(19.rész) Veszélyes siker

Ash-el az ablaknál voltunk.

-          Nem fázol?

-          Nem.

-          Nincs nyitva az ablak, de a szigetelés nem lehet a legjobb.

-          Hidd el minden rendben.

-          Akkor jó..

Ezzel elaludtunk Csak úgy, mint a többiek is. Lassan haladtunk a csillagok alatt, egyre közelebb a hírnév felé. Telt az éjszaka, a csillagok eltűntek az égről. Már a nap sütött be az ablakokon ránk. CC korán felkelt, és már a kávéját kortyolgatta az asztalnál, ami elöl majdnem a vezető fülke mögött található. Közben Jake is felébredt, és odaült mellé a saját adagjával.

-          Szia.

-          Szia.

-          Te sem tudsz már aludni?

-          Nem.. túl izgatott vagyok ahhoz.

-          Ja.. én is. Mennyi lehet még az útból?

-          Nem tudom. Tulajdonképpen hová is megyünk?

-          Németbe valahova.

-          Már biztos átléptük a határt..

-          -     Szerintem is. De nem is baj ez az utazás. Még ezt is lehet élvezni. Hisz első utunk a turnébusszal.

-          Így van. És élvezni kell minden pillanatát.

Közben Andy is felébredt, majd vele együtt Linda is.

-          Jó reggelt. –köszöntötte Andy Lindát egy csókkal.

-          Jó reggelt. – Válaszolt vissza mosolyogva, és átkarolva a felé hajoló Andy-t.

-          Jó reggelt srácok. –mondta álmosan Jinxx, kikecmeregve a takaró alól.

-          Neked is Jinxx.

Már mindenki fent volt, kivéve minket. Andyék is felkeltek, és odaültek az asztalhoz.

-          Merre járunk Andy? –kérdezte Jake.

-          Megkérdezem. –Andy előre ment a sofőrhöz, aki azt válaszolta, hogy már rég átléptük a határt, de még úgy három óra hossza van hátra.

-          Na mennyi?

-          Még három óra.

-          Akkor lassan készülődjünk.

-          Csatlakozom.

-          De hát három óra múlva szállunk csak le.

-          Igen, de sok idő míg mindenki sorra kerül a tükörnél, mivel csak egy van. És egyszerre egy ember fér el előtte.

-          Ja, így értem.

Elkezdtek szedelőzködni. Andy odaguggolt mellénk. Mindketten befelé voltunk fordulva. Én belül, Ash pedig hátulról ölelt. Andy lassan felébresztette, mivel nekünk is készülődni kellett.

-          Hé.. Ash..

-          Mi van?

-          Reggel. Készülődj.

-          Már odaértünk?

-          Nem, de ideje öltözködni.

-          Oké… csak még várj egy kicsit.. fel kell ébresztenem. –nézett rám álmosan.

Andy bólintott, majd bement Linda után a mosdóba. Ash megsimogatta a vállam, de ettől még nem ébredtem fel, így az arcomat kezdte el cirógatni. Lassan kinyitottam a szemem, és ránéztem.

-          Szia. –mosolyogtam.

-          Szia. –mosolygott vissza rám, és az arcomra nyomott egy puszit. Majd ezt követően rám feküdt, és puha fekete haja gyengéden omlott az arcomba. Magamhoz szorítottam őt. – gyere, keljünk fel. –mondta, miközben lassan tápászkodott fel rólam.

-          Oké, de mennyi az idő? És hol vagyunk?

-          Nemsoká beérünk. Reggel nyolc.

-          Oké, akkor keljünk.

Felkeltünk, és miután felöltöztünk bementünk sminkelni. Már lassan mindenki elkészült. A busz pedig beért a városba. A neve, Düsseldorf. Egy nagyobb város Németország területén. Egészen a túlsó határnál található, így persze hosszú volt az út is. A busz megállt. Először Andy szállt ki, és körül nézett. Egy nagyobb téren álltunk. A fellépés helyszíne volt. A színpad még nem volt kész, de már építették. Linda is lement, Andy levette az utolsó lépcsőfokról, és kézen fogva álltak a busz előtt a téren, mi még akkor üres volt. Csak a kalapálás hallatszott a színpad felől. Jinxx, Jake és CC is leszálltak.

-          Na, ez igen. –mondta CC.

-          Ez az. –folytatta Jinxx.

-          Jó nagy színpad.

-          Én inkább a teret nézem. Sok ember lesz itt.

-          Remélhetőleg.

-          Utolsó pillanatban lett hirdetve, de szerintem a nagyobb rajongókhoz eljutott a hír.

-          Az a lényeg.

Ash, és én is leszálltunk a buszról. Nekünk még eltartott egy darabig a készülődés, hisz nemrég keltünk fel.

-          No ez tetszik. –Jegyezte meg Ash.

-          Nekem is. –válaszoltam, és átkaroltuk egymást.

-          Tényleg.. mi hol leszünk a fellépés alatt? –kérdezte Linda.

-          Hát.. ez jó kérdés. Látni is szeretnétek gondolom, de a tömegbe nem szeretnétek elvegyülni.

-          De, jó nekünk a tömeg is. –feleltük.

-          Nem, nem jó. –vágta rá Ash.

-          Gondolod, hogy ő is itt lesz? –vontam kérdőre.

-          Nem tudom, de nem szeretném ha nem számítanánk rá és úgy lenne mégis.

-          Hát jó, ha ezt szeretnéd, akkor mondj egy jó ötletet.

-          Esetleg a felettünk lévő erkély jó lenne.

-          Nem is rossz ötlet. Tényleg pont belátni mindent onnan.

-          Na. Még a helyetek is jó lesz.

Ezzel közelebb mentünk a színpadhoz. Felpattantunk, és felmértük a dolgokat. Volt egy hosszú kifutó rész, és maga a színpad nagy területe.

-          Ez jó lesz. –mondta halkan Andy, mielőtt lementünk volna a lépcsőn.

-          Nézd Ash! Jó sok kamera, és óriás kivetítő.

-          Élvezni fogom.

-          Azt gondoltam.

-          Talán egyszer feljöhetnétek a színpadra.

-          És mit csinálnánk ott?

-          Hát, én énekelnék neked, Ash pedig kísérné akusztikuson. 

-          Ez jól hangzik. De milyen számot?

-          Esetleg egy lassút.

-          De azok  szomorúak, és nem kapcsolódnak a témához.

-          Igaz. Akkor egy gyorsabbat is lehetne talán lehozva egyszerűbbre.

-          Például?

-          Rebel love song?

-          El tudom képzelni… megvalósítható.

-          Ez lehetne az utolsó attrakció. Így nem tévesztenétek el, hogy mikor kell ott lennetek.

-          Jó, én részemről benne vagyok. –feleltem.

-          Linda?

-          Hát nem tudom.. kicsit félek a tömegtől.

-          Nem kell. Ott leszek veled végig.

-          Hát jó, legyen. –bólintott.

-          Ezaz! Akkor ez is megoldva. Összesen húsz szám megy majd le, így a tizennyolcadiknál már gyertek le.

-          Oké.

Miután mindent megbeszéltünk, elkezdtünk a stábbal is tárgyalni. Felvetettük az ötleteinket, a díszlettel és a műsorszámmal kapcsolatban. Hamar kiderült, hogy a producer igényt tart az ötletekre, és hogy mindenki dicséri fantáziánkat.

-          Nagyon jó ötleteitek vannak. –jegyezték meg többen.

-          Köszönjük, igyekszünk…

-          Nyugodtan bontakozzatok ki. Ez a ti fellépésetek lesz. Első lesz, így még most tudjátok meg, hogy milyen is valójában. De a többi már lassan rutinból fog menni higgyétek el.

Folytattuk a készülődést. Lassan besötétedett, a tér megtelt rajongókkal. Mi pedig már a színfalak mögött voltunk. A srácok készülődtek, nagyon nagy izgalommal persze.

-          Srácok, ez már élesbe megy majd. Kezdődik a turné. Nem stresszelni, ugyan úgy kell felfogni, mint egy kisebb koncertünket.

-          Rendben van..

-          Megcsináljuk!

-          Úgy van.

Ezzel elindultak a kijárat felé, ami a színpadra vezetett ki. Kiértek. Hatalmas üdvözlést kaptak a tömegtől, ami egészen a következő utcáig állt. A srácok bele is kezdtek az első számukba. Mi addigra már az erkélyen támaszkodva álltunk.

-          Mint mindig, most is nagyon jók.

-          Ez természetes.

-          De várom már azt a jelenetet a végén…

-          Hát nekem volt némi problémám vele, de aztán gondoltam egyet. Miért is ne?

-          De mi volt az, ami miatt nem szeretted volna.

-          A közönség. Nem szeretek annyira megnyilvánulni mindenki előtt. A nyilvánosság előtt.

-          Nem rossz az pedig. Ne azt tedd amit jónak látsz, hanem amit annak érzel.

-          Igazad van. És érzem, hogy szeretnék kimenni oda.

-          És ki is fogsz.

-          Még addig van idő.

-          Nem baj. A számokkal el lehet mulatni az időt. Én is nagyon várom már, hogy újra átölelhessem Ash-t.

-          Elhiszem.

Telt az idő. Lindával a tömeget kémleltük, sok arc volt. Mindenki másképp nézett ki, de ugyan azért a dologért voltak jelen. A srácokért. A közönség élvezte az összes számot. Eljutottunk a tizennyolcadik számig.

-          Hé nem azt mondta Andy, hogy itt kéne lemennünk?

-          De.. menjünk.

Lementünk. A tizenkilencedik szám kezdődött, amikor már a lépcső végén tartottunk, és beálltunk a tömegbe. Vége lett. A tömeg ujjongott. Majd Andy elkezdte mondandóját.

-          Most pedig utolsó számunkhoz várunk két másik tagot fel a színpadra, Jinxx és Jake viszont távozik a színpadról.

A tömeg megtapsolta az integetve távozó gitárosokat.

- Fogadjátok nagy szeretettel, Lindát és Krisztit. Ismerősök lehetnek nektek ezek a nevek, hisz már bemutattuk őket a médiába is.

Erre most már mindenki tapsolt, hisz tudták, kikről is van szó. Andy intett. Felmentünk a lépcsőn, oda hozzájuk. Én Ash nyakába ugrottam, Linda pedig Andyébe. Vártuk a nekünk szánt zenét. Bele is kezdtek.  Megkönnyeztük, annak ellenére, hogy már számtalanszor hallottuk. De ezúttal közvetlen volt. A dal befejeződött. Tapsoltunk csakúgy, mint a közönség. Őket is nagyon megérintette, hisz megható pillanatok voltak. CC is kijött a dobok mögül előre, majd Jake és Jinxx is visszajött a színpadra elbúcsúzni. Meghajoltunk, majd hátul lementünk. Az öltözőben még mindig ölelkeztünk. Majd megbeszéltük a történteket.

-          Ez szép volt srácok. Jól szóltunk.

-          Igen… már alig várom a következőt.

-          Én is. Sokkal jobb ilyen nagy tömegnek játszani mint egy bárban vagy egy pincében.

-          Ez természetes.

-          Szerintetek a következőre is lesz ennyi látogató?

Hirtelen ezt hallva bejött a menedzser.

-          Még szép, hogy lesz. Már most kérik a jegyeket. Nem fogjátok elhinni, de rengeteg rajongótok van, és nagyon közel álltok, hogy világhírűek legyetek.

-          Reméljük sikerülni fog.

-          Megnyugodhattok, hogy úgy lesz.

Mosolyogva kiment. A srácok még kimentek aláírást osztogatni, és persze közös képekre is jutott idő. Sok rajongónak ez volt élete egyik legfontosabb napja, és egyben pillanata is. Mi Lindával már a buszban voltunk. Átöltözve, fáradtan ültünk az asztalnál, és vacsoráztunk. A fiúk gyorsan végigszaladtak a tömegen, és végre bejöttek a buszba.

-          Sziasztok! –felkeltünk, és nekik dőltünk.

-          Hát sziasztok. Ti már át is öltöztetek?

-          Igen.. –mosolyogtunk.

-          Mindjárt csatlakozunk.

Ezzel átvették a kényelmesebb ruhájukat estére. Lekerültek a bőr cuccok, a szegecsek, és a láncok is. Megvacsoráztunk. Közben Andy tele szájjal beszélt.

-          Én élveztem.

-          Szerintem mind élveztük.

-          Főleg mi. -Mondtam.

-          Na hát igen.. szép kis műsor volt a végén.

-          Jól esett nagyon.. köszönjük..

-          Szívesen adtuk. És másrészt a rajongóknak meg kell titeket ismerni, hogy ne legyenek félreértések, tekintve arra a korábbi összetűzésre.

-          Na igen..

-          Szóval jó ötlet volt na.

Befejeztük a vacsorát, és lefeküdtünk aludni. Nagyon fáradtak voltak ők is, hisz ugráltak órákon keresztül. Már feküdtünk mikor Ash-el beszélgettünk. De már suttogva, mert mindenki más elaludt.

-          Holnap elindulunk valamerre?

-          Igen, de még itt állomásozunk reggelig. A sofőrnek is pihennie kell.

-          Igaz… és reggel merre indulunk?

-          Francia felé.

-          Az jó… akkor körbejárjuk Európát?

-          Úgy látszik. Minél több helyre megyünk, annál jobb. Nem csak a hírnév miatt, ebből már komoly bevételünk is lesz. Sokkal több, mint eddig volt.

Szembe feküdtünk egymással, és szorosan karoltuk át egymást. Elaludtunk a hirtelen jött csendben. Ez a csend végig kísérte az egész éjszakát. Nyugodt este volt. Reggel hat óra fele viszont mind felébredtünk a hatalmas zajra, amit a kocsi csapott. Mivel, a sofőr beindította a motort, és elindult. Mind a heten felnéztünk álmosan..

-          Mindenki? –csodálkozott Andy miközben körülnézett.

-          Aha… -válaszolt Ash álmosan.

-          Mennyi az idő? –kérdezte Jake.

-          Hat óra.

-          Chh.. jó éjt.

-          Neked is. –válaszolt Jinxx és CC.

Andyék is visszafeküdtek. Ash felkelt, amit csodálkozva néztem.

-          Hát te már kelsz is?

-          Nem, csak kimegyek vécére.

-          Ja, oké..

-          Csak nem jönni akarsz velem? –nevetett.

-          Áh, nem nyaggatlak… menj csak nyugodtan.

-          Sose hátráltatsz. –intett és bement.

Mosolyogva visszafeküdtem. De egyedül nem volt kényelmes, így inkább mégis ülve maradtam, és néztem ki az ablakon. Gyorsan ment a busz, az eső pedig eleredt. A cseppek folytak le az ablakon. Elgondolkodtam, hogy egy fél éve még nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyökeresen meg fog változni az életem. Nem gondoltam, hogy átlépem az országhatárt ilyen hamar, és azt sem, hogy találok ilyen nagyszerű embert. Semmi sem volt látható akkor még. Egyre tovább gondolkodtam, és minél több idő telt el, annál inkább biztos voltam benne, óriási mázlim van. De ugyan így érezhet Linda is. Lehet, már ő is végiggondolta ezeket, csak épp nem mondja ki. Ash közben visszaért úgy öt perc elteltével.

