(24.rész) Ismét itthon

Először Andy majd Linda, utána én és Jinxx. Segítettünk Ash-nek lejönni a lépcsőn, Jake és CC hátulról tartották, majd utána ők is lejöttek. Végig átkaroltam, bár már tudott menni, csak nehézkesen. Igaz, ezzel csak hátráltattam de szerette, hogy átkulcsoltam a derekát. Lassan odaértünk a Tesco áruházhoz. Bementünk, de ezúttal csak egy kosarat vittünk. Most nem volt kocsi tologatás, tekintettel lévén Ash-re. Nem akartuk kihagyni a mókából, és biztos bele szeretett volna ülni a kocsiba, ha látja, hogy mi is ezt tesszük. Így inkább mi sem szórakoztunk. Bár kocsi nélkül is mi voltunk a BVB, így csak jól érezhettük magunkat. Sétáltunk első sorban az élelmiszerek felé. Vettünk pár zsömlét, kenyeret, szalámit, és hasonló ételeket. Meg persze néhány dolgot, amit főzni is kell. Megálltunk egy pillanatra a ruha részlegnél, hisz oda is be kellett térnünk. Bár a Tesco nem egy rocker bolt, de vannak jó ruhadarabok. Andy, Linda és Jinxx a nadrágokat nézegette, CC és Jake a cipőket kémlelte, mert szerencsénkre csizmák is voltak. Addig Ash és én a kabátoknál voltunk. Végigmentünk a soron, de nem találtunk semmit. A sor végén már hosszú kabátok voltak, amiket persze nem nekünk találtak ki.

-          Itt mit keresünk? –nevettem.

-          Nem tudom.. ez nem a mi korosztályunk.

-          Akkor menjünk vissza.

-          De lehet benne valami jó.

-          Mi?

Ezzel megragadott, és berántott a hosszú kabátok közé. Leguggolva bújtunk el köztük, nem látszódtunk ki. A levegővétel nehézkes volt, és nem csak azért, mert telibe kapta az egész arcomat. A kabátok is elzártak minket az oxigéntől. A srácok már végeztek a nézelődéssel, minket kerestek.

-          Hol lehetnek? –kérdezte Andy.

-          Nem tudom.

-          Gondolkodjunk.

-          Lehet, hogy nem is kell. –elmélkedett Jake.

-          Hogy érted?

Ezzel rámutatott a ruhakupacra, ami megmozdult egy pillanatra, mikor pozíciót váltottunk. Andy odalépett, és elhúzta a ruhákat. Mi még mindig nem hagytuk abba.

-          Ezt nem hiszem el. –mondta nevetve.

-          Pedig hidd. –válaszolta Ash, szintén nagy vigyorral az arcán.

-          Na gyertek ki! Megyünk.

-          Jaj ne már! Nem volt levegő, de jó volt.

-          Nem baj. Majd folytassátok a buszban.

-          Hát jó.

Kijöttünk. Ash már szinte ugrálva jött ki.

-          Legalább a lábad már jobban van.

-          Igen, azt hiszem meggyógyultam.

-          Azért még ne erőltesd annyira. Nehogy vissza kelljen menni újra gipszelni.

-          Csak azt ne..

-          Légy óvatos drágám.. –mondtam szorongatva a karját.

-          Megpróbálok.

Rámosolyogtam, és mentünk fizetni. Andy pakolt, Lindánál volt a pénz. Most kivételesen csak egy tízezres.

-          Ilyen se volt még srácok..

-          Hát nem.. De nem baj, valamikor spórolni is kell.

-          Igaz.

Linda fizetett, majd visszamentünk a buszhoz. Ash már szaladva ugrált fel a lépcsőfokokra. Élvezte, hogy már nem kell neki segíteni, olyan mint rég. És most már a lelke is felszabadultabb volt, mert börtönbe tudta azt az egyetlen személyt, akitől tartott.

-          Azért óvatosan. –szóltam neki.

-          Nyugi.. már sokkal jobban vagyok, nem lesz bajom. –mosolygott.

-          Nem lehet azt olyan biztosan tudni. –simogattam meg a hátát, mire ő magához ölelt mosolyogva.

-          Hidd el tudom.

-          Na srácok pakoljunk ki én meg szólok, hogy indulhatunk.

Így is tett Andy, miközben mi pakoltunk ki a hűtőbe és az asztalra. Az idő gyorsan telt, már Németországban voltunk.

-          Srácok ugye tudjátok, hogy nemsokára hazaérünk?

-          Igen, már alig várom.

-          Én is, bár szeretem az utat, nem azzal van a bajom. De már honvágyam van.

-          Egyetértek.

-          És mit csinálunk otthon?

-          Nem tudom. Szerintem először kicsomagolunk, lepihenünk, majd zúzunk egyet, hisz az is hiányzik otthon.

-          Na ez is igaz. Legjobb otthon.

-          Addig pihenjünk még egyet. Nemsoká hazaérünk.

Ezzel mindenki lefeküdt a saját ágyára. Még dél után négy óra volt, mikor elhagytuk Németországot. Két óra múlva elértük az országhatárt is. Végül mikor már a Balatont is javában elhagytuk, már csomagoltunk, hisz mindjárt hazaérünk. A bőrönd tele volt, mi pedig izgultunk. Jó érzés volt otthon lenni. Ennyi izgalom után. Majd hirtelen a busz megállt. Kiszálltunk, és megláttuk a házat. Mindenki mosolygott, CC még örömkönnyet is hullatott. Bementünk szép lassan. Andy nyitotta az ajtót, és elénk tárult az üres ház, az otthonos megszokott illattal. Besétáltunk egyenként. Ash és én a saját szobánkba mentünk be, leraktuk a bőröndöket, majd kifelé úton, Ash megragadott, és szokásosan levágott az ágyra. Nagyon nevettem. Andy és Linda is saját szobájukba mentek be, majd érdekes módon ugyan ez történt ott is. Mindenkinek hiányzott a megszokott hely a kedvenc tevékenységgel. Jake amint beért, eldőlt és beborult az ágyába. CC csak leült a szélére, Jinxx pedig pakolta a ruháit ki a bőröndből. A srácok kész lettek teendőikkel, így kimentek a nappaliba. Andy, és Linda is kijöttek közbe, összeborzolt hajjal.

-          Veletek mi történt? –kérdezte CC nevetve, bár gondolta.

-          Egy kis nosztalgia. –mondta vigyorogva Andy.

Mi még nem jöttünk ki. Andy benézett hozzánk, és elnevette magát.

-          Hát már ti is?

-          Miért ti is?

-          Aha…

-          Akkor ugyan az a gondolatmenetünk.

-          Ja.

Kijöttünk, kicsit megtépázva.

-          Borzasztóak.. –sóhajtott fel Jinxx.

-          Már megszokhattátok volna. –nevettünk.

-          Megszoktuk, de magánvélemény..

-          Ja, az más.

-          És most?

-          Szerintem együnk és feküdjünk. Kell egy kis pihenő.

-          Oké, egyetértek. De mit együnk?

-          Maradt egy kis lecsó az útról.

-          Akkor hozd.

Jake behozta az ételt, és megettük vacsorára. Majd mindenki elintézte esti teendőit, és egyenként szép lassan ágyba bújtunk.

-          Szép kis turné volt. –sóhajtott fel Andy.

-          Ja. Emlékezetes marad az biztos..

-          Szegény Ash micsoda traumát élhetett át végig.

-          Az biztos.. de te is egy darabig.. erről még nem is beszéltünk mert lefoglalt Ash állapota.

-          Mikor?

-          Mikor a kötél felhúzott és egy kisebb zuhanást szenvedtem el.

-          Ja, igen… az tulajdonképpen csak csapda volt. Nem te voltál a célpont.

-          Igen, idő közben összeraktam. Elterelés volt, mert tudta, hogy oda fogsz rohanni ezzel Krisztit magára hagyva.

-          Ha végiggondolod akkor eléggé megtervezte..

-          És nem is tervezhette olyan régen mert ez rögtönzés volt.. hisz nem tudhatta az attrakciókat a kötelet például.

-          Igen.. nos utólag is.. köszönöm, hogy elkaptál..

-          Hát igazán nincs mit.. szerencse, hogy odaértem.

-          Na aludjunk.. jó éjszakát.

-          Jó éjt.

Mindezek alatt Jinxx elaludt a tévénézés közepette, Jake és CC pedig már rég aludtak. Én még befelé fordulva vártam Ash-t, hogy visszaérjen a fürdőből. Megérkezett.

-          Szia. Na végeztél?

-          Igen.. jöttem bebújni.

-          Gyere.. –mosolyogtam.

-          De jó végre a saját kényelmes ágyunkban.

-          Igen, bár mindenhol jó volt.

-          Az biztos, de azért más egy kicsit.

-          Otthonosabb.

-          Igen..

-          És most már teljesen jól vagy? Nem fáj a lábad?

-          Nem.. egyáltalán.. azt hiszem rendbe jöttem.

-          Ennek nagyon örülök. Jobban is érzem magam.. nem bocsátottam volna meg magamnak.

-          Mondtam, hogy ezt ne.

-          Jó, oké..

-          Én meg ha belegondolok hogy rád esett volna..

-          Erre ne gondolj..

-          Oké, de olyan nehéz.. még azt se bántam volna ha el is törik a lábam meg a karom is.. nagyon szeretlek..

-          Ne csináld már.. akkor tényleg borzasztóan éreztem volna magam. Így is..

-          Jaj ne beszéljünk akkor erről.. Aludjunk..

-          Oké, úgy is késő van.

-          Szép álmokat!

-          Neked is. Jó éjt.

Ezzel átkarolt szorosan, és elaludtunk miközben ő a nyakamba szuszogott, és hátamba dobogott a szíve. Így volt a legnyugodalmasabb aludni. Az éjszaka pillanat alatt elrepült, hisz a fáradtság eluralkodott rajtunk. Reggel Jinxx kelt fel először, és kiment kávézni az udvarra. Ash is felébredt hamarosan. Én még aludtam, hisz nagyon fáradt voltam a turné óta. Ash-nek nem volt szíve felébreszteni, így inkább óvatosan kitakarózott, és kiment miután visszatakart gondosan. Andy is ugyan ezt tette, találkoztak a nappaliban.

-          Szia.

-          Szia.. te sem tudsz aludni? –kérdezte ásítva Andy.

-          Már nem.. inkább kijövök reggelizni.

-          Ugye nem te akarsz főzni?

-          Inkább megvárom míg valaki készít..

-          Reméltem.. nem kell több baleset..

Ezzel Andy bement konyhába, és nekiállt a reggelinek. Ash mindezek alatt a fürdőben tevékenykedett. Idő közben Jake is kiment Andy-hez. Én is ébredeztem, szép lassan. Még félálomban hátranyúltam, remélve, kezem beleütközik Ash-be. Majd mikor tapasztaltam, hogy nem, ijedtemben felkeltem, és szinte rohanva kimentem a nappaliba, hol addigra már Ash ült a kanapén. Hátra nézett, és felállt, hogy elkapjon. Ráugrottam.

-          Szia. Hát te? –kérdezte..

-          Nem találtalak, és úgy megijedtem..

-          Mitől?

-          Hogy csak álmodtam az egészet..

-          Mármint mit?  Hogy itt vagy, vagy mit?

-          Hogy megismertelek egyáltalán.. nem tudom.

-          Ez hogy jutott eszedbe?

-          Fogalmam sincs.. reggel van.

-          Jó, így megértem, eléggé kómált tudok lenni én is reggel.. szegénykém. Gyere ide. –magához ölelt szorosabban, közben leültünk a kanapéra, én a lábára.

Andy ezt végignézte, és elgondolkodott.

-          Jobb lesz ha visszamegyek.. –mondta elhatározását.

Letette a fakanalat, és bement a szobába. Linda épp ébredezett.

-          Szia. –simogatta meg Andy az arcát.

-          Szia.. –hát te már kint voltál?

-          Már főzök..

-          Akkor hogy-hogy visszajöttél?

-          Csak.. végignéztem egy érdekes dolgot.

-          Mit?

-          Ash is hamarabb kijött, Kriszti még aludt, és kicsit rémülten rohant ki, mert azt hitte hogy csak álmodta az egészet.. hogy mi létezünk.. vagy hasonló.

-          Na ezt én nem szeretném átélni soha.

-          Ezért gondoltam, hogy jobb ha eljövök.

-          Drága vagy nagyon.. de én fent vagyok.. nem kell aggódni.

-          Jobb félni.. tudod.

-          Tudom.. és köszönöm. –mosolyogtak egymásra.

-          Na visszamegyek a konyhába.. A végén most én fogom felrobbantani ha nem vigyázok.

-          Én is felkelek.

-          Oké.. gyere.

Ezzel ők is kijöttek. Andy folytatta a konyhában elkezdett tevékenységeit, Linda pedig gyorsan felöltözött, és segített neki. Mi addig Ash-el visszamentünk a szobába, és miután felöltöztem, kimentünk az udvarra, a még mindig iszogató Jinxx-hez.

-          Szia.

-          Sziasztok.

-          Hát te itt egyedül?

-          Igen, most csak ez jutott.

-          Akkor jöttünk szórakoztatni..

-          Köszönöm..

Közben én odaültem Ash-re.

-          És ma mit tervezünk?

-          Nem tudom, még Andy is főzicskél.. nem beszéltünk még erről.

-          Végül is van idő..

-          Gondolkodjunk.. mi az amit még nem csináltunk, vagy már rég..

-          Mozi? –vetettem fel az ötletet.

-          Na ez egy fantasztikus ötlet..

-          Akkor moziba megyünk?

-          Ha a többiek is benne vannak.

-          Oké, nekem jó. –mondt Jinxx.

Majd felálltunk, és bementünk a házba. Andy már terítette az asztalt, CC pedig álmosan ült annál.

-          Jó reggelt neked is CC.

-          Jó reggelt srácok. –nyögte ki.

-          Kicsit fáradtnak látszol..

-          Az is vagyok.. de mindjárt felébredek..

-          Csak nyugodtan.. ráérünk.

Mindenki leült az asztalhoz szép lassan. Mikor már falatoztunk, Andy megszólalt.

-          Na és gondolkodtatok már azon, hogy ma mit csináljunk?

-          Igen.. –szólaltam meg..

-          És, jutottatok valamire?

-          Igen… az az ötlet merült fel, hogy el kéne menni moziba.

-          Ezt támogatom.. –szólt Jake, miközben épp nyelt egy nagyot.

-          Nem rossz ötlet. Azt még nem próbáltuk közösen.

-          Akkor itt az ideje.

-          És mit nézünk meg?

-          Nem tudom.. szerintem majd ott eldöntjük..

-          Igaz, ki lesznek írva.

-          Akkor reggeli után indulhatunk is..

-          Oké..

Ezzel folytattuk a falatozást. Hamar elkészültünk, bár Ash egy fél órán át vasalt.

-          Ash lemegy a nap! Éjszakai filmet akarsz?

-          Mindjárt megyek egy perc! –hallatszott Ash kiáltása a csukott ajtón keresztül.

Végül kijött.

-          Már nem tudtam elképzelni mit lehet csinálni eddig a tükör előtt.

-          Csak vasaltam egy kicsit.. hullámos volt.

-          És most most már elégedett vagy?

-          Igen, úgy ahogy..

-          Jaj ne csináld már.. jól nézel ki.. –szóltam közbe, mivel kételkedett magában.

-          Biztos?

-          Ez csak természetes..

-          No ha ez megvolt, aszt hiszem indulhatunk is.

Kimentünk az utcára, és beszálltunk a furgonba. Már elég szokatlan volt, rég nem ültünk benne. Hozzászoktunk a buszhoz.

-          Ez elég fura..

-          Igen, nekem is.. de majd megszokjuk megint.

-          Egy darabig igen.. aztán ki tudja? Lehet hogy jön egy újabb turné..

-          Lehet.. de ahhoz fejlődnünk kell rengeteget..

-          Fogtok is.. ez biztos.

-          Remélem..

Elindultunk. Én a régi szokásokhoz híven, szorongattam Ash derekát, ő pedig átkarolt. Andy ezúttal is a lábára ültette Lindát, mint annak idején. CC-től elvettük a körömcsipeszt, így nem tudta folytatni megszokott dolgait. Jinxx vezetett, Jake pedig csak ült CC mellett. Zenét hallgattak. Kicsit elbambultunk út közben, de azt észrevettük, amikor a kocsi már parkolt. Leállt a motor, és kiszálltunk.

-          Na ide jöttünk?

-          Igen.. úgy döntöttünk, hogy a West end-be nézzük meg.

-          Jó ötlet.. legalább szétnézhetünk majd a cuccok között is.

-          Nekem megfelel.. itt megvan a színvonal.

-          Az biztos.. végre bevásárolunk.

-          De szerintem azt hagyjuk utána.. vagy nem tudom.. ha lesz még idő akkor körbenézhetünk.

-          Oké..

Bementünk az épületbe. Végig vonultunk a sok butik mellett, de nem vettünk semmit. Bár sok ruha és cipő után megfordultunk. Felmentünk a mozgólépcsőkön, és elérkeztünk a mozi elé hamarosan. Nagyon nagy sor volt, körülöttünk pedig hatalmas tömeg. Hisz felismertek minket, és nagyobb látványosság lettünk, mint maga a mozifilm.

-          Na igen.. még a turné óta nem jöttünk közösségbe..

-          Volt hatása azt hiszem..

-          Megszokjuk..

-          Idővel igen, de most az a probléma, hogy nem látjuk a táblát a sok embertől..

Kiosztottunk néhány aláírást, csináltunk pár közös képet, majd eljutottunk végre a filmek listájához. Nagy volt a választék, sokáig hezitáltunk. Majd Jake rámutatott egy fimre, amit akkor láttunk először feliratozva. A címe: Lone Ranger. Azaz a magányos lovas.

-          Ahhoz mit szóltok?

-          Lone Ranger?

-          Aha..

-          Ki a színész?

-          Johnny Depp.. azt hiszem..

-          Igen, én tudom.. –szólaltam fel..

-          Szereted?

-          Rajongója voltam, de ez már a múlté hiszen az életem zsúfolt lett.

-          Értem.. –bólintott Ash.

-          Csak nem féltékeny lettél?

-          Dehogy..

-          Nyugi.. mondom hogy csak rajongtam..

-          Oké –mosolygott.

Ezzel Andy odament a pulthoz, és jegyet vett. Intett nekünk, hogy mi is menjünk oda.

-          Na mi a helyzet? –kérdezte Linda.

-          Az lenne a kérdés, hogy hova szeretnénk ülni.

-          Közép tájra nem? –válaszolt Ash.

-          De én is ezt akartam csak nem voltam biztos benne.

-          Srácok?

-          Szerintünk is.. –mondta Jinxx.

-          Akkor közép tájra kérnék hetet. –folytatta Andy.

-          Rendben van.

A pénztáros adta a hét jegyet a hét szemüveggel. Mi pedig eljöttünk a pulttól.

- Srácok enni nem akarunk a film alatt valamit?

- de persze együnk.. csak még szerintem van idő azt megvenni..

- Tényleg.. addig mit csinálunk? Több mint egy óra van kezdésig.

- Tényleg… szerintem nézzünk körül a boltokban. Itt sok jó butikot láttam idefelé..

- Oké, én is.. szerintem azokkal el lehet tölteni az időt. Már csak el ne késsünk mert ahogy magunkat ismerem minden egyes butikba be megyünk. –vigyorgott Andy.

- Az lehetséges.. –vágta rá CC.

Elindultunk a mozgólépcső felé, hisz le kellett mennünk a mozi szintről. Mikor leértünk, azonnal megláttunk egy ruhás boltot, így természetesen be kellett mennünk. Ash megrohamozta az egyik bőrkabátot, Jinxx egy szakadt fekete farmert, a többiek még csak nézelődtek.

-          Srácok, itt elidőzünk. –sóhajtott Jnxx.

-          Azt meghiszem.. –folytatta Jake.

Még hosszas nézelődés után is volt olyan, amit az utolsó pillanatban találtunk meg. Már a pénztárnál álltunk egy rakás ruhával, de még mindig vissza szaladgáltunk egyenként. Végül sikerült kijutni nehezen.

-          Na srácok.. fél óra eltelt. Megkísérlünk egy újabb boltot, vagy biztos mi biztos, kivárjuk a filmet fent?

-          Én szeretnék még benézni oda.. –mutatott Linda egy ékszerboltra.

-          Rendbe, veszek neked valamit..-mosolygott Andy.

-          Tényleg veszel? –mosolygott Linda rá kedvesen.

-          Igen persze.. amit csak szeretnél..

-          De aranyosak vagytok.. –szólalt meg Ash.- Én is az akarok lenni. –folytatta.

-          Akkor veszel nekem valamit?

-          Ezt nem mondtam.. –nevetett..

-          Naa..

-          Oké,  meggyőztél na..-vigyorgott.

Bementünk a boltba kézen fogva. A többiek addig kint vártak meg minket, mert ez a bolt elég kicsi volt. Hisz csak ékszerek voltak bent. Linda a nyakláncokat nézegette, én a gyűrűket. Ash meredten nézett rám..

-          Mi a baj? –nevettem.

-          Az még odébb van.. –nevetett.

-          Mi? –kérdeztem értetlenül..

-          Hát ez..

-          Ja.. rájöttem.-.. nyugi nem azért nézem..

-          Na.. már kicsit megijedtem.. de persze nem lenne vele bajom, de még öregedj egy kicsit.

-          Persze. Ezt én is így gondolom.

-          Helyes. Na most válassz valamit.

-          Oké.. akkor menjünk át a láncokhoz..

-          Nekem jó.

Átmentünk Andy-ékhez, és közösen nézegettük a láncokat. Közbe a hátunk mögött Andy és Ash súgdolóztak.

-          Neked majd többet kell fizetni..

-          Nem olyan biztos..

-          De.. a gyémántokat nézi..

-          A tied meg az aranyakat..

-          Na de az olcsóbb..

-          Ne örülj.. nézz oda..

Idő közben helyet cseréltünk..

-          Na majd meglátjuk..

Ezzel Linda megfogott egy gyémánt nyakláncot, amire az volt írva, hogy „Forever” Andy pedig Ash-re nézve ment ki vele a pénztárhoz.. Ash persze nevetett. Majd én is döntöttem, én egy ugyancsak gyémántokból kirakott szív medálos nyakláncot választottam. Bár ez kétszer akkora volt mint a felirat. Kivittük a pénztárhoz, Andy meglátta, és elfogta a nevetés. Ash csak vigyorgott, de kifizette. Kimentünk a többiekhez.

-          Na kész vagytok? –kérdezte Jinxx.

-          Kész.. –nyögték ki a srácok.

-          Mennyi bánta? –érdeklődött nevetve CC.

-          Nekem 102000.. –sóhajtott Andy.

-          Az igen.. –nevetett Jinxx. A többiek csak nagyot néztek..

-          Ash?

-          Még emésztem..

-          Mert? Mondjad már..

-          170..

-          Az igen..

-          Semmi gáz, maradt még..

-          Srácok telik az idő.. Mindjárt kezdődik a film..

-          Már annyi van?

-          Igen.. még öt perc kezdésig. Szerintem menjünk fel.

-          Akkor menjünk..

Ezzel elindultunk a mozgólépcső fele, és felmentünk azon. CC volt a legizgatottabb, már előre is rohant a bejárathoz. De bemenni még nem tudott, hisz Andynél voltak a jegyek. Mi is odaértünk, még kezdés előtt két perccel. Beengedtek minket, és azonnal meg is találtuk az ajtót. Felmentünk a székekhez. Mienk volt a hatodik sor közepe. Amint leültünk, már a reklám kezdődött. Még ez alatt szétosztottuk a popcornt, és a Natchost. Na meg persze mindenkinek volt saját Colás pohara. Mire kész lettünk épp indult a film. Felvettük a 3D szemüvegeket, és élveztük a filmet. Már az eleje megkapott mindnyájunkat. Nagyon érdekes film volt, és idővel nagyon belemélyedtünk. Volt persze benne romantikus rész, amit nem hagyhattunk ki, hogy ne vegyünk példát a szereplőkről. A cuppogás nem zavarta szerencsére a többieket. Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt is, és a film többi részén is. Már a végén jártunk, Ash és én már egy pohárból ittunk, az enyém közben kiürült. Vége is lett hamar. A zene alatt nehezen felálltunk, és kimásztunk a sorból. Kint már nevetgélve beszéltük meg a dolgokat.

-          Erre érdemes volt beülni és ennyit várni.

-          Én is így gondolom.

-          Szerintem mind..

-          És most mit csinálunk?

-          Nem tudom.. mennyi az idő?

-          Már hét..

-          Akkor menjünk haza.. én fáradt vagyok.. –sóhajtott fel Ash.

-          Az én kis álomszuszékom.. nevettem.

-          Nem baj az.. neked is jó ez szerintem..

-          Végül is..

-          Kicsit én is fáradt vagyok. –Tette hozzá Jinxx.

-          Akkor menjünk..

Ezzel elindultunk a bevásárló központban, hisz a végén parkolt a kocsi az utcán. Lementünk a mozgólépcsőn, majd haladtunk végig a hosszú úton. Persze nem bírtuk ki, hogy ne térjünk be pár üzletbe, de nem volt már akkora vásárlás mint az elején.