(4.rész) Betegeskedés

 Ezzel kifejezte sajnálatát felém, mert nem akart fájdalmat okozni. Andy magához húzta a fejét.

-          Légy óvatosabb máskor..

-          Az leszek.. –felelt Ash..

-          Ismerd be, hogy rosszul vagy.. –suttogtam oda neki.

-          Mivel lesz az jobb neked?

-          Megkérdezhetem, hogy mit érzel..

-          Oké, beismerem..

-          Tehát?

-          Tehát?

-          Mi fáj?

-          A torkom nagyon.. és egy kicsit a tüdőm szúr azt hiszem..

Magamhoz húztam, és simogattam az arcát..

-          Elmegyünk orvoshoz..

-          Nem!

-          De igen Ash! Ez lesz az első, amint hazaérünk. –szólt közbe Andy.

-          De..

-          Nincs vita..

-          Rendbe van…

Megint telt az idő.. Beértünk az udvarra. Jake leparkolt, Ash pedig köhögve szállt ki a furgonból. Gyorsan beszaladtam vele, hogy le tudjon feküdni. Andy beszaladt utánunk, és látta, ahogy betakargatom Ash-t.. rögtön orvost hívott, mert ez jobb ötletnek tűnt, mint hogy Ash elszenvedje az utat.. A többiek is besiettek hozzánk. Az orvos hamar kiért.. bejött, és megvizsgálta.. Ash ennek nem túlzottan örült, mert nem szereti ha idegenek piszkálják.. de muszáj volt neki tűrni.. Én bent maradtam vele.. Andy is szeretett volna, de inkább kiment Lindához a nappaliba. Néha-néha benézett, hogy mi a helyzet, de a vizsgálat hosszú volt. Majd az orvos végzett, és kimentünk a konyhába..

-          Mindjárt jövök.. –mondtam Ash-nek, aki bólogatott erre.

-          Nos? Kérdezősködött Andy.

-          Mégis hol hűlt meg ennyire? –kérdezte az orvos.

-          Túráztunk és adódott egy kis probléma.. Megázott.

-   Értem.. nos a helyzet nem túl rózsás.. –elkerekedett a szemem, mire Andy magához szorított vigasztalásképp. –van egy elég erős tüdőgyulladása. Maradhat itthon, ha rendszeresen ápolni fogják.

-          Emiatt ne aggódjon.. ez természetes..

-          Nagyon nehezen múló náthát kapott, és vigyázni kell rá.. Melegen kell tartani. Ez eltarthat két hétig is..

Sorolta tovább az orvos a teendőket, én a fejemet fogtam, és egyre jobban féltettem őt, ahogy hallottam bentről a köhögését. Az orvos elment, Andy pedig nyugtatott, és egy kis nyugodtság látszott rajta. Azt mondta, hogy vészelt már át ennél nagyobb dolgokat is, és ez is menni fog neki. Beszaladtam hozzá, és ráborultam. Ő pedig átkarolt.

-          Na mi a bajom?

-          Van egy kis tüdőgyulladásod.. –Ash rám nézett kissé bánó tekintettel, majd hozzátette.

-          Remek.. akkor a hangom is elmegy lassan.

Ezt jól gondolta, mert egyre rekedtebb lett.

-          Könyörgöm.. én vagyok a háttérénekes..

-          És a jelenlegi beteg.. Úgyhogy pihenj..

-          Melegem van.. Kitakarózhatok egy kicsit?

-          Nem.. Azt mondta az orvos, hogy melegen kell tartani..

-          De..

-          Ash!

-          Oké..oké..

Közben a többiek is bejöttek hozzánk.

-          Ezt jól megcsináltad haver..

-          De nektek semmi bajotok.. –nézett rám..

-          Ajj Ash.. –mondta CC.

Beesteledett. Kimentek a többiek, de én bent maradtam. Ott aludtam, bebújva mellé. Hideg éjszaka volt. Amilyen meleg volt még aznap, annyira le is hűlt a levegő éjszakára. Az eső teljesen elvitte a meleget. Ash vacogott mellettem, egész éjszaka. Én úgy öleltem, ahogy csak tudtam. Ő pedig engem, ezzel tudatni akarta, hogy semmi baj, csak fázik. Vizes volt az arca, a homloka, mindene. Lassan telt az éjszaka, nem aludtam semmit, túl ideges voltam ahhoz. Elérkezett a reggel. A nap besütött az ablakon, ránk. Ash már nem vacogott, én pedig felébredtem. A srácokat láttam magam mellet, mikor kinyitottam a szemem. Andy ott ült a széken az ágy mellett sokáig..még éjszaka hallottam, hogy bejött. Linda is ott volt, Andy mellett. A többiek pedig az asztalon ültek. Lassan néztem fel, és intettem Andy-nek. Ő visszaintett. Nem akartuk felébreszteni Ash-t. Hagy aludjon még. Legalább addig jól érzi magát. Óvatosan felálltam, de nem tudtam lejönni az ágyról, mert az nagyon hangos lett volna. Andy óvatosan leemelt. Halkan megköszöntem, és kimentünk a nappaliba, miután betakargattam a még mindig alvó Ash-t.

-          Na milyen volt az éjszaka?

-          Vacogott. Alig tudott elaludni.

-          Szegény..

-          Mikor fog rendbe jönni?

-          Egy hét múlva már jobb lesz biztos. Addig itt maradsz gondolom..

-          Hát igen, szeretnék nagyon.. Csak nincs mit felvegyek.. és több mint egy hétig nem hordhatom ezt..

-          Igaz.. szaladjunk haza.. elhozol pár cuccot, és akkor maradhatsz..

-          Oké, de nagyon siessünk.. nem akarom sokáig itt hagyni.

-          Oké, hozom a kulcsokat.

Ash közben felébredt. Keresett engem..

-          Kriszti? Hol vagy?

-          Itt vagyok! –rohantam be hozzá fejvesztve..

-          De örülök neked.

-          De most el kell mennem egy rövid időre..

-          Mi? Hova? Miért?

-          Andy haza visz.. pár cuccot összeszedek, mert ez az egy nem lesz elég hosszútávra..

-          Hordhatnád az enyémet..

-          Oké de akkor is kell néhány saját cucc. –Gondoltam itt a fehér neműkre..

-          Oké…de kérlek siessetek..

-          Sietünk. –megpusziltam a homlokát, ami még mindig forró és vizes volt, és beszálltunk a kocsiba.

Andy gyorsan hajtott. Hamar hazaértünk.

-          Siess! Megvárlak itt..

-          Oké..

Beszaladtam a házba, és összepakoltam néhány ruhát. Nem tartott sokáig, épp hogy bementem, és már jöttem is ki.. Bedobtam a hátsó ülésre, és már indultunk is..

-          Ennyi? Vont kérdőre Andy..

-          Igen…A többi már meglesz.. Ash kölcsönadja..

-          Ja..értem.. ezek meg azok ami neki nincsenek...

-          ..igen..

-          Jól van..

Gyorsan visszaértünk. A hosszú két óra helyett másfél alatt megjártuk. Amint leparkoltunk rögtön visszaszaladtam Ash-hez.

-          Szia.. megjöttem!

-          Jaj de jó! Szia..

-          Megvoltál?

-          Igen..már nem is köhögök annyira mint tegnap.. –mondta ezt köhögve..

-          Értem..

-          Na most pont igen de amúgy tényleg nem..

-          Akkor jó..ennek örülök.

-          Kicsit felállhatok?

-          Hát muszáj lenne egy kicsit.

Kitakarózott, és óvatosan felült. Gyorsan betakargattam, és segítettem felállni. Kimentünk a konyhába. A srácok is követtek.

Ash leült az asztalhoz, én pedig csináltam neki egy kis kávét. Eközben meglátta magát a tükörben, ami a falon lógott vele szemben..

-          Ne.. –kiáltott fel halkabban..

-          Ez legyen most a legkevesebb.. –mondtam neki félvállról..

-          Meg kell gyógyulnom gyorsan.. –határozta el magában a dolgot, amit hangosan is kimondott.

-          Tedd azt! Ha akarod is talán gyorsabban megy.. De akkor szedd be a gyógyszert..

-          Rendben van..

Szürcsölgetni kezdte a kávét amit elétettem. Én közben simogattam a fejét..

    Teltek a napok.. Minden éjjel ott feküdtem mellette, és egyre csak remegett. De szerencsére már az utóbbi időkben ezt is elhagyta. A köhögés is abbamaradt, a kedve is visszajött, a hangjával együtt. Végül rendbe jött teljesen. Már az előző estén is jobban volt, de a mai reggelen már szinte kipattant az ágyból. Ő ébresztett fel egy öleléssel. Kihúzott az ágyból, és nevetve kimentünk a nappaliba. Andyék is kijöttek..

-          Látom jobban vagy.. –mondta mosolyogva.

-          Igen, sokkal jobban..

-          Örülünk neki.. –nyögte ki Jake álmosan de mosolyogva.

Ash mindenkit felvert a visítozásával, de örültek neki.. Felöltöztünk, merthogy még épp pizsamában ugrándoztunk.. Majd együtt megreggeliztünk. Linda és Andy kimentek a konyhába még hozni pár dolgot, de közben beszélgettek.. Andy felvetett egy ötletet..

-          Figyelj, mi lenne, ha ma kettesben mulatnánk? –Linda elmosolyodott.

-          És a többiekkel mi lesz?

-          Egy napot kibírnak..

-          Megmondjuk az igazat?

-      Aha.. ma mindenki azt csinál, amit akar.. Ash és Kriszti biztos el lesznek együtt, a srácok meg majd kocsikáznak, vagy nem tudom.. biztos van már mindenkinek dolga a magánéletében ..rég váltunk külön..

-          Akkor nekem megfelel. És hova mennénk?

-          Nem tudom. Beülünk először enni valahova aztán majd eldöntjük..

-          Oké..