-          Hát te nem alszol?

-          Téged vártalak. Egyedül nem volt jó feküdni.

-          Jaj te.

-          Azt hittem már lehúztad magad. –nevettem el magam.

-          Nem, csak megborotválkoztam.

-          Tényleg.. nem is figyeltem… Nekem mindenhogy jó vagy.

-          Hát ez kölcsönös. Még szakállal is szeretnélek.

-          Idióta. –nevettünk, és bebújtunk a takaró alá.

Telt az idő. Az út ismét hosszú volt, és ezúttal nappal mentünk. Igaz, délig szinte mindenki feküdt. Jinxx korábban felkelt, és eszegetett az ablaknál. Dél körül mi is felkeltünk.

-          Már ennyi az idő?

-          Ja.. úgy látszik elaludtunk.

-          Nem baj. Mást úgy se tudnánk nagyon csinálni míg úton vagyunk.

Hirtelen lelassított a busz. Egy benzinkútnál álltunk meg tankolni. Kiszálltunk ez időre, és beugrottunk venni pár dolgot. Kellett az édesség. Majd mikor már kint álltunk a bolt előtt, intett a sofőr, hogy indulunk. Visszamentünk tehát a buszhoz, és felszálltunk. Persze eközben is fotóztak minket az ott lévő rajongók. Hisz egy turnébusz eléggé feltűnő. Velünk együtt pláne. Végül elindultunk. Haladtunk tovább a következő megállóig. Még mindig tartott az út, de elfoglaltuk magunkat. Andy és Linda a sarokban elvoltak egymással, mi Ash-el az ágyunkon ültünk és tanított gitározni. Átkarolt, és irányította a kezem.

-          Na. Ügyes vagy te. Menni fog.

-          Nem tudom.. –nevettem.

-          Dehogynem. Azt ott fogd le, és pengesd.

-          Ezt itt? –kérdeztem az egyik húrra mutatva, ő pedig válaszolt nevetve.

-          Igen.

Megpengettem, és különböző hangokat adott ki.

-          Na ugye, hogy megy ez.

-          Hát olyan nagy gitáros sosem leszek mint te, de tanítható vagyok fogjuk rá.

Nevettünk, és közben magához ölelt. Jinxx és Jake kártyáztak az asztalnál, CC pedig ült a fotelban, és a lábkörmét vagdosta ismét. Odapattant a kártyákra.

-          CC? –nézett rá Jake.

-          Tessék?

-          Ha Andy-t nem tudod, akkor minket bosszantasz?

-          Bocsi.. –vigyorgott, és belevágott még egyet.

-          Ugye milyen bosszantó? –kiabálta oda Andy, miközben felnézett egy pillanatra.

-          Ja.

-          Megszokod. –nevetett.

-          Vicces..

CC lassan végzett, Jake és Jinxx már rengeteget játszottak, én már megtanultam az akkordokat, Andyéknek pedig lassan kisebesedett a szája ismét.

-          Na elég lesz. –kelt fel Andy. –Nekem még ma énekelnem is kell. –folytatta nevetve.

-          Igaz.. –nevetett Linda. –Majd máskor.

Lassan odaértünk. Már javában délután volt. A nap lefelé ment. Leparkoltunk egy szálloda előtt, Párizsban.

-          Most szállodában leszünk? Vagy mi?

-          Igen, mert itt több napot leszünk.

-          Ja, értem..

-          Egy helyszínen?

-          Nem, másik városban de az közel van, így meg kell szállnunk.

-          Na így már érthetőbb.

-          Menjünk, jelentkezzünk be.

Húztuk magunk után a bőröndöket, és befelé tartottunk a recepcióhoz. Mi leültünk, Andy pedig egyeztette a dolgokat. Beletelt egy tíz percbe.

-          Szép szálloda. –nézett körül Ash.

-          Az.. –helyeseltem. –egy palotában érzem magam szinte.

-          Annál jobb. Biztos a lakosztály is hasonló lesz ha már ez itt ilyen.

-          Remélem. –hozzábújtam.

Linda most Jake és CC közt ült, Jinxx pedig CC mellett.

-          Szerintetek külön szoba lesz?  -szólalt meg CC.

-          Nem tudom. Szerintem igen. –válaszolt Linda.

-          Jó lenne..

-          Nekem együtt is jó.

-          Végül is nekem is.

-          Én inkább azon gondolkozom, hogy ugyan lesznek-e annyian mint tegnap. –vágott közbe Jake.

-          Szerintem biztos. Ha tegnap voltak akkor ma is. –válaszolt Jinxx.

-          Sőt, még szerintem többen is.

Andy végzett a recepciónál, és három kulcsot hozott magával.

-          No mi a helyzet? –érdeklődött CC.

-          Rendbe vagyunk. Bejelentkeztem, három szobát kapunk. Az egyik enyém és Lindáé, a másik Ashé és Krisztié, a harmadik pedig a srácoké.

-          Ez így rendben is van.

-          Szerintem is.

-          És hol leszünk?

-          A harmadikon. Az az elnöki lakosztály.

-          Na. Elnökök lettünk? –mondta nevetve CC.

-          Azok.. válaszolt vissza Andy vigyorogva.

Beszálltunk a liftbe, ami szerencsére volt olyan nagy, hogy mindenki elfért benne, bár kissé zsúfolva. Felértünk a harmadikra, és kiszálltunk. Egy hosszú vörös szőnyeges folyosó tárult elénk. Rengeteg ajtóval két oldalt. Úgy közép tájon megálltunk, és Andy nyitotta azt a számút, ami a kulcson rajta volt. Ide Jake, Jinxx és CC mentek be. Szép tágas szoba volt. Szinte mint egy kastélyban. Díszes volt minden. A fiúk magukra csukták az ajtót. Andy nyitotta az azzal szemben lévőt, ez volt az övé és Lindáé. Bementek. Hasonlóan nézett ki, csak épp más színárnyalatban. Piros volt, és nem sárga. Mielőtt becsukták volna az ajtót, odaadta Ash-nek az utolsó kulcsot.

-          Hajrá.

-          Oké.

Ash kinyitotta az ajtót, amin a 333-as szám állt. Benyitott, és maga elé engedett. A szoba feketén volt tapétázva. A villany váza is fekete volt, kivéve a lámpa része. A takaró zebra csíkos volt, csak úgy mint a puha fotel.

-          Hát ezt jól eltalálták. Mint ha itthon lennék.

-          Ja.. de szép.

-          Naná.

-          Nézzünk körül.

Letettük a bőröndöt az ágy elé, és körbejártunk. Én a fürdőbe mentem. A csempe ott fehér volt, de a bútorok feketék. Ash az erkélyre nézett ki, ahonnan szép volt a kilátás. Kimentem hozzá, és hátulról átkaroltam a derekát. Magához húzott.

-          Na milyen? Felfedezted?

-          Igen. Jó.. Nekem tetszik.

-          Akkor jó.

Oldalra néztünk egy pillanatra, és megláttuk, ahogy Andy és Linda is az erkélyen állnak.

-          Hali!

-          Na! Sziasztok. Milyen?

-          Jó. El lett találva. Nagyon tetszik.

-          Nekünk is. Gondolom a srácok is elégedettek.

-          Biztos.

-          Ez így jó lesz. Tudunk kommunikálni.

-          Ja. Nem kell átmenni. Már csak az a baj, hogy a srácok a másik oldalon vannak.

-          Megoldjuk.

Az erkélyek közel voltak egymáshoz. Szinte összeértek, de nem teljesen. Úgy két méter távolságra voltak.

-          Hé.. nem ülünk össze?

-          Mármint mindenki?

-          Igen. Valamelyik szobában a három közül.

-          Nekem megfelel. És melyik?

-          Tiétek?

-          Oké. –mosolyogtunk.

-          Akkor bekopogok a srácokhoz. Mindjárt ott vagyunk.

Ezzel eltűntek az erkélyről, mi pedig tovább bámultunk kifelé. Andy már zárta maguk mögött az ajtót, majd bekopogott a többiekhez. CC nyitott ajtót.

-          Szia.. gyertek át Ash-ékhez. Tartunk egy kis megbeszélést.

-          Oké. Megyünk.

Odaszólt a srácoknak, és már kopogtak is az ajtónknál. Mi bementünk az erkélyről, és ajtót nyitottunk. Pontosabban Ash.

-          Na sziasztok.

-          Heló. –mosolyogtunk.

-          Szép szoba. –mondta CC

-          Pont a te stílusod… -folytatta Jake.

-          Ja… ez nagy szerencse. Örülök is neki.

-          Szóval, akkor ma hol leszünk?

-          Ma itt párizsban. Ma még nem lesz fellépés, mivel holnapra van kiírva. A mai napot szerintem szánjuk arra, hogy megnézzük a várost. Elvégre nem minden nap van az ember Párizsban.

-          Ez igaz. És mikor indulunk?

-          Szerintem sötétben menjünk. Kivilágítva a legszebb.

-          Oké.. Addig maradjatok itt nyugodtan.

-          Nekem jó.

Ash-el pakoltuk ki a cuccokat, Jake, és Jinxx beültek a fotelbe, Andy és Linda kiterültek az ágyon egymást ölelve, CC pedig kiült az erkélyre lábkörmöt vagdosni.

-          Te CC neked miből van a körmöd, hogy ilyen gyorsan nől? –kérdezte nevetve Andy.

-          Nem tudom.. de mindig megnő.

-          Azt vettük észre. Nemrég még a szememet csapkodtad vele.

-          Ezer bocs..

-          Áh semmi baj. Úgy látszik rájöttél, hogy hol kell.

-          Hát most perpillanat nem akartam bent. De a kocsiba még menni fog.

-          Elszóltam magam.

Mi pedig nevettünk ezen a párbeszéden. Közben sötétedett már odakint. CC is bejött, mert félt, hogy a sötétben a lábába vág.

-          Sötétedik. –Nézett ki Ash.

-          Igen.. induljunk? –kérdezte Andy.

-          Nekem mindegy.. szerintem induljunk. Még elmegyek vécére.

-          Én is.

Ezzel mindenki a helyére ment, a saját szobájába, és felöltöztünk induláshoz. Hisz éjszaka hidegebb volt még mint nappal. Még csak április volt, és ahhoz képest elég hideg időjárás. Kint találkoztunk a folyosón. Először Andy és Linda ért ki, Majd a srácok is. Mi is kész voltunk, csak Ash még mindig sminkelt, és várta, hogy melegedjen a hajvasaló. Ezért késtünk egy kicsit, de végül kiértünk.

-          Mi tartott eddig? –kérdezte Jake.

-          Hajvasalás. –válaszoltam.

-          Ash…

Mindenki rá nézett, Ash pedig vigyorgott. Elindultunk lefele a lifttel. Gyorsan levitt minket, és kimentünk a buszhoz. Andy megállt az ajtó előtt.

-          Mi az? –kérdezte CC.

-          Fent hagytam a kulcsokat.

-          Jaj Andy… sóhajtott fel mindenki.

-          Bocsi..  de várjatok. Emlékszem, hogy kihoztam a szobából, és zsebre vágtam.

-          Arra én is. –Erősítette meg Linda.

-          Én egy koppanásra emlékszem a folyosón, csak nem tudtam, mi volt az. Azt hittem, hogy fölöttünk koppant valami.

-          Jinxx, ez már ott lehetetlen, hogy mi vagyunk a harmadikon, és az épület három emeletes.

-          Jó, de a galamb kaki is koppanhatott.

-          Jó, hagyjuk. Kéne a kulcs. –sóhajtott Andy.

-          Majd én felmegyek érte. –vállalkoztam.

-          Biztos?

-          Igen. Én is emlékszem nagyjából, hogy hol koppant.

-          Akkor menj siess.

Ezzel elindultam befelé, majd beszálltam a liftbe. Az felvitt a harmadikra, ahol csodák csodájára, volt valaki. Ez végül is nem olyan nagy csoda, hisz nem a miénk a szálloda. De ennek a valakinek egy kalap volt az arcába húzva, és felém közeledett. Egy méterre megállt tőlem, és kinyújtotta a kulcsot. Érte akartam nyúlni, de elhúzta.

-          Na mi lesz nem adod ide?

-          Kérd szépen. –mondta, de itt felismertem a hangját. Ugyan ezt az ellenkező hangot hallottam a Rock Cofében, és a dupla randin is. Ő volt az a lány.

-          Te hogy kerülsz ide?

-          Inkább te hogy kerülsz ide? Ez az én helyem… te elfoglaltad.

-          Hagyjuk ezt most, add ide a kulcsot!

Itt megragadott, belökött a liftbe, és megnyomta gyorsan a földszint gombot. De nem az volt a szándéka, hogy leérjek, hanem az, hogy bent ragadjak. Ezért idő közben eltépte a vezetéket, ami az ajtó mellett futott végig. A liftben ebben a pillanatban elment az áram. Ő lement a lépcsőn a kulccsal. Érdekes módon a kalap kivételével ugyan úgy volt felöltözve, hisz a bőr cuccokat nehéz megkülönböztetni. Kiért az utcára, és odament a fiúkhoz. Arcába még mindig be volt húzva a kalap, a kulcsot pedig oda nyújtotta.

-          Na. Megvan? –kérdezte Andy.

A lány bólintott. Ash már ezt furcsának találta, de nem szólt semmit. Beszálltak a buszba. És a szokásos helyre ültek le. Ash még nem ült le. A lány ült le először az ágyra, még mindig lefele bámulva, hisz arcát nem akarta mutatni. Ash leült mellé, majd érdekes arcot vágott, bár rá se nézett. Elfogta a dühroham, és felpofozta a mellette ülőt, aki ettől leesett a földre.

- Ash! Ez mi volt? – kérdezte idegesen Andy.

- Ez nem ő!

- Miket beszélsz? Honnan veszed?

- Az ő illata nem ilyen.

- Te az illatában olyan biztos vagy, hogy képes vagy megkockáztatni?

- Higgy nekem!

- Oké, de akkor vedd le róla a kalapot.

Ash közelebb lépett, és leemelte róla a kalapot, ami eddig az arcát takarta. Ekkor mindenki elszörnyedt, hogy Ash-nek igaza volt. Ő pedig azonnal felismerte. Hirtelen végigfutott a fejében néhány gondolat. Ha ő itt van, én hol vagyok? Elkezdett ordítani, és neki is ugrott volna, ha Jake és CC nem fogják le.

-          Hol van? Mit csináltál?–itt térdre rogyott.

-          Nyugodj meg Ash. –guggolt le mellé Andy.

-          De hogyan?

-          Csak higgadj le. Megkeressük. Szerintem az épületbe van.

-          Biztos?

-          Biztos. Nem lehet máshol. Hisz onnan jött ki.

-          Jól van, akkor menjünk be, és keressük meg.

Ash-t felállították, a lányt pedig kirángatták a buszból. Bezárták annak ajtaját, és berohantak Ash után az épületbe. Megálltak a liftnél, de az nem jött a hívásra, hisz nem volt áram alatt. Viszont a levegő egyre fogyott bent, hisz szigetelt volt.