(10. rész) Valentin nap

Elkezdtünk készülődni. Ash egy ünnepélyesebb fekete nadrágot vett fel, amin alig volt néhány lyuk. Én pedig egy fekete ruhaszerűséget húztam magamra. Csak úgy mint Linda. Csak épp neki Piros volt. Andy is kicsípte magát, egy öltöny kabátjával, és egy hasonlóan lyuk nélküli farmerral. Mindenki belőtte a séróját, és sminkelte magát. Most én és Linda egymásnak segítettünk, Ash és Andy úgyszintén. Nem akartuk az indulásig látni egymást.

-          Úgy izgulok. –mondta Linda szinte remegve.

-          Én is. de biztos jó lesz.

-          Biztos.. Így, hogy elképzelem. Bár már voltunk randin mindketten, de ez valahogy nem ugyan az.,.

-          Talán mert most van a hivatalos napja.

-          Talán. Ez hogy áll? –kérdeztem egy nyakláncra célozva.

-          Jól, tedd fel!

-          Oké.

Kisminkeltük magunkat, és össze hajlakkoztunk mindent. Végül elkészültünk. Andy Ash-el a saját szobájában készülődött. Ott is tiszta hajlakk volt minden. Aztán ők is elkészültek. Kijöttek a nappaliba, ahol már vártuk őket. Ash átkarolt.

-          Gyönyörű vagy! –mondta mosolyogva.

-          Te is! Válaszoltam vissza nevetve.

Andyék is hasonlóan fogadták egymást. Mikor már megszoktuk egymás kinézetét, elindultunk a furgon felé az udvarra.

-          Jó szórakozást. –mondta CC.

-          Köszönjük!

Beszálltunk a furgonba. Most Andy vezetett. Mint régen. Linda beült mellé előre, és mi pedig a szokásos helyünkre hátul..

-          Ti már megint elhúzódtok?

-          Szeretjük ezt a helyet.

Andy csak nevetett.

-          Ash, ölelj át!

-          Nem kell kétszer mondanod. –és most?

-          Valóra váltottam az álmod.

Elgondolkodott, majd rájött a dologra. Nevetni kezdett.

-          De drága vagy.. köszönöm. 

 Linda közben Andy kezét fogta, hisz nem szoktak külön ülni, így nem bírnak ki ennyi időt külön. Ash ezért is nem vezet. Mert még épségben oda szeretnék érni. Idő közben beértünk a parkolóba. Andy lassan leparkolt, és kiszálltunk. Párban, kézen fogva mentünk be az étterembe. A hely tényleg puccos volt. Mindenki szmokingot viselt és hasonló cuccokat. A fény az asztalokon lévő gyertyáktól származott, és minden piros volt tele szívecskékkel az alkalomhoz megfelelően. Leültünk az asztalunkhoz, amit négy személyre foglaltunk le. Egymással szemben helyezkedtünk el én és Ash, Andy és Linda. Hamar hozták az ételt. Az asztalon átnyúlva kézen fogva ettünk.

-          Hát, Boldog Valentin napot! –szólalt meg Andy a csendben.

-          Boldog Valentin napot. –válaszolt Linda mosolyogva.

Erre koccintottunk, majd mi is megismételtük az előttünk szólókat. Az ebéd után még pezsgőztünk egy kicsit. Majd Andy és Ash hirtelen kivonultak. Nem tudtuk, hogy mi lesz most, hogy mire készülnek. Majd egy öt perccel később feltűntek a színpadon. Nem hittem a szememnek. Én szóltam Lindának, mert ő háttal ült.

-          Fordulj meg!

-          Ne már! Mire készülnek ezek?

-          Fogalmam sincs.

Csak néztük, ahogy állnak a színpadon, és mindenki őket nézi.

-          Figyelem emberek! Mi vagyunk a Black Veil Brides két tagja. – itt sokan felsikítottak és tapsoltak- és most szeretnénk elénekelni egy számot két lánynak, akik nélkül az életünk üres lenne. Jól gondolom Ash?

-          Teljes mértékben Andy!

-          A számunk tehát saját szerzemény. A Rebel love song!

Mindenki tapsolt, mi pedig ott álltunk már a színpad előtt. Belekezdtek a dalba. Ash gitározott és énekelt, Andy pedig szokásosan csak az ének részt adta elő. Nagyon tetszett nekünk. Könnyes szemekkel egymásnak dőlve néztük a fiúkat. Majd felhívtak a színpadra a szám végén, és megköszöntük nekik.

- Nagyon szeretlek. –jelentettem ki szinte sírva. Így tett Linda is. A többiek még mindig tapsoltak.

Egy óvatlan pillanatban, mikor senki sem figyelt, és már mi is elengedtük egymást, valaki megragadta a lábamat, és megpróbált lerántani a színpadról. Eléggé a szélén álltam, így sikerült is. Szerencsére nagyon nem ütöttem meg magam, de elég nagyot estem. Akkor néztem oda, ki áll mellettem. Az a lány volt az, aki a legutóbbi koncerten is lökdösött. Miután lerántott a színpadról, megpróbált felmászni a helyemre, mondogatva: - Ez nekem szólt!

Ash nagyon magas idegi állapotban figyelte végig a dolgokat. Leugrott hozzám azonnal, és idegesen kérdezgette, hogy nincs-e bajom. Válaszoltam, hogy semmi baj, szerencsésen estem. A lány még mindig ott állt a színpadon. Mikor Ash meggyőződött arról, hogy semmi baj, felnézett a színpadra, és akkor tudatosult benne, hogy ez ugyan az a lány. Eddig még nem foglalkozott vele, mert túlságosan megrémült. De most tisztán látott. Mérges tekintete szinte leütötte őt a színpadról Lassan felállt, felmászott, és megragadta. Elkezdett ordítani, és idegesen ráncigálta közben a lányt. Andy közbe vágott. -          Ash ne! Állj!

-          Megmondtam, hogy ne lássalak többé, és hogy ne merj hozzáérni. Nem megmondtam?!

-          Ash! -Kiáltottam fel én is, de ő csak egy pillanatra nézett rám és tovább folytatta az ordítozást. Ezért inkább felmásztam hozzá, és megpróbáltam leállítani.

Az őrökkel Andy-nek sikerült elvitetnie a lányt, Ash-t pedig lefogtam és nyugtatgattam.

-          Ash, Figyelj! Ez a mi napunk. Ne engedd, hogy elrontsa.

-          De már megtette.

-          Nem, nem rontotta el. Még ezt rendbe lehet hozni.

-          Hogyan? –átölelt.

-          Menjünk máshova is! Mit terveztetek még?

-          Nem tudom.

-          Menjünk le a színpadról.. gyere!

A közönség tapsolt. Hisz végignézték a jelenetet, és mindent hallottak is. Leültünk a helyünkre.

- Megnyugodtál Ash? –kérdezte Andy törődő tekintettel.

- Igen, azt hiszem.

- Akkor szerintem folytathatjuk a napot. Menjünk.

Elindultunk kifelé. Már sötét volt odakint. Sétáltunk egyet a Duna parton, hisz ahol voltunk, az egy hajón lévő kivilágított étterem. Minden szép fényes volt. A part ki volt világítva. A víz tükre fénylett a holdtól. A csillagok tisztán látszódtak az égen. Most már Ash is jól érezte magát. Felkapott a hátára, és úgy mentünk tovább. Andyék pedig mögöttünk jöttek élvezve a szép estét. Majd visszafordultunk, és elindultunk a kocsi felé. Visszafelé is ugyan olyan szép volt minden. Beültünk a kocsiba, és haza hajtottunk. Otthon a három srác szinte végig aludta az egész napot. De megvoltak.

-          Sziasztok! Na, milyen volt? –érdeklődött CC.

-          Nagyon jól éreztük magunkat.  –válaszolt Andy. – a legnagyobb részben.. –tette hozzá

-          Na, történt valami?

-          Nem, csak megjelent a csaj, aki a múltkor ott volt a koncerten és galibát okozott. De megoldottuk.

-          Na! Mi történt?

-          Énekeltünk, végül mikor már ők is a színpadon álltak a lány lerántotta Krosztit a színpadról mondván, hogy ezt ő érdemelte volna.

-          Ne mondd már! –Szörnyülködött Jinxx.

-          De igen, de szerencsére nem történt nagyobb baj. Csak Ash rettentően ideges lett.

-          Azt eltudom képzelni.

-          De honnan tudta, hogy ott lesztek?

-          Nem tudom, valószínűleg csak egy véletlen egybeesés már megint. De kezdem én is unni. Remélem nem lesz több hasonló helyzet.

-          Hát reméljük.

Közben letettük a szív alakú piros lufikat, amiket kaptunk Lindával.

-          Na, én megyek zuhanyozni. –Jelentettem ki.

-          Menj csak. Mondta Ash, aki bement a szobába.

Innen a szokásos dolgok jöttek. Mindenki elvégezte az esti dolgokat, és lefeküdtünk aludni a hosszú nap után. Persze a srácoknak nehéz lesz aludni az egész napos pihenő után, de valószínűleg azért megoldják. Mi még álmosan beszélgettünk.

-          Na, tetszett? A borzalmaktól eltekintve..

-          Igen, nagyon.

-          Biztos jól vagy?

-          Persze,  nem estem akkorát.

-          Ha még egyszer meglátom..

-          Nem teszel semmit… - fejeztem be a mondatot.

-          De már másodjára tesz benned kárt..

-          Igazából még kárt nem tett.

-          Na jó,  inkább aludjunk!

-          Jó éjt.

-          Neked is.

Lassacskán álomba szenderültünk. Andy is váltani akart még pár szót Lindával elalvás előtt.

-          Annyira szeretlek! Olyan jó volt a mai nap.

-          Igen, én is nagyon élveztem.

-          Örülök neki. Aludjunk, elfáradtam egy kicsit.

-          Én is.

-          Szép álmokat…

-          Neked is. –Andy elmosolyodott, majd pár perc múlva elaludt.

Mint mindig, most is nagyon gyorsan telt az éjszaka. Kivéve Ash számára, aki hamar felébredt, és nem tudott aludni. Csak nézte, ahogy én alszom.