(12. rész) Utazgatás a tó körül

Már mindenki aludt. Lassan eljött a reggel. Ash kinyitotta a szemét, és látta, hogy még mindig ott alszom vele szemben. Úgy, ahogy tegnap utoljára látott. Elmosolyodott, majd megsimogatta a hajam. Felébredtem rá.

-          Szia.

-          Szia, jól aludtál? –kérdezte még mindig mosolyogva.

-          Igen, nagyon jól…

-          Örülök! Nagyon szeretlek ugye tudod?

-          Persze, hogy tudom… remélem te is.

-          Tudom.

-          Akkor ezt megbeszéltük.

-          Fekszünk még egy darabig?

-          Szeretnél felkelni?

-          Nem, csak kérdeztem.

-          Maradjunk még, olyan jól esik.

-          Oké, de én kimegyek a mosdóba.

-          Menj csak, de siess!

-          Sietek. –ezzel kimentem, Ash pedig hanyatt feküdt egyedül továbbra is.

Linda is ébredezett. Andy még mindig úgy feküdt, mint ahogy elaludtak este. Átkarolta a derekát, így Linda legkisebb mozdulatára felébredt. Egymásra néztek, majd összebújtak csendben.

-          Jó reggelt.

-          Jó reggelt. –mosolyogtak.

-          Eljött az új nap.

-          Igen, szóval uszoda?

-          Körülnézünk.

-          Hol kezdjük?

-          Hát esetleg körbemehetünk a városon, és megkérdezünk valakit útközben, hátha mondanak valamit.

-          Jó ötlet. –Andy bólintott, majd behunyt szemekkel pihentek tovább.

Én már végeztem a mosdóban. Beindultam a szobába. Ash még mindig hanyatt feküdt, a plafont bámulva. Rám nézett, majd mosolygott. Visszabújtam mellé, és megölelgetett. Megint rajta feküdtem kiterülve.

-          Bújós macikám.. –mondta vigyorogva. Én erre csak nevettem.  –na, keljünk.. –mondta és felkeltünk, majd már felöltözve kimentünk a konyhába. Almát kezdtünk el falatozni. Andyék is kijöttek közbe.

-          Sziasztok!

-          Sziasztok.. jó reggelt.

-          Csatlakozunk.

-          Ma mi lesz? –kérdezte Ash..

-          Hát körbejárjuk a várost egy fürdőért, hátha találunk.

-          Na… de jó enne, már kedvem van úszni.

-          Nekem is, hidd el.

Közben kijöttek a srácok is.

-          Mizu? – érdeklődött CC ásítva.

-          Csak beszéljük, hogy mi lesz ma.

-          Na, az jó. Felöltözünk, és akár indulhatunk is.

-          Oké.

Mi addig még falatoztunk, majd a srácok is kész lettek, és indulhattunk végre. Ők hoztak magukkal almát, hisz nem volt idő reggelizni. Beültünk a kocsiba, és jártuk az utcákat. Szinte még üres volt. Arra jött egy bácsi. Andy kiszállt és kérdezősködött, mert nem találtunk sehol se medencét. Mi bentről figyeltük az ablakon keresztül Ash-el. Andy kis idő múlva visszaszállt.

-          Na?

-          Mondott egyet.. Ti láttatok errefelé kikötőt?

-          Igen. Előrébb volt.

-          Ő is arra magyarázta. Ott van egy szálloda, és annak a fürdőjét lehet használni. 

-          Akkor menjünk. –elindultunk egyenesen az úton, emlékezet szerint. Végül szerencsés módon megtaláltuk.

-          Ez lenne az?

-          Igen, ez lesz az. Ugye hoztatok strandos cuccot?

-          Igen, felkészültünk.

-          Akkor gyerünk. Nézzünk be.

Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a kasszához. Andy fizetett, mert már nagyon akartunk úszni. Egész olcsó volt. Csak még nem tudtuk, hogy kifizetődő-e. Megkaptuk a karszalagot, és bementünk. Amit láttunk, az alapján megérte a pénz. Egy óriási medence volt előttünk, tiszta vízzel. A sarokban pedig egy Jakuzzi.

-          Na, srácok?

-          Nekem nagyon tetszik. –mondta CC

-          Nekem is. Alig várom, hogy bemenjünk. –folytatta Jinxx.

-          Akkor menjünk, mi gátol meg?

-          A ruha Ash… -mondta Andy lenézően kicsit mosolyogva.

-          Ja, tényleg..

Bementünk az öltözőbe. Mi Lindával a lányokhoz, a srácok pedig a sajátjukba.

-          Megint különválunk? –kérdezte Ash szomorúan.

-          Csak egy kis időre.

-          Siess.

-          Sietek, te is. Majd kint várlak..

Ezzel bementünk.

-          Jó keveset vagytok külön amúgy. –állapította meg Andy elgondolkodva… -mondjuk mi is.. –folytatta.

-          Nem szeretünk külön lenni… már rosszul érzem magam. Jó azért én rosszul még nem vagyok, de igen, értem a problémád.

Ash mosolygott, majd nekikezdtek öltözni. Mi már kész voltunk, mentünk ki a medence mellé.

-          Ez jó hideg! –mondtam, belenyúlva a vízbe.

-          Hagy nézzem… -Linda is belenyúlt, és váratlanul tapasztalta, hogy a víz tényleg hideg. –Az igen! Ezt hogy szokjuk meg?

-          Nem tudom, de ha ebbe Ash bele mer lökni…

-          Az durva lenne.

Jöttek ki végre. Ash odaszaladt hozzám egy szál fürdőnadrágban, és átölelt. Andy Linda vállára tette a kezét, majd mosolyogtak.

-          Mit csinálunk először?

-          Menjünk be a jakuzziba. Ez nagyon hideg. –mondta Linda.

Andy megnézte a vizet, majd Jinxx és CC is.

-          Tényleg, ez hideg.. de a meleg víz után meg még rosszabb lesz.

-          Igaz.

-          De nekem sincs most kedvem ebbe bemenni, menjünk pezsegni.

-          Benne vagyok –mondta Ash, és követtük Andy-t.

Bemásztunk a Jakuzziba. Ash odaült egy pezsgő részhez, én pedig a lábára ültem, nekem ez fontosabb volt, mint hogy pezsegtessem magam. Mindenki beült. Nagyon jól éreztük magunkat a meleg vízben.

-          Na, ez már jó. –mondta Andy élvezve a dögönyözést, amit a víz nyújtott neki.

-          Itt alulról jön! –kiáltott fel CC.

-          Ajj CC..

Felkiáltottak, de ennek ellenére mindenki ráült. Mi maradtunk Ash-el a kényelmes helyünkön.

-          Hé srácok.. nem megyünk úszni?

-          Abba a hidegbe? –kérdezte Ash.

-          Menjünk már.

-          Jó legyen.

Kiszálltunk a meleg vízből, de még a levegőn is hideg volt. Már attól fáztunk, hogy kijöttünk. Pedig még nem is léptünk bele a hideg vízbe.

-          Srácok ez nem lesz jó, én már most fázom.

-          Mi is Ash, de majd megszokjuk a vizet nyugi.

Leléptünk a lépcső első fokára. Andy felszisszentett, pedig még csak bokáig állt benne.

-          Nyugi, kibírjuk! Gyertek.

Mi is leléptünk a fokra, és ugyan olyan arcot vágtunk. Egyre lentebb merészkedtünk, majd hihetetlen módon már a talajon álltunk. A víz nyakig ért, Linda már úszott, mert nem ért le a lába.

-          Na, gyere. –Andy magához húzta, és Linda felmászott a hátára.

-          Köszi, így sokkal jobb.

-          Gondoltam.

Andynek csak vállig ért a víz, így könnyen sétált benne. Mi már egy kicsit ágaskodtunk, de csak-csak kiértünk. Majd úgy öt perc múlva már le is merültünk, a melegnek érzett vízben. Ash lenyomott a víz alá, én pedig magamra húztam őt. Feküdtünk a medence alján, egymást nézve. A hajunk felfelé állt a víz sodrásától, és ezen én elkezdtem nevetni, így elfogyott a levegőm. Felmentünk a felszínre.

-          Kicsit kezdek fázni.

-          Kimenjünk? –mondta ezt már a medence túloldalára érve, mivel átúsztunk közbe.

-          Ússzunk vissza.

Elkezdtünk a többiek felé úszni a túloldalra. Ők még mindig ott ugráltak. Odaértünk.

-          Srácok kimegyünk.

-          Meguntátok?

-          Nem, de fázik. Nem akarok így tovább maradni, nem jó ha beteg lesz.

-          Ash, te olyan gondoskodó vagy. –Mondta Andy. A többiek nevettek.

-          Most komolyan.

-          De amúgy jó látni, hogy van, ami fontosabb magadnál. –erre elnevették magukat, majd Ash lefröcskölte Andyt, és lenyomták egymást a víz alá. Nevetve jöttek fel a felszínre.

-          Na, menjünk ki. –tért vissza Ash az előbbi teendőnkhöz.

Kimentünk a vízből. A többiek is jöttek, kivéve Jake és Jinxx. Ők még harcoltak egy kicsit egymással. Mi visszamentünk a meleg pezsgőfürdőbe.

-          Ez forró! Állapította meg Ash.

-          Jó hogy, most jöttünk ki a hidegből.

Nehezen, de sikerült beleszokni a meleg vízbe. Utána már jól esett benne ülni. Végül Jake és Jinxx is bejöttek hozzánk. Megdöbbenve tapasztalták ők is a víznek hőmérsékletét. Egy darabig még bent maradtunk, de kis idő múlva ki kellett mennünk, mert záróra volt lassan.. Egész nap ott voltunk, és fürödtünk. Észre sem vettük szinte, hogy eltelt az egész nap. Még az ebédet is kihagytuk. Kimentünk törölközni.

-          Srácok én éhes vagyok, de nagyon.  –mondta Jake.

-          Ja, én is. Nem ebédeltünk, de mindjárt pótoljuk. –mondta Andy.

-          Nekem nem baj, hogy kimaradt az ebéd. –tette hozzá Ash.

-          Jaj Ash. Nem vagy kövér!

-          Szerinted.

-          Hagyjuk! Inkább öltözzünk és menjünk.

Elindultunk az öltözőbe, Ash-el kézen fogva. Majd a két egymással szemben lévő ajtónál egymásra néztünk, és szétváltunk. Gyorsan öltöztünk. Igyekeztünk minél hamarabb kiérni a kocsihoz. Megvártuk egymást. Mindenkinek hullámos lett a haja, hisz még mindig vizes volt. Beültünk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. Ash megnézte magát a telefonja tükörképében.

-          Na ne…

-          Mindenki ilyen nyugi, majd otthon kivasaljuk..

-          Jó ötlet. –nézett még mindig az üres képernyőre.

Eltette a telefont, és hozzábújtam. Így maradtunk, míg le nem parkoltunk sikeresen a kocsi az udvaron. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a lakásba, míg Jinxx becsukta a kaput. Andy és Linda kiterültek az ágyon a fárasztó nap után.

-          Te is elfáradtál?

-          Eléggé. Fárasztó az úszás.

-          Viszont jó.

-          Jónak jó. Jó volt ez a nap is. Holnap is ott leszünk, vagy megyünk máshová?

-          Majd a srácok eldöntik. Szerintem máshová kéne menni. Talán megkerüljük a Balatont. Ez is tervbe volt.

-          Tényleg! Ezt el is felejtettem.

-          Jó lesz az.

Mi Ash-el ültünk az ágy közepén, és vasalgattuk meg fésülgettük egymás haját. Persze mindezek előtt nem bírta ki, hogy ne fotózza le magát vizesen.

-          Ez most komoly?

-          Muszáj megörökíteni minden pillanatot. –nevetett.

-          Már megszokhattam volna.

Majd ezek után leültünk az ágyra, és elkezdtük a szárítást.

-          De jó volt végre úszni. –örvendezett Ash.

-          Nekem is jól esett. Végre nem úgy kezdtük, hogy belelöksz a hideg vízbe.

-          Ennyire már én sem vagyok gonosz. Ez hidegebb volt.

-          Na azért. –átkaroltam hátulról. Mosolygott, majd megfordult velem szembe, és visszaölelt.

-          Kész vagyok?

-          Igen.

Megnézte magát a tükörben.

-          Nem is rossz! –igazgatott még kicsit rajta, de tetszett neki az eredmény. – Na, most te jössz!

Odaült mögém, és elkezdett fésülni. Közben az arcomra nyomott egy puszit.

-          Köszi, ez jól esett.

-          Kaphatsz többet is.

-          Kérek.. –mondtam nevetve.

Lerakta a fésűt, eldöntött, majd össze vissza nyálazott. Közben pedig csikizett. Alig bírtam ki.

-          Elég! Ash!

-          Azt mondtad kérsz- mondta nevetve.

-          Nem erre értettem.

-          Hanem? – nézett rám aranyosan nagy szemekkel. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam. – Na! Válaszolsz még ma?

-          Mire? –nevettem.

-          Ajj! Várjál.

Eltakarta az arcát.

-          Szóval mit szeretnél?

-          Hogy fésüld ki a hajam, és hagy nézzem a szép szemeidet. – erre elvette a kezét az arcából, rám mosolygott, és elkezdett fekve fésülni.

-          Nem így gondoltam.

-          Ezt nem mondtad.

Felültünk nevetve, és vasalni kezdett. A többiek addig egy gyors fésülködés után vacsorát kezdtek készíteni. Már majdnem kész lettek vele. Csak úgy mint Ash a hajammal.

-          Gyertek enni! –Kiáltott CC. Mindenki kiment a konyhába. Én még megnéztem, mit alkotott Ash.

-          Ez nagyon jó lett!

-          Örülök, hogy tetszik.

Leültünk enni. Már nagyon jól esett, hisz egyetlen étel amit elfogyasztottunk aznap, az a reggeli volt.

-          De finom..

-          Köszönjük.. –mondta Jake.

-          Jó szakácsok vagytok.. máskor is ti főztök..

-          Na erről nem volt szó.. –szólalt meg Jinxx. Majd nevettünk rajta.

Befejeztük a vacsorát.

-          Ash! Rátok bízhatjuk ismét a törülgetést? Ahogy számoltam, minden tányér megmaradt tegnapról.

-          Nyugodtan, tegnap is elvoltunk.

-          Csak ügyesen.

Lefeküdtek aludni a fárasztó nap, és a bőséges vacsora után. Most már beszélgetni sem volt ereje sem Andynek sem Lindának. Így szimplán jó éjt kívántak egymásnak, és elaludtak. Eltekintve a zajtól, amit csaptunk a konyhába.

- Figyelj, megy! –és odadobtam Ash-nek a tányért. Ő elkapta azt, és elkezdte törölni. Majd visszadobta, én pedig a helyére raktam.

Ez így ment végig. Szerencsére egyet sem ejtettünk le, viszont ha látnák a többiek, hogy mit művelünk, még jobban égnek állna a hajuk, mint a hajlakktól. Kész lettünk. Csendben, nevetve, kézen fogva beszaladtunk a szobába, levágódtunk az ágyra, és hemperegtünk egyet.

-          Hé! Felébresztünk mindenkit.

-          Nem érdekel…

-          Halkabban cuppogjatok. –szólalt meg CC álmosan.

-          Igyekszünk. –ezzel bebújtunk a takaró alá, és ott folytattuk. Mikor abbahagytuk egy kis időre, és csak öleltük egymást, véletlen elaludtunk.

Így reggelig nyakig betakarva átaludtuk az éjszakát. Ez az éjszaka így gyorsan eltelt, észre sem vettük. Sőt, a reggelt se vettük észre. Már mindenki fent volt, kivéve minket. Reggelit készítettek a konyhában, de nem akartak minket felébreszteni. Végül Andy bejött hozzánk megnézni, hogy ébren vagyunk-e már. Odahajolt, de azt tapasztalta, hogy még mindig egymást átkarolva szuszogunk.

-          Na, alszanak még? –érdeklődött CC.

-          Igen, mint a bunda.

-          Lassan reggeli, keltsd fel őket.

-          De nem bírom. Nézz rájuk.

CC bement, mondván: Akkor majd én. Megállt, és lefelé nézett ránk.

-          Na?

-          Ez nekem se megy, igazad van.

-          Mondtam.

-          De enniük nekik is kell.

-          Várjál.. Ash-t felébresztem óvatosan.

Ezzel rácsapott egyet a fejére, mire Ash fáradt tekintettel felnézett Andy-re, de még csak egy alakot látott maga felett, nagyon homályosan.

-          Áu..

-          Ez finom volt! –mondta CC nevetőgörcs közepette.

-          Reggeli.

-          Már reggel van?

-          Tíz óra.

-          Az igen! –majd rám nézett, és megsimította mosolyogva az arcomat. Nem ébredtem fel rá.

-          Felköltöd, vagy majd később esztek?

-          Felkelünk, szerintem már ő is éhes.

-          Oké, kint leszünk.

Majd Ash még egyszer végigsimította az arcomat, de erre már felébredtem. Lassan, ugyan olyan fáradtan néztem fel rá. Ő szintén rám nézett, mosolygó tekintettel. Mikor felfogtam a helyzetet, megszólaltam végre.

-          Szia.

-          Szia.. gyere, keljünk fel.

-          Reggel van?

-          Mindjárt dél is.

-          Ne mondd már.

-          De… másképp nem ébresztenélek fel.

Fáradtan felültem az ágy szélére.

-          Jaj de álmos vagy.. gyere.  –felvett, és kivitt a konyhába. A többiek csak nevettek.

-          Sikerült felkelni álomszuszékok? –kérdezte Jake.

-          Elég nehezen. –felelte Ash.

Elkezdtünk enni. Még mi nem öltöztünk fel ugyan, de már nagyon éhesek voltunk. El is kezdtünk falatozni.

-          És ma mi a teendő?

-          Hát, én gondoltam valamire.. –válaszolt Andy Jinxx kérdésére.

-          És pedig?

-          Mit szólnátok ahhoz, ha ma megkerülnénk a Balatont?

-          Nekem tetszik.

-          Közepes idő van. Pont jó egy kis túrázásra.

-          Na, a túrázással hagyjál! –kiáltott fel Ash.

-          Nyugi, most kocsi is lesz.

-          Azért.

Én még mindig a reggelivel küzdöttem, ami egyrészről nagyon finom volt, de alig láttam mit eszek. Ash rám nézett, és észrevette a szerencsétlenkedésem.

-          Mit csinálsz te?

-          Enni próbálok, és közben ébredezni. Egyszerre úgy látszik, nem megy.

-          Szegénykém. Majd én megetetlek.

Ezzel megfogta a fánkot, tartotta, én pedig haraptam.

-          Jobb?

-          Sokkal. Köszi.

Megreggeliztünk, idő közben magamhoz tértem, és felöltöztünk.

-          Indulhatunk? –kérdezte Andy.

-          Igen, csak még egy kis hajlakk.

-          Ash.. ne borzolj fel.

-          Megyek, na.

Ash beült mellém, és elindultunk. Elértük a partot. És célba vettük Zamárdit. Hamar odaértünk, hisz csak alig öt kilométer volt. Megálltunk egy parknál. Akkor még nem láttuk, hogy ez a park nem csak egy park. Ez egy mászó pálya volt. Tele köteles és mászós feladatokkal. Jake vette ezt észre.

-          Nézzétek csak! –mutatott rá egy táblára, ami egy reklámplakátja volt a helynek. Elolvastuk, és megbeszéltük, hogy ez mindenkit érdekel. Bementünk közelebbről megtekinteni ezt a helyet.

-          Hát ez nagyon tetszik. Srácok?

-          Benne vagyunk! –feleltük egyszerre.

-          Megbeszéltük. Megyek fizetni.

Andy fizetett, és be is mentünk. Mindenki kapott egy sisakot, és szíjakat a derekára és a lábára. Megmutatták, hogy kell használni, és elindultunk a pályán. Andy feltette Lindát a létra teteire, és segített neki elindulni. Mentünk egymás után. Mindenféle akadály volt. Függőhíd, háló, drótkötélcsúszda. Nagyon tetszett az egész. Ash leért, és lecsatolta magát a kötélről, majd én is csúsztam, és elkapott. Nevettünk egymásra.

-          Ez de jó volt. Úgy szeretlek.

-          Én is! –erre felkapott, és forogtunk.

-          Belejöttetek. –jegyezte meg Andy elhaladva mellettünk.

-          Bele. –válaszoltunk nevetve.

Majd összeakadt a kötelünk, és elestünk. Mindenki nevetett, és mi is. Andy közben felvette Lindát a hátára, és elindultak a következő pályára.

-          Na, tetszik?

-          Igen nagyon!

-          Örülök.. ennél már csak jobb lesz ez a nap is.

-          Az biztos. Mit tervezel? Mi is összeakadunk?

-          Szeretnéd mi?

-          Hát nincs ellenemre.

-          Akkor legyen.

Erre lekapta Lindát a hátáról, és forgatta. Ők is elestek azonnal, mikor összeakadt a két kötél.

-          Nem tanultok más hibájából. –jegyezte meg Ash.

-          Nem, de direkt volt.

-          Ja, akkor jó.

Nevettünk, majd másztunk tovább. Lassan ebédidő volt.

-          Srácok nem akarunk étkezni?

-          De, menjünk Andy. Éhes lettem. – Válaszolt Jake.

-          Hát nem tudom, - szólt közbe Ash halkan.

-          Mit csináljak veled? –kérdeztem már kicsit idegesen.

-          Háát…

-          Úgy értem a makacsságoddal.

-          Azzal nem tudom.

-          Mindegy, együnk.

Leültünk egy asztalhoz, és ebédeltünk. Finom, és olcsó volt az étel, amit az ott lévő étteremből rendeltünk.

-          Jó volt itt lenni.

-          Igen. Majd vissza is jöhetnénk még esetleg.

-          Szívesen..

-          Megdumáltuk. Akkor most menjünk, még körbe kell érnünk.

Már korábban leadtuk a felszereléseket. Beszálltunk a kocsiba, és mentünk tovább. A tónak a déli oldalán már csak egy helyen álltunk meg, ez egy part volt. Fagyiztunk egyet a napsütésben. Nem volt szinte rajtunk kívül ott senki, hisz még mindig alkalmatlan volt az idő a fürdéshez.

-          Kérsz az enyémből? –kérdezte Andy Lindától.

-          Kérek. – Válaszolt Linda nevetve.

-          Nyaljad! Azaz.. Addig kérem a tiedet. –Mi végig nevettünk félreértve a párbeszédet.

-          Tessék. –Így cseréltek, de kis idő múlva vissza is cserélték.

Ash tőlem meg se kérdezte, hogy kérek-e az övéből, belenyomta az arcomba. Tiszta fagyi lettem. Mindenki nevetett.

-          Ash! Nem vagy vicces! –mondtam már nevetve az utóbbit.

-          Letakarítom nyugi. 

-          Ez olyan ismerős.

-          Ash, ne tedd. –szólt közbe Andy.

-          Miért ne?

-          Mert legutóbb ez után kezdett el szakadni az eső.

-          Egy felhő sincs az égen.

-          Akkor se volt. –nevetett Andy.

-          Emberek, rám szárad a fagyi.

-          Jövök már nyugodj meg.

És elkezdett tisztogatni, mint legutóbb. Csak ezúttal nem nutellát, hanem fagyit.

-          Hát nem történt semmi. –jegyezte meg Andy.

-          Mondtam.

-          Akkor.. –ezzel ő is belenyomta Linda arcába a fagyit.

-          Andy!

-          Tessék?

-          Szedd le rólam.

-          Azért raktam oda nyugi.

Andy is belekezdett a munkába. Én már rég a földön feküdtem, Ash pedig rajtam.

-          Tiszta lettem? –kérdeztem.

-          Nem, még ott van egy kicsi.

-          Hol?

-          Itt. –és újra képen nyomott a fagyival.

-          Ajj ne már!

-          Dede! Olyan finom vagy.

Ezt követően Jake is belenyomta CC fejét a fagyiba, és elkezdett közeledni felé. Jinxx pedig fotózgatott.

-          Mész a francba! –kiáltott Jake hátraugorva.

-          Naaa.

-          Hagyjál!

Végig nevettünk már szinte alig éreztem a gyomrom a nevetéstől. Majd eltelt az idő, és elindultunk a kocsival. Átértünk a túloldalra. A tó sarkába voltunk, és nagyjából ugyan annyi volt még a vissza az út. Legközelebbi megállónk már a Badacsonynál volt.

Kedvünk támadt egy kis hegymászáshoz. Legalább is nagy részünknek, Jake fáradt volt hozzá.

-          Tényleg fel akarunk ide menni?

-          Igen, úgy tűnk.

-          Jól van, nem bánom de ha elfáradok valaki visz.

-          Majd kisorsoljuk. –ekkor Lindával egymásra nézünk ijedten.

Elindultunk felfelé. Hosszú volt az út, és meredek. Egyre meredekebb.

-          Elfáradtam.. –szisszentettem fel.

-          Vigyelek? –kérdezte Ash de közben csöpögött róla a víz.

-          Drága vagy, de nem kell. Látom, hogy magadat is alig bírod.

-          Csak egy kicsit melegem van. Ne mond, hogy pont most nem akarsz hozzám bújni.

Végignéztem rajta, és patakzott róla a víz.

-          Na, jó nem bánom.

-          Gondoltam! Pattanj fel!

Felugrottam a hátára, és mentünk tovább felfelé.

-          Ash, te egy hős vagy. –szólalt meg Jake. –nem akarsz majd engem is vinni?

-          Nem.. –nevetett. –én az ő hőse vagyok.

-          De olyan fáradt vagyok.

-          Kérd meg Andy-t.

-          Mi? –csatlakozott Andy a beszélgetéshez.

-          Jól hallottad. –nevetett Ash.

-          Nem hallottam semmit. Belefolyt a víz a fülembe.

-          Akkor neked is jó meleged van.

-          Az biztos.

-          Arról beszéltünk, hogy cipelhetnéd Jake-et.

-          Na nem! Hagyjatok. Magamat se bírom el.

Közbe felértünk. Én már teljesen kipihentem magam idő közben, Ash pedig kiterült a füvön amint felértünk.

-          Jól vagy?

-          Igen, csak megszédültem.

-          Nem csoda. – Lefeküdtem én is a fűbe, és hozzábújtam.

-          Kikészültem. Sóhajtott fel Andy.

-          Tényleg? –nézett rá Ash.

-          Igen, eléggé.

Mindenki a fűben feküdt. Kipihentük a hosszú utat.

-          Srácok megöregedtünk. –szisszent fel CC.

-          Miért mondod?

-          Nézzétek!

Ekkor egy néni ért fel bottal a leejtőn, és leült a padra.

-          Ne ezt nem hiszem el!

-          Mondom én.

-          Ne figyeljetek semmire! Pihenjünk.

-          Nekem mentségem van, nem egyedül jöttem fel. –Szólt Ash.

-          Ash! Együtt jöttünk fel.

-          Nem úgy értve te állat.

-          Áhh már visszavágni sincs energiám.

Majd mikor már elég kipihentek lettünk, felálltunk, és kimentünk a kilátóhoz. Nagyon szép volt. Beláttuk az egész tájat. A tavat, mindent. Ash-el egymás vállára borultunk, csak úgy, mint Linda és Andy. Majd odajött CC és Jinxx, és ők is ezt tették egymás derekát átkarolva. Nagyon nevettünk rajtuk.

-          Ti meg mit műveltek?

-          Ölelkezünk.

-          És engem kihagytok? –kérdezte Jake. És átkarolta őket.

-          Gyere drága.

Ezek után már a nevetés is fájt. Fújt a szél a magas kilátón. Lobogott a hajunk.

-          Nem kéne indulni?

-          Még ne! Olyan jól esik ez a szél.

Jake kitárta a karját, és eljátszotta a Titanic jelenetet a korlátnál. CC pedig mögé állt, és átkarolta a derekát. Majd vigyorogtak.

-          Ne félj drágám, tartalak. –mondta CC.

-          Ez már sok lesz nekem. –mondta Andy.

-          Menjünk, majd jön a szerelmes pár is.

Elindultunk lefelé. Linda felugrott Andy hátára, Ash pedig az enyémre.

-          Hé! Ez meg mi?

-          Most te jössz! Lefelé könnyebb.

-          Ne csináld már.

-          De muszáj!

-          Fáradt vagyok. –nyavalyogtam.

-          Nem baj.

-          Na, jó.

Mentünk lefelé. Ash nagyon nehéz volt, hisz leejtőn mentünk végig. Majd leértünk. Letettem végre Ash-t, és közbe majdnem összeestem.

-          Egész erős vagy. Nem hittem, hogy végig bírod.

-          Muszáj volt.

Ekkor hátranéztünk, és megláttuk, hogy CC is a hátán hozza Jake-et.

-          Srácok, ez már sok lesz. – mondta Jinxx.

-          Féltékenykedsz mi? –kérdezte CC.

-          Igen, nagyon.

-          Na! A kocsiba folytassátok a buzulást. Induljunk tovább. – szólt közbe Andy.

Beszálltunk a kocsiba, és célba vettük a tihanyi félszigetet. Ez az a hely, ahova a komp érkezik majd, így a fürdő se lehetett messze. Leparkoltunk a parton ismét. Láttuk a kompot pont, ahogy megérkezik.

-          Ez lenne a komp? –kérdezte Jinxx.

-          Igen, ezzel fogunk majd átjönni. –felelte Andy.

-          Keressük meg a fürdőt!

-          Nem rossz ötlet. Legalább odatalálunk majd könnyebben.

Ezzel visszaszálltunk a kocsiba és elindultunk Füred felé. Majd kicsit később CC észrevette a csúszdák teteit a házak mögül.

-          Nézzétek az nem az?

-          De igen,m biztos. Nézzük meg.