(28. rész) A próba

-          Na kidugtátok az orrotokat?

-          Kell azt is nem?

-          De..-nevettek.

-          Akkor ide a kaját.. –mondta Ash vigyorogva.

-          Persze hozzá sem nyúltál!

-          Mert nem engedtétek..

-          Fájva mondom de igaza van.. –mondta Andy.

-          Na nesze! Tömd a fejed.. –ezzel Ash elvette a tálat, majd elkezdte nekem adogatni én meg neki.

-          Vagy egymás fejét.. nekem mindegy.

A nevetgélés sokáig tartott, majd mikor már elfáradtunk, lefeküdtünk aludni. Hosszú nap volt, végül mindenki boldogan aludt el. Én a csendben még elgondolkodtam a dolgokon, és beláttam, hogy talán tévedtem. De közben nem múlt el félelem érzetem. Ash már aludt, elnyomta az álom. Én nem tudtam még.. Lassan befordultam felé, és szorosan átöleltem őt. Nem akarom, hogy baja essen. Ez idő alatt Andy és Linda még mindig ették a sült krumplit, és beszélgettek.

-          Jó itt megint.

-          Igen.. megint visszajöttek az emlékek.

-          Hát volt már pár kalandunk.

-          Az biztos.

-          De mindenki boldog.

-          Aha.. mindenki.

-          És persze látom, hogy ellenvetésed van.. mi történt?

-          Ja nem dehogy!

-          Na.

-          Oké tényleg lenne valami, de nem tehetem.

-          Mit? Nekem mindent el kell mondanod, főleg hogy most már tudom, hogy van valami.

-          Igazad van.. csak tudod nehéz, ha megígértem.

-          Nekem hamarabb megígérted, hogy igazat mondasz mindig. –eközben már Linda kezét fogta, egymással szemben ültek az ágy közepén.

-          Hát jó..

-          Szóval?

-          Kriszti lehetséges, hogy látta a lányt.

-          Azt a lányt?

-          Igen.

-          De az nem lehet..

-          Igen tudom. Börtönben van… de ő azt állítja, hogy ott állt előtte. Most ez két irányba vezethet, és egyik sem jó..

-          Mégpedig?

-          Vagy tényleg kiszabadult, és ismét veszélyben vagyunk, vagy Kriszti elkezdett hallucinálni elég erősen, talán a megrázkódtatás miatt. Hisz Ash sérülése szinte megőrítette.

-          Ez nem tetszik.

-          Nekem se.. nem tudom mit tehetnénk.

-          És miért nem akar erről szólni?

-          Mert ő sem biztos benne és nem akarja, hogy Ash feleslegesen idegeskedjen.

-          Hát az idegeskedés szerintem egyáltalán nem lenne felesleges, hisz ha látta, ha nem, akkor is baj van.

-          Épp ez az.. Csak tudod megígértem neki, hogy nem mondom el nektek, és most nem tudom mi legyen.. el kéne mondani a többieknek, de akkor megtudná, hogy elmondtam. És Ash tényleg idegeskedne.

-          Figyelj.. ha kiszabadult, azt tudnia kell. Ha Krisztinek baja van, azt is. Nem titkolhatjuk el.

-          Jól van igazad van egyetértek.

-          Akkor holnap elmondjuk?

-          Igen az lenne a legjobb de csak az után, miután Krisztivel ezt hármasban megbeszéltük.. nem akarom hogy meglepetésként érje..

-          Jól van..

-          Na aludjunk majd lesz valami..

-          Jól van.. nyugodjunk meg. Gyere ide..

Ezzel mindketten lefeküdtek, Andy közelebb húzta magához Lindát, és elaludtak. Telt az éjszaka, szép csendben. Reggel Jake ébredt fel először. Kiment kávét főzni, majd ezzel a hangzavarral felébresztett minket is. Ash-el egyszerre néztünk fel, majd elmosolyodtunk.

-          Jó reggelt.

-          Jó reggelt. –ezzel a homlokomra nyomott egy puszit.

-          Kimegyünk hozzájuk?

-          Szerintem még nincsenek fent.

-          Lehet. Akkor maradjunk még.

-          Helyes.. –és belém bújt teljesen.

A túloldalon Andyék is ébredeztek lassan.

-          Szia.

-          Szia. -mosolyodott el Andy.

-          Jól aludtál?

-          Igen, elég jól. Csak nehezen aludtam el.

-          El tudom képzelni.

-          Akkor mikor beszéljük meg?

-          Majd ha úgy alakul, hogy hármasba leszünk.

-          Az elég nehéz helyzet hisz mindig együtt vannak akár csak mi.

-          Hát igen..

-          Majd kivárjuk.

Most már mindenki az ebédlőben volt, Andyékkel együtt. CC főzött reggelit, amit sikeresen elfogyasztottunk.

-          Na ez finom volt..

-          A szakácsot dicsérjük.

-          Köszöntem szépen… -hajolt meg CC.

-          Mester.. –nevettünk.

Ash bement a konyhába mosogatni Jinxx-el és CC-vel. Ezúttal rámerték bízni. Jake hordta el a maradékot és a tányérokat be a konyhába, mi pedig bementünk Andyék szobájába.

-          Na mi a baj?

-          Beszélnünk kéne. –nézett rám Andy. Erre én Lindára néztem.

-          Ne haragudj muszáj volt akár merről nézzük baj van.

-          De megígérted…

-          Figyelj ez már rég meghaladta azt a szintet, hogy eltitkolhasd, vagy hogy az ígéret számítson..

-          Úgy van.. –erősítette meg Linda Andy-t.

-          Hát jó.. lehet, hogy igazatok van..

-          Biztos lehetsz benne!

-          Akkor mondjátok.

-          Előbb üljünk le..

-          Nos arról lenne szó, hogy ugye láttál valakit..

-          De tudom ki volt az..

-          Igen ezt is tudom.. de te magad is mondtad hogy nem vagy benne biztos hogy ott volt.

-          Igen.. ez is felmerült bennem.

-          Na most az a baj hogy ez akárhogy nézzük zsákutca.. te nem akarod, hogy Ash ok nélkül idegeskedjen, de akár kiszabadult a lány akár nem van miért neki idegeskednie..

-          Ezt hogy érted?

-          Ha kiszabadult akkor azért mert akkor tényleg őt láttad. Ha nem, akkor hallucinálsz és valószínű hogy a baleset utáni trauma tér vissza.. megijedtél hogy Ash-nek baja esett..

-          Igen.. még máig emlékszem arra az érzésre.. szorongat belülről, és félek, hogy újra megtörténik.

-          Ez az.. hogy lehet hogy csak az elméd irányít.. félsz hogy megtörténik de valójában még nem történt meg.. nem szabadult ki a lány.

-          Lehet.. Akkor most mi lesz?

-          Szerintem feltétlen tudniuk kell erről a többieknek is..

Ekkor benyitott Ash.

-          Minden rendbe van idebent?

-          Hát azt nem mondhatnánk..

-          Mi történt? –rohant oda hozzám megölelgetve.

-          Nyugodj meg.. fizikailag semmi bajom..

-          Hát akkor? –nézett rám rémült szemekkel. –már tegnap láttam rajtad..

-          Igen, de nem mertem elmondani.. nem voltam biztos a dologban de most megbeszéltük. És ha igen, ha nem akkor is van baj.

-          Na mondd már itt kapok szívgörcsöt! –most már leült mellém az ágyra, és átölelt.

-          Szerintem hívd a többieket is, mert többször már nem akarjuk elmondani..

-          Srácok! –kiáltott ki Ash.

-          Mi az? –szaladtak be mind a hárman.

-          Gáz van..

-          Mi?

-          Nem tudjuk csak azt akartuk hogy mind itt legyetek hogy egyszer kelljen elmondani..

-          Na szóval.. –kezdett bele Andy. –tegnap a tescoból kifelé Kriszti lehetséges, hogy találkozott az állítólag börtönben lévő lánnyal..

-          Mi?!-rándult meg Ash, majd a többiek is zsibongtak..

-          Amikor vittem vissza a kocsit ott állt.. én láttam! –mondtam ezt már könnyes szemekkel.

-          Jól van.. –átölelt és a fejemet szorongatta.

-          Na most az a helyzet hogy benne is felmerült a kétely, hogy talán nem látta jól de az biztos hogy őt látta.. tehát vagy tényleg ott volt vagy hallucinált.. ez lehet a sokkból még ami ráhárult a baleset óta..

-          Az óta magamat okolom, és most már nem tudom mit higgyek.

-          Szegénykém.

-          Ezért volt fontos elmondani ezt, mert akárhogy nézzük, baj van.. vagy vele vagy még nagyobb hogy mással.

-          És ezt hogy tudjuk meg?

-          Csak annyit tehetünk, hogy várunk. Ha még egyszer hallucinációt érzel szólsz.. ott leszünk veled, és majd nézzük hogy talán mi is látunk valakit vagy te látod folyamatosan de nincs ott.

-          Rendbe van..

-          De magától fel fog tűnni?

-          Csak olyan helyeken tűnhet fel ahol egyedül vagy.. már ha hallucinálsz.. magyarul magadra fogunk hagyni, de figyelünk távolabbról..

-          Ez nem jó ötlet! –szólt közbe Ash..

-          Én megértem, hogy félted de nincs más út.

-          Mire odaérünk, bármit tehet vele ha tényleg ott van.

-          Igen ez bennem is felmerült.

-          Akkor minek kockáztatni?

-          Vagy csak hagyjunk egy sötét szobában és hátha megjelenik?

-          Na ez már jobban tetszik.. és ha igen akkor nem kell félned, mert nincs ott.. és ha sikítasz bejövünk.

-          Ez már jobban hangzik.. oké..

-          És ha nem jelenik meg?

-          Akkor valószínű, hogy kint van..

-          Ma este akkor kiderül..

-          Ne félj.. –Ash szorongatott.

-          Nem tudok nem félni de megpróbálok megnyugodni..

-          Rendbe van. –erre Ash arcán végigfolyt egy könnycsepp.  Andy Ash vállát simogatta, majd a többiek is.

Aznap nem mentünk nagyon sehova, csak a partra egy pár órára.. de nem fürödtünk, csak ültünk, hisz eléggé fújt a szél. Este volt már akkor. Ash végig a kezemet fogta, egymás mellett ültünk összebújva. Mellettünk és mögöttünk a többiek. Mindenki csendbe volt. Látták Ash szenvedését. Lassan elkezdett hűlni az idő, visszamentünk a házba.

-          Akkor most? –Kérdeztem kicsit félve.

-          Igen. –felelte Ash halkan.

Már sötét volt, így nem kellett várnunk sokat. Bementünk Lindáék szobájába, mert az volt a legkisebb és a legsötétebb.

-          Most akkor magadra hagyunk.. igyekezz nézelődni, körülnézni a szobán, és várd hogy megjelenjen. Ha így lesz, akkor sikíts egyet vagy kiabálj. Bejövünk.

-          Rendbe van.

-          Menni fog? Tényleg akarod? –ült le mellém Ash.

-          Nem tudnék megnyugodni amíg nem tudom.  

-          Hát jó. –ezzel felállt, még onnan visszahajolt megölelni, és kiment a többiekkel. Rám húzták az ajtót, minden elsötétült, csak egy nagyon kevés fény volt bent. Alig láttam.

Ash odakint már az első pillanatban tiszta ideg volt.

A többiek nyugtatták, de nem túl nagy sikerrel. Odalapult az ajtóhoz. Én nem láttam semmit, nem volt a szobában senki, csak én.

-          Srácok nincs itt senki. –Ash nagyot sóhajtott, és válaszolt..

-          Nem láttál senkit?

-          Nem..

-          Talán még várjunk egy kicsit.. –szólalt meg Andy.

-          Oké nekem nem baj de higgyetek nekem nem vagyok őrült.

-          Én hiszek neked. –mondta Ash..

Ekkor egy koppanást hallottam az orrom előtt valahol a sötétben. Erre hangosan felsikítottam, és a srácok bejöttek.

-          Mi az? –kiáltott Ash majdnem betörve az ajtót.

-          Nem tudom! Kapcsold fel!- a srácok gyorsan felkapcsolták a villanyt, majd láttam, hogy egy vödör esett le az asztalról, ami rosszul volt eleve letéve.

-          Nincs semmi baj drágám?!

-          Nincs, most látom mi volt! Nincs semmi nyugodj meg! – Ash nagyon megijedt, és alig akart elengedni. Teste forró volt, arca sápadt.

-          Akkor mi volt ez?

-          Az a vödör volt. Azt hittem valami megmozdult.

-          Jól van. –Ült le mellém már kicsit nyugodtabban, bár szívverése még mindig szapora volt.

Senkit nem láttam a sötétben, és ez azt igazolja, hogy akit láttam az valóban ott volt. Nem tudtam volna ebben a helyzetben eldönteni, hogy minek örültem volna jobban. Ha kiderül, hogy bolond vagyok, vagy hogy tényleg kiszabadult az, aki miatt Ash megsérült, aki még mindig üldöz.

-          Na jó akkor most már csak az maradt, hogy érdeklődök a rendőrségnél.. Megkérdem, hogy nem szökött-e meg.

-          Ez jó ötlet.. tudod a számukat?

-          Persze..

-          Akkor hívd.

Andy kiment telefonálni, addig mi egymást öleltük Ash-el. A többiek kimentek a konyhába, csak Linda maradt bent velünk. Andy hamar visszajött, és nem tűnt nagyon nyugtalannak, csak szólt a többieknek, hogy jöjjenek be.