-
Na mi a baj? Nem tán lusták vagytok?
-
Neem dehogy. Végül is aludtunk négy órát kb. a szokásos
10 helyett.
De persze nem ez volt a fő dolog
ami megrémisztett minket. A túra szó mindenkiben nyomot hagyott.
-
Legyetek kint fél órán belül. Akkor még talán jut
reggeli mindenkinek.
-
Értettük.
Magor kiment a szobából, mi pedig
nekikezdtünk az összepakolásnak és az öltözködésnek.
-
Na szerintetek mit vigyünk?
-
Nem tudom, mindent ami életmentő lehet.
-
Jó vicc.
-
De tényleg. Komolyan mondtam.
-
Nyugodj meg Ash! Nem lesz semmi bajunk. Ez most más.
-
Legyen úgy! Én hiszek neked.
-
Akkor pakoljunk elemózsiát meg talán pulcsit. Esetleg
pénzt hogy ha vásárolgatunk. így nagyjából megvagyunk.
-
Ja azt hiszem elég lesz. Mindenki rakjon be valami mást
még pluszba. Gyújtó, palack víz, stb.. Létra sajnos nem fér el.
-
Reménykedjünk benne hogy arra nem lesz szükségünk.
Ezzel mindenki folytatta a
pakolászást, és egyenként avagy kettesével kivándoroltunk a fürdőbe. A
készülődés véget ért lassan. Mindenki tudott még csórni egy kegyeret az
asztalról, vagy valami laktatót. Magor már számolta az embereket össze. Sokan
voltunk viszonylag.
-
Mehetünk srácok? Mindenki megvan? -kérdezte hangosan.
-
Azt hiszem. Kiáltott Andy, amint beleharapott még egyet
a kenyerébe.
-
Akkor indulás.
Kimentünk a kapun libasorban, és
elindultunk a helyek között a kacskaringós úton. Nagyon meleg volt, mindenkiről
folyt a víz. Szó szerint. A srácok leöntötték egymást vízzel.
-
Na az még kelleni fog!
-
Nem mind.
-
De azért ne az egészet.
-
Jól van persze hagyunk. De ti is hoztatok nem?
-
De, igen. De ahogy ismerlek titeket, fél órán belül az
enyémet kéritek el hogy locsolkodjatok tovább.
-
Nem is.
Magor odajött hozzánk.
-
Na bírjátok a túrát srácok?
-
Azt hiszem kitikkadtam. Sóhajtott Jinxx.
-
Ilyen hamar? Hisz sokat ugráltok nem?
-
Az más.. Ott árnyék van nekünk ez meg egy puszta.
-
A hegyekben?
-
Úgy értve hogy nincs egy árnyék sem.
-
Minek az? Szép idő van. Jobb mintha szakadna az eső.
-
Na mondjuk az igaz! –Nevetett Ash.
-
Na akkor bírjátok. Az innivaló meg nem baj ha elfogy
mert egy vízeséshez megyünk ami teljesen iható.
-
Addig kiszáradhatunk?
-
Lehetőségetek van rá, de nem ajánlom. Ki lehet bírni az
utat. Másfél óra gyaloglás az erdőig. onnan meg olyan egy max.
-
Akkor ez hosszú út lesz.
-
Igen, de onnan élvezhető mert ugrálunk meg mászunk
ide-oda.
-
Ez is egy oldala a dolognak. Vagy még jobban elfáradunk.
-
Legyetek pozitívabbak.
Mentünk tovább az úton egyre
fáradtabban, de nem érdekelt mert közben jól szórakoztunk. Néztük a régi
házakat, melyek attól voltak olyan szépek, hogy régiek. Kivételes
látványosságot nyújtottak az üres tájnak. Mindenki másról beszélt, mint a
gyerekek. kettessével mentünk a szűk járdán. hisz ott még út volt. De hamarosan
beértünk az erdős részre.
-
Na meg is érkeztünk a következő szakaszhoz. Itt már
talán nem lesz olyan meleg, mert árnyékos részen haladunk tovább. Uccu neki!
Elindultunk befelé a sötét erdőbe.
Sokkal jobb idő volt. Hűvösebb, és kibírhatóbb. Felmásztunk a gyökerekre, és
ugráltunk.
-
Na srácok én itt nem megyek át. –mondta CC ránézve
kerek szemekkel egy szakadékra, melynek a szélén húzódott végig egy keskeny út.
-
Ne szórakozz gyere már! –kiáltott neki Kata.- Még a kicsik is átmentek.
-
Nekik nincs még halálfélelmük és nem ilyen
szerencsétlenek mint mi minden túrán.
-
Nem lesz baj. Felvegyelek? –nevetett.
-
Nem kell. Megpróbálkozom vele.
-
Na megyek előre. –mondtam.
Átsiettem a keskeny úton, szinte
észre sem vettem. Mondjuk elég mély volt, azt meg kell hagyni.
-
Gyertek már! Nem vészes.
-
Csak utánad. –mondta CC Ashnek.
-
Beszari. –nevetett.
Ash elindult és éppoly gyorsan
jutott át rajta, mint én előtte.
-
Nem nagy dolog.
Egyenként végül átjutottak rajta.
CC maradt hátra.
-
Gyere már ne szerencsétlenkedj.
-
Jól van ti akartátok.
Elindult lassan. Olyan óvatos
volt, hogy léptei halkabbak voltak egy macskáénál. Azonban egy váratlan
pillanatban megcsúszott a lába. Kiszaladt alóla a föld. Az egész egy sima
földkupac volt a szakadék szélén ami évek során telepedett meg.
-
CC! Kapaszkodj.
Kata rendkívül megijedt, ahogy
persze mi is. Ash szaladt utána, hogy felhúzza onnan.
-
Nem jó, nem érem el!
-
Várj Ash! Itt egy inda szerű valami.
-
Az csak egy ág.
-
De elég erős. Szerintem elbír.
-
Jól van lökd ide!
Andy odalökte neki az ágat, mely
úgy 5 méterről lógott le. Stabilnak tűnt, de recsegett veszettül.
-
Jó most talán meglesz. –Ash rácsimpaszkodott az ágra,
és felkapta maga mellé CC-t. A probléma
-
Mi a baj?
-
Nem mozdul. Most mindketten itt ragadtunk.
-
Akkor elhúzom az ágat várjatok.
Andy odajött, és kihúzta a
szélére velük együtt hozzánk. Mi pedig segítettünk felmászni.
-
Csak sikerült. –Lihegett CC. –Nem olyan nagy falat mi?!
-
Jól van na nem tudhattam hogy ilyen szerencsétlen vagy.
–kacagtak.
-
Hozni kellett volna egy kötelet..
-
Na az maradt ki. Most már mindegy.
-
Menjünk tovább.
-
És ehhez képest már gyerekjáték volt az egész túra.
Odaértünk lassan a vízeséshez. Magor gondolkodott hogy hol lehetünk ennyi
ideig. De Azt hitte, hogy szokásunkhoz híven hülyéskedünk az erdő valamely
részén.
-
Megvagytok srácok? Jól eltévedtetek.
-
Nem tévedtünk mi el. Csak nem igazán sikerült
megkerülni azt a hatalmas gödröt ott középtájt.
-
Hát akkor hogy jöttetek át rajta?
-
Elég sajátos módon. Meg kell hagyni. Mindegy hagyjuk
is. itt vagyunk az a lényeg.
-
Igyatok belőle nyugodtan. Gondolom van üres üvegetek. –nevetett.
-
Hát előfordul talán egy. –Mondta Jake vigyorogva.
-
És ki megy oda?
-
Mindig, meleg van. Majd én megfürdök. – mondtam.
Odamentem egy üveggel a vízesés alá, és megtöltöttem azt.
-
Ügyes vagy drága. –Erre még köptem egyet. Telement az
orrom vízzel.
-
Tényleg finom. -Mondtam még utána.
Eliszogattuk a vizet, és
megnéztük közelebbről a hatalmas sziklákat, melyekből rengeteg volt. Akár fel
is mászhattunk volna a vízesés felé. De erre nem biztos hogy lett volna
vállalkozó a mai kaland után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése