(21. rész) Úton a következő állomásig

A tömeg már óriási volt. Alig lehetett férni a busszal, de valahogy el kellett jutni az öltözőkig, hisz még smink nem volt rajtunk. A tömeg szélén haladt a busz, nagyon lassan. A rajongók ütögették a falát, és ordibáltak be nekünk.

-          Szép nagy tömeg..

-          Mármint a hadseregünk.

-          Úgy van.

-          Ha már kint vagyunk külföldön, elnevezhetnénk őket BVB Army-nak.

-          Ez jó ötlet. Franciául hogy van? –nevetett Jinxx.

-          Nem tudom, de az Angol közismert. Legyen Army.

-          Jó.

Lassan sikerült beérni a színfalakhoz. A busz úgy beállt az ajtó elé, hogy nem látszódott mikor kiszállunk a másik oldalon. Bementünk, és gyorsan elkezdtünk sminkelni, hisz már csak fél óránk volt kezdésig. Ash-nek még sokáig tartott a hajlakkozás, és a többieknek is. De kész lettek. Ekkor mi is kaptunk egy kis sminket, bár annyit nem, hisz mégis az volt a cél, hogy felismerjenek minket a rajongók. Így némi szemfesték és hajlakk után el is készültünk. Az idő eltelt.

A srácoknak készülődni kellett. Mi már ki is vonultunk a tömegbe, és beálltunk az első sorba, kezdődött lassan a koncert. Némi bemelegítés után a színfalak mögött. Először CC ült be a dobok mögé, hatalmas tapsvihar köszöntötte, és persze sikolyok. Majd Jinxx és Jake rohantak be egy gitár kezdéssel. Ash is felért a színpadra, hatalmas taps kísérte. Majd Andy még a falak mögül beszélt már a mikrofonba, ennek eredményére már a sikolyok felerősödtek. Végül ő is megjelent. Most már kezdetét vette a koncert. A God bless you című számmal nyitottak, majd jöttek sorba a számok. Végül, megint elérkeztünk a koncert végéhez. Az utolsó szám következett, ahol megint szereplők voltunk. Nehezen sikerült átvergődni a tömegen a lépcső fele, Andy felvezette az eseményt, és bemutatott minket. Jake és Jinxx ezúttal színpadon maradtak, néhol besegíteni, mert úy jobban hangzik a dal is. Mi már fel is értünk, némi segítséggel. Andy és Ash felhúztak minket. Leültünk a székre, és kezdetét vette már másodjára is a Rebel love song. Bár azt hittük mostanra már megszoktuk, mégis megint megkönnyeztük, hisz nekünk szólt. És nem lehet nem meghatódni azon, ha valaki személyesen nekünk csinálja azt, amit csinál. Akár egy mosoly, akár egy hang, vagy egy gitár szóló. Nekünk szól. Vége lett a dalnak, a szemfestékünk ismét lefolyt. Egy sorba beállt az egész banda, persze mi is, és meghajoltunk. Mindenki őrjöngve tapsolt, és kiabálták, hogy Black Veil Brides. Egyre népszerűbbek lettünk. Megint visszaszálltunk a buszba, és rögtön ledőltünk pihenni. A srácok nagyon ki voltak, de jól esett nekik a koncert.

-          Na, ennek is vége. –sóhajtott fel Andy.

-          Igen, és nem történt semmi. –tettem hozzá.

-          Jó, igen, megmondtad.. de azért lehetett volna.

-          De nem volt.

-          Azért az láttuk, hogy ideges voltál végig.

-          Most mit csináljak? Jogos.

-          Nem mondtam, hogy nem.

-          Na induljunk haza!

Erre kopogtattak a busz ajtaján. Andy kinézett az ablakon, és egy riporter állt ott. Egy rövid interjút akart még a srácokkal. Beengedtük, és már forgatott is.

-          Nos, mit szóltok a hírnévhez?

-          Nagyon örülünk neki, és reméljük egyre nagyobb lesz.

-          Hogy viszonyultok a rajongókhoz?

-          Többnyire jól.. –fordult hátra Andy Ash felé.

-          Többnyire? Kifejtenéd ezt?

-          Szeretjük a rajongóinkat persze, csak akadt némi problémánk egyel, de már semmi gond nincsen.

-          Hát boncolhatni nem fogom, valószínű nem tudunk meg  erről többet. Merre indultok tovább?

-          Spanyolországba tervezzük, onnan pedig Angliába, ha minden úgy megy, ahogy akarjuk.

-          És az lesz az utolsó állomás, vagy még lesz több is?

-          Egyenlőre ennyit terveztünk, de lehet, hogy még átalakítjuk a menetrendet.

-          Értem.. egy utolsó üzenet a rajongóknak?

-          Köszönjük azoknak akik eljöttek, és akik bíznak bennünk, szeretek minket.

