(2.rész) Új szerelem

-          Szia!

-          Szia! Teljesen elfelejtettem, hogy jössz. Most van nálam néhány másik barátom, de gyere be nyugodtan.

-          Biztos nem zavarok?

-          Biztos.

Bementünk a szobába a fiúkhoz.

-          Srácok! Bemutatom egy barátomat. Ő Linda.

-          Sziasztok!

-          Szia.

Andy épp telefonált, így csak hallotta, hogy mi történik körülötte. Háttal állt nekünk, és az ablak felé nézett. Mi addig leültünk az ágyra, és beszélgettünk. Linda odament az asztalhoz valamiért, de Andy épp akkor fejezte be a telefonálást. Még nem tekintett rá mikor elkezdte a mondatot.

-   Szóval te.. –Itt elhallgatott. Csak egymást nézték. Kínos csend lett, majd ezt a csendet Jake törte meg.

-          De büdös valakinek a lába!

A nevetés ismét nem maradt el. Linda és Andy is csatlakoztak hozzánk. Ash-nek odasúgtam közben valamit.

- Láttad ezt?

- Igen..

- Akkor jó. Nem az én szemem káprázott. –Mosolyogtunk.

Vége lett a napnak. A srácoknak haza kellett menniük. Ezt senki sem akarta, de muszáj volt. El is indultak a kocsi felé. Ölelkeztünk. Én Ash-től búcsúztam a legtovább, simogattam a fürdővíz utáni hullámos haját.

-    Igen, amint hazaértünk, vasalok.. –fejezte ki magát nevetve.

Erre persze mindenkinek megint jó kedve lett. Beszálltak a furgonba. Linda ott állt a kocsi elején, Andy ablakánál. Megint nézték egymást.

-          Na megyünk?

-          Ja ja…persze.. Hogyne.

Andy beindította a motort, és elhajtottak. Integettünk nekik. Később mikor már nem láttuk a kocsit az utcában, Lindával bementünk a házba.

-          Te figyi észrevettem valamit, ami szerintem elég valós.

-          Mi lenne az?

-          Hát ahogy Andy-vel néztek egymásra.

-          Ezzel mit akarsz mondani? –mosolygott, már persze gondolta, hova akarok kilyukadni.

-          Hogy talán tetszik neked.

-          Hát..

-          Szóval igazam volt.

-          Igen.. talán. De kérlek ne mondd el a fiúknak. Még nem akarom, hogy tudják.

-          Nem tőlem fogják megtudni.

-          Ezt hogy érted?

-          Hát Andy is mutatott némi.. érzelmet.

-          Gondolod?

-          Láttam. Ash-el beszéltük is.

-          Tényleg. Bocs, hogy kitérek a témáról, de én még csak ma érkeztem, és nem nagyon értem a dolgokat. Hogy is vagytok ti most Ash-el? Meg hogy került ide a banda egyel talán?

-          Hát ez egy érdekes sztori. Tömören annyi, hogy hozzád indultam és megtámadtak hátulról. Ash mentett meg, és hazavitt. Ahol persze közösen laknak a bandával. Később Ash-el összejöttünk.

-          Értem.. Ez érdekes. Jó hogy ott volt Ash.

-          Ja szerencsém volt. De persze nem csak hálaként vagyok most vele. Tényleg szeretem. Már az első pillanattól.

-          Értem én. –és mosolygott.

-          Szóval visszatérve erre. Gondolom, szeretnéd még látni Andy-t.

-          Igen, persze. Jó hogy.

-          Akkor majd szerintem holnap is itt lesznek. Felhívom majd Ash-t.

-          Oké. Értesíts! Szia. –ezzel elment és egyedül maradtam otthon.

Este gondolkodtam. Az az igazság, hogy nagyon egyedül éreztem magam, mert Ash-el szinte már összetartoztunk. És nagyon át akartam ölelni. Hirtelen megcsörrent a mobilom. Nem tudtam elképzelni, hogy ki van még fent ilyenkor. Olvastam a nevet. Ash hívott. Örömmel vettem fel.

-          Szia! –hallottam a kedvesen suttogó hangját a telefonban.

-          Szia! –válaszoltam neki mosolyogva. Hát te nem alszol?

-          Nem tudok.

-          Én sem.

-          Na akkor jó, hogy hívtalak.

-          Igazából épp rád gondoltam. –nevettem el magam.

-          Na. Ennek örülök. Mint látod én meg rád. Figyelj, ez a sok távollét nekem nagyon nem megy. Olyan messze vagy! Találjunk ki holnap valamit..

-          Jól van. Egyetértek. Szóval jöttök holnap is?

-          Persze! Én nem bírnék ki egy napot sem úgy, hogy nem látlak. És most Andy is be van zsongva.

-          Gondolom.

-          Beszéltél a lánnyal?

-          Igen. Mindent elmondott. De azt kérte, hogy ne tudassam veletek még.

-          Nem mondom el senkinek.

-          Oké köszi.

-          Az nem baj ha holnap már korán ott leszünk? Mármint ma… Bocs.

-          Már ennyi az idő?

-          Aha. Szerintem mindjárt indulunk. –mosolyodott el.

-          Oké, Várok.

-          Szeretlek! Szia..

-          Szia drágám én is szeretlek.

Letettük. A srácok gyorsan szedelődzködtek, de Ash még mindig sminkelt indulás előtt, és vasalta a haját. Most Andy is csatlakozott hozzá. Ash rákérdezett.

-          Na te kinek akarsz tetszeni?

-          Áhh senkinek csak unatkozom, és inkább sminkelek.

-          Értem….. –Ash elmosolyodott.

Beszálltak a furgonba, és elindultak. Én nagyon vártam őket, és elgondolkodtam ismét, hogy ez a két óra távolság tényleg elég nagy.  Kell találni egy megoldást. Eltelt az idő. A kocsi már látszott az utca végéről, ahol a nap felkelőben volt épp. Majd ideértek. Mindenki nyugodtan, barátságosan szállt ki, kivéve Ash. Ő szinte kiszakította az ajtót, és rám ugrott. Nagyon sokáig ölelkeztünk, még befelé menet is. Persze azért a srácokat is üdvözöltem, hisz ők is hiányoztak. De Ash hiányát pótolni kellett nagyon sürgősen.

-          Összenőttetek? –érdeklődött Jinxx nevetve.

-          Igen, úgy látszik. –feleltük.

Andy nézelődött, majd megszólalt kissé bátortalan hangnemben.

-          Szóval ma csak te leszel velünk?

-          Mit szeretnél Andy?

-          Hát csak érdeklődöm, hogy esetleg valamelyik barátnőd ma nem akar-e csatlakozni hozzánk.

-          Jó-jó felhívom..

Andy-nek mosolyra fakadt a szája, és csillogott a szeme, miközben én már tárcsáztam.

-          Szia! Ma nem akarsz csatlakozni hozzánk? A srácok már itt vannak!

-          De de rohanok! Azonnal! Csak felteszek egy kis sminket..

-          Csak nyugi megvárunk.

Andy nézett rám boci szemekkel.

-          Na., mi a helyzet? –vont kérdőre izgatottan.

-          Úton van.

Elmosolyodott, és próbálta feltűnés nélkül igazgatni a nyíl egyenesre vasalt haját, de ez nem sikerült neki.

-          Idegesnek látszol Andy. –Jegyezte meg Ash.

-          Mi baj van?

-          Semmi, tényleg. –Mosolygott.

-          Akkor jó.

Csengettek. Kimentem ajtót nyitni. Linda volt az.

-          Szia! Bocs hogy késtem.

-          Szia.. én nem bánom, de Andy ideges..

-          Ezt meg hogy érted?

-          Mondjuk úgy, hogy már a haját birizgálja és ez nem jó jel.. –mosolyogtam.

-          Oké, akkor siessünk be.

-          Úgy látom te is ideges vagy. –nevettem

-          Dehogy! –próbálta letagadni, nem túl nagy sikerrel.

Bementünk az ajtón. Andy hallotta az ajtó csapódását, és hirtelen leült az ágyra. Ezt mind Ash nézte nagy örömmel végig, én sajnos nem láttam.. Mikor levettük a kabátot, és a cipőt, elindultunk befelé a szobámba. A srácok már vártak. Beléptünk az ajtón.

-          Sziasztok!

-          Szia! –Már vártunk. –mondta CC mosolyogva.

De mosolyból máshol sem volt ám hiány. Andy nem tudta leplezni füléig szaladó mosolyát, és a könnyektől csillogó szemét. Részben az örömtől csillogott, részben pedig a hajától, ami egyenesre vasalva hosszan belelógott, és agyon hajlakkozva irritálta.

-          Szóval ma mit csinálunk? –érdeklődött Linda

-          Hát ezen még nem gondolkodtunk. –mondta Jake eltűnődve.

-          Akkor találjunk ki gyorsan valamit. –felelte Ash, mire én odamentem hozzá, és átkaroltam a derekát. Erre ő csak rám nézett és mosolygott.

Leültünk a földre, a kályha elé, és ötleteinket megosztottuk egymással.

-          Hát szerintem strandolni már nem szeretnénk, mert olyan már volt. –Állapította meg Andy.

-          Hát igen. Másodjára már ne menjünk. –fejezte ki magát Jake.

-          Akkor talán marad a túra? –Mondta ismételten korábban is felvetett ötletét CC.

-          Te nagyon szeretsz túrázni úgy vesszük észre.

-          Hát mit mondjak? A túrázás egy pörgős dolog. Szeretek hegyet mászni, mert az nagyjából ugyan annyi energiát vesz el, mint amikor dobolok. Így megint bepörögve érzem magam. Mint ha koncerten lennénk. Imádok dobolni.

-          Igen, ezt tudjuk. –nevettük el magunkat közösen.

-          De valamit tényleg ki kéne találni.

-          Menjünk bulizni! –mondta Ash nevetve.

-          Ash, ez szerintem nem jó ötlet. –állapította meg Andy.

-          Miért? –vigyorgott.

-          Mert tapasztalataim szerint, ahogy te bulizni szoktál, az sosem végződik jól, és most nem bulizhatnál már úgy, mint ez előtt. –gyengéden tekintgetett rám Andy, hogy Ash számára is érthetővé váljon, amit mondani szeretne.

-          Ja.. értem. Hát, így belegondolva mégse menjünk bulizni. Talán boldoggá tehetnénk CC-t és elmehetnénk túrázni egyet.

-          Legyen gyereknap… -nézett ránk boci szemekkel CC.

-          Jól van, legyen. –bólintott Andy.

-          Ez az! –örvendezett CC a földre borulva.

Felálltunk, majd készülődtünk az aznapi túránkra. Ash és én elbohóckodtuk a mi részünkről. Amit én be akartam rakni a tatyómba, azt ő direkt elszedte előlem, és betette a sajátjába. Én egyre csúnyábban néztem rá, majd mikor meguntam ráugrottam, és beestünk a cuccok közé. Ráhúztam a fejére a sátrat. –ezen elkezdett mindenki nevetni. Ash felemelte a fejéről az egyik oldalt, és engem is alábújtatott. És megcsókolt a takaró alatt. –Nagyon boldog voltam abban a pillanatban.

-          Meg ne fulladjatok! –mondta nevetve Jinxx.

-          Majd lélegeztetik egymást. –Vágott közbe Jake.

Ash pedig a takaró alól kidugta a kezét, és felmutatta a középső ujját. De egy pillanatra sem hagyta abba az idő alatti tevékenységét. Addig velünk a szobában már csak Andy és Linda maradt, mivel a többiek a furgont pakolták. Andy mosolygott, Linda pedig kissé zavarban volt. Andy megszólalt.

-          Még nem volt alkalmunk kettesben beszélgetni.

-          Nem..

-          Nos, akkor itt az idő.

-          Még nem nagyon mondtál el magadról semmit.

-          Ez úgy látszik ki maradt.

-          Nos, mesélj. –mondta Andy miközben a hálózsákot próbálta összetekerni.

-          Hát, nem túl sok mindent tudok elmondani magamról. Kriszti egyik barátnője vagyok, itt lakok a közelben, és szerencsére könnyen be tudtam közétek illeszkedni, mert hasonlóan idióta vagyok.

-          Igen, azt vettem észre..

-          Te most lehülyéztél? –vonta kérdőre Andy-t enyhén mosolyogva.

-          Te mondtad, nem én,  - mentegetőzött  Andy.

-          De az más..

-          Mi más?

-          Ha magamra mondom..

-          Aki nem hülye, az nem mondja magára, hogy hülye. Ennyire egyszerű.

-          Igen? Lépett közelebb Linda kicsit megcsapva Andy-t egy párnával.

-          Igen! –Válaszolt vissza Andy egy csapással.

-          Na gyere csak..

-          Megyek!..

És elkezdték egymást csapkodni a párnákkal, amíg az a végén szét nem szakadt. A tollak széjjel repültek, és betemettek mindent. Linda a földön feküdt a tollakban a nevetéstől, Andy szája pedig tele volt velük. Majd lefeküdt mellé, és elkezdték csikizni egymást. Bár erre alig volt szükség, hisz a tollak mindenhová bejutottak. Mi Ash-el azóta is el voltunk a sátor alatt. De persze nem hallottunk semmit abból, ami körülöttünk történt. Hirtelen abbahagytuk, és kibújtunk a takaró alól. Akkor lepődtünk meg, hogy mindent toll borít. Még meglepődni sem volt időm, mert Ash első tevékenysége az volt, hogy egy marékkal az arcomba nyomta. Andyék pedig még mindig fetrengtek. Közbe a többiek is beértek, és meglepődve tapasztalták, mi minden történt az alatt az öt perc alatt, míg ők kint voltak a kocsinál.

-          Hát itt meg mi van? Megnyúztak egy hattyút?  - Mondta nevetve CC.

-          Nem, itt csak ők nyúzzák egymást. –Mutatott ránk nevetve Jinxx.

De nem kellett több nekik, CC megragadta a két fiút, és belerántotta őket a tollba. Majd odakiáltott nekünk.

-          Ne csak ti szórakozzatok.. Mi is fuldokolni akarunk.

Mi erre nevettünk, de közben nagyot néztünk, mert mindketten ugyan arra gondoltunk.

-          Ugyan így akartok fuldokolni? Hárman nehéz lesz. –mondta nevetve Ash. És én is elnevettem magam.

-          Azzal a kettővel meg mi van? –kérdeztem. Hisz még mindig fojtogatták egymást a tollakba.

-          Ők úgy látszik el vannak egymással. Észre sem vesznek.

-          Akkor talán menjünk ki és mire visszajövünk, ugyan így lesznek.

-          Próbáljuk meg… - mondta Jake.

Kimentünk a szobából. Andy és Linda egyedül maradtak bent, amit persze csak öt perc elteltével vettek észre.

-          Hát ezek meg hova tűntek?

-          Érdeklődött hirtelen Andy.

-          Nem tudom..

-          Mindegy, majd visszajönnek.

-          Tiszta toll vagy. –nevetett Linda.

-          Te is! –borzolta meg a vörös haját, amiből szálltak ki a tollak.

Majd hirtelen csend lett. Csak a mosolygás maradt. Andy közel hajolt, hogy ki vegye Linda haját a szeméből. Linda csak mosolygott, és végigsimította Andy arcát. Majd még közelebb hajolt hozzá. És hirtelen egy toll szállt Linda orrába, amitől arcon tüsszentette Andy-t. Nagyon kínos pillanat volt. Linda elpirult, Andy meg csak nevetett. És megtörölte az arcát. Hirtelen megszólalt.

-          Te aztán tudod, hogy kell elrontani egy fontos pillanatot, -és kacagott…

-          Ne haragudj..

-          Dehogy is! Úgy is melegem volt.. –még jobban nevettek.

Megint csend lett. De most már Andy megtörte ezt.

-          Na álljunk fel!

Felálltak, de Linda megbotlott, Andy pedig rá esett, így együtt bele zuhantak a tollakba.

-          Ez nem lehet igaz… - Nevetett Andy.

-          Így már kvittek vagyunk. Én arcon tüsszentelek, te pedig agyonnyomsz.

-          Ó ne haragudj..

Majd Andy sietve szállt le róla.

-          Dehogy is..

Majd megfogták egymás kezét, és közelebb húzódtak egymáshoz. Ebben a pillanatban bementünk a szobába, megnézni, hogy mi van velük, észre vették-e hogy eltűntünk. De mikor benyitottunk egy olyan dolognak lettünk tanúi, amit nem is gondoltunk volna. Épp láttuk, ahogy Andy megcsókolja Lindát, a tollak között. Szép pillanat volt. Ash és én átkaroltuk egymás derekát, és a fejünket, is egymásra hajtottuk. Andyék még mindig nem vették észre hogy ott állunk. Megpróbáltunk csendben nézni a dolgokat. Majd hirtelen CC közelebb settenkedett, és rájuk zúdított egy vödör tollat. Mondván: Éljen az ifjú pár! – Erre ők szétugrottak próbálva azt szimulálni, hogy semmi sem történt, de persze mi már régóta ott álltunk, és tudtunk mindent.

-          Mióta vagytok ott?

-          Már egy ideje. –felelte Jinxx.

-          Értem…. –akkor semmi értelme letagadni igaz?

-          Hát semmi.. –nevettünk.

Linda átölelte Andy-t, és felálltak. A túráról pedig közben meg is feledkeztünk.

-          Srácok, nem kéne indulni?

-          De induljunk!

-          Minden be van pakolva a furgonba?

-          Szerintem igen.

-          Akkor induljunk.