Megvárta
a reggelt, míg felébredtem. Lassan kinyitottam a szememet, és megláttam, hogy
engem bámul.
-
Jó reggelt. –
mondta kedvesen.
-
Neked is… hát te?
-
Nem tudtam
aludni.
-
Régóta?
-
Eléggé, de nem
akartalak felébreszteni..
-
Pedig megtehetted
volna. – erre csak vállat vont, és mondta. –De nem akartalak.
-
Hát jó, és mennyi
idő van?
-
Reggel nyolc. Felkelünk?
-
Keljünk.
Ezzel
felkeltünk, és mint mindig, most is kiültünk a nappaliba. Ott volt mellettünk
felkötve a két szív alakú gázléggömb.
-
Szép nap volt ez.
-
Igen, majd jövőre
újra.
-
Az biztos! De
előbb is lehet, hisz mindig együtt vagyunk. Nekem már ez Valentin nap.
Erre
a kedves mondatára muszáj volt reagálnom egy köszönettel. Simogattam az arcát
mosolyogva, majd megcsókoltam gyengéden. Én egy rövidet terveztem, de ő ezek
után már nem engedett el, és azt vettem észre, hogy megint a kanapén fekszünk.
Közben Andy kijött. Meglátott minket, majd megnézett közelebbről.
-
Hali!
-
Szia! –mondtuk
felváltva.
-
Ugye nem ezt
csináltátok egész éjszaka?
-
Nem, most jöttünk
csak ki.
-
Akkor jó,
megnyugodtam. – Erre elindult a fürdő felé.
Linda
követte őt, majd a többiek is kijöttek hozzánk. Mi ezt nem vettük persze észre,
mert csendben ültek le a mellettünk lévő fotelokba. Előszeretettel nézték, amit
művelünk. Majd egy pillanatra felnéztem, és megláttam a közönséget.
-
Ash..
-
Tessék?
-
Nézz oldalra!
-
Sziasztok.
-
Heló.
Majd
folytatta.
-
Na! –nyögtem fel
nevetve.
-
Mi a problémád?
–mosolygott.
-
Problémám az
nincs.
-
Jó jó, értem!
Felkeltünk,
megdörgöltük a szemünk, majd egymásnak dőltünk az álmosságtól. Közben Andy is
kijött a fürdőből, Lindával a háta mögött. Mindketten felébredtek egy frissítő
zuhanytól.
-
Na! Ti levegőt is
vesztek? –mondta nevetve.
-
Azt is kell néha
nem? –felelte Ash.
Most
már mindenki kint volt a nappaliban, felöltözve, kivéve minket.
-
Nos? Ma mit
fogunk művelni? –kérdezte Ash, már kicsit jobban magához térve.
-
Hát a tűzhelyet
rendbe kéne rakni.
-
Uff… igaz.
–szisszent fel Ash.
Bementünk
felöltözni kicsit otthonosabb cuccba, hisz úgy készültünk, hogy nem megyünk
sehova. Egy pulcsit kaptunk magunkra egy farmerrel. Majd kimentünk a konyhába,
és felállítottuk a tűzhelyet.
-
Most mi legyen?
-
Nem tudom… Áram
alá helyezni lehet, hogy nem jó ötlet. Takarítsuk le róla a folyadékot.
Ezzel
letörölgettük a dugaszt, és minden mást rajta. Majd Andy óvatosan bedugta a
konnektorba. Nem történt semmi. A
tűzhely megint működött.
-
Ash, van egy jó
hírem.
-
Mondd!
-
Nem kell újat
venned!
-
Na, fain! Mondjuk
nem mentem volna csődbe.
-
Még ha akarnál,
se tudnál.
-
Tudom, azért
mondom..
Visszamentünk
a nappaliba. Elkezdtünk tévézni egy kicsit, majd meguntuk, és beszélgettünk.
-
Szóval, ma egész
nap itthon ülünk? –kérdezte kissé unatkozva Jake.
-
Mehetnénk valahová,
csak akkor mondjatok ötletet.
-
Most elég szép
idő van…
-
Ez becsapós tud
lenni, tapasztaltuk.
-
Igen, de most nem
túrázni mennénk.
-
Hát?
-
Mi lenne, ha
leutaznánk a Balatonhoz?
-
Ez nem is olyan
rossz ötlet! –mondta Andy egy öt perc fontolgatás után.
-
Mondjuk
strandolni most annyira nincs jó idő még, tavasz van.
-
Lehet ez még jobb
is. Ki tudja? Meg hát van uszoda rengeteg.
-
Ez igaz. És hol
szállnánk meg?
-
Hát szállodában
biztos nem mert maximum három ágyasak, és nagyon kicsik is. Talán egy házat, ha
bérelnénk.
-
Olyat lehet?
-
Lehet persze! Van
sok olyan, de el kell csípni egy jót. Jó környékkel.
-
Szóval így benne
vagyunk?
-
Legyen.
–helyeselte Jinxx.
-
Ash? Nektek
megfelel?
-
Nekem mindegy,
csak együtt… mondtam.
-
Akkor ezt igennek
veszem.
-
Linda? –fordult
oda Andy mosolygó tekintettel, majd lehajolt kicsit hozzá.
-
Teljesen megfelel!
Szerintem jól szórakoznánk. Mást úgy sem tehetünk itthon.
-
Akkor legyen. Mikor
induljunk? Még ma?
-
Még ma, csak
akkor már most kezdjünk pakolászni.. mert lehet, hogy sokáig maradunk. Egy hét
biztos.
Elindult
mindenki a saját szobájába. Elővettük a bőröndöket, és pakolni kezdtünk. Egy
bőrönd közös volt. Az tele volt szemfestékkel, hajlakkal, és hasonló dolgokkal.
Elvittünk még néhány gitárt is. Ezek mind befértek a csomagtartóba a
bőröndökkel együtt. Mikor már minden bent volt, beszálltunk mi is. CC-t alig
lehetett kivonszolni a házból, mivel a dobfelszerelését nem tudtuk magunkkal
vinni. Tíz percig búcsúzott. De végül beszállt a kocsiba, és el tudtunk
indulni. Nagyon izgatottak voltunk hátul Ash-el. Megmagyarázhatatlan okokból. A
többiek csak nevettek rajtunk, és csatlakoztak az örvendezéshez. Megint
előkerült a gitár. Sok mindent csináltunk az úton, de az alvás most nem ment.
Az első fél óra volt ilyen virgonc, utána csendben bámultunk kifelé egymás
karjaiban. Telt az idő, végül elértük a Balatont, de még hosszú volt onnan az
út. Eleve nem is tudtuk, hogy hol szállunk majd meg. Egy pár percre megálltunk
a parton, gyönyörködni a tájban. Fújt a szél, egy lélek sem volt ott rajtunk
kívül. Elidőztünk ott valameddig, majd visszaszálltunk és elkezdtünk
gondolkodni.
-
Most merre?
-
Hát ugye a
szállodákat kizártuk, menjünk be a városba.
Siófokon
voltunk. Egyre beljebb mentünk az utcákon. Csendes környék volt, autó alig
járt. Mentünk, egyre tovább és tovább, mikor aztán találtunk egy kiadó házat.
Megkérdeztük a tulajt, hogy kiadná-e nekünk, és a válasza igen volt.
Kifizettük, és már be is parkoltunk az udvarra. Szép ház volt, bár belül még
nem voltunk. Majd mikor elment a tulaj, bementünk végre. Az ajtó egy előtérbe
nyílt be, csak úgy, mint otthon. Rögtön jobbra volt egy kisebb szoba. Majd
mellette még egy, csak az dupla akkora volt. Ott három ágy volt bent.
-
Na, elférünk?
Nekem tetszik, csak nem tudom, hogy elég lesz-e az ágy. Mert ahogy nézem, abból
csak négy van. Mondjuk ebből a külön
szobás két személyes.
-
Szerintem meg
lehet oldani. –mondta Ash, aki a tervezőképességével már látta is a megoldást.
-
Na, mondd
zsenikém! Ezért is szeretünk.
-
Én is szeretlek
Andy. –válaszolta nevetve. – Nos. Ha körül nézünk, a külön ágyon elfér az egyik
páros. Ugye ti vagy mi. Bent pedig három ágyon meg lehet osztozni. Kettő
ugyanis ha össze van tolva, akkor azt használhatják hárman is.. ezek lesznek
külön a fiúk. És a maradék utolsó a másik párosé. Egy személyes, de hát sose
jelent gondot összebújni.
-
Nem is rossz Ash!
-
Már csak azt kéne
eldönteni, hogy ki bújik össze, és ki lesz kényelmes helyzetben.
-
Nekem mindegy..
csajok? Ki nem szeret szűkölködni?
-
Nekem is mindegy
szerintem - mondta Linda. – Kis helyen is elférünk, ha a kanapén elfértünk.
Erre
nevettünk.
-
Ott mi is
elfértünk. Vágtam rá nevetve.
-
Igaz! Szóval?
-
Menjünk mi a
kicsire. –mondta Ash, aki szeretett volna ölelkezni.
-
Benne vagyok.
–vigyorogtam.
-
Akkor ezzel
eldőlt… Ti meg majd felosszátok.. Nézzük meg a többi helységet is, mert az is
fontos.
Andy
benézett a konyhába, majd a fürdőbe is. Mindent rendbe talált. De étel nem volt
a hűtőbe, tehát el kellett mennünk bevásárolni.
-
Van ötletetek,
hol vegyünk kaját?
-
Idefelé láttam
egy Tesco-t mondta Jake. Nincs messze, a körforgalom szélén szinte.
-
Akkor menjünk, az
pont jó.
Elmentünk
bevásárolni tehát. Persze nálunk a bevásárlás sem hétköznapi dolog. Két kocsit
vittünk, Ash beleült az egyikbe, Andy tolta, CC a másikba, ezt Linda tolta,
Jake pedig ráállt a kettőre, és így összekapcsolta. Mi pedig Jinxx-el húztuk
elöl. Így sokkal élvezetesebb volt a vásárlás. Nem szóltak ránk, mert ismertek
minket. Sikeresen bevásároltunk. Irányt változtattunk, és elindultunk a pénztár
felé. Ash és CC kiszálltak a kocsiból az áruk közül, majd kipakoltunk. Ismét sok
számjegyet mutatott a pénztárgép, de ez minket nem túlzottan érdekelt. A
pénztártól való távozás után Ash visszapattant a kocsiba, amelyik üres volt,
hisz csak az egyikbe pakoltunk vissza, és ezúttal én toltam. Néha felugrottam
hozzá, és gurultunk. Végül kiértünk a kocsihoz. Bepakoltunk, visszatoltuk a
kocsikat, majd célba vettük a házat.
-
Minden megvan?
-
Igen, azt
hiszem.. válaszolt Ash Andy-nek.
-
Majd max
visszajövünk még.
-
Így van..
Hazaértünk.
Kipakoltunk mindent, köztük a bőröndöket is. Berendezkedtünk. Ash-el a közös
saját sarkunk egészen alakult. A többiek is rendezkedtek. Majd eljött az este.
Közösen vacsoráztunk, a kanapéval körbe kerített asztalnál. Érdekesebb volt az
elkészítés, mint az evés. A hagymapucolás és az egyéb dolgok olyan otthonosnak
tűntek. Ash papírvékonyan meghámozta a krumplit, zseniális kézügyességével. Mi
persze szinte a felét levágtuk. Linda kettévágta, és elkezdte darabolni.
-
Te meg mit
művelsz? –kérdezte Andy nevetve.
-
Darabolok.
-
Látom. –még mindig
nevetett. –te eszed meg! –tette hozzá.
Itt
Linda abbahagyta amit csinált, hisz a héja még rajta volt és belegondolt a
dolgokba. Megvacsoráztunk, majd elmentünk aludni egy kis ivászat és tévézgetés
után. Andyék elvonultak a saját külön szobájukba, és kényelmesen elterültek a
kétszemélyes ágyon.
-
Te szeretsz itt
lenni? –kérdezte Andy.
-
Igen, nagyon
tetszik. Főleg veletek.
-
Akkor jó.. hát
igen.. közösen el tudunk szórakozni. Amúgy jártál már erre korábban?
-
Igen, de akkor
még nem gondoltam, hogy épp veled fogok még visszatérni…
-
Hisz még nem is
ismertél.. –nevetett.
-
Pont ezért. –majd
nevetgélve elaludtak.
Mi
is készülődtünk feküdni. Én már feküdtem is. Ash még kint volt a mosdóban. A
többiek már rég aludtak. Fárasztó nap volt az utazás miatt. Ash végzett, és
bebújt mellém. Én feküdtem belül, ő pedig hátulról átölelt. Szorosan
összebújtunk, hisz egyszemélyes volt. De nem mondhatom, hogy egyikünk sem
élvezte.
-
Na, jó lesz így?
-
Igen, még jó is
ez a kis ágy.
-
Ja, pont ezt
akartam mondani, csak le ne lökj az éjszaka!
-
Akarattal biztos
nem—nevettünk.
-
Ezzel most
megnyugtattál.
-
Akkor jó..
-
És szerinted
meddig maradunk?
-
Nem tudom.. én
szeretnék egy darabig, mert nagyon tetszik ez a helyzet.. – mosolyogtam.
-
Nekem is, nem
tagadom. Szerinted a srácok felébrednek majd a cuppogásra?
Itt
ránéztem, és elkezdtünk nagyon nevetni. De szerencsére már mindenki aludt.
-
Hát, ha erre nem
ébredtek fel, akkor szerintem arra sem..
-
Igazad lehet.
-
Na, aludjunk.
Késő van.
-
Oké, jó éjt…
-
Jó éjt.
Ezzel
elaludtunk, és megkezdődött első éjszakánk a Balatonon, közös nyaralásunkból.
Nem tudtuk, mit csinálunk holnap, nem
tudtuk, hogy kelünk fel reggel. Nem terveztünk előre sosem. Így volt az
érdekes. Telt az éjszaka. Én hajnal tájt felébredtem, de ezt nem bántam.
Éreztem a melegséget, ahogy Ash ölel, és a szellőt, ami simogatja tarkóm. Ez a
szellő az ő szuszogása volt. Néha el is mosolyodtam rajta. Reggeledett, addigra
nekem is sikerült elaludni. Ash felébredt, és kiült a konyhába eszegetni
valamit. Kiment hozzá Andy is. Ő inkább inni akart.
-
Szia…
-
Szia. Te is fent
vagy?
-
Aha,
felébredtem.. tudtatok aludni?
-
Mint a bunda.
Legalább is én. Ő még mindig alszik, tehát valószínű tudott. –válaszolta Ash. –
és ti?
-
Mi is aludtunk, már
az első öt percben azt hiszem.. jó itt azért.. A környezet is megfelel. Az idő
is szebb lett ahogy nézem.
-
Igen, és ez
szerinted alkalmas lesz a fürdésre?
-
Nem tudom,
szerintem még nem, de uszodába minden esetre szerintem elmegyünk.
-
Oké abban benne
vagyok. Megyek, visszabújok mielőtt felébred.
-
Én is.
Ezzel
lerakták, amit éppen fogtak és ettek. Ash visszabújt mellém lassan. Andy pedig
Linda mellé, aki már akkor fent volt.
-
Szia..
-
Szia.. hát te nem
alszol?
-
Nem..
felébredtem.
-
Kint voltam
Ash-el. Beszélgettünk egy kicsit.
-
És van valami
újdonság?
-
Nem, csak az volt
a téma, hogy mit csinálunk ma, de szerinte sem lesz elég jó idő a fürdésre. Szóval
lehet, hogy sétálgatunk, vagy marad az uszoda. De minek is előre tervezni?
-
Ezek jól
hangzanak. Nem kell tervezni, jön az magától.
-
Így van. –majd
Andy ismét átölelte Lindát, és pihengettek.
Ash
úgy bújt vissza mellém, hogy én nem ébredtem fel rá. Az óta is csak feküdtünk.
Míg a többiek már kimentek. Felöltözve kiültek az udvarra. Ébredeztem. Ash
észrevette, és nyomott egy puszit az arcomra.
-
Így a legjobb
ébredni. –mondtam nevetve. – szia.
-
Jó reggelt. Hát
azt elhiszem..
-
Rég fent vagy?
-
Már egy fél órája
de közben kint is voltam.. Andyvel a konyhába. De visszajöttem, hogy ne legyél
egyedül mikor felébredsz.
-
De aranyos vagy.
–mosolyogtam végigsimítva az arcát. Erre odadörgölődött hozzám.
Már
szemben voltunk egymással, de Ash helyezkedett. Hanyatt feküdt, majd magára
rántott. Elterültem rajta.
-
És így most jól
érzed magad? –kérdezte nevetve amint úgy feküdtem rajta, mintha rá lettem volna
öntve.
-
Tökéletes.
–válaszoltam.
-
Akkor jó.
Körül
néztem, és láttam, hogy a srácok nincsenek bent.
-
Többiek?
-
Kint vannak az
udvaron. Andyék meg még pihengetnek.
-
Nem megyünk ki mi
is?
-
Hogy neked milyen
fárasztó ötleteid vannak. –nevetett. – menjünk na.
Felkeltünk,
és kikukkantottunk az ajtón. Ott volt Andyék szobája is a kijárat mellett, így
észrevettek.
-
Sziasztok!
-
Sziasztok! Kimentek?
-
Igen kinézünk egy
kicsit.
-
Megyünk majd mi
is.
-
Oké.
Ash
és én felvettük a Helo Kitty-s mamuszunkat, és kiléptünk az ajtón. A srácok ott
ültek a hintaágyon.
-
Hali!
-
Sziasztok. Hát ti
már fent vagytok?
-
Valamikor fel
kell kelni.
-
Fázom.. nem
veszünk fel valamit? –kérdezte Ash.
-
De, egy kicsit én
is.
-
Akkor menjünk, te
is megfázol… én meg nem akarok megint beteg lenni.
-
Igaz, az nem
lenne jó.– eközben már vettük is magunkra a ruhát. Egy póló, egy nadrág és egy
pulcsi szinte mindent megoldott. Visszamentünk a fiúkhoz.
-
Na, kész vagyunk.
Leülni
már nem tudtunk a fiúk mellé, mert eleve két személyes kis hinta volt, és
hárman ültek benne. Ezért csak oda álltunk melléjük.
-
Szép ez a
környék… -mondta Jake.
-
Igen, szerintem
el leszünk itt egy darabig.
-
Ja.. eddig pont
erről beszélgettünk. Felelt Jinxx Ash mondatára.
Közben
Linda is kijött hozzánk, de nekik már nem volt hely. Így inkább átmentek a
teraszra a fotelokhoz. Ott volt négy fotel. Mi Ash-el nem mentünk velük, inkább
kettesben maradtunk együtt.
-
Szóval? Mit
szeretnél?
-
Jelenleg csak itt
ülni, és hozzád bújni.
-
Gyere! –mondta
mosolyogva. –ennyi?
-
Hát ez egyenlőre
jól esik..
-
Úgy értem, hogy a
mai nap mit szeretnél csinálni.
-
Ja, azt még nem
tudom.
-
Majd megkérdezzük
a srácokat.
Ők
pont jöttek vissza, és egyenest a konyhába indultak. Mi is velük tartottunk.
Leültünk bent, néhány szendvicset készítettünk, majd falatoztunk.
-
Szóval.. –szólalt
meg Andy teli szájjal. –ma szerintem sétálgassunk. Eléggé fúj a szél, nem kell
nekünk is tüdőgyulladás.. várjunk még a fürdéssel.
-
Nekem megfelel.
–mondta Ash tapasztaltan. Majd mi is helyeseltük.
-
Akkor amint
elmosogattunk indulhatunk is.
Andy
és Jinxx mosogatott, mi pedig addig készülődtünk. Ash rögtön beállt a tükör
elé, és elkezdett sminkelni. Én addig fésülködtem majd ezt felváltva. Andy
benézett egy pillanatra.
-
Nagyon szépek
lesztek. –jegyezte meg nevetve.
-
Tudjuk!
–válaszolt Ash.
Majd
kikecmeregtünk a tükör elől, és végül kijutottunk az utcára. Jake bezárta a
kaput, és elindultunk a városba. Persze kocsival, hisz nem volt kedvünk
gyalogolni. Behajtottunk egy bazár sorba. Vagyis hogy inkább csak a környékére,
hisz ott gyalogolni érdemes. Sok mindent vettünk, magunknak és egymásnak is.
Ash vett nekem egy szívecskés párnát, amire azt volt írva, hogy „szeretlek”.
Persze nagyon elérzékenyültem, és örültem neki. Én vettem neki egy csillag
nyakláncot, amibe az volt belekarcolva, hogy „I love You”. Andyék is vettek
egymásnak egy-egy karkötőt, mibe egy szív volt belefestve. Jake, Jinxx és CC
pedig hajpántokat, szegecses cuccokat, és pomponokat vettek maguknak.
Elvásárolgattuk a délelőttöt. Még talán a délutánból is belement majdnem két
óra. Ebédelni így elfelejtettünk.
-
Srácok nem kéne
indulni? –kérdezte Ash a bazársor végére érve.
-
De, indulhatunk
vissza a kocsihoz. Úgy is éhes vagyok, szerintem ti is.
-
Hát igen egy
kicsit. Elmúlt már ebédidő.
-
Éhes vagy drága?
–kérdeztem nevetve, majd átkaroltam a derekát hátulról.
-
Egy kicsit.
–válaszolta nagy mosollyal.
-
Akkor menjünk.
Elindultunk,
és végigmentünk újra a bazár soron. Még mindig volt mit venni, hisz nem tudjuk
abbahagyni a vásárlást. Végül eljutottunk a kocsihoz. Fele annyi pénzzel, mint
ami a zsebünkbe volt az utca végén.
Beültünk a kocsiba. Csend lett. Hirtelen Ash gyomorkorgását lehetett
hallani.
-
Jaj de aranyos.
–törtem ki nagy örömmel majd ráborultam.
-
Igen, aranyosan
fogok éhen pusztulni. –nevetett.
-
Megyünk Ash!
Tarts ki! –mondta Andy szintén kacagva.
-
Próbálok.
Most
nem bújtunk össze, ültünk nyugodtan. Fogtuk egymás kezét, és mindketten
elbambultunk. Kis idő múlva CC megszólalt.
-
Nem ülünk be ide? - mutatott rá egy
étteremre az út szélén.
-
De felőlem ülhetünk.
Jake
lekanyarodott, és beparkolt az étterem elé. Bementünk. Ash egy nagy adag
marhapörköltet rendelt, hisz már alig élt. Mi épedig sült krumplit és hasonló
ételeket, amik nem olyan tartalmasak. Eszegettünk, közben beszélgettünk arról,
hogy mi lesz a hátralévő időben, nem csupán a mai napon.
-
Szerintem járjuk
körbe a tavat.–vetette fel az ötletet CC.
-
Nem rossz ötlet,
sok állomás van. El lennénk, egész napos program.
-
Elmehetnénk egy
Aqvaparkba.. ha jól tudom van ott egy.
-
Ja.. füreden van…
tényleg jó ötlet lenne.. csak akkor azt ne akkor mikor körbe járjuk, hanem majd
egy másik nap komppal.
-
Komppal?
–kérdezte Jinxx.
-
Igen.. A tihanyi
félszigetnél jár. Onnan meg ha átértünk nincs öt percre.
-
Ja, értem.
-
Ma még sétáljunk
itt Siófokon, ismerjük meg jobban a várost, hisz ott szálltunk meg.
-
Jó.. menjünk le a
partra sétálni..
-
Mindenki kész az
evéssel? Akár indulhatnánk is..
-
Egy pillanat.
–vágott közbe Ash. –még rendelek pár palacsintát és mehetünk.
-
Ajj Ash..
Emlékszel mit mondtál legutóbb?
-
Nem, mit?
-
Hogy ha
meglátjuk, hogy megint tömöd magad, mint egy disznó, verjünk fejbe, és vágjuk
hozzád a kaját.
-
Igen, de ez most
más! Most nem szedek fel kilót.. remélem.
-
Te tudod, én
szóltam.
Ash
beburkolta még a három palacsintát, és elindultunk a part felé. Most már hozzám
bújt a kocsiban.
-
Jobban vagy?
-
Igen, csak most
meg mozdulni nem tudok, úgy tele lettem.
-
Én megmondtam!
–vágott közbe Andy gúnyosan nevetve.
-
Jól van na..
Odaértünk.
Segítettem Ashnek kiszállni. Andy pedig Lindát kiemelte a kocsiból, és cipelte
egy darabig, bár neki semmi baja sem volt.
-
Most én is
vegyelek fel? –kérdeztem nevetve.
-
Megtennéd?
-
Most komolyan?
–néztem értetlen fejjel.
-
Fáradt vagyok
na.. te meg nem vagy gyengének mondható.
-
Oké, rendben!
gyere..
Ezzel
felpattant a hátamra, és egy darabig vittem.
-
Hát ti mit
műveltek? –kérdezte CC.
-
Fordított nap
van. –mondtam gúnyosan.
-
Ash.. de rossz
vagy te! A csajod cipel?
-
Ebben a
helyzetben elfogadható.
-
Mintha nehezebb
lennél… -mondtam, hogy kicsit odapörköljek neki.
-
Ne szórakozz már
velem.
-
Én, soha.
-
Biztos csak az
étel, majd kiadom. –nyugtatgatta magát.
-
Te tudod.
-
Na, tegyél le.. nem
árt ha gyaloglok egy kicsit, talán lemegy belőle.
-
Oké. –örültem,
hisz ez volt a célom.. rám nézett félénk tekintettel..
-
Nyugi már! Nem híztál
semmit..
-
De igen..
-
És ha igen akkor mi
van? Így is úgy is szeretlek.
-
Aranyos vagy.–mosolygott.
Sétáltunk
tovább a parton.
-
Hát ez nem
alkalmas fürdésre. –állapította meg Ash.
-
Hát ez még nem.
–Andy egyetértően csóválta a fejét.
-
Forduljunk
vissza?
-
Forduljunk.. mire
a kocsihoz érünk este lesz.
Ezzel
visszafordultunk, és ezúttal Ash vitt, hogy ezzel is eddzen egy kicsit. Fél óra
volt mire elérkeztünk a kocsihoz. Ash letett, beszálltam, majd ő is, és a
többiek is. Andyék most hátra ültek hozzánk kivételesen. Linda Andy lábára ült,
én pedig Ashére, és így utaztunk hazafelé. Kis idő múlva visszaértünk a házhoz.
Jake kiszállt az autóból, kinyitotta a kaput, majd visszaült, és beparkoltunk a
kocsival. Mikor ez megvolt, Jinxx már csukta is a kaput. Mikor kiszálltunk az
eső eleredt, és rohantunk be. Bent levettük a kabátot, és mentünk egyenként
dolgunkra. Andy a konyhába igyekezett Lindával és Jinxxel. CC a mosdóba sietett
be. Jake pedig még kint maradt a kocsiban, hogy összepakoljon néhány cuccot. Mi
Ash-el bementünk, ledőltünk az ágyra, és csak beszélgettünk.
-
Lusta népség.
–mondta Andy.
-
Az.. –felelt Ash
fáradtan.
Egymással
szemben feküdtünk, orrunk és homlokunk összeért. Kicsit elszenderedtünk. Andyék
közben nagy munkában voltak egy lábas halászlé elkészítésével. Már addigra Jake
is csatlakozott hozzájuk.
-
Hát ezekkel mi
van? –kérdezte Jake.
-
Lusták.
-
Majd nem kapnak.
-
Jó ötlet!
Nevettek
ezen, majd később mikor elkészültek Andy bejött hozzánk, és megveregette Ash
fenekét.
-
Kelj fel!
-
Mi van?
-
Kaja van.
-
Ja jó.. –felkelt,
majd én is vele.
-
Nem kaptok!
–kiabált be Jinxx.
-
Vicces!–mondta
Ash.. mondjuk lehet, hogy előnyömre válna..
-
Ash, ne csináld
ezt.. –sóhajtozott Andy. –gyere inkább enni.
-
Menjünk. –mondta
nekem majd felhúzott.
Kimentünk
a többiekhez.
-
Szép munka
srácok!
-
Köszönjük Ash,
legközelebb ti főztök..
-
Azt már nem!
–kiáltott fel Andy.. Mindenki értetlenül nézett. – csak nem akarunk kárpótlást
fizetni a tűzhely miatt, és esetleg más tönkretehető dolgok miatt.
-
Ja, igaz.
-
Na.. még jó, hogy
ilyen szerencsétlen vagyok a konyhába, nem kell főznöm.
-
Nem nem kell Ash.
Neked nem szabad!
-
Nekem mindegy.
–nevetett.
-
Majd Kriszti
főz.–mondta Jake.
-
Na nem.
–tiltakoztam.
-
Van benne
igazság, eléggé hasonlítanak, ki tudja? –fejtette ki Andy.
-
Ja.. lehet, hogy
ugyan úgy robbantgatna. –kapcsolódott be CC.
-
Ne kockáztassunk
szerintem.
Befejeztük
az evést. Linda és Andy maradt mosogatni, velem és Ash-el.
-
Na, a mosogatás
része kész. Ti jöttök! - Mondta Andy.
-
Jól van,
bevállaljuk. Talán egyben maradnak a dolgok..
-
Azért…
Ezzel
bementek a szobába.
-
Na, milyen volt
ez a nap? –kérdezte Andy miközben odafeküdt Linda mellé.
-
Nagyon jó, bár
lehetne jobb idő is.. de az ajándékoknak nagyon örülök..
-
Igen, majd lesz
ég jobb, és akkor majd elmegyünk fürdeni.. hallottad mit beszéltünk..
-
Mit?
-
Tudod a Füredet,
hogy átmegyünk Tihanyhoz.
-
Ja, igen! Annak
nagyon örülnék.
-
Csak ahhoz
tényleg jobb idő kell meg még a Balatonban is jó lenne megmártózni.
-
Igen, az lenne a
legjobb.
-
Viszont arra
gondoltam, hogy talán kereshetnénk egy benti medencét, vagy egy uszodát.
-
Az nem lenne
rossz.
-
Nem, még ilyen esős
időben is használhatnánk, majd holnap körülnézünk.
-
Oké, benne
vagyok.
Mi
addig Ash-el már rég törölgettünk. Nem mondom, élveztem, hisz ezt is együtt
csináltuk nevetgélve, mint minden mást. Miközben törölgettünk, lökdöstük
egymást a fenekünkkel, és ugráltunk. Egyszer Ash úgy meglökött, hogy a tál
kirepült a kezemből fel a magasba. Ő ezt észrevette, és felugrott érte, hogy
elkapja. Sikerült is neki.
-
Ez ügyes volt
-mondtam.
-
Köszi, legyünk
óvatosabbak. –mondta nevetve, de még mindig lökdösődve.
Helyükre
tettük a tálakat, majd bementünk a szobába, és ledőltünk.
-
ez jó volt.
-
aha..
-
Holnap?
-
Majd a többiek
eldöntik, nekem mindegy.
-
Végül is.
-
Aludjunk.
-
Te is elfáradtál
ugye?
-
Eléggé.
-
Akkor aludjunk.
Jó ékszakát.
-
Neked is.
Átölelt, majd egymás arcába szuszogva elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése