(5. rész) A kivételes nap

Ash mindenkit felvert a visítozásával, de örültek neki.. Felöltöztünk, merthogy még épp pizsamában ugrándoztunk.. Majd együtt megreggeliztünk. Linda és Andy kimentek a konyhába még hozni pár dolgot, de közben beszélgettek.. Andy felvetett egy ötletet..

-          Figyelj, mi lenne, ha ma kettesben mulatnánk? –Linda elmosolyodott.

-          És a többiekkel mi lesz?

-          Egy napot kibírnak..

-          Megmondjuk az igazat?

-          Aha.. ma mindenki azt csinál, amit akar.. Ash és Kriszti biztos el lesznek együtt, a srácok meg majd kocsikáznak, vagy nem tudom.. biztos van már mindenkinek dolga a magánéletében ..rég váltunk külön..

-          Akkor nekem megfelel. És hova mennénk?

-          Nem tudom. Beülünk először enni valahova aztán majd eldöntjük..

-          Oké..

És visszajöttek hozzánk be a nappaliba.. Andy már mondta is az ötletét..

-          Srácok..

-          Mondd..

-          Mi lenne ha ma mindenki a saját útját járná? Nagy baj lenne?

-          Dehogy is.. –mondta CC- nekem még van pár elintézni valóm a városba úgyis..

-          Én meglátogatom a szüleimet.. –Mondta Jake.. –olyan rég láttak már..

-          Én pedig hazanézek.. rég voltam otthon.. –vágott közbe Jinxx.

-          Fain, akkor mindenki el lesz. Ti ketten gondolom el lesztek ketten..

-          Persze.. –válaszolta Ash mosolyogva..

-          Akkor jó.. reggelizzünk, és mindenki induljon, amerre akar..

Ez így is lett. Evés közben jól szórakoztunk, végre Ash is tudott velünk nevetni. Nagyon jól érezte magát az egy hét kihagyás után. Hiányzott neki a vidámság. Az evést befejeztük, Jinxx el is indult. Gyalog ment, mert közel lakott. Jake is elindult, ő busszal ment, mert pont oda vitte. CC pedig elvitte a kocsit, mert sokfele kellett mennie.

-          Indulhatunk? –vonta kérdőre Lindát Andy, mikor már mindketten a motoron ültek.

-          Igen. –válaszolt Linda, aki erősen karolta át Andy derekát.

Mi Ash-el otthon maradtunk inkább, élveztük, hogy miénk a ház.

-          Mit is ígértél nekem? –kérdezte Ash. De én nem tudtam már, hogy miről van szó.

-          Mikor?

-          Mikor a kocsiban ültünk, vagy inkább feküdtünk, de ki kellett szállni..

-          Ja,… emlékszem.. Hogy folytassuk még..

Azzal Ash már át is karolt, és a földön folytattuk amit abbahagytunk.

Linda és Andy közben megérkeztek az étterembe. Andy leparkolt, és bementek. Játszotta az udvariast, aki kinyitja Linda előtt az ajtókat, és kihúzza neki a széket. Linda erre csak mosolygott. Leültek enni.

-          Akkor ez most egy randi? –kérdezte Linda érdeklődő vigyorral az arcán.

-          Úgy is mondhatjuk, igen hasonló.. de afféle rocker randi inkább. Nem hiszem hogy tudnánk kulturáltan viselkedni..

-          Ezt szerintem jól gondolod.. –mosolyogtak.

Evés közben próbálgatták kitalálni, hogy mi legyen a nap hátralévő részében. Végül arra jutottak, hogy elmennek egy közeli tóhoz csónakázni. Miután befejezték az ebédet, fel is pattantak a mocira, amivel elszáguldottak a tóhoz. A táj nagyon szép volt, kellemes szellő fújdogált.

-          nem fázol? –kérdezte Andy mosolyogva.

-          Nem..

-          Oké akkor szálljunk be.

Ezzel beszálltak egy csónakba, és bementek a tó közepére.

-          Jó végre kettesben lenni.

-          Igen.. így teljesen más..

-          szeretlek... –mondta Andy csillogó szemekkel lindának.

-          Én is nagyon.. –Linda végigsimította Andy arcát, és megcsókolta.

Telt az idő. Andy kievezett a partra, és elrobogtak a Duna partra. A látvány nagyon lenyűgözte Lindát. A nap épp lemenőben volt, a tó felszíne csillogott. Sétálgattak a Duna parton, kézen fogva.

-          Szép nap volt..

-          Igen.. köszönöm..

-          Én is.. –mosolyogtak egymásra.

Mindenki indult haza. Ash és én azóta abba se hagytuk, amit elkezdtünk, csak épp felkúsztunk egy fél óra elteltével a kanapéra. Lassan Hazaértek a többiek. Először Linda és Andy nyitottak be. Mi nem hallottuk, mert belemélyedtünk a dolgokba. Andy rákönyökölt szép csendben a kanapéra, majd hirtelen megszólalt magas hangnemben..

-          Szép jó napot!

Ash leesett a földre, én meg rá, mert magával rántott.

-          Cseszd meg Andy! Kiáltott rá nevetve Ash..

-          Látom elvoltatok..

-          Eléggé.

Andy mosolygott, Linda is nézett, majd megszólalt.

-          Vérzik a szád Ash?

-          Nem tudom… -nevetett .. és én is..

-          Jó hosszan mulatoztatok.. Mégis mennyi ideig?

-          Mióta elmentetek.

-          Ne mondjad már.. ezt nem hiszem el..

-          Pedig hidd el..

-          Nem lehet titeket magatokra hagyni..

-          Dehogy nem. .most is elvoltunk..

Andy még mindig értetlenül nézett maga elé, közben CC is beparkolt.

-          sziasztok.. –köszönt CC .

Majd Jake és Jinxx együtt értek be a kapun. Heló! Na milyen volt a napotok?

Nagyon jó.. –válaszolt Jake kérdésére Andy.. –főleg Ash-éknek. –folytatta a mondatot. Jake ránk nézett, és látta Ash száján akkor már folydogáló várcseppet.

-          Hát veled meg mi történt?

-          Na ez az.. –vágta rá Andy nevetve..

-          Kicsit túlzásba vittük a mulatozást..

-          Na de mégis..

-          Kisebezték egymásnak.. –válaszolt Andy.

-          Ja. Értem.

-          Ez durva. –tette a megállapítást CC.

Mi még mindig a földön ülve néztünk fel rájuk. De idővel Ash felállt, és engem is felhúzott.

-          Vacsi?

-          Oké, éhes vagyok..

-          Én is..

Mindenki helyeselt. Mi Ash-el egymásra néztünk, és mindketten ugyan azt gondoltunk, hogy hogy fogunk enni. És elnevettük magunkat. Leültünk az asztalhoz. Rendeltünk estére egy kis Hawaii pizzát, többet is, mert heten hamar beburkoljuk.. Vártuk a pizzafutárt. Mikor csengetett Andy szaladt ki, Jinxx pedig ülve ugrált és tapsikolt, mint egy kisgyerek. Mind nevettünk rajta. Elkezdtünk falatozni. Ash jajgatott, mert miközben evett, a száját törölgette még. Én szerencsére megúsztam egy kis kidörgölt ajakkal.

-          Várj segítek.. –mondtam neki nevetve.

-          Etetni akarsz? –nevetett ő is.

-          Aha..

-          Oké..

Megfogtam a pizzát, ő még törölgette az állát, én pedig adtam neki az adagokat.

-          Még rágni is nehéz..

-          Mindenki előtt ne gusztustalankodjunk.. -nevettünk.

-          Oké, lehet, hogy jó ötlet..

-          Na.. mondd, hogy áá..

-          Ááá..

Mindenki nevetett rajtunk ahogy á-gattunk egymás felé. Befejeztük az evést. Mentünk feküdni. Mindenki a saját szobájába, ahol szokott. Kivéve persze Lindát és engem, mert mi értelem szerint a srácoknál aludtunk.

-          Annyira jó, hogy meggyógyultál..

-          Én is örülök, végre sminkelhetek..

-          Jaj Ash..

-          De most komolyan.. mikor belenéztem abba a tükörbe majdnem leestem a székről..

-          Nekem mindegy, hogy hogy áll a hajad vagy hogy mennyire karikás a szemed oké?

-          Tudom csak rosszul éreztem úgy magam..

-          Értem én.

-          És ne haragudj, hogy nem hagytalak aludni..

-          Ne csináld már..

-          De tényleg.. ígérem többé nem leszek beteg..

-          Ez jó, ha megígéred, de azt fogd fel, hogy nem jelentettél terhet..

-          Oké, rendben.. legyen.

-          Szeretlek.. jóéjt..

-          Én is..ha tudnád mennyire.. –tette hozzá de én már aludtam. Szorosan átölelt, és őt is elnyomta az álom.

Másnap reggel volt. A nap már majdnem felkelt. A többiek még aludtak de Ash felébredt, és véletlen engem is felébresztett.

-          Jaj ne haragudj..

-          Dehogy..

-          Nem akartalak felébreszteni.

-          Semmi baj.. –átöleltem..

Még egy darabig ültünk az ágyban, hátradőlve, betakarva.

-          Jobban van a szád? –törtem meg hirtelen a csendet.

-          Igen.. egy kicsit talán. –mondta nevetve.

-          Legalább már nem vérzik.

-          Ez is egy oldala a dolognak,..

Majd gyengéden adtam rá egy puszit.

-          Sokkal jobb, így meggyógyulok hamarosan. –mondta nevetve.

-          Akkor folytatom.

Kicsit megint belemerültünk a dolgokba, de abba kellett hagynunk mert megint mintha felszakadt volna a heg. Kimentünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a tévét. Elkezdtünk alatta reggelizni. Közben a többiek is kijöttek. Linda még Andynek volt dőlve egy kicsit. Nem sikerült felébredni rendesen. Szegény Andy így is alig vánszorgott a lábán. Lassacskán a többiek is kijöttek.

-          Ma együtt töltsük a napot? –érdeklődött Jake.

-          Szeretném, meg hát ezeket nem lehet még egyszer magukra hagyni. –válaszolt Andy.

-          Igaz..

-          Akkor? Mi a program..? És nem CC, nem túrázunk. –szögezte le Andy.

-          Jólvan.. nekem is elég volt belőle. –válaszolt CC nevetve.

-          Helyes. Szerintem ma menjünk el egy bulizóba, és adjunk egy hirtelen koncertet.

-          Ilyet szoktatok? –vontam kérdőre.

-          Igen. Ilyenkor meglepetés vendégek vagyunk.

-          Rendbe van, nekem megfelel. És hova mennénk?

-          Van egy hely ahol rendszeres fellépők vagyunk, és bármikor mehetünk oda. Ez a Cinema Rock cofé.

-          Jól hangzik.