(3. rész) A túra

Ezzel el is indultunk. Most eggyel többen voltunk, és másik felosztás kellett a furgonban lévő ülésrenddel kapcsolatban, mivel a sofőrnek nem tetszett a felállás. Így meg kellett ezt változtatnunk.

-          Akkor, most Jake vezet oké?

-          Oké –bólintott Jake.

Andy beült Jake helyére aki egyedül ült a két ülésen, és Linda beült mellé. A többiek maradtak. Mi Ash- el nagyon jól éreztük magunkat hátul.

-          Álmos vagy? –kérdezte Ash.

-          Igen, egy kicsit. –feleltem ásítva.

-          Feküdj ide.

-          Nem férünk el.

-          Akkor feküdj végig az ülésen.

Ezt így is tettem. A fejem Ash lábán volt. Ő pedig simogatta a fejemet. Könnyen elaludtam. Telt az idő. Egy órát aludtam. Tehát még volt egy hátra. Felkeltem, és azt vettem észre, hogy Ash is elaludt ülve. Nagyon aranyosnak találtam, ahogy szuszogott. Nem akartam felébreszteni, így óvatosan keltem fel. Megtöröltem a szememet, de közben Ash felébredt.

-          Szia.. –mondta álmosan ő is törölgetve a szemét.

-          Szia. –köszöntem vissza, majd átöleltem.

-          Felébredtetek? –kérdezte CC halkan.

-          Igen… miért suttogunk?

-          Mert Andyék is alszanak.

Linda Andy-n feküdt. Nekik nem volt annyi hely, de egymásnak dőltek. Andy pedig ölelte. Mi ezt csendben néztük, és fogtuk közbe egymás kezét. Majd poénból CC is megfogta Jinxx kezét.. Erre Jinxx felrikkantott halkan.

-          Héjj! Na!  -kuncogtunk halkan.

Erre én elfeküdtem a hosszú ülésen, Ash pedig rám feküdt nevetve. És folytattuk az aznapi teendőnket, amit a sátor alatt hagytunk abba. Andyék felébredtek, és az első dolguk az volt, hogy hátra néztek hozzánk..

-          Ejnye!!

-          Mi van? –kérdezte Ash nevetve.

-          Áhh csak össze ne nyálazzátok az ülést.. - megint nevettünk.

-          Nyugi nem! Te csak meg se szólalj!

-          Jól van na. Igazad van.

-          Na ugye!

És ismét folytattuk.. Telt az idő. Lassan odaértünk. Jake szólt, hogy mindjárt ott vagyunk, és hogy készülődjünk. Így abba kellett hagyni a mulatozást, és felültünk rendesen.

-          Nah.. pedig olyan jó volt.. –átölelt.

-          Majd folytatjuk.. –nyugtatgattam.

-          Oké. –mosolygott.

Kiszálltunk a kocsiból. A táj szép volt, egy hegyen voltunk, egy erdőben. Le is pakoltunk. Ash és én közösen állítottuk fel a sátrunkat, azt a sátrat, ami még nemrég a fejünkön volt. Andy és Linda is ugyan ezt tette, Jake, Jinxx meg CC pedig külön sátrat állított magának. Mikor ezzel végeztünk, mi elmentünk tűzifáért Ash-el. A többiek  a tűz helyét csinálták meg. Közben beszélgettünk.

-          Na, boldog vagy? –kérdezte.

-          Igen.. nagyon. Főleg mert veled vagyok. –fejeztem ki érzelmeimet.

-          Hát, nem gondoltam volna úgy egy hete hogy ez megtörténik velem.

-          Mármint mi?

-          Hogy szerelmes leszek..

-          Hát én se..

-      De.. ez az én esetemben érdekes dolog. Én más voltam eddig. Úgy még sosem volt barátnőm, hogy komolyan is gondoltam volna. Számtalan volt, de nem szerettem egyiket sem.

-         Értem.. Örülök hogy ez most másképp van,..

-         Én is.. végre megtapasztalom, hogy mi ez az érzés.  Végre tudok szeretni. Az egyetlen szeretet eddig az volt, amit a banda felé éreztem, baráti alapon. Nagyon szoros barátság van köztünk, és teljes mértékben kiállunk egymásért. De ez nem ugyan az..

Erre én csak átkaroltam és a fülébe súgtam, hogy „szeretlek”. Erre ő egy puszit nyomott az arcomra. Nem sokkal később visszaértünk a táborba. A tűz helyét elkészítették. Letettük a fákat, és tovább rendezkedtünk. Mikor már minden elkészült, lementünk a tóhoz nézelődni. Sütött a nap, egyre jobb idő volt. De még nem alkalmas fürdésre. Mi Ash-el sétálgattunk a parton, Linda és Andy ültek a földön a tó előtt, és egymást ölelték, Jake, Jinxx és CC pedig poénból követtek minket és hárman fogták egymás kezét. Mikor hátranéztünk, és észrevettük ezt, annyira nevettünk, hogy véletlen beleborultunk a tóba. Nehezen kimásztunk, de nagyon hideg volt. Leváltottuk a vizes ruhát, és a sátorban melegedtünk egy takaróba csavarva. Kicsit vacogtunk, de öleltük egymást ami jó volt. Besötétedett... Kint Andy meggyújtotta a tüzet. Leültünk köré és énekelgettük a BVB számokat. Jake és Jinxx akusztikus gitáron kísért. Ash is nagyon szeretett volna gitározni, de sajnos még mindig fázunk, így nem akart kibújni  a takaró alól. Közbe ettük a mályvacukrot.

-          nyisd ki.. –Ash betette a számba a mályvacukrot, amit ő égetett, és leharapta onnan a felét.

-          Ezt kipróbálhatnánk.. –mondta Andy nevetve Lindának.

-          Oké..

És ugyan azzal a mozdulattal megették a cukrot, amit Andy rakott Linda szájába.

-          Utánzók! –kiáltott fel Ash mosolyogva.

-          Nem baj az.. –mosolygott Andy.

Későre járt. Már éjfél lehetett, álmos voltam. Nekidőltem Ash vállának.

-          Szeretnél aludni?

-          Még maradhatunk, miattam ne hagyjuk abba.

-          De! Látom hogy álmos vagy!

-          Egy kicsit én is! –vágott közbe Andy miközben egy jó nagyot ásított.

-          Akkor menjünk srácok.. –Mondta Jake kicsit ő is álmos hangulatban.

Lerakták a gitárokat, majd bebújtak a sátorba. Andy Lindával összebújt, és még beszélgettek mielőtt elaludtak volna.

-          Hé.. jól érezted magad? –kérdezte őt Andy.

-          Igen nagyon!

-          Örülök! –és megpuszilta. Nem sokkal ez után elaludtak.

Mi Ash-el még csak készülődtünk feküdni. Előbb én bújtam be a sátorba, Ash pedig még rakosgatta a tüzet, meg a többi cuccot odakint. Végül bejött a sátorba térden kúszva, és betakargatott mielőtt befeküdt mellém.

-          Holnap mit csinálunk?

-          Nem tudom. Mit szeretnél?

-          Nekem mindegy csak együtt tegyük.

Elmosolyodott, majd erősen magához szorított. Így elaludtunk. Bár még akartunk beszélgetni, de elnyomott az álom. Reggeledett. Ash kelt fel legelőször. Óvatosan bújt ki mellőlem, nehogy felébredjek. Kiment a sátorból, és iszogatott a tábortűz mellett. Kiment hozzá Andy is. Ő pedig rágyújtott.

-          Kérsz te is?

-          Még mindig nem veszel rá, hogy kipróbáljam azt a förtelmes dolgot.. de azért kösz!

-          Oké, te tudod. Mi a helyzet veletek?

-          Semmi tegnap könnyen elaludtunk. És te hogy állsz?

-          Egyre jobban. Úgy látszik tévedtem azzal kapcsolatban, amit nemrég mondtam. Mégis van, aki szeret.

-          Én már akkor is mondtam. És érdekes módon rá öt perccel be is csengetett a jövőd.

-          Így van..

Közben kibújtam a sátorból, mert észrevettem, hogy Ash nincs mellettem.

-          Hát te nem alszol?

-          Hiányoltalak.

-          Gyere ide..

Ölébe ültem, és együtt iszogattunk tovább. Ash felhörpintette a piát, nem nyelte le, hanem adott belőle. Nagyon jól szórakoztunk. És érdekes módon nem ment mellé.  Nem sokkal később mindenki felébredt, és kijött a sátrából. Körbe ültünk a parázsnál, és beszélgettünk.

-          Na ma mi legyen?

-          Mászkálhatnánk a hegyen.. –mondta CC ismét a természethez közeli ötletét.

-          Nem tudunk veled mit kezdeni.. –nevettünk.

-          Most miért? Ebben élünk. Szeressük!

-          Jó igazad van, hagyjuk. –Próbálta Andy ejteni a témát, mivel nem látott kiutat a beszélgetésből.

-          De tényleg srácok.. itt van még ez a pár nap, amit itt töltünk. Találjunk ki valamit.

-          Mondanám, hogy mártózzunk meg a tóban, de ezt már ti megtettétek, és nincs is rá olyan idő.. - mondta nevetve Andy.

-          Nagyon vicces.. –és mind nevettünk.

-          Szóval mit tegyünk? –tettem fel a kérdést.

-          Mennyünk akkor túrázni és akkor kitaláljuk út közben.

-          Oké legyen.

El is indultunk, miután felöltöztünk, és összeszedtük a cuccokat, amikre szükségünk lesz. Majd ott hagytuk a sátrakat. Az út nagyon meredek volt, sziklákon másztunk egy kisebb patak mentén. Ash végig fogta a kezem, hogy el ne essek.

-          Én ezt élvezem Ash, de ennyire nem kell féltened. –mondtam nevetve.

-          Én jobban érzem így magamat, hogy tudom, jössz mögöttem.

-          Oké, ha neked így jó.. akkor nekem is. –elmosolyodott.

Lindáék ugyan nem fogták egymás kezét, de Andy mindig ügyelt arra, hogy Linda épségben feljusson a sziklákra. A többiek csak ugráltak, nem törődve a veszélyekkel.

-          Srácok! Kicsit leeresztettetek. –mondta nevetve CC, aki épp egy újabb sziklára ugrott.

-          Muszáj.. –mondta Ash rám mosolyogva.

Kis idő elteltével feljutottunk egy tisztásra. Nem volt ott semmi, csak egy óriási füves terület, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Leültünk a fűbe, és nézelődtünk. Ash hátulról átölelt.

-          De szép.. állapítottam meg.

-          Így van. –vigyorgott rám. Nem törődve a tájjal ami elénk tárult.

A többiek a kaját szedték elő, és elkezdtek falatozni. Andy-ék egymást etették, Linda belenyomta Andy orrába a lekváros kenyeret, ezért Andynek tüsszentenie kellet. De nem tudott elfordulni, ezért ez a tüsszentés elkapta Lindát.

- Na ezzel tartoztam. -mondta nevetve Andy. Linda pedig az arcát törölgette szintén nagy mosollyal.

Ash és én is csatlakoztunk a piknikhez. Nutellával kezdte el kenegetni Ash a száját.

-          Szereted a nutellát? –kérdezte nevetve.

-          Igen.. –feleltem vigyorogva.

-          Akkor megengedem, hogy letakaríts.

-          Köszönöm ezt a nagylelkű ajánlatot.

-          Nagyon szívesen. Na gyere mert rám szárad.. mosolygott.

Ezzel elkezdtem lenyalogatni róla a vastag csoki réteget. Ezzel azt az eredményt értem el, hogy ő teljesen tiszta lett, én pedig tiszta csoki.

-          Na úgy látszik, én jövök.. –nevetett.

-          Te ezt előre tudtad..

-          Naná.. kitört  a nevetés.

Én is tiszta lettem, de Ash megint csokis. Eljátszadoztunk még ezzel egy ideig. Végül nem maradt rajtunk semmi csoki, de Ash nem hagyta abba a tisztogatást.

-          Nincs már ott semmi..

-          Nem baj!

-          Nyálas bagázs.. felkelni! –szólított fel minket Andy.

-          Tudod, mit mondok erre Andy! – mondta Ash.

-          Tudom, tudom. Meg se szólaljak.

-          Pontosan.

De idővel, muszáj volt felállnunk, mert mentünk tovább. Dél körül lehetett. De annyira nem is néztük az időt. Csupán a nap meleg erejéből gondolhattuk ezt. Óvatosan lesétáltunk a hegyről. Ugyan olyan óvatosan, mint ahogy felmentünk oda. Kivéve persze a három felelőtlenül ugráló barátunkat. De leértünk, így most már mindenki magától ment amerre tudott. Találtunk egy kisebb csobogó vízesést. Kihasználtuk a meleg időt, és beleugrottunk.
Most már nem volt olyan hideg, mint tegnap. Nem kellett becsavarni magunkat a takaróba. Úgy sütött a nap, mint ha nyár lenne. Andyék a vízesés alatt álltak. Ash és én birkóztunk a víz alatt, a többiek meg ugráltak be egy kisebb a tó fölé emelkedő szikláról. A fák lombjai között ránk sütött a nap. Ash szembe állt a nappal, és a szemére sütött. Nagyon szerettem ezt a csillogást, amit ott akkor láttam a szemében. Aztán kimentünk megszáradni. Feküdtünk a fűben. Andy becsukta a szemét, csak úgy mint Linda, és élvezték a napsütést. A srácok még a földön is birkóztak. Ash feküdt a földön, engem nézett, én pedig simogattam az „Outlaw” tetkóját egy darabig, majd hozzábújtam. Telt az idő, a nap lefelé ment. Hirtelen hideg szél kezdett fújni.

-          Srácok.. nem kéne menni? –mondta Ash kicsit aggódva.

-          De, szerintem is. –helyeselte Ash ötletét Andy.

-          Még megfázik a drágám.. –nevettünk.

-          Ash! –kiáltottam rá nevetve.

-          Nyugi.. csak jót akarok.

Összeszedtük a cuccokat, de felöltözni nem volt időnk, mert orkán erejű szél támadt, és zuhogni kezdett az eső. Szerencsére nem voltunk olyan távol a sátraktól, de még volt egy kis út addig. Igyekeztünk behúzódni a gyorsan jött zivatar elől. Ash végig engem csavargatott egy takaróba, futás közben is. Rajta nem volt semmi, csak egy rövidnadrág. A többiek felkaptak egy pólót is út közben. Szerencsére sikerült gyorsan visszaérni a táborhelyre. Ash ledobott mindent, és engem taszigált be a sátorba, még mindig egy szál nadrágban. A többiek is elbújtak a sátrakba. CC, Jinxx, és Jake közösen szaladtak be Jinxx sátrába, hogy ne legyenek egyedül. Andy és Linda betakaróztak, és bámultak kifelé. Ash végre elkezdett öltözködni. Én már be voltam bugyolálva, még talán melegem is volt. Idő közben én is felöltöztem a takaró alatt. Végül Ash is bebújt mellém gyorsan, közben törölgette a haját egy másik takaróval. Majd az enyémet is. Mosolyogtunk egymásra, és néztük a zuhogó esőt.

-          Nem fázol? –kérdezte aggódva.

-          Nem.. már nem. –feleltem. És átölelt.

-          Mikor fog ez elállni?

-          Nem tudom.. Nem nyári zivatar mert nincs nyár. De reméljük hamar.

Odakint már minden tiszta sár volt. Minden locsogott, a fa is elázott a tűznél. Hirtelen villámlott egy óriásit. És én nagyon megremegtem. Ash erre magához szorított.

-          Ne félj!

-          Csak megijedtem.

De az eső nem állt el, és a sátor is kezdett beázni.

-          Mindjárt jövök!

-          Hova mész?

-          Átmegyek Andy-hez kérdezni valamit.

-          Siess!

-          Sietek, ne félj..

És kiment a sátorból. Andyék is össze voltak ölelkezve. Ash gyorsan bebújt hozzájuk.

-          Mi a helyzet? –kérdezte Andy.

-          Megvagyunk de kezd beázni a sátor. Nem lenne jobb ötlet a furgonba beülni?

-          De! Ez jó ötlet, csak a furgon ott áll az úton. Mire odaérünk bőrig ázunk.

A furgon több mint egy km-re volt tőlünk, mivel az erdőbe nem tudtunk beállni a fáktól. Tudtunk volna, de túl göröngyös volt az út, tele árokkal.

- Most mi legyen? –kérdezte Andy tanácstalanul.

- Egyszerre semmiképp sem mehetünk oda. De muszáj lesz beszállni, mert megfagyunk. Elmegyek a furgonért!

- Micsoda? Zuhog az eső.

- Látom, de nincs más választás.

Andy odaadta a kulcsokat Ash-nek, aki visszaszaladt hozzám, a sátorba.

-          Figyelj, most elmegyek a kocsihoz.

-          Mi? Ne! – Nagyon féltettem, hisz villámlott, és nem ért volna oda szárazon.

-          Nem tehetek mást! Beázik a sátor.

-          De miért te mész el?

-     Mert az én ötletem volt.. Nem hárítom másra. Miattam ne ázzanak. Lehet, hogy nem is sikerül ide vezetni a furgont, de egy próbát megér. Menj át Andyékhez addig.

Ezzel át is szaladtunk. Bebújtam a takaró alá, és elbúcsúztam Ash-től.

-          Vigyázz magadra, és siess!

-          Sietek. –egy csókkal váltunk el.

Az eső még mindig zuhogott. Ash pedig szaladt már az első 20 méternél csuron vizesen. Idővel kiért az erdőből, és térdig sárosan beült a kocsiba. Beindította azt, és megpróbált áthajtani a saras területen. Ez nehezen ment, mert a kerekek háromnegyede elmélyedt a sárban. De nehezen sikerült átgázolni azon is. Beletelt egy kis időbe, míg átjött az erdőn felénk. Én már nagyon aggódtam amiatt, hogy ilyen sokáig elmaradt. Majd hirtelen meghallottuk a dudaszót, és megláttuk a furgon fényeit. Ash-nek sikerült behozni a kocsit. A srácok is meghallották ezt, akik semmit sem tudtak az egész tervről, de igyekeztek beszállni a kocsiba. Mi is szaladtunk, ahogy tudtunk. Én hátra ültem be, Ash gyorsan hátra mászott hozzám, Jake beült a helyére, és a többiek is beszálltak. Ash vacogott.

-          Szép volt haver! Köszönjük.. –nyúlt hátra CC, és megdörzsölte a vizes haját.

-          Így van.. –tette hozzá Andy.

A kocsi hamar bemelegedett, mivel a fűtést beindítottuk. Én úgy takargattam és törölgettem Ash-t, ahogy csak tudtam. A hajából az arcára csurgott az összes víz, amit gyorsan letöröltem.

- Jól vagy? –kérdeztem.

- Igen, csak nagyon fázom.

Még gyorsabban törölgettem, és simogattam. Végül Andy hátra ült a másik oldalára, hogy ott is felmelegedjen.

-   Köszönöm.. –nyöszörögte ki Ash, aki már sokkal jobban érezte magát, mivel mindkét oldalról melegítettük.

 Andy visszaült a helyére Linda mellé, hogy őt melegítse tovább. Én nyújtva feltettem a lábam az ülésre, és ráfektettem Ash-t. Így kényelmesen elaludt. Telt az idő, az eső hirtelen elállt. A srácok kiszálltak a kocsiból.

-          Én maradok.. –suttogtam, hogy Ash fel ne ébredjen.

A srácok odakint körülnéztek. Borzasztó pusztítást végzett a vihar. Néhány fa kidőlt, az út mocsaras lett. A sátrak teljesen beáztak, minden folyt odabent. Andy odaszólt a többieknek.

- Ha Ash nem megy el a kocsiért, mi most itt ülnénk ebbe.

- Így van.. –tette hozzá Jake, és mind visszanéztek a furgonra.

Ash idő közben felébredt, de szerencsére már nem vacogott. Rám nézett, és magához szorított miután felkelt rólam.

-          Köszönöm, hogy vigyáztál rám.

-          Nagyon szeretlek.. –mondtam neki komolyan gondolva.

-          Többiek?

-          Kimentek felmérni a dolgokat.

-          Menjünk ki mi is..

Kimásztunk a kocsiból, és odasétáltunk a többiekhez, akik a sátornál álltak.

      -     Ash! Jobban vagy? –érdeklődött Andy.

      -     Igen, már sokkal, hála az őrangyalomnak. –Nézett rám Ash.

      -     Szedjük össze a cuccokat! –mondta Jinxx.

Elkezdtünk pakolászni. Ash és én a sátrakat szedtük fel, Andyék kipakolták azokat. A többiek takarították a saras cuccokat, amik kint maradtak és segítettek nekünk pakolni. Ash hirtelen elkezdett köhögni, nagyon csúnyán.

-          Jól vagy? –kérdeztem tőle kissé megrémülten.

-          Igen, csak azt hiszem megfáztam..

-          Mondtam, hogy bajod lesz..

-          Majd elmúlik.

Folytattuk a munkát, de egyre sűrűbben, és erősebben köhögött ez idő alatt.

-          Ez nem csak egy kis nátha..

-          De igen, az! –válaszolt vissza Ash vállat vonva a dolgok fölött, de közben ő is érezte, hogy rosszul van, és hogy nagyobb baj van a megfázásnál.

Mindent elpakoltunk, visszaszálltunk a kocsiba. Jake beindította azt, és kikecmeregtünk az erdőből. Kiértünk az útra, és így felgyorsult a kocsi. Ash a furgonba is köhögött. Andy szólt Lindának, hogy hátra ül egy időre, mert aggódik Ash-ért. Linda ezt helyeselte.

-          Legalább felvehettél volna valamit, amíg a furgonhoz érsz..

-          Most már mindegy..

-          Most már igen.. de ki tudja, mi bajod lett..

-          Megfáztam. Ennyi.

-          Nem Ash! –kiabált rá Andy a barátjára, mert egyre jobban aggódott érte.

Ash csak lehajtotta a fejét, érezve a szeretetet és az aggódást ami körülötte van. Én simogattam az arcát, és hozzá bújtam.

-          Vele sem teheted ezt! –nézett rám Andy.

Erre már Ash is felnézett, bánó tekintettel.