-          És a BVB Army tagjai.. –szólt közbe Ash..

-          Igen..

-          BVB Army?

-          Igen, így nevezzük a rajongóink hadseregét. Egy külön sereg vagyunk, egy külön világban. Legalábbis egy épp kialakuló világban. Még be kell népesíteni.

-          Azt hiszem felfogtam. Hát köszönöm srácok.

Majd elordítottuk magunkat.. –Black Veil Brides!

-          Köszönöm az interjút.

-          Nagyon szívesen.

Ezzel kiment.

-          Na menjünk haza!

-          Menjünk.

A busz elindult, gyorsan hazaértünk. Kiszálltunk, de még a hangszereket se vittük fel, hisz rájöttünk, minek? Felmentünk a lifttel, és bementünk a szobánkba.

- Jó éjt srácok!

- Jó éjt!

Majd egy rövid vacsorával, ami egy szendvics volt, elaludtunk. Mindenki azonnal elaludt, hisz ez egy nagyon fárasztó nap volt. Hozzábújtam Ash-hez, és hallottam gyors szívverését. Elfáradt. Csak így Linda is, aki Andy-hez bújt hozzá. Így aludtunk, egymás szívverését hallgatva. Így telt az éjszaka. Békésen, és gyorsan. Reggel már a felkelő napra ébredtünk. Először Ash, majd én is.

-          szia.

-       Szia. –néztünk egymásra, bár én még mindig hozzá voltam bújva. Azóta is hallgattam a hangos dobogást.

-          Szeretsz ott feküdni?

-          Igen.. mosolyogtam.

-          Akkor feküdj. –nevetett, és ezzel még szorosabban odabújtam.

A másik szobában Linda ébredezett. Andy-t viszont még mindig nyomta az álom. Ez érthető, hisz egész este ugrált és énekelt teli torokból. Viszont az idő telt, ő pedig lassan kinyitotta már a szemét. Linda rámosolygott, és hozzábújt.

- Jó reggelt.

- Neked is.. mióta vagy fent?

- Csak egy fél órája, nem sok.

- Dehogynem! Már megint nézted, ahogy alszom?

- Igen.. – mondta szerényen Linda.

- Na nem baj, én is szoktam..

- na ugye..

- felkeljünk?

- Mennyi az idő?

- kilenc..

- Akkor keljünk.. lehet, hogy a többiek már fent is vannak.

Ez így is volt. CC, Jinxx és Jake már az asztalnál ültek, és kávézgattak.

-          És ma már indulunk is tovább?

-          Szerintem igen. Úgy van betervezve.

-          Hisz mit is csinálhatnánk már itt? –szólt közbe Jake.

-          Otthon is elvagyunk mindig.

-          Na jó, ez igaz, de az más szerintem egy kicsit. Meg hát a turnénak még nincs vége.. közeledik az időpont a következő fellépéshez.

-          Már alig várom, hogy újra tépjem a húrokat.

-          Én meg, hogy ismét kedvemre csapkodjak.

-          Szerintetek a többiek fent vannak már?

-          Nem tudom, nézzük meg.

-          Oké, csak megiszom..

Jinxx is megitta végül a kávéját, majd kimentek együtt a folyosóra. Először Andyékhez kopogtak be. Andy még az ágyból nézett fel a kopogásra, mert nem sikerült még felkelni a nagy fáradtságtól.

-          Kopogtak..

-          Hallottam, megyek kinyitom.

-          Biztos a srácok.

-          Igen, hát jogos, kelni kell.

Ezzel ki is ment egy köntösben ajtót nyitni. Haja még össze volt borzolva, sminkje pedig szétfolyt fehér arcán, de ez jelen esetben nem érdekelte.

-          Sziasztok. –köszöntötte a többieket mikor kinyitotta az ajtót.

-          Szia. Hát te?

-          Mi van velem?

-          Nyomottnak tűnsz.

-          Az is vagyok.. elfáradtam. De mindjárt felkelünk. Addig nézzetek be Ash-ékhez.

-          Oké.

Ezzel Andy visszacsukta az ajtót, a srácok pedig tovább indultak a következő ajtóhoz, ami a miénk volt. Jake kopogott.

-          Na, jöttek a srácok. –sóhajtott Ash.

-          Nyisd ki.

-          Megyek már. -sóhajtott.

Felkelt álmosan, és kinyitotta az ajtót.

-          Na, gondoltam.. –sóhajtott Jinxx is egy nagyot.

-          Mit?

-          Hogy ti is fekszetek még. Andy most küldött át hozzátok, hogy legyünk itt míg ők felkelnek.

-          Ja, hát igen.Egyesek még fáradtak.

-          Azt látom.

-          Na de gyertek akkor már. Ne menjetek vissza a saját szobátokba.

-          Oké, nekem jó.

Bejöttek. Először Ash-t láttam bejönni a folyosóról, majd kísérték a többiek is.

-          Sziasztok. – üdvözöltem őket kinyújtózva kényelmesen.

-          Szia.. hát te is élvezed úgy látom.

-          Még egy kicsit igen, de mindjárt felkelek már.

-          Te kis álomszuszék!  –mondta Ash nevetve, és rám ugrott, majd elkezdett csiklandozni. Hemperegtünk, és önfeledten nevettünk. Ezt a többiek már az asztalt körbe ülve nézték végig. Mígnem abbahagytuk, és felkeltünk.

-          Na végeztetek?

-          Igen… nevetünk.

Ezzel felöltöztem a fürdőszobában, Ash pedig ott az ágyon a srácokkal beszélgetve közbe.

-          Most miattatok nem öltözik velem.

-          Bocs.. –vigyorgott CC.

-          Semmi baj.. –ezzel felhúzta a nadrágját, majd leült, és várt engem. Nemsokára én is kiértem hozzájuk, de kellett egy kis idő míg rendbe hozom magam a tegnap este után.

-          Na itt vagyok.

-          Végre! – Ash magához húzott, így ráültem a lábára.

 Kis idő múlva ismét kopogást hallottunk az ajtón. Ash elindult kinyitni.

-          Sziasztok! –köszönt az ajtóban Andy és Linda.

-          Sziasztok.. hát ti felkeltetek?

-          Igen, erőt vettünk magunkon. Nemsokára indulunk és folytathatjuk a kocsiba…

-          Igaz, ez vigasztaló. Amúgy mikor is indulunk?

-      Hát még össze kéne pakolni a cuccokat. –közbe intettek a többieknek, mert még a folyosón beszélgettek, míg Ash csukta az ajtót.

-          Akkor szerintem már álljunk majd neki.

-          Oké, majd beszélgetünk a kocsiba..

-          Jó, akkor menjünk is.. –szólt közbe CC.

Ezzel elindultak pakolni. Mi is összehánytuk a cuccokat a bőröndbe. Minden be lett gyűrve, hisz nem volt idő rendesen hajtogatni. Idő közben már a csapot is megszereltettük, mert a turné alatt hívtuk a szerelőt. Minden készen állt. Legalább is nálunk. Andy még mindig a nyakába tartotta Lindát, hogy levegye a függönytartóra feldobott alsónadrágot. Ez sikerült is, ahogy a srácoknál is alakultak a dolgok.

-          Srácok, mindjárt ebéd!

-          Így elszaladt volna az idő?

-          Úgy látszik.

-          De hisz alig csináltunk valamit.

-          Igen, de mindig is ilyen gyorsan telt.

-          Na jó, én készen vagyok. –mondta CC.

-          Én is.

-          És én is. –vágták rá mindketten.

Ahogy kimentek az ajtón, Andy és Linda is kiléptek a sajátjukon.

-          Ti is pont kész vagytok?

-          Igen, minden bepakolva. 

-          Akkor menjünk vissza Ash-ékhez. 

Az ajtó nyitva volt, mert szellőztettünk épp. Andyék bejöttek azon.

-          Na hogy álltok? Kíváncsiskodott Andy.

-          Neee..

Tulajdonképpen nem álltunk, hanem feküdtünk egymáson.. megint belekezdtünk egy kis játékba.

-          Mi van? Kész vagyunk..

-          Ja, akkor jó. Azt hittem még a pakolás hátra van.

-          Nem, az már rég kész. Motivált, hogy utána lesz szabad időnk.

-          Végül is. .Na akkor, menjünk le..

-          Már is?

-          Eltelt az idő.

-          Nekem nagyon hiányozni fog a lakosztály.

-          Nekem is, de nincs mit tenni. Egyszer még visszajövünk.

-          Hát, nem lehetetlen végül is ha belegondolok. Remélem.

-          Mindenki búcsúzzon el a szobájától, találkozunk a lift előtt a folyosó végén.

-          Oké.

Ezzel mindenki kiment. Mi is felkeltünk, és még kimentünk az erkélyre, ahol először voltunk.

-          Na, szép volt itt az első nap.

-          Igen. –erre átölelt hátulról, forogtunk egyet, és bementünk a bőröndért. Mi értünk ki először a lifthez.

CC, Jinxx és Jake is körülnéztek még utoljára, de nekik sem kellett sok, kijöttek hozzánk, és most már együtt vártunk Andyékre. Ők még nézelődtek. Andy egy utolsó szál cigit elszívott az erkélyen, majd kidobta még akkor, mikor égett. Szerencsétlen módon, egy épp arra járó gyalogos ruhájába esett be. Ezt ő már nem vette észre, kijöttek a lifthez.

-          Na kész?

-          Kész.

Leértünk. Leadtuk a szoba kulcsait fájó szívvel, majd kimentünk a hotelból. Az ajtó előtt, egy ember ugrált, mint ha nem lenne normális, csapkodott össze-vissza. És kiabálta, „szedjétek ki szedjétek ki!” nem tudtuk mi baja. Beszálltunk a kocsiba, és az el is indult rá öt perccel.

-          Na akkor ennek is vége.

-          Igen, de most jön még a lényeg. Még két állomás vár ránk.

-          Igen, és a második a fő turné. Oda be kell szerveznünk egy változást.. valami újat. Még ezen nem kell gondolkodni, ráér. De azért valami alapja legyen. Majd törjük a fejünket..

-          Oké, jobb is mintha az utolsó pillanatban jönne az ötlet.. ki kell tervezni a dolgokat.

-          Így van.

-          És most mit csinálunk?

-          Legyen először egy ebéd, utána pedig szieszta.

-          Na az menni fog.

-          Gondoltam.

-          Mi legyen ebédre?

-          Amit hagytunk. Van még egy kis pörkölt úgy emlékszem.

-          Igen, rémlik.

-          Előszedem..

Ezzel Andy odament a bőröndhöz, és kikaparászta a tálakat.

-          Megvan, de srácok a kajákat be kéne rakni a hűtőbe.

-          Oké, majd ebéd után..

-          Egyetértek.

Ezzel leültünk enni. Andy és Linda etették egymást. Pörkölttel még nem próbálták, így elég érdekes dolgok jöttek létre. Arcukon végig folyt az összes szaft. De persze megint jött a jól bevált módszer, a takarítás. Ash érdekesen nézett rám.

-          Mit forgatsz a fejedben? –kérdeztem tőle, mint ha nem tudtam volna.

-          Találd ki.. -erre az arcomba nyomott egy csirkecombot.

-          Gondoltam.

-          Ügyes vagy.

Megettük a felét, de már nem bírtam többet enni, pedig volt még egy marhahús is, amit el kellett fogyasztani mert megromlik.

-          ez már nem fér belém.. – sóhajtottam.

-          Sebaj, majd megeszem Andyvel. Ő még éhes.

-          Edd, én addig pakolok a hűtőbe.

-          Csatlakozunk -mondták a srácok, és Linda is jött.

Mindezek alatt Ash és Andy falták a marhacombot. Borzasztóan nagy volt, így már nekik sem kellett. Végül el lett téve a hűtőbe, kicsit már megcsócsálva.

-          Na csak nem kell?

-          Túl sok. –megint elhízom.

-          Jaj Ash.

-          Tudod, hogy nekem már egy kiló is sok.

-          Tudom.

Majd segítettek pakolni. Kész lettünk úgy háromra.

-          Na végre. Ez jó sok volt.

-          Igen, de kész.

-          Legközelebb nem vásárolunk be ennyire.

-          Viszont kell az élelem ide is.

-          Az igaz. Na de mindegy.

-          Most mi legyen?

-          Pihenő?

-          Benne vagyunk.

Andy és Linda lefeküdtek a saját ágyukra, majd mi is Ash-el. Szokásosan az ablak mellé. CC, Jinxx és Jake is ledőltek külön-külön. Telt az idő, a délután. Sötétedett. Lassacskán már teljesen lement a nap. Haladtunk az úton,  a vak sötétben. Alig volt autó már, szinte csak mi jártuk az utakat. Most már mi is készültünk feküdni, hisz már ma nem érünk oda, csak reggelre. Bebújtam a takaró alá, Ash pedig mellém feküdt, és átkarolt szorosan. Szuszogása ismét az arcomat simogatta. Linda is lefeküdt már, de Andy még mindig talpon volt. A hangszereket pakolgatta, és ábrándozott, mi lesz a turné végén. Hisz már csak egy megálló van addig. Nemsokára valóra válik az álmunk. Az az álom, mire mindenki vágyik legbelül. Híresnek lenni, és átadni a világnak érzelmeinket. Andy a hosszas ábrándozás után elrakta a mikrofonját mit végig a kezében tartott szorongatva, majd bebújt Linda mellé. Gyorsan elaludt ő is. Így egyikünk se vette észre, hogy reggeledik. Egyszer csak arra ébredt fel Jake, hogy megállt a busz.

-          Srácok. –szólalt meg fáradt de erőteljes hangon felénk.

-          Mi az? –nyöszörgött Andy, közben mindenki felnézett, kivéve engem.

-          Megálltunk.

-          Már itt lennénk?

-          Szerintem igen.

Andy feltápászkodott az ágyból, és kinézett a sofőrhöz.

-          Odaértünk?

-          Igen, itt vagyunk a színpadnál.

-          Ja, tényleg. Nem lesz szálloda mer ma lesz a koncert. Köszi Joe!

Andy visszajött elmondani nekünk, hol vagyunk.

-          Srácok, ideértünk!

-          Mármint?

-          Itt vagyunk most a színpadnál. Ugye most csak egy napot maradunk. Sőt, még annyit se mert csak ma estére meg reggelig.

-          Tényleg, ezt el is felejtettem. –eszmélt fel Jinxx. Majd CC és Jake is bólogattak.

-          És már ki kell szállnunk?

-          Hát körül kéne néznünk.

-          Jó, akkor felköltöm. –mondta ezt rám nézve.

Gyengéden megsimogatta az arcom, de erre én csak enyhén elmosolyodtam, és szorosabban átöleltem. Így most már szólongatott.

-          Drágám ébredj!

-          Szia! –nyitottam ki a szemem.

-          Szia! –mosolygott rám.

-          Hány óra van?

-          Nyolc.. ideértünk madridba.

-          Már itt is vagyunk?

-          Igen, mi is erre keltünk.

-          Akkor kelek..

Ezzel arrébb csusszant, hogy fel tudjak kelni, hisz rajtam hasalt. Felültem lassan, persze ő is segített.

-          Jaj de fázom..

-          Csak mert fáradt vagy.. öltözz fel, és akkor jobb lesz..

-          Oké, remélem..

Ezzel bementem a fürdőszobába, ahonnan épp Linda jött ki már átöltözve ruhában.

-          Jó szegecses vagy.. –nevettem el magam..

-          Figyi, most a süni a menő.. –nevetett vissza.

-          Oké, észben tartom..

Erre bementem én is öltözni. Addig a srácok is felvettek egy nadrágot, és egy felsőt meg persze a többi hiányozhatatlan kelléket. Lassan én is elkészültem, és már csak a smink hiányzott. Még reggelre csak halványan sminkeltem, hisz a koncert csak este lesz. Elkészültem. A srácok már reggeliztek, mire én is asztalhoz ültem.

-          Na te is besüniztél.. –szólalt meg Linda..

-          Követem a divatot.

Mindenki nevetett, majd lassan végeztünk a reggelivel. Azt a combot is megettük, amit előző nap Ash és Andy hagytak meg.

-          Mehetünk? –kérdezte Andy már a száját törölgetve.

-          Felőlem igen.. –válaszolt Linda, majd mi is helyeseltük.

Fellálltunk, és egyenként lemásztunk a lépcsőn. Am előttünk volt, az egy nagy épület volt, amiről nem gondoltuk, hogy belülről mégnagyobb. Bementünk hát, és ámultunk az óriási területtől, ami a fele akkora színpad előtt volt.

-          Ez szép.. –bólintott CC.

-          Az.. –folytatta Ash..

-          Itt a fényviszonyok is jók lesznek.. –folytatta Jake.

-          Igen, mivel zárt..

-          És ezért lesz érdekes, mert ez lesz az első fedett területen lévő koncertünk.

-          Szerintem nem lesz sokkal másabb. –Jelentette ki Jinxx.

-          Azt mondod?

-          Azt..

-          Hát jó, úgy legyen..  –válaszotl Andy, majd felmentünk a színpadra.

Körbe jártuk, és benéztünk az öltözőnkbe is. Ez már sokkal felszereltebb volt, hisz nem most tákolták össze a színpad hátuljaként, hanem már kész szobák voltak. Tükrök, körbe megvilágítva. Fogasok, sminkasztal, minden volt.

-          Ez tetszik.. –szólalt fel Ash..

-          Na gonoltam, hogy nem bírod ki. –mindenki nevetett.

-          Jól gondotlad..

A szoba ugyanis tele volt tükrökkel, szinte minden fala. Ash folyamatosan bámulta a falat.

- Én már itt se vagyok… -jelentettem ki nevetve..

- Nana… téged azért jobban szeretlek magamnál.

- Húú ez nagy szó most.. –szólt közbe Jake.

- Ne már.. –mentegetőzött Ash, de mi csak nevettünk rajta.

- Nyugi Ash, tudom.. –ezzel átöleltem, és ő a vállamra borult.

Még maradtunk egy darabig ismerkedni a környezettel, de egy idő után visszamentünk a kocsiba, mert ki kellett pakolnunk a hangszereket. CC már vitte is ki a dobfelszerelését egyenként,  Ash, Jinxx, és Jake a gitárokat pakolgatták, Andy az álvánnyal küszködött. Én és Linda ott segítettünk ahol tudtunk. Én persze a legtöbebt Ash-nek segítettem. A koncert alatt három basszusgitárt használt, így mindet kipakoltuk. Persze mindet ki kellett próbálni, nem a hagyományos módon. Megkergetett minddel, és csapkodott. Néha túlzásba visszük, de amíg nekünk jó, addig mindenki élvezi. Andy és Linda is hasonlóképpen elvoltak. Az álvány pakolásakor a vezeték Lindára tekeredett, így Andy alig bírta kiráncigálni belőle. Inkább ahelyett csak szaladt, így Lindát maga után rántotta. CC már püfölte a dobokat javára, így ritmusra rohangálhattunk. Mindenki végzet. Elfáradtunk a szaladgálásban, így bementünk a kocsiba koncert előtt, hogy kipihenjük magunkat. Hisz ahhoz nem kis energia kell.

-          Na srácok, maradt három óránk pihenni.

-          Akkor használjuk ki, szükségünk van rá. –válaszolt Ash Andy-nek.

-          Az biztos.. –mondta Jinxx.

Ezzel lefeküdtünk pihenni. Nemsoká alvás lett belőle. A segédek már az ablakon dörömböltek.

-          Srácok.. –szólt CC.

-          Mi van?

-          Ez mi?

Andy az órára nézett..

-          A francba!

-          Mi van?

-          Mindjárt kezdünk..

-          Ajjaj..

Felpattantunk kicsit álmosan, majd berohantunk az öltözőbe. Még a smink is hátra volt, és a hangolás is. Meg persze a testfesték.. az rengeteg időbe telt, főleg CC-n és Jinxx-en. De összefogtunk, és kész lett. Elkészültünk teljesen. Már a felkonferálás is elkezdődött. Andy mikrofont kapott, és elkezdett ebszélni.

-          Mindenki itt van?

A közönség örjöngött.

- Indul a buli!

Ezzel mindenki kirohant egyszerre. A hangulat fokozódott. Mi már a tömegbe álltunk, és onnan figyeltünk az első sorból. Semmi baj nem volt, bár Ash megint szokásosan figyelt. Hirtelen a közönség felkapott mindekt, és adogattak a tömegen keresztül. A srácok ezen nagyrészt jót nevettek, de Ash kicsit rémült volt. Mi Lindával jól éreztük magunkat, hisz majdnem középpontban voltunk. Az az inkább csatlakoztunk a figyelemhez. Egyszer mikor felpörgött a hangulat, már a tömeg közepén jártunk. Lenéztem a sok emberre, épp arra aki a karomat szorongatta. Észrevettem erősebb fogását, mi szinte összeszorította a csuklómat. Egy piros műkörmös kéz volt, és egy fekete lobonc társult hozzá. Felnézett rám hirtelen, és itt megdermedtem. Ő votl az. Ő szorongatta éppen a karom, ő akiről tudom, bármire képes. Legutóbbi találkozásunkkor elég merész volt, de úgy látszik az nem volt neki elég. Hirtelen felkiáltottam. Linda odanézett, és ő is meglátta a lányt. Mindketten megijedtünk. Erről a srácok szerencsére semmit nem tudtak, hisz nem ltszódott onnan. Már túl messze voltunk. Azonban nemsokára jött a koncert vége, így vissza kellett valahogy küzdeni magunkat az első sorba a színpadhoz, hisz jön a Rebel Love song. Nélkülünk pedig nincs műsor. Kapálóztunk hát, így előrébb jutottunk egy kicsit. A lány nem engedett el, jött velünk a tömegen keresztük. Majd egy hirtelen mozdulattal kiszabadítottam a karomat, és felmentem a színpadra. Linda is ott volt már.

-          Most pedig következzék a Rebel Love song. –kiáltotta el magát Andy.

Leültünk a székekre, és kezdetét vette a produkció. Én még mindig a tömeget néztem, de persze Ash-re is figyeltem, hogfy ne lássa, baj van. Próbáltam mosolyogni is, talán nagy sikerrel. Senki nem vett észre semmit. A szám befejeződött. Mikor felálltunk meghajolni, minden elmosódott előttem, homályosan láttam, és visszhangozva hallottam a tömeg ujjongását. Hamar visszatértem, és így le tudtunk menni a színpadról.

-          Huhh.. egy újabb sikeres koncert. –sóhajtott fel Andy.

-          Igen.. és nincs semmi baj.. –folytatta Ash mosolyogva.

-          Hasonló vigyort színlelve helyeseltem, és bementünk a buszba.

Jake enni kezdett, Andy bement leszedni a sminket, Ash és én az ágyon ültünk kifelé bámulva, Jinxx, CC, és Linda feküdtek. Linda ezúttal Jake helyén a srácokkal. Rajtam látszott a zavarodottság.

-          Mi a baj? –kérdezte Ash elsimítva a hajamat az arcomról.

-          Semmi.. –mondtam bátortalanul..

-          Ismerlek.. van valami.

Már elindult a busz, mi közben lefeküdtünk az ágyra. Kiértünk a városhatárhoz. Sietnünk kellett, hisz London messze van.

-          Nos?

-          Hát..

-          Mondd el.

-          Láttam.. –suttogtam.

-          Mit?

-          Őt.

-          Mármint.. a koncerten? Mikor? Miért nem szóltál?

-          Amikor adogattak a tömegbe.. nem tudtam szólni.

-          De.. mi történt? Bántott? –ezt már hangosan mondta, mindenki felült. Linda nézett, hisz ő is látta.

-          Nem, csak megfogta a karomat. Észerevettem, mert erősen szorított. Lenéztem ki az, és ő vigyorgott rám.

-          Jaj kicsim.. biztos nagyon megijedtél..

-          Igen, eléggé, de most már mnden rendben.

-          Nincs rendbe.. követ mindekt.. ott lesz Londonba is.

-          Nem biztos.

-          De szerintem igen. Lehetetlen hogy a legnagyobb bulit kihaygja.

-          Majd most jobban vigyázok. Nem keveredünk el a közönségben.

-          Igen, kezdhetjük ezzel.. nem votl túl jó ötlet..

-          Nem történt semmi.

-          De történhetett volna, és még történhet.

Átölelt, szorosan magához szorított. Andy is kijött közbe.

-          Mi történt? –kérdezte, hisz semmit sem hallott a beszélgetésből.

-          A lány.. ott volt.

-          Az a lány?

-          Igen..

-          És.. történt valami?

-          Csak ráijesztett.

-          És ha nem ő volt?

-          De ő volt.. –mondtam..

-          Higyj neki.. –erősített meg Ash.

-          Én is láttam…- szólt közbe Linda.

-          Te is?

-          Igen..

-          És miért nem mondtad el?

-          Azt akartam hogy először Kriszti mondja el.. nem voltam benne biztos, hogy akarja..

-          Még jó, hogy rákérdeztem..

-          Akkor mi lesz most?

-          Nem tudom.. még van egy koncert.. ott kötelező megjelennünk..

-          De nekik nem.

-          Azt mondod hogy ne legyünk ott a záróbulin egy csaj miatt?

-          Ha így összefoglalod talán soknak tűnik, de tudod, hogy mi forog kockán..

-          Igen, tudom.. de ennyit nem ér meg az egész.

-          Hát jó, de akkor ki kell találni valamit mert ez így nem lesz jó.

-          Őröket nem állíthatsz oda. –nézetem Ashre.

-          Pedig az lenne a jó.

-          Dehogy… valami mást találjunk ki..

-          Figyeljetek. –szólt Andy. –először találjuk ki, hogy mi lesz a koncert menete, mert ez finálé lesz, újat kell mutatni. Ha az megvan, akkor már lehet agyalni, hogy hova tudnak menni.

-          Oké…

-          Akkor.. a színpad gondolom nagyobb és más lesz.. teljesen.

-          Nyitott vagy zárt?

-          Nyitott.

-          Akkor jó..

-          Szóval effektetk lehetnek benne. Egy kis tűzijáték? A fallen angels alatt szerintem nyugodtan mehet. Annak olyan a hangulata is.

-          És ha te közbe fel lennél lógatva, mint egy angyal?

-          Ez jó ötlet, csak akkor az emberek kétfele figyelnek. A tűzijáték nem megy a lebegéssel.

-          Akkor szét kell szedni, mert mindkettő jó ötlet.

-          Legyen a lebegés a fallen angels alatt mert az máshova nem passzol. Melyik számunk még dinamikus?

-          God bless you?

-          A refrénnél belefér.

-          Oké, és a Rebel love song marad a végén?

-          Na hát ez jó kérdés.. akkor csak ott kell lenniük..

-          Igen.. maradjunk annyiban, hogy marad.

-          Jó.. csak felturbózzuk.

-          Egyéb ötlet?

-          Van még a coffin.. –mondtam.

-          Mi van vele?

-          Az elein zongora van..

-          És?

-          Linda?

-          Ez nem is rossz ötlet.. sőt. Bevállalod drágám?

-          Hát, be.. de akkor gyakorolnom kell.

-          Van szintetizátor.. majd megmutoatom a rövid drabot.

-          És a többi szerintem mehetne végig. A rebel love song meg lehetne felturbózva egy kis csillagszóróval a színpad körül.

-          És a végén pedig lesz egy party étellel itallal meg mindennel.

-          Annyi embernek?

-          Nagy aréna lesz.

-          Oké.

Ezzel kész is lettünk. Andy elővette a szintetizátort, linda belekezdett a coffin szám eleibe. Kicsit döcögősen, de ment. Minél többször játszotta el, annál tisztább és hibátlanabb lett. Végül már teljesen ment. Még mindig Spanyolországba voltunk, de már lassan elértük a határt. Javában éjszaka volt, mikor átmentünk az alagúton angliába. Felébredtünk egy pillanatra Ash-el, és kinéztünk az ablakon.

-          Ez mi? –kérdeztem.

-          Most megyünk át az alagúton..

-          Jó mélyen vagyunk.

-          Az biztos..

Bámultunk tovább kifelé egymást átkarolva. Idő közben én kimentem vécére, de mire visszaértem Ash-t elnyomta az álom. Szegény nagyon fáradt volt. Aranyos volt, ahogy ott feküdt, a takarót lerúgva magáról. Óvatosan levettem róla, majd bebújva mellé magunkra terítetem. Mindenki aludt, vártuk a reggelt, hogy kiérjünk az alagútból. Ez hosszú időbe telt, de végül kiértünk szép lassan. Reggel felébredtünk a fényre, ami már a nap sugaraitól származott. Sokkal világosabb volt, hisz kiértünk a mélyből. Ash törölgette fáradtan a szemét, én csak közelebb bújtam hozzá. Andy magukra rántotta a takarót, hogy ne lássa a világosságot. Jinxx felkelt, és kiment a mosdóba, Jake és CC pedig regglit készítettek. Ez gyorsan kész lett, hisz rántotta volt. Nem is volt időm felébredni sem.

-          Srácok.. reggeli!

-          Már is?

-          Igen.. gyertek.

-          Oké, szép lassan..

Ash felült, én rádőltem ülve. Lassan egymásba kapaszkodva felálltunk, és kitáncoltunk a székekig. Andy is lerántotta a takarót a fejéről eközben. Ő felkelt, de Lindát inkább csak kihúzta az ágyból. Végül már mindenki ült az asztalnál és fáradtan falatozott. Már csak Jinxx hiányzott. Hirtelen kinyílik az ajtó, és Jinxx szalad ki frissen, felöltözve.

-          Jó reggelt. –kiáltotta vigyorogva.

-          Mitől olyan jó? –nyögte ki Andy fáradtan.

-          Hát ma koncert.

-          És az mitől jó?

-          Mert finálé.

-          Na hagyjuk, ezt még játszhatnánk holnapig is.

Jinxx leült, és jóízűen falatozott. Idő közben mi is felébredtünk nagyjából, és már beszédképesek voltunk.

-          szóval akkor, ha már mindenki fent van, beszéljük meg a dolgokat. –mondta Andy.

-          Oké. Először azt kéne tudni, hogy mikor is kezdődik a koncert?

-          Úgy nyolc fele. Most van kilenc, szóval rengeteg időnk van.. délig még át tudjuk beszélni, onnan meg a színpad beállításaival kell majd foglalkoznunk ha odaértünk.

-          Rendben. A fellépőruhát is ki kéne majd választani még.. meg a legfontosabb.. akkor biztos hogy a tömegbe akartok állni? –nézett rám Ash.

-          Igen, biztos. Nem lesz semmi baj, hidd el.

-          Jó, rendben van. De tényleg vigyázz.

-          Vigyázok.

-          Szóval akkor, még mikor odaértünk be kell szerezni a kötelet,  a csillagszórókat,  a tűzijátékot, az ételek már meg lettek rendelve, nem tudom mi maradt még.

-          Szerintem semmi. Majd még Linda is elgyakorolja élesben, így rendbe lesz.

-          Igyekszem majd.

Egyre közeledtünk londonhoz. A beszélgetés még javában folyt, hisz egy rakás megbeszélnivalónk volt. Egyszer csak megállt a busz.

-          Itt vagyunk? –kérdezte Jake.

-          Szerintem igen.. –mondta Andy, miközbe kinézett az ablakon.

Előre szaladtunk a sofőrhöz, hogy kiszálljunk egy kicsit körülnézni. Lementünk a lépcsőn, és egy Párizshoz hasonlító gyönyörű nagy város tárult elénk.

-          De szép.. mondta Ash, miközben beleszagolt a friss levegőbe.

-          Gyönyörű.. -folytatta Andy.

-          Most merre megyünk?

-          Hát még semerre, mert még a színpadhoz kéne odaérnünk.

Ezzel visszaszálltunk a buszra, és tovább hajtottunk a turné állomása felé. Akkor még nem hittük, hogy ez a hely, látvány, olyan meglepő lesz. Odaértünk. Egy óriási stadion tárult elénk, benne egy hatalmas színpaddal. Rengeteg reflektor, kamera, óriáskivetítő volt ott. Eddigi legnagyobb színpad amit láttunk.

-          Ez igen. –mondta CC.

-          Ennél szebbet még nem láttam. –folytatta Ash. Tartott egy tíz másodperces szünetet, majd hirtelen felém fordult.. –visszaszívtam.

-          Vártam.. –nevettünk.

-          Ismersz már..

-          Az biztos.