(30. rész) A viharos hajóút

Mindenki odanézett, majd Andy megszólalt.

-          Na jól aludtál?

-          Igen.

-          Helyes. Akkor eszel valamit vagy esetleg tusolni vagy sminkelni kívánsz?

-          Hát elég éhes vagyok, inkább először felöltöznék, csak ugye nem tudom mit vehetnék fel.

-          Ja tényleg. –kapott észbe CC.- adom is.

-          Köszi.

Ezzel visszamentek be a szobába. CC pakolta elő a cuccait, amikre nagyon nincs szüksége most, hisz rengeteg ruhát hoztunk. De nagyjából ezek a cuccok keveredni is szoktak, hisz majdnem teljesen egyforma ruháink vannak.

-          Na ez megfelel?  -kérdezte CC, odanyújtva egy bőrnadrágot, bár elég meleg idő volt.

-          Tökéletes. Bár elég meleg van..

-          Igen erre én is gondoltam.. a nyári cuccaink nem éppen csajosak. Ha azt akarsz, azt a lányoktól kell kérned.

-          Kérni biztos nem fogok.. eleve nem akarom elvenni a cuccaikat.. Lindától sem. De Krisztitől biztos, hogy nem kérek, mert Ash leharapja a fejem.

-          Áhh biztos nem.. de persze megértelek. Akkor egyenlőre be kell érned ezzel.

-          Nekem ez is jó, köszi. –mosolygott.

-          Hát jó.. majd max veszünk neked valamit.

Ezzel CC odanyújtott neki még egy felső újjatlant, amin nem is látszott hogy nem női ruha, egyedül a hosszú nadrággal volt baja. És hozzácsapott még egy fekete csizmát is.

-          Akkor nem is zavarok. –mondta CC, majd kiment.

Ezek után, mikor Kata egyedül volt bent a szobában, felvette a ruhákat, majd még beleszagolt a fel nem vett pólóba, és elmosolyodott. Végül kijött már felöltözve.

-          Na.. egész jó. –mondta CC.

-          Akkor most már gyere enni. –leültünk az asztalhoz, ezúttal mindenki.

-          Rántotta van srácok.

-          Az nem baj.. szeressük.

-          Akkor jó. –mondta Jinxx, majd hozták Jake-el.

Elkezdtünk enni. Ash, és Kata egymással szemben ültek, én természetesen Ash mellett, a többiek meg az asztal másik felén. Evés közben lehetett érezni némi feszültséget is, bár most nem volt vita. Ash mellett ültem, így persze láttam arcán az ijedt tekintetet, amit összeráncolt szemöldökkel palástolt.

-          Ez finom volt, köszi srácok. –mondta Ash, majd bement a szobába.

-          Én is köszi.. –felálltam, és utána mentem.

-          Úgy érzem ez még téma lesz egy darabig. –jelentette ki Andy.

-          Ja.. –nyögött utána Jake.

Én Ash után mentem, és leültem mellé az ágy szélére.

-          Na.. mi a baj?

-          Tudod te..

-          Figyelj, már senki nem haragszik, csak te. Próbáld meg elfogadni. Szerintem egész kedves lány.

-          Ahhoz képest hogy segített minket lemészárolni… igen.

-          Ne mond már így. Nem akarta.. de ne kezdjük megint. Figyelj, legalább próbáld meg.

-          Nagyon szeretnéd?

-          Igen..kérlek.

-          Na jó. Megpróbálhatom, hogy kicsit talán befogadóbb leszek vele szemben, de nem garantálom, hogy ez mindig is így lesz most már.

-          Nekem már az is elég, hogy próbálkozol.

-          De miért ilyen fontos ez neked?

-          Mert így te is jobban leszel majd, és persze szerintem ő ártatlan, és nem szabadna okolni.

-          De te mindenkiben ezt látod, csak ez sajnos nem mindig van így.

-          De ez most így van higgy nekem.

-          Jól van. –mosolyodott el, és átölelt.

-          Kimegyünk?

-          Menjünk. –megfogta a kezem, és kimentünk vissza a többiekhez.

Addigra már csak ültek az asztalnál, kivéve Jake, aki a szobát rendezgette. Ki-be mászkált.

-          Na mi a helyzet? –kérdezte Andy.

-          Beszélgettünk. –felelte Ash.

-          És jutottatok valamire?

-          Igen.. azt hiszem túlzásba vittem a dolgokat, és talán nem is vagy olyan gonosz mint hittelek. ne haragudj. –nézett rá Ash.

-          Semmi baj. Nem haragszom egyáltalán. Meg tudlak érteni.

-          Kriszti.. te egy csodatévő vagy. –vágott közbe Andy.- ez hogy sikerült?

-          Csak megbeszéltük.

-          Hát valamit jól csinálsz az biztos.

-          Inkább csak én vagyok odáig érte.. –mondta Ash.

-          Na az lehet.

Kijött hozzánk Jake is.

-          Megyünk ma valamerre?

-          Kéne.

-          És mit szeretnétek? Legutóbb megkerültük a tavat, voltunk az akvaparkban, és az uszodában. Na meg persze a parton is. Ezek közül menjünk valahova, vagy esetleg menjünk máshova.

-          Nem túrázunk! –kiáltott fel Jake, amint még egyszer ki, és beszaladt a szobába.

-          Ezt nem is mondtuk.. nem fogunk nyugi.

-          Miért nem szeretitek a túrát?  -kérdezte Kata, hisz még nem meséltünk neki semmit.

-          Tényleg te nem is tudsz semmit. Ezeket el kéne mesélni. Egyszer elkezdjük.

-          Érdekelne.. –mosolygott.

-          Hát voltak kalandjaink. Egy egész könyvet lehetne belőlük írni. De ez mind idén történt, amióta így együtt vagyunk heten.

-          Érdekes.. –szólalt fel Jinxx.

-          Mi?

-          Hogy már mióta nem gondoltunk arra az életre mikor csak öten voltunk.. nem voltunk se sikeresek, se ismertek, és nagyon boldogok sem. Nem utazgattunk.

-          Tényleg.. –mondta Andy.-de most már nem tudnám úgy az életet elképzelni. –nézett Lindára mosolyogva, aki visszamosolygott rá.

-          Inkább ne is emlegessük milyen életet éltem..-mondta Ash nevetve.

-          Hát igen.. –nevetett mindenki.

-          Ezt még nekem sem részletezted. –mondtam nevetve.

-          Hát mondjuk úgy, hogy nem voltak kapcsolataim, csak maximum két naposak, de nem volt olyan hét, hogy ne lett volna legalább egy barátnőm.

-          Aha. Te kis nőcsábász. –nevettem.

-          De ez már elmúlt, nem érdekel senki más.. talán a megfelelőt kerestem.

-          Azt hiszem meg is találtad. –mosolyogtam már átölelve őt.

-          Biztos vagyok benne. –mosolygott.

Kata az egészet csak úgy mosolyogva nézte végig, és belegondolt abba, hogy ő nem látott bele ebbe az előtt, és nem is tudta mire vállalkozott. Belegondolt, hogy ezt akarta ő szétrobbantani? Ez ellen volt végig? Nem tudta mi ütött belé.

-          Akkor megyünk ma még valahova? –vetette fel újra a kérdést Jinxx.

-          Igen kéne.. de gondoljunk arra, hogy úszni így nem mehetünk, mert Katának nincs miben.

-          Tényleg..

-          Majd adunk. –mondtam.

-          Igaz.. majd amelyikőnké jobb rá.

-          Tényleg adtok?

-          Hát persze.. –nevettünk. –Gyere már is kerítünk.

-          Hát csajok, köszi szépen! -mosolygott lelkendezve.

Még Ash is mosolyogva nézte, ahogy beszélgetünk, és szórakozunk. Leült Andy mellé.

-          Talán tényleg velem volt a baj…-sóhajtott.

-          Látod, én mondtam. –felelte Andy.

-          Igen, tudom.

-          Mindegy most már minden rendben van.

-          Igen, én is azt hiszem.

Mi ez idő alatt Andyék szobájában voltunk, még a ruhákat válogattuk.

-          Talán ez jó lesz. –mutattam egyet, ami látszólag passzolt hozzá.

-          Oké felpróbálom.

Mi közben még kotorásztunk, és találtunk rövidnadrágot is, ami már jobban elviselhető ebben a melegben.

-          Na milyen? –jött ki a szekrény mögül.

-          Egész csini.

-          Tényleg?

-          Igen.. szerintem ez lesz a jó.

-          Akkor nem is kell tovább keresni.. Jól felforgattatok mindent.

-          Nem fürdőruhát kerestünk, inkább rendes ruhákat neked..

-          Adtok ruhákat?

-          Még szép. Figyelj. Mi barátok vagyunk, és a barátok osztozkodnak.

-          Hát én eddig csak Lilivel éltem, szóval.. nem tudom.

-          Oké mindent értek. Mostantól ez másképp lesz. –mosolyogtunk.

Eközben odakint a srácok már megbeszélték, hogy hova kéne menni. Mi épp jöttünk ki a szobából.

-          Na találtatok? kérdezte Andy.

-          Igen, sőt még ruhákat is.

-          Na ez az. Rendbe van. Akkor mi pedig eldöntöttük, hogy mit csinálunk.

-          Na?

-          Elmegyünk vitorlázni.

-          De jó…

-          Örültök neki?

-          Igen, én még nem voltam, de már rég akartam.- feleltem.

-          Akkor most lesz alkalmad. A Hotel móló, ahol van az uszoda.. Na ott a kikötő. Arról jutott eszünkbe.

-          Ez jó ötlet.

-          És valakinek van engedélye?

-          Jinxx?

-          Igen nekem van.. még anno sokat vitorláztam.

-          Akkor minden rendben lesz.

-          Biztos jól fogunk szórakozni.

Ezzel elkezdtünk megmosdani, kicsit sminkelni, még Katát is kisminkeltük kicsit. Bár nem volt neki meg az az erős fekete smink mint amit mi viselünk, de azért jól állt. Kijöttünk a fürdőből.

-          Na most már tényleg közénk tartozol. –nevette el magát Andy.

-          Ideje beilleszkedni.-felelte.

-          Még a hajával csináljatok valamit h nincs ellenkezésére, és minden formában közénk való.

-          Majd megoldjuk. –mosolyogtam.

-          Mi baj a hajammal? –nézett értetlenül.

-          Semmi, csak nem extrém. –nevettünk.

-          Az mit jelent?

-          Nincs megtépve, tök egyenes.

-          Ja értem.

-          Így nem hajlakk képes ha koncertezünk.

-          Majd átalakítotok.

-          Teljesen. –nevettünk, és elindultunk ki a kocsihoz a fiúk után.

-          Na megvagytok?

-          Igen, hozzuk a fürdőruhát is.

-          Hát szerintem célszerűbb abba lenni a hajón. –jegyezte meg Ash.

-          Igen szerintem is. –mondta Andy.

-          Akkor mehetünk?

-          Menjünk.

Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Az út persze nagyon rövid, így szinte gyalog is mehettünk volna, de nem volt kedvünk két utcát gyalogolni. Odaértünk, és leparkoltunk a kikötő előtt. Andy odament a házhoz, ahol lehet hajót bérelni, és kért egyet nyolc személyre.

-          Nyolc? –kérdezte az ott dolgozó.

-          Igen, elég sokan vagyunk.

-          Az igen.. egy banda?

-          Az.. gondolom látszik rajtunk. Tulajdonképpen csak öten vagyunk a bandatagok, a másik három csaj.

-          Ja úgy már értem. Hát keresek egy nagy terjedelmű vitorlást.

-          Oké köszönjük.

-          Van köztük szakképesített?

-          Igen, egyvalakinek van engedélye.

-          Akkor jó nem lesz szükség kísérőre.

-          Nem..

Ezzel bement a hajók közé, mi pedig mentünk Andy után mikor intett. A srácok mint mindig, most is marhultak. Kata kezdte magát jól érezni köztünk, beszállt a marhulásba. CC felvette a hátára, és Jinxx is fel akart ugrani. Majd végül Jinxx és Jake egymásra maradtak. Mi hátul Ash-el szépen kézen fogva nevetve sétáltunk, Linda pedig előre szaladt Andy-hez, és szintén hátra nézve nevetve mentek elől. Lassan odaértünk egy hajóhoz, ahol a férfi megállt.

-          Ez lenne az. –mutatott rá a hajóra.

-          Szép. –mondta Andy, majd közelebb ment.

-          Ez tetszik- mondta Jinxx, majd ő is odament. –De rég is vezettem ilyet. De azért még emlékszem mindenre.

-          Jól van akkor. Menjetek csak.

-          Köszönjük. És mennyi is lesz?

-          Mennyi időre terveztek elmenni?

-          Hát úgy négy óra hossza minimum.

-          Az úgy nagyjából húszezer körül lehet. De ezt majd megbeszéljük ha visszaértetek mert sosem biztos az idő, és így nagyon nem is kell figyelni mikor kell visszajönni. Nem jó ha siettetik az embert. Majd ha jól esik.

-          Oké köszönjük.

-          Szívesen. Jó szórakozást.

Andy erre már csak intett egyet, és felszállt a hajóra. Mi is mentünk utána. Ash körbeszaladt, én előre mentem. Andy benézett a kabinba.  Addig Jinxx a két sráccal szerelgette a dolgokat. Kata odajött hozzám, majd Linda is.

-          Na ez jó lesz. Már alig várom.

-          Én is.

-          Merre menjünk?

-          Menjünk át a szoroson.

-          Oké.. Csak kerüljük ki a kompot.

-          Hát az előnyös ha nem megyünk neki, igen. –nevettünk, és odamentünk a srácokhoz.

Ash Andy-vel volt, és csinálták amit Jinxx mondott, mi is odamentünk segíteni. Lassan elkészült a hajó, indulásra kész voltunk.

-          Jó.. szerintem indulhatunk is.

-          minden megvan?

-          Igen.

-          Akkor menjünk.

A hajó el is indult, lassan kimentünk a szálloda kikötőjéből. Elértük a nyílt vizet, eléggé élveztük. A srácok kifeszítették a vitorlát, mi addig felvettük a narancssárga mellényeket. Elvoltunk a hajón sokáig.

-          Hé.. Ashék? –kérdezte Andy körülnézve.

-          Szerintem a kabinban..

-          Ja.. értem. –mindenki elnevette magát.

Idő közben mi is kijöttünk enni a többiekhez. Lindáék már végeztek, és odaálltak a korláthoz. Linda a vizet nézte.

-          Na tetszik?

-          Nagyon.. most már elmondhatom, hogy itt is voltam.

-          És nem is egyedül.

-          Pontosan.

-          Látom befogadtátok. –Nézett Andy hátra.

-          Igen, végre Ash is.

-          Attól féltem sose lesz jobb.

-          Szerencsére mind tévedtünk. De neked elmondta a baját?

-          Attól félt, hogy összedolgozik Lilivel. És hogy Kriszti miatt van itt.

-          Ja hát azt teljesen megértem hogy félti.

-          Igen, nagyon össze vannak nőve.

-          Az a jó.

-          Na menjünk vissza hozzájuk.

Elkezdett szelesebbre fordulni az idő, a vitorla ki volt feszítve. Elég gyorsan haladtunk.

-          Srácok, nem kéne kicsit lazábbra húzni? –kiáltott oda Jake.

-          De.. most hogy így mondod veszélyes ilyen nagy szélben. . –felelte Jinxx.

-          Akkor gyerünk..

-          Megyek segíteni. –Szólt Andy.

A srácok hárman húzták a vitorla kötelét, míg az engedett magából, így már lelassultunk.

-          Mióta jövünk nagyjából?

-          Úgy három órája.

-          Az elég hosszú idő. Nézte valaki az irányt?

-          Nem igazán.. –szólt Ash.

-          Akkor ki tudja merre haladtunk? – kérdezte Andy a homlokára csapva, majd az arcát végigsimítva.

Síri csend volt, senki nem felelt, az az senki nem tudta, merre vagyunk. A köd egyre csak ereszkedett, nem láttuk a partot.

-          Nem hiszem el, hogy harmadjára is megtörténik.

-          Már nem négy?

-          Ki számolja…

-          Igaz.

-          De valahogy vissza kell találnunk, mert vihart mondtak este felére.

-          Az gáz. –szólalt meg Linda.

-          Hát eléggé..

Elkezdtünk gondolkodni, hogy meddig néztük, merre megyünk. Így hátha megtudjuk állapítani merre jöttünk.

-          Valakinek ötlet? –kérdezte Ash.

-          Nem..

-          Nekem sem..

-          Arra emlékszem, hogy Észak-Nyugatnak indultunk, és elhagytuk a tihanyi félszigetet. Láttam a távolban. Akkor nem lehetünk még messze attól. Csak meg kéne találni. Akkor már meglenne az irány is.

-          Eléggé bejöttünk már az óta ezzel a nagy sebességgel.

-          Induljunk el visszafelé minden esetre.

-          Az nem rossz ötlet, mert még mindig a másik irányba haladunk előre.

-          És ha jó irányba haladunk mert idő közben leírtunk egy kört?

-          Nem tudom.. –felelte Ash.

-          Jinxx?

-          Elméletben lehetséges.

-          Az nem jó.. nagyon nem jó..

-          Mindegy, menjünk valamerre..

Láttuk a part szélét, de lehet, hogy épp a tó vége felé haladtunk. Vagy épp vissza. Ha megfordulunk, lehet hogy máshol lyukadunk ki. Már nagyjából még három óra eltelt. Mindenki fáradt volt, én Ash-nek dőlve ültem a földön, vele együtt. Andy és Linda a kabinban pihentek, hisz úgy sem látnak semmit. Jinxx nézelődött, az iránytűt is bütykölte. Jake még falatozott a földön, Kata és CC pedig álltak a hajó hátuljában, és nézték a vizet.

-          Merre lehetünk? –kérdezte Kata.

-          Nem tudom.. talán már jó irányba haladunk.

-          Talán.. de az is lehet, hogy nem.

-          Akkor itt éjszakázunk..

-          Az idő nem kedvez..

-          Hát nem.. már gyűlnek a felhők..

-          Tényleg. –nézett fel Kata.

-          Nem lesz jó ha zuhogni kezd..

-          Mert? Látom, hogy féltek az esőtől.. ez miért van?

-          Ash-nek volt kalandja.. mind benne voltunk, de ő szívta meg. Majd apránként elmesélünk neked mindent.

-          Érdekelne..

-          Hát idő az van..

Leültek mind a ketten a hajó falához.

-          Az egész még megismerkedésünk után nagyjából két héttel volt. Ash és Kriszti már együtt voltak addigra, össze voltak nőve. Mint most is. Linda és Andy még csak egy hetesek voltak nagyjából. Aranyos volt az egész.. már akkor tudtuk, hogy hosszú távú lesz. Nekem jött az ötlet, hogy menjünk el túrázni.. senkinek nem volt ellenvetése ez ellen. Mind jól szórakoztunk, piknik, sátrazás, bogrács, sütkérezés stb.. még hegyet is másztunk. Aztán hirtelen jött egy nagy vihar.. pedig nagyon jó idő volt előtte. Gyorsan beszaladtunk a sátrakba, mivel úgy fél kilóméterre lehettünk onnan. De az eső ömlött, a sátrak kezdtek beázni, féltünk a mennydörgéstől meg a villámoktól. Főleg Kriszti.. Ash ezt nem nézte jó szemmel, és átment Andyék sátrába, elkérni a kocsi kulcsokat. A kocsi elég messze volt, mivel az erdőbe nem tudtuk bevezetni, kint hagytuk az ösvényen. Buckás hepehupás út volt, tele gyökerekkel, dombokkal. És most már sárral is. Ash vállalta, hogy elszalad a kocsiért, hogy mi ne ázzunk meg. Már ültünk a tócsában. Mire odaért a kocsihoz, teljesen átázott, de nagy nehezen sikerült neki átvezetnie a kocsit a táborhoz. Beültünk, de ő akkorra szinte élettelenül remegett. Kriszti hátra húzta, hogy felmelegítse.. mondanom sem kell, hogy borzasztóan meg volt rémülve szegény. Reggelre elmúlt minden, Ash felmelegedett, megköszöntük neki amennyire csak tudtuk. Aztán kiderült, hogy nem volt még minden.. Ash teljesen lebetegedett, meg sem tudott szólalni, fel sem tudott kelni.. rázta a hideg éjszaka.. de meggyógyult, mert Kriszti nem ment el mellőle.

-          De aranyos.. és milyen odaadó..

-          igen, ez lenne a lényeg.. Ash sok mindenre képes miattunk. Ha őt akarja bántani valaki biztos, hogy duplán kapja vissza tőlünk.

-          Meg tudom érteni.

-          Van még rengeteg ilyen sztorink, lassan mindet elmeséljük.. ez volt az első.

Ekkor Andy kiáltott egyet.

-          Látom a szigetet!

-          Ez az!

-          Hallod?

-          Igen menjünk. –CC és Kata is felkeltek gyorsan, és előre szaladtak.

-          Ott a sziget. Kiértünk.

-          Még nem.. még el sem hagytuk.. van egy pár kilométer..

-          de legalább tudjuk merre.

-          Az biztos hogy jobb, de elkezdett villámlani.

-          Én még nem is láttam.

Ekkor egy hatalmasat dörrent az ég, és villámlott egy nagyot felettünk. Én hozzábújtam Ash-hez, Linda Andy-hez, Kata pedig egy pillanatra CC-hez ugrott. Ezen mindketten mosolyogtak, majd szétugrottak.

-          Nyugi.. még nem esik.. még felgyorsíthatunk. Legalább a szél is kedvez.

-          Amíg nem lesz hátszél.. sosem jutunk ki a partra.

-          De ki fogunk, csak kicsit segíteni kéne..

-          Nem tudunk.. –felelte Jinxx.

-          Nincs rá mód?

-          Sajna nincs. Ez egy vitorlás..

-          Igaz… akkor nem tudom. Csak várhatunk.. Az időjárásra vagyunk utalva..

Lassan közelebb kerültünk a parthoz. Még volt hátra úgy két kilométer, de a szél elkezdett ellenkező irányba fújni.

-          Ne már! Mindjárt beérünk…-kiáltott fel Andy.

-          Kevés hiányzott..

-          Itt nem adhatjuk fel..

-          De nem előre megyünk megálltunk és mintha hátra menne a hajó..

Ekkor egy hatalmasat villámlott, mellettünk csapott le a vízbe. Borzasztóan megijedtem, és Ash-nek ugrottam, és mindenki annak, akinek először. CC-éknél most már nem volt idő elpirulni sem, hisz ez most közel volt.

-          Na ebből elég volt. Nézett rám Ash, kicsit dühösen féltő tekintetével, ugyan ezt láthattuk a barlangban is.

-          Mit akarsz tenni Ash? –kérdezte Andy.

-          Megtolom.

-          Mi?

-          Megtolom a kikötőbe, mert nem állhatunk itt várva, hogy belénk csapjon a villám.

-          De megint megfázol.. ugyan olyan az idő..

-          Most nem esik az eső..

-          De a víz nagyjából ugyan azt jelenti, még többet.

-          Tudom.. nézett le.

-          Legutóbb is majdnem az életedbe került.. –mondta Andy kicsit átölelve.

Én csak ott álltam, ledermedve, és szinte még fel sem fogtam miket beszélnek. Borzasztóan megijedtem, hogy Ash ki akar ugrani, a jég hideg vízbe.

-          Ash.. –remegtem..

-          Tiszta lila a szád..

-          Nem fázom, csak megijedtem..

-          Azt látom el is sápadtál rendesen..

-          Mi a baj?

-          Féltelek. megijedtem, ahogy mondtad..

-          Jaj drágám.. –ölelt át szorosan.

-          Látod? Nem teheted ezt vele sem. Még rosszabbul lenne.

-          Tudom.. de így nem fogunk kijutni.. a villám meg bármikor belénk csaphat.

Erre mindenki csak nézett maga elé,és az egyre távolodó part felé. Ash felnézett, és ő is látta a partot, érezte a hideg orkán erejű szelet, és látta a villámok cikázását. Majd megszólalt halkan..

-          Andy..

-          Mi az?

-          Fogd le.

-          Mi?

-          Tedd.

Odalökött, és egy nekifutással átugrott a korláton, be a hideg, úgy négy méter mély vízbe.

-          Ne! Ash. –kapálóztam, és Andy szorításából próbáltam kimászni, aki értelmetlenül nézett maga elé.

-          Segítsetek neki ha tudtok. –kiáltott oda a többieknek, míg szorongatott, és bevitt a kabinba.

Az ajtóban összeestem. Óvatosan letett az ágyra, majd kiment segíteni. Ash tolta a hajót, már majdnem beértünk a kikötőbe. A víz most már csendes volt bent, a sok hajó között. Ash remegve tolta a nehéz hajót, maga előtt. Mikor ezt a tulaj észrevette, azonnal odajött kihúzni a hajót a kikötő széléhez. Ash-t felhúzták a többiek, szép lassan fel tudott mászni már-már majdnem összefagyott testrészeivel.

-          Köszönjük a segítséget. –mondta Andy gyorsan. Kifizette a tartozást, és sietve eltávoztunk.

Ash-t Jinxx, és Jake segítette ki a kocsihoz, engem Andy vitt, és tett be a furgonba. Mindenki rohant. Ash befeküdt hátulra, bár alig tudott megmozdulni, de még így is ölelt, és ébresztgetni próbált, miközben ő is aludt volna el.

-          Kitartás, mindjárt hazaérünk. Felmelegedsz Ash.

-          Még élek.. –nyögte ki. –csak siessünk.

Hamar hazaértünk, hisz két utca volt. Berohantunk a házba, már aki tudott. Ash beült a radiátorhoz, egy hajszárítóval segített neki Jake, majd Andy is odasietett hozzá egyel. Közben ott feküdtem karjaiban. Ash elkezdett sírni, mert már nem tudta mit tegyen. És nagyjából most kezdte érezni mi is van épp, hisz eddig mindene le volt fagyva. Most látott meg igazán.

-          Ébredj már fel! –elkezdett ordítozni, majd hangja elcsuklott.

-          Nyugodj meg, csak elájult a stressz hatására. –nyugtatta Andy.

-          Honnan tudod? – én tettem le, mikor bevittem a kabinba akkor esett össze. Megnéztem, hogy lélegzik-e. Csak enyhe sokk érte. Azt hitte bajod lesz.

-          Én tehetek mindenről.

-          Ash.. te csak segítettél.. ha nem tolod meg a hajót, már belénk csapott volna egy villám.

Ash felnézett, és csendben folyt végig a könny az arcán. Mire megmozdultam, és nyeltem egyet. Ezt Ash is megérezte.

-          Fent vagy? –szólalj meg!

-          Ash..

-          Igen.. igen hallom. Itt vagyok. Nyugodj meg.

-          Ash, jól vagy? –kérdeztem sopánkodva, mikor rájöttem, hogy mi történt.

-          Igen, semmi bajom.

-          Hol vagyunk?

-          Itthon. Most már nincs semmi baj.

Megpróbáltam felkelni, és megölelni őt rendesen, ez elég nehezen ment. Akadozva bár, de feltápászkodtam, és nekidőltem. Ő hozzám bújt, és így ültünk a földön tovább a többiekkel. Ash, CC, és Kata hoztak még be takarókat a kocsiból is.

-          Na fent van?

-          Igen, magához tért.

-          Huh.. hálistennek.

Kata adogatta a takarókat, CC takargatta Ash-t. A többiek a hajszárítókkal melegítettek minket. Ash haja már csaknem megszáradt, az enyém is, hisz a hullámok felcsaptak, és mindenki vizes lett egy kicsit. Arról nem beszélve, hogy bikiniben, és fürdőnadrágban voltunk végig.

-          Jól van megvagyunk nagyjából.. elég lesz? –igen.. köszönöm srácok.

-          Ne hülyéskedj.. ez a legkevesebb.

Ash elmosolyodott, majd még szorosabban ölelt. Én szinte elaludtam a karjaiban.

-          Nagyon álmos.. feküdjünk vagy nem tudom..

-          Enni kéne..

-          Igaz éhes is vagyok.

-          Akkor együnk valamit.

-          Ő nem tud enni..

-          Pedig kéne..

-          Majd segítek annyit, hogy tudjon csak legyen már valami..

-          Oké készítem.. jó kis húsleves lesz..

-          Az pont jó köszi Jake.

Ash velem együtt bebújt az ágyba, és vártuk, hogy kész legyen a vacsora. Jake olyan gyorsan próbálta elkészíteni, ahogy csak bírta. A leves illatát már érezni lehetett bentről. Én már teljesen magamnál voltam, de Ash-t öleltem minden erőmmel, és pityeregtem közbe.

-          Na most mi a baj drágám?

-          Megint beteg leszel..

-          Nem leszek.. nézd meg, hogy semmi bajom. Nem voltam olyan sokáig vízben.

-          Dehogynem..

-          Fent se voltál.

-          De tudom, hogy milyen távol voltunk, és el tudom képzelni, hogy nem öt perc volt kitolni a hajót.

-          Jó, ez igaz. De akkor is. Ne fesd az ördögöt a falra, nem biztos, hogy beteg leszek.

-          Legutóbb borzalmas volt. Nehezebb volt nekem mint neked.

-          Elhiszem. –megszorított- de próbálj most megnyugodni, mert ha te meg ebbe betegszel bele, ugyan ott vagyunk, csak az én részemről, sőt, ha még beteg is lennék valamilyen mértékben, akkor mindketten bajban lennénk.

-          Jó, igazad van.

-          Egyikünk legyen egészséges, és majd utána ráér idegeskedni. Várjunk egy kicsit, lehet, hogy nem lesz semmi baj. Most még nincs.

-          Rendbe van.

Ez idő alatt Kata és CC beszélgettek a szobájukban, amíg mindenki más az étellel volt elfoglalva.

-          Mondtam, hogy hamar belerázódsz a kalandokba.. –jelentette ki CC.

-          De mindig ilyen durvák?

-          Igen.. eléggé.. többnyire. De volt már rosszabb is.

-          Ennél rosszabb?

-          Igen, két ilyen meghűlés, és egy égés is volt.

-          Azt is elmeséled?

-          Majd máskor.. most az hosszú lenne. De az égésről jut eszembe, Ash kezébe ne adj éles evőeszközt, ne engedd konyhába, vagy bármilyen tárgyhoz, aminek köze van az ételhez.

-          Na miért?

-          Mert mindent felrobbant, vagy tönkretesz. Felrobbantotta a gáztűzhelyünket, a bográcsunkat, a párizsban bérelt lakásunk csapját, itt is valamit azt hiszem, már nem teljesen emlékszem.. de sok ilyen volt, és bár ezek elég viccesek tudnak lenni, de kicsit veszélyes is..

-          Értem. És ez miért van?

-          Nem tudjuk.. mi azt mondtuk, hogy a konyha az átka, de ezért van, hogy ők ketten sosem főznek.

-          Krisztinek is?

-          Hát nem, végül is nála nem tapasztaltunk még ilyet, de általában ők mindenben együtt vannak, közösen. És ha észre vetted a hasonlóságot köztük..

-          Igen ezt mondani is akartam.. ijesztő..

-          Igen, és hát attól tartunk, hogy belül is így hasonlítanak..

-          Hát jó.. akkor majd észben tartom.

-       Most pedig próbáljuk őket támogatni mindenben.. Ash lehet megint beteg lesz, Kriszti azért van már  most kikészülve.

-          Ja igen nem értettem miért sír annyira azon kívül, hogy Ash a vízbe ugrott.. mert már kint van.

-          Ezért.. átélte már egyszer.. ezt el is meséltem.

-          Igen, emlékszem.

Ekkor Andy kiáltott, hogy kész a vacsi.

-          Menjünk ki.. –elindultak kifelé az ajtón.

Idő közben mi is tápászkodtunk fel, bár én már el is aludtam közben. Ash segített ki az asztalhoz, leültetett a székre, kicsit betakargatott, majd ő is szintén becsavarva odaült mellém.

-          Köszönjük.. –mondta Ash a többieknek..

-          Ugyan már.. természetes, hogy segítünk. –Ash elmosolyodott.

-          Minden rendbe van? –kérdezte Andy.

-          Eddig még igen.. reméljük ez így is marad..

Belekezdtünk az evésbe, Ash már meg is ette, én csak próbáltam.. kicsit idegesen fogtam még a kanalat is.

-          Várj segítek..-közelebb jött, és adogatta az ételt.

-          köszi. –mosolyogtam rá, közbe falatoztam.

Ettünk, majd mikor már én is végeztem, elindultunk be a szobába. Ash már levette a takarót is magáról, semmi baja nem volt.

-          Azért ne hülj meg.. –mondtam.

-          Nem.. mindjárt betakarózok.

Bevitt a szobába, majd feküdtünk gyorsan. Szorosan összebújva, melegen betakarva aludtunk el. Andy és Linda még mosogattak, Jake és Jinxx már készültek feküdni. Kata és CC még a tányérokat hordták be Lindáéknak.

-          Meglesztek ketten? –kérdezte CC.

-          Persze menjetek csak.

-          Oké akkor jó éjt.

-          Nektek is.

Ezzel bementek a szobába, ahol Jinxx már hangosan horkolt, Jake pedig egy párnát szorított a fejére.

-          Ez jó kis estének ígérkezik.. –mondta CC, és befeküdt gyorsan leváltva pólóját. Kata is bement, miután felvette a pólót, és a nadrágot.

-          Na jó éjt.

-          Jó éjt.. –bújt be mellé, majd lekapcsolta a villanyt.

Most már csak Andyék voltak kint.

-          Na kész vagyunk?

-          Ez az utolsó..

-          Akkor gyerünk.

Andy kiterítette a törlőrongyot, és bement Linda után a szobába. Mindketten gyorsan elaludtak..

-          Hé.. holnap gondolom itthon leszünk..

-          Igen…-felelt Andy- nagy valószínűséggel, hisz Kriszti nem épp bulizós kedvében van.

-          Igen ezért mondom..

-          Meg feltehetőleg ha Ash tényleg nem betegszik le.. akkor talán orvos is kell.. reméljük nem.. most jól betakaróztak ahogy benéztem még..

-          Igen, én is láttam. Reméljük nem lesz baj..

-          Jó éjt.

-          Jó éjt.

Ezzel mindenki elaludt. Az éjszaka az eső után kissé hűvös volt, de mi melegen be voltunk takarva. A többiek kalandként emlékeznek erre a napra, nekem egy újabb megpróbáltatás volt lelkileg.. Ismét magamra vettem a dolgokat, hisz ha nem leszek rosszul a félelemtől, talán nem ugrik be Ash a vízbe. Persze ez talán szükséges volt, hogy kijussunk, de miért pont ő mindig?  Mindig miattam félt minket.. kezd rosszul esni ez az egész. A nagy gondolkozás közepette elaludtam én is, és észre sem vettem, hogy telik az idő.