánál álltunk meg tankolni. CC addigra kiheverte a kínos szituációt, mi pedig a nevetést, mely már lassan fájt is. Végül megálltunk a hegy tetején.
- Hé! Ez nem a Mátra..
- Jó megfigyelés Ash! Ez kérlek Bodony. Jobb helynek láttuk. Amíg ti szunyókáltatok, mi erre az elhatározásra jutottunk.
- Hát jó, végül is szép helynek tűnik. Fel se tűnik szinte.
- És mi volt ez a hullámvasút? Vagy azt csak álmodtam? –kérdeztem álmosan.
- Nem, nem álmodtad. –Nevetett Andy. –Az út elég kacskaringós volt.
- Remélem nem piszkoltál magad alá az ülésre! –kiáltott Jinxx.
- Nyugi, nem. –vigyorogtunk.
- Szerencséd.
- Akkor most pontosan hova is jöttünk? Mert ez egy kertes ház itt.
- Ez egy tábor itt pontosan. Út közben lebeszéltünk egy szerződést. Így talán bajunk se lehet, és tök poén lesz. Gyerekek táboroznak itt, mi pedig szórakoztatni jöttünk.
- Dadák leszünk? –kérdezte Ash.
- Gyakorolni kell nem? –mondta Linda.
Erre Ash rám nézett, majd elmosolyodott.
- Hát akkor szálljunk ki.
- Biztos hogy nem fognak tőlünk félni?
- Nem olyan kicsik már.. És amúgy is le van beszélve. Megmondták nekik.
- Ja, hogy érzelmileg felkészítették őket a sokkra.
- Így is fel lehet fogni mondjuk. De igen. Valahogy így.
- Hát akkor kerüljünk beljebb. –Csengettünk.
Egy darabig semmi zaj nem volt, de egy kis idő elteltével ajtó nyitódását hallottuk nem messziről. Semmi mozgás nem volt az udvaron. Egy srác jött ki elénk.
- Sziasztok! –üdvözölt minket hatalmas vigyorral az arcán.
- Na szia! –köszöntünk csoportosan.
- Ti lennétek a Black Veil Brides ugye?
- Elméletileg.. –nevettünk.
- Hát az nekem pont elég. Nos ezek a táborozók mind ilyen metál arcok, így nem lesz nehéz dolgotok velük.
- Na hála az égnek. –sóhajtott fel Ash.
- Megkönnyebbülés?
- Igen, azt hittem megijednek.
- Áh nem. ők nem. Na de kerüljetek beljebb, segítek nektek bepakolni.
- Rendben van köszi szépen!
Ezzel behordtuk a cuccokat. Sok poggyász volt, hisz nagy útra készültünk. Egy komplett túlélési felszerelés. Lassan végeztünk.
- Na ezzel meg is volnánk. Ja, és amúgy ne haragudjatok, be se mutatkoztam! Magor vagyok.
- Magor? –nevette el magát CC.
- Mi olyan vicces. –Vágott rá erre egy bohóc fejet az előttünk álló.
- Nem tudom, olyan vicces név. Furán hangzik.
- Ha-ha. Viszont az országban híres név ha ismeritek a történelmet.
- Az megvan zenésítve?
- Néhol.
- Akkor talán.
- Na mindegy is felébresztem a táborozókat. Na meg a tanárokat. Hisz nekik is látniuk kell titeket.
A gyerekek villám gyorsan felöltöztek, ahogy meghallották, hogy a banda megérkezett. Némelyikük nagy rajongó volt. Ettől amúgy féltünk, bár ők csak gyerekek.. Mindenki kijött a hálószobából. Az első két lány akit megláttunk, két szőkeség, akik egész jó arcoknak tűntek. Bolondosak. De a többiek is aranyosak voltak. Nagyjából egykorúak lehettek velünk. Mármint velem, és a lányokkal.
- Sziasztok! –köszöntünk oda a két lánykának.
- Sziasztok! –mondták megszeppenve. Egyikük visszahúzódóbb típus volt aki folyton a telefonját nyomkodta, a másik pedig nagyhangú, bár kicsit szétszórt. Ez azonnal látszott.
- Na akkor ti vagytok az elsők, hozzátok ülünk le és kikérdezünk titeket erről az egészről, mert ha hiszitek ha nem, alig tíz perce ébredtem fel itt és azt se tudom miért és hol vagyok. –Mondta Ash a monológját. A lányok pedig nevettek, és puffogtak.
- Az igen! Hát ez egy tábor, amit az iskolánk támogat, és egy hétig vagyunk itt. Egész szórakoztató.
- Igen. –mondta a másik.
- Értem.. Na akkor bemutatkozunk, nehogy úgy járjunk mint a kedves Magor.
- Ahww..nevettek és pirultak közben.
- Mi az?
- Semmi semmi!
- Na mindegy is majd még beszélgetünk úgyis. Szóval Én vagyok Ashley, ő itt Andy, aki épp nem ide figyel!
- Mi?
- Semmi. –sóhajtott.
- Ja, sziasztok. Csak nézegettem ezt a mütyűrt. Itt minden tiszta játék. CC legalább itthon érzi magát.
- Na!
- Szóval amint mondotta ő itt CC- Folytatta Ash egy sóhaj után. A másik kettő Jinxx és Jake.
- A lányok pedig majd szerintem bemutatkoznak mert ők úgy jobban szeretik.
- Na tájparasztjaim földijeim! –erre felhorkantottak. Én volnák Kriszti, ez itt mellettem Linda, és ő pedig az ősparaszt, Kata.
- Kössz paraszt!
- Nincsen mit. Másrészt én Ash-el vagyok, Linda Andy-vel, Kata meg mint kiderült CC-vel. Ugyebár..
- Jaja.
- Pont két szabad páránk van néktek.
Erre mindenki nevetett, még Andy is eldobta a plüss szamarat.
- Jól van azt hiszem jól kijövünk majd. Van kedvetek röplabdázni? Vagy bejönni velünk a szobába?
- Persze, majd igen, csak a többieket is meg kéne várnunk.
- Ja, jól van. Hát nem vagyunk olyan sokan. A mi szobánk 14 ágyas, és csak ketten vagyunk benne. A fiúknál vannak többen. Bár ott két lány is van.
- Érdekes felosztás, legalább lesz hol aludnunk. Ha persze nem baj.
- Dehogy baj.
Lassan jöttek a többiek is, majd a két tanár is. Magor belekezdett a hegyibeszédbe.
- Na táborozók! Ők itt az ígért banda, a Black Veil Brides! Ugye jól mondtam?
- Abszolúte!
- Hálistennek. Szóval ők lesznek itt veletek a hátralévő időben amíg itt tartózkodtok, ami két nap. Ugyebár. Tekinthettek rájuk bébiszitterként, ők egy program, legalább is én annak szántam őket. Egy kis élet a táborban. Nyugodtan beszélgessetek, mulassatok jól!
- Rendben!
- És tudjátok már hol alszotok?
- Igen, a lányok megengedték hogy beszálljunk hozzájuk.
- Na ez remek! Ott van is hely.

Ezzel bekísértek minket a szobába az udvaron keresztül, mely egész nagy volt, és szép is. Elmentünk két hinta mellett, egy tábortűz volt nem messze az ajtótól a gyep közepén, és ott kezdődött a beton rész a  tornáccal. Nagyon tetszett nekünk. Végül bebújtunk a kis ajtón. Egy sötét szoba tárult elénk sok emeletes ággyal.
- Hú de fain! –kiáltott fel Kata.
- Az ám. –Folyattam.
- De rég voltam ilyen helyen. –elmélkedett Ash.
A lányok a leghátsó ágyhoz vezettek minket.
- Na mi ide vagyunk lecuccolva, ti bárhova letelepedhettek.
- Hát akkor én leszek itt mellettetek. –Jelentettem ki.
- Én is! –Mondta Kata. –Bár én fent aludnék inkább.
- Hát akkor cseréljünk.
- Én és Bogi aludtunk lent, Julcsi és Kata fent. Linda a mellettem lévő ágyat foglalta be, majd a srácok mellénk telepedtek. A három fiúgyka osztozott velünk természetesen, míg Jinxx és Jake mögöttem helyet foglaltak.
- na így jó is lesz nem?
- De! Szerintem megfelel. –Állapította meg Andy.
- Na akkor menjünk ki játszani egy meccset ahogy ígértük.

Végül esti g játszottunk kint a lányokkal, még fotózkodtunk is rengeteget. Magornak eszébe jutott a remek ötlet, hogy bográcsoljunk este. Egész jól szórakoztunk. Még karaoke estet is tartottunk a táborozóknak.  Én a kicsiknek mutattam meg tudásomat, a srácok kísértek. De ők voltak persze az este fénypontja, amikor gitároztak a tűz körül. Mindenki figyelte őket, és vígan falatozott. A srácok bolondoztak egész éjszaka velünk együtt, és egészen összehaverkodtunk a két dilis lánykával. Meg voltak még ott Kisebbek is, akik aranyosak voltak. Későn feküdtünk. Persze egész éjszaka marhulás volt, mindenki ugrált össze-vissza. Majd olyan hajnali három fele elaludt mindenki. Csak sajnos elfelejtettek szólni nekünk, hogy reggel hétkor kelés van, mivel megyünk kirándulni. Megkaptuk a reggeli ébresztőt Magortól. Borzasztóan örültünk neki. 

-          Ki az ágyból rocksztárok! –nyomta a fülünkbe a megafont, és ugrált az ágyunkon.

-          Kata arra ébredt, hogy felette ugrál egy majom arcú. Borzasztóan lesokkolódott.

-          Te mi…? Mi van? –Értetlenkedett.

-          Kifelé! Túra lesz. –Erre a két szóra mindenki felült nyíl egyenesen mint aki karót nyelt. És egyszerre felszólaltunk.

-          O-óó.