(14. rész) Úton hazafelé

 Ez a nap hamar el is kezdődött. A csillagok eltűntek, a nap felkelt, és ugyan olyan ragyogóan sütött, mint tegnap. Ash arra ébredt, hogy egy erős fény süt rá. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy nyitva van az ablak. Majd rám nézett, és látta, hogy a szél fújdogálja a hajamat. Erre becsukta az ablakot szép lassan. Mire visszafeküdt már ébren voltam.

-          Szia! Hát te? –érdeklődtem?

-          Szia! Bocsi, csak becsuktam az ablakot. Nem akarom, hogy megfázz.

-          Nem fázok.

-          Még. 

-          Oké, te vagy a főnök.

-          Na azért. –és odanyomta a fejét az enyémhez.

Linda közben felébredt, de Andy ez alatt még mindig aludt. Úgy döntött, megpróbál kibújni. Ezt meg is tette sikeresen. Andy még mindig aludt, csendben szuszogva. Linda kiment a mosdóba, de egy pillanatra benézett a mi szobánkba is, hisz még ezt korábban nem tette meg. Látta, ahogy Ash és én ölelkezünk, és elmosolyodott ezen. Majd bement a mosdóba, ahova eleinte is szándékozott kimenni. Andy idő közben felébredt és egyedül találta magát a szobába. Lassan körülnézett, és akkor jött rá, hogy reggel van. Linda visszaért a szobába, és látta, hogy Andy ül az ágy szélén a szemét törölgetve. Odament hozzá, és átölelte.

-          Te fent vagy? Szia.

-          Szia, igen. És nem voltál mellettem. Borzalmas volt így kelni.

-          Ne haragudj. Azt hittem visszaérek.

-          Semmi baj. Most már itt vagy. Gyere.

Ezzel visszahúzta magához, és ismét elterültek az ágyon. Ash megsimogatta az arcom, és lágyan hozzám szólt.

-          Hé! Nem kéne felkelni?

-          Fel akarsz kelni? –néztem rá fel fáradtan.

-          Hát én igen, de tekintetedből ítélve te nem.

-          Igazad lehet.

-          Kiviszlek. Úgy jó?

-          Nekem megfelel.

-          Akkor gyere.

Ezzel lassan felemelt, és kivitt takaróstól a konyhába. Ott leült, és a lábára fektetett. Kijött közbe CC is.

-          Hát ti mit műveltek itt?

-          Én ülök, ő ülve alszik.

-          Segítsek?

-          Megköszönném.

-          Mi kell?

-          Egy tea.

-          Csinálom.

-          Köszi.

CC belefogott a tea elkészítésébe, Ash addig magához ölelt, és a hajamat simogatta. CC idő közben elkészült a teával, és odatolta Ash elé.

-          Köszi szépen!

-          Nincs mit, itatgasd csak.

-          Mindjárt, csak így nem jó. Fekve leöntöm.

Ezzel felültetett egy kicsit, én kinyitottam a szemem.

-          Mi az?

-          Tea. Igyál!

Fogta a bögrét, tartotta, és szinte itatott.

-          Na? Ébren vagy?

-          Igen, azt hiszem.

-          Jól van, akkor fogd magadtól.

Elengedte a bögrét, és most már csak engem tartott. Andy és Linda is kijött közben.

-          Hát itt meg mi van? –kérdezte Andy.

-          Ébredezés. Mármint szerintem. –felelt Ash.

-          Csak nyugodtan. Csatlakozunk. -És leült mellénk Linda, addig Andy csinált maguknak teát.

Mikor kész lett, leült ő is. Már csak ketten aludtak. Jake, és Jinxx. CC benézett hozzájuk, és elnevette magát. Még akkor nem tudtuk, min nevet.

-          Mi az? Baj van? –kérdezte Andy.

-          Nem, csak.. ez felülmúlhatatlan.

Andy felállt, és megnézte az érdekes látnivalót. Azt látta, ahogy Jake és Jinxx egymást átölelve alszanak, és összebújtak akárcsak mi. Jinxx még a lábát is átdobta Jake derekán. Andy óriási nevetésben tört ki. Majd mi is odamentünk, és csatlakoztunk a nevetéshez. A srácok felébredtek erre a zajra, és rémülten tapasztalták helyzetüket. Jinxx ijedtében megfordult, és leesett az ágyról. Mi még mindig nevettünk rajta. Jake csak szimplán felült, és értetlenül nézett maga elé.

-          Srácok, ez nem vicces! – mondta Jinxx, miközben próbált felállni a földről.

-          Dehogy nem! –vágta rá Ash.

-          Na! Szedelőzködjünk, ha már mindenki fent van. –jelentette ki Andy.

Én még visszamentem meginni a teámat, Ash leült mellém, és megvárta ezt. A többiek addig öltöztek, és pakolták a furgonba ismét a strandolós cuccokat. Most a ruha alá vettük a fürdőruhát, a srácok pedig a nadrágot. Végül mi is elkésztünk. Persze Ash megint beállt a tükör elé egy öt percre, de ezt már megszoktuk, így most már Andy sem szólt rá, csak szimplán kivártuk, amíg végez.

-          Na, indulhatunk?

-          Felőlem igen.

-          Oké, akkor gyerünk.

Elindultunk. A kocsival gyorsan leértünk a partra. Hosszabb időbe telt parkoló helyet találni, mint leérni a háztól. De végül találtunk, és ki tudtunk szállni. Egész közel a vízhez. Először megint helyet kerestünk a parton. Most nem volt árnyékon, de napon találtunk. Nem is zavart. Lepakoltunk, és elindultunk a lépcső felé. Ash ment be először a térdig érő vízbe. Elég hideg volt, így végig sziszegett.

-          Nos? –érdeklődött Andy.

-          Hideg, de szokható.

-          A medence után már menni fog. Annál hidegebb szerintem nincs.

-          Igaz.

Ezzel Andy is lemászott. Az ő arcán is látszott ugyan az, mint Ash-én.

-          Nem jössz? –kérdezte Ash tőlem.

-          De, megyek. Szép lassan.

-          Nem olyan hideg, ha megszokod.

-          Oké megpróbálom.

Ezzel elkezdtem óvatosan lemászni a lépcsőn. Fokonként ment. Ash a végén megfogta a kezem, és lesegített.

-          Ez hideg!

-          Most még.

-          Ha te mondod. –mondtam ezt összeszorított fogakkal.

Ezzel elkezdtünk bentebb sétálni. Andy is segített Lindának lemászni a vízbe. Neki már derékig ért majdnem. Majd a srácok is beljebb jöttek. Mikor már mindenki bent volt a vízben, elkezdtünk beljebb és beljebb sétálni. Majd mikor már mindenkinek derékig ért nagyjából, elkezdtünk leguggolni a vízben. Lassan megszoktuk. Kezdődött a móka. Jake felfeküdt a matracra, amit behozott magával a vízbe, Jinxx pedig felborította. Majd egymást nyomkodták a víz alá. Mi pedig egymással szembe térdeltünk, és öleltük egymást. Linda Andy hátán csüngött, Andy pedig poénból hirtelen lehasalt a víz alá. Mindketten elmerültek.

-          Hé! Csináljunk már piramist.

-          Oké, benne vagyok!

Ash, Andy és CC egymás mellé álltak alsó sornak. Majd rájuk felmászott Jake és Jinxx, mi pedig Lindával megpróbáltunk a piramis tetejére mászni. Heten nem tudtunk szabályosat alkotni, de megoldottuk. Majd Andy nevetve kiszaladt alólunk, és összedőlt az egész. Már nyakig ért a víz, így nem estünk nagyot.

-          Andy! –kiáltottunk rá.

-          Hopsz.

-          Gonosz vagy!

-          Egyéni szocprobléma.

-          Hagyjuk. –mondta neki Linda.

Én közbe Ash nyakába ültem, Linda pedig az Andyébe. Egymással szembe fordultunk, és megfogtuk fent egymás kezét. Andyék felnéztek ránk, és nevettek. Nagyon jól telt a nap, csak sajnos gyorsan. A nap sem sütött már olyan erősen este öt óra körül.

-          Srácok kimegyünk?

-          Menjünk?

-          Egyre hűvösebb van. Még meg kell száradnunk.

-          Oké, menjünk akkor.

Elindultunk kifelé. Messze volt még a part, de alig öt perc alatt kiértünk. Leültünk a törülközőkre, és még a már lefelé menő nap sugarában szárítkoztunk. Ash-el hanyatt feküdtünk egymás mellett, és fogtuk egymás kezét.

-          Ti még szárítkozni se tudtok külön? –nevetett Andy.

-          Tudnánk, de minek, ha lehet jobb is? 

-          Jó, igazad van. Erre Linda Andy vállára hajtotta a fejét.

-          Kezd egyre hidegebb lenni. Szerintem menjünk.

-          Hát akkor induljunk. Végül is majd megtörülközünk.

Elindultunk a kocsihoz, miután felszedtük a cuccokat a földről. A kocsiban nagyon meleg volt, hisz egész végig sütötte a nap. De ezt nem bántuk ebben az esti hűvös időben. Bepakoltuk hátra a cuccokat, és indultunk haza. Ismét gyorsan hazaértünk. Ugyan olyan gyorsan, mint ahogy kiértünk. Csak épp most a kikerülés volt nehézkes a parkolóból, hisz mindenki indult haza. Mire hazaértünk, eleredt az eső. Gyorsan érkezett a zivatar, csak úgy, mint a sátorozásnál. De ezúttal a kocsiból kifelé bámulva fogadtuk. Mikor beértünk az udvarra, még a cuccokat sem szedtük ki, hisz nem bírtuk volna anélkül, hogy megáznánk. Jake szaladt a kulccsal az ajtóhoz, kinyitotta, majd sietve bementünk az eső elöl. Az első, amihez hozzákezdtünk, az szokás szerint a hajszárítás és fésülködés volt. Most mindenki. Andy és Linda a saját szobájukban, a srácok az ő saját ágyukon, mi pedig a miénken. Felváltva használtuk a fésűt, és a hajszárítót. A tó vize eléggé megváltoztatta a hajunk állagát. De nem bántuk annyira, mosolyogva igazgattuk ezt. Lassan kész lettünk. Jake, Jinxx és CC készített most vacsorát ismét. Mi átmentünk Andyékhez, és ott folytattuk a teendőket. Úgyis ritkán vagyunk ott. Most már négyen segítettünk egymásnak. A vacsora hamarosan kész lett. A gulyásleves tökéletesen megfelelt aznap estére. A fiúk gyorsan összedobták.

-          Kész a vacsora! –kiáltott be CC.

-          Megyünk.

Ezzel letettük a hajszárítót és minden más egyebet, majd kiültünk az asztalhoz.

-          Ez most is finom srácok.

-          Egyre jobbak vagyunk.

-          Így van.

Végeztünk az evéssel, átöltöztünk, és elmentünk feküdni. Ez a nap is hasonlóan jó volt, mint a többi. Hisz ez is közös volt. Ash még kint volt a konyhában egy utolsó teát kortyolgatva, és nézte a zuhogó esőt. Én már feküdtem, ahogy a többiek is. Vártam rá, de nagyon későn jött be. Elaludtam közben, befelé fordulva. Majd egyszer csak halkan beosont a szobába, és bebújt mellém. Látta, hogy már csendben alszom, ezért már nem zavart. Egy puszit nyomott az arcomra, és átkarolva ő is elaludt lassan. Ismét reggeledett. Most én ébredtem fel legelőször. Érdekes módon szembe voltam fordulva Ash-el. Ez azért volt érdekes, mert határozottan emlékszem, hogy befelé fordulva aludtam el. Ő még mindig szorosan ölelt, így megmozdulni nem akartam. Csak néztem a csukott szemeit, és az arcát. Andy is ébredezett közben, de Linda sem volt lemaradva.

-          Végre mellettem vagy mikor ébredek.

-          Igen, most sikerült.

-          Akkor ezzel kárpótolva a tegnap.

-          Nagyon rosszul esett?

-          Igen, ezért kérlek, többé ne tedd.

-          Oké, majd megvárlak mindig.

-          Megegyeztünk.

Felkeltek, és kimentek a konyhába, ahol már CC is kint volt Jake-el. Reggelit készítettek éppen.

-          Sziasztok.

-          Sziasztok.

-          Tudtatok aludni?

-          Néha felébredtem a dörgésre, de tudtam. –válaszolt Jake Andy kérdésére.

-          Én is, ezért érdekel.

Közben Ash is felébredt. Én még mindig néztem, a csukott szemeit, és csodáltam, ahogyan alszik.

-          Szia!

-          Szia.

-          Hát te? Mit nézel annyira?

-          Téged. –nevettem el magam.

-          Miért?

-          Nem tudom, csak jól esett.

Ezzel magához húzott, és szorosan átölelt.

-          Annyira szeretlek. –mondta közben. 

-          Én is szeretlek. –válaszoltam szinte könnyes szemekkel.

-          Nem megyünk ki? Úgy hallom már a többiek kint vannak.

-          Menjünk.

Már Jinxx sem volt a szobában, idő közben kiment ő is a többiekhez. Mi is csatlakoztunk.

-          Sziasztok! Jó reggelt mindenkinek. –mondta Ash mosolyogva.

-          Nektek is. –válaszoltak.

-          Mára terveztünk valamit?

-          Hát srácok az a helyzet, hogy letelt a hét. A mai nap már csak délig van kifizetve. El kell hagynunk a házat addig.

-          Jaj tényleg.. Hogy elrepült az idő.

-          Igen, szinte észre sem vettük.

-          Szóval akkor? Mikor kezdünk pakolászni?

-          Hát már reggeli után, rögtön mert egy kicsit rendet is kell rakni magunk után.

-          Igaz, akkor gyorsan együnk. Utána jön a hosszú utazás.

-          Így van.. na együnk. Kész a reggeli.

Leültünk enni.

-          Jó volt itt lenni. –szólalt meg evés közben CC.

-          Igen, sajnálom is, hogy vége. –folytatta Jake.

-          Nem kell szomorkodni. Majd visszajövünk még. Rengeteg időnk maradt, és pénzünk is van rá. Csak az időjárás kedvezzen.

-          Igaz. De addig is el leszünk mi otthon is nem?

-          Dehogynem mindig elvagyunk.

Befejeztük a reggelit. Linda Andyvel a saját szobájába ment pakolni.

-          Szóval, hol kezdjük? –kérdezte Linda ránézve a teljes mértékben ruhákkal ellepett szobára. Még a fiókon is zoknik lógtak, és a lámpán is volt egy kettő.

-          Szerintem a ruhákkal. Pakoljuk a bőröndbe.

-          Oké.

Elkezdtek pakolászni. Közbe mi is nekiálltunk, bár nekünk könnyebb dolgunk volt egy fokkal. Annyira nem pakoltunk szét, mint Andyék. Valahogy a bőröndben maradt szinte minden. Jake, Jinxx és CC a szekrényből pakolták ki a ruhákat. Bár máshol is előfordultak ruhadarabok. Végül mindenki összeszedte nagy nehezen a cuccait. Kimentünk a szobából, és nekiálltunk az udvaron is takarítani. Jake söprögetett, Jinxx a hamutálat takarította, CC pedig bent felmosott. Mi Ash-el a konyhát takarítottuk. Ez eleve rémisztő helyzetnek látszott, de megegyeztünk, hogy csak takarítunk, és nem kapcsolunk be semmit. Andy még mindig a villanyra akadt zoknikkal küzdött, Linda pedig segített neki. Viszont véletlen elengedte Andyt, mivel a szék karfáján állt, és mindketten az ágyra zuhantak. Egymáson feküdtek nevetve.

-          Ez felülmúlhatatlan volt.

-          Főleg, hogy összenyomsz. –nevetett Linda.

-          Ja, bocsi… - mosolygott Andy.

-          Még egyszer?

-          Nem köszi! Jó volt, de nem kell több.

Ezzel Andy vigyorogva rádőlt Lindára, és megcsókolta. Persze minden, amit rövidnek tervezünk hosszabb lesz annál, amit elképzeltünk, így volt ez most is. Fel sem akartak kelni. Mi is végeztünk közben a takarítással, minden ragyogott. Kifelé indultunk mikor megálltunk Andyék ajtaja előtt befelé kandikálva. Elmosolyodtunk, majd Ash rám nézett.

-          Utoljára? –suttogta.

-          Oké. –nevettem.

Kézen fogva beszaladtunk a szobánkba, és ugyan azt kezdtük el amit Andyék. Ez idő alatt Jake és Jinxx is bejöttek, pont akkor, amikor CC kijött a fürdőből, végezve az ottani felmosással is. Majd megálltak Andyék ajtaja előtt.

-          Nézzed már! Majd megszakadnak a munkában.

Andy felnézett, majd nevetve válaszolt.

-          Hát ha kicsivel előbb jössz be akkor egy tényleges megszakadást láthatsz.. Ez már csak az utórengés.

-          Biztos. –nézett értetlenül maga elé a három fiú, hisz nem tudták miről van szó. CC arrébb ment, és benézett hozzánk is.

-          Megkukulok.. ezek is..

-          Ne mondd már.

-          Ilyen nincs! –nevettek.

-          Mi nem tetszik?  - kérdezte Ash nevetve.

-          Minden rendbe, csak irigykedünk rátok.

-          Ki mondta, hogy ti nem csinálhatjátok?

Én is, és a srácok is elnevették magukat. Andyék közbe kijöttek.

-          Kösz kihagyjuk.

-          Na, mi a helyzet? –kérdezte Andy.

-          Csak a szokásos.

Andy benézett. Ash pedig fel rá.

-          Csak követtük a példátokat. Olyan inspiráló volt.

-          Megértem én, na de indulni kell.

-          Akkor gyerünk.

Felkeltünk, megfogtuk a bőröndöt, és kimentünk a kocsihoz, az összes cuccal. A néni már kint volt a kapuban, és mosolyogva várt minket. Miután bepakoltunk a furgonba, kinyitottuk a kaput, és odaadtuk a ház kulcsait.

-          Köszönjük, hogy itt lehettünk. –mondta végül Andy.

-          Nagyon szívesen. Bármikor jöhettek ismét.

-          Jövünk is majd! Nem tudjuk még mikor, de jövünk. Viszontlátásra.

-          Sziasztok, jó utat. Andy intett beszállva hozzánk a kocsiba, és elindultunk.

Előkerült a gitár, mikor kiértünk a városból. Ugyan úgy eldalolásztunk, mint mikor érkeztünk. Majd csend lett. Ash-el halkan elkezdtünk beszélgetni.

-          Nekem nagyon hiányozni fog itt minden.. sok emlék.

-          Nekem is. A sok itt töltött nappal és éjszaka együtt.

-          Rengeteg dolog eszembe jut.

-          Majd ott leszünk egymásnak otthon is.

-          Jó, igazad van.

Ezzel rádőltem, és így néztünk ki az ablakon. Elnyomott az álom. Telt az idő. A furgon még mindig úton volt velünk, és mi még mindig aludtunk. Andy és Linda eszegettek egy zacskó csipszet.

-          Nyisd ki.

-          Ááá..

-          Köszi.

Linda bekapta a csipszet, amit Andy a szájába adott.

-          Mennyi van még? –érdeklődött Linda.

-          Még egy bő fél óra. Azt már ki lehet bírni.

-          Azt már simán. –Andy nyomott egy puszit Linda arcára, majd egymás vállára dőltek.

Jake még mindig szüntelenül vezetett, Jinxx és CC lefoglalták magukat telefonozással, és néha gitározgatással. De mi még erre sem ébredtünk fel. Egyszer aztán volt az úton egy kátyú, és nagyot rázkódott a furgon. Ez ébresztett fel minket. Ránéztem Ash-re, ő pedig rám. Felültünk még mindig kézen fogva, álmosan. Majd visszadőltem rá ülve. Ash rám nézett és elmosolyodott.

-          Szia drágám. –mondta még mindig mosolyogva.

-          Szia. - Válaszoltam hasonló jó kedvvel.

-          Merre lehetünk?

-          Nem tudom.

-          Andy?

-          Mondd! –nézett hátra Andy.

-          Merre vagyunk?

-          Már Szolnok. Hamarosan megérkezünk.

-          Na, végre. Az jó.

-          Csak nem elnyomott az álom?

-          De egész úton.

-          Lusták.

-          Nem baj az.

Most már ültünk, és bámultunk kifelé. Lassan elértük Szajolt, majd Miklóst is. A kocsi beparkolt a ház udvara elé, és kiszálltunk.

-          De jó végre állni. –sóhajtott fel Jake.

-          Azt elhiszem. Monda Andy. – Szerintem pihenj le. Balatontól messze volt.

-          Hát érzem a távolságot. Jó ötlet. Amint bementünk lepihenek ha nem bánjátok.

-          Dehogy.–válaszoltam.

Lassacskán beljebb kerültünk. Még nem foglalkoztunk a cuccokkal, bőröndökkel, és egyéb dolgokkal amik még a kocsiban voltak. Első az volt, hogy a szobában mindenki kiterült. Andyék az ágyon, Ash és én együtt a földön, mellettünk egyesével a többiek. Eltelt egy tíz perc mire felkeltünk a heverészésből.

-          Na srácok, szép kis kirándulás volt. –Mondta Andy felülve az ágyon.

-          Így igaz. Majd visszamegyünk mikor már jobb idő lesz hisz még csak tavasz van, de most ez a harminc fok is elég volt már a fürdőzésre.

-          Ja! Reméljük nem fáztunk meg, de jó volt.

-          Hát én megfázni még egyszer nem szeretnék. –jelentette ki Ash.

-          Ne is. –szóltam közbe.

-          Nyugi. Nem fogok.

-          Na srácok, harapjunk valamit. –Mondta Andy.

-          Oké, de mit? Nincs itthon semmi. Most értünk haza. –válaszoltam.

-          A kocsiba talán maradt egy kis harapnivaló.

-          Igazad lehet. Nézzük meg.

Kimentünk a kocsihoz, és már egyúttal behoztuk a bőröndöket